Mivel nagyon sokaknak célja, álma, hogy saját ingatlanban lakhassanak, összeszedtem pár tipikus módszert, amivel próbálkozni lehet. Arról már sokat írtam, hogy minden egyéb híreszteléssel ellentétben szinte bárki, aki tud dolgozni, tud magának ingatlant venni. Legfeljebb nem ott és nem olyat, mint szeretne. Különösen igaz ez, ha kétkeresős háztartásban ez egy közös cél.
Az alap egyenlet nagyon egyszerű; szerezz meg annyi pénzt, amiből ki tudod fizetni az önerőt és a beköltözés költségeit, de ne vállalj be nagyobb hitelt, mint amennyit eddig a bérleti díjra és a megtakarításra fordítottál. Sőt, az összeg inkább legyen kisebb, hogy ki tudd fizetni a karbantartások, felújítások költségét is, valamint reagálni tudj az esetleges csökkenő keresetre is.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A bejegyzésben az elnevezéseket szándékosan a szatirikus oldaláról fogom meg, de ez semmiképp se tántorítson el az alkalmazásától, inkább mulass vele! Egy személy tud egyszerre több stratégiát is alkalmazni, ettől sem kell félni.
Kiégett
A húszas éveinkben a túlóra, mellékállás még könnyen működik. A fiatalok teli vannak tettvággyal és energiával, így nem okoz nagy problémát heti 60 órát dolgozni. A megkeresett plusz pénz pedig azért nagyon jó, mert 100%-ban az önerőbe, megtakarításba helyezhető. Így 100 ezer forint extra kereset a havi 50 ezer forintos megtakarítást megtriplázza, és drasztikusan csökkenti a megszerzésre fordított időt. Nyilván ennek hátránya, hogy hosszú távon nehezen fenntartható. Különösen, ha az embernek gyermeke születik, az utolsó, amit szeretne, a túlóra. Viszont nagyon sok mellékállás jól fizető főállássá alakul, a többet túlórázó nagyobb eséllyel kap előléptetést, ha egyébként is ügyes, tehát nem szabad alábecsülni a hatást. 30, 40 felett azonban érdemes a többi stratégiát is szemügyre venni.
Koplaló
Ha valakinek a magasabb kereset nem működik, akkor az alacsonyabb életszínvonal tudja megoldani a lakhatási problémáit. Természetesen nem éri meg ezt túlzásba vinni, de a blogon sokat írtam már az élelmiszerkeret menedzseléséről, a bérleti díj megosztásáról, vagy legutóbb például az előfizetéseket vettem górcső alá. Ez az előző stratégiával kombinálva nagyon jól tudja segíteni a kiégést. Nyilván ezt nem ajánlom senkinek, de majdnem mindenki tud komolyabb lemondások nélkül húzni egy kicsit a nadrágszíjon.
Hazaáruló
Ha valaki egy ideig külföldön keres pénzt, ott pénzügyileg tudatosan él, akkor könnyebben tudja összerakni az önerőre valót. Nyilván a stratégiának sok hátránya van, egyfelől tudni kell, hogy ha valaki nem a szakmájában helyezkedik el, akkor könnyen lehet, hogy rosszabb életszínvonalon fog élni, mint hazájában tenné. Persze azt se várjuk, hogy bármelyik országban munka nélkül milliókat tudunk havonta félretenni.
Egy másik probléma lehet, hogy aki külföldön felépíti az életét, egzisztenciáját, az nem biztos, hogy vissza akar térni majd. Ha pedig nem építi azt, az nagyon kellemetlen lehet – az emberek szociális lények. (Remélem, hogy senki nem veszi magára a hazaárulót – egy szó – különösen, hogy a blog írója maga is migráns.)
Lakáscserélő
Ha valaki el tud jutni oda, hogy egy akármilyen ingatlant megszerezzen, amiben tud élni, akkor a következő már sokkal könnyebb lesz. Tehát a 17. kerületből könnyebb a 6. szélére költözni, és csak aztán a tizenegyedikben házat venni, mint kapásból a tizenegyedikbe pottyanni. Természetesen a sok adásvétellel növekszik az ügyvédi költség is, valamint adózási szempontból sem feltétlen hatékony, de reálisabb, mint az örök bérlő módszere.
Örök bérlő
A másik ellenpólus az, aki csak és kizárólag az álomingatlanba hajlandó beköltözni. Az interneten panaszkodik, hogy egész életében nem fog annyi pénzt keresni, hogy ingatlant vegyen, és minden évben többet drágulnak az ingatlanok, mint amennyit félre tudott tenni. Ami azért is igaz, mert évekkel ezelőtt feladta megtakarítást, túlságosan demotiválta a többi internetes vélemény.
Egyébként a blog írója is valamilyen szinten örök bérlő, valószínűleg az utolsó boldog napja lenne, ha megvenné a lakást, amiben lakik. (Ennyi pénzből egy olcsóbb helyen nyugdíjba lehet menni – és a jelenlegi ingatlan sok-sok kompromisszummal jár…).
Szerencsejátékos
Ugyan van megtakarítása, de kevés ahhoz, hogy ingatlant tudjon venni. A biztonságos, konzervatív portfólió kialakítása helyett kockázatos befektetésekbe kezd. Kétségtelen, hogy van, amikor bejön, tud pénzt keresni, de nem ez a jellemző. Ahogy a lottón legtöbben pénzt veszítenek, még ha vannak is nyertesek, azok, akik szerencsejáték helyett használják a befektetést, nagy eséllyel veszítenek. Nincs is jobb annál, mint azt mondani a partnerednek, hogy azért nem tudunk ingatlant venni, mert nem jött be egy „befektetés”…
Mamahotel
Akinek nagy szerencséje van, azoknak a szülei azután is tudnak számára lakhatást biztosítani, hogy dolgozni kezd. Ez egyáltalán nem magától értetődő, szóval senki ne számítson rá. Viszont ha elérhető, akkor azt nagyon fontos jól kihasználni. A legnagyobb veszély, hogy valaki hozzászokik a jóhoz, elkezd úgy költeni, mintha nem kéne bérleti díjat fizetni. Így évek mamahotele után pénz nélkül költözik ki. Erre számomra az egyik szimpatikus megoldás, ha a szülők kérnek bérleti díjat, de azzal később hajlandóak támogatni az ingatlanvásárlást. Nyilván gyermekfüggő, hogy mi a megfelelő lépés, én szeretném, ha a gyermekem magától látná be, hogy ez neki jó, de van, akinek kell a külső segítség. Illetve ezeken kívül is lehet/érdemes meghatározni az együttélés szabályait, hogy ne legyen belőle sértődés.
Lottónyertes
A középosztálybeli szülők második legnagyobb támogatása, amit a gyermekeiknek adni tudnak, ha nem csupán pár (általában keserves mamahotel évre), hanem örökre biztosítják a lakhatásukat. Persze ez nem egy valódi, bárki számára elérhető stratégia, hiszen vagy képesek és hajlandók ezt a szüleid adni, vagy nem. De az nyilvánvaló, hogy 20-50-100 millió forint támogatás az élet kezdetén az inflációt is figyelmen kívül hagyva sokkal többet ér, mint ugyanez az összeg 30 év múlva. Ennek ellenére senkinek nem javaslom, hogy más életére vágyakozzon csak amiatt, mert anyagilag vagy más valós/képzelt dimenzióban jobban járt. Sokkal egészségesebb hálásnak lenni mindazért, amit megkaptunk.
Te melyik stratégiát választottad az ingatlan megszerzésére? Ha pedig érdekelnek a befektetések, akkor segítséget itt kaphatsz, a brókereket pedig itt tudod összehasonlítani.
Van még több más megoldás is, de szerencsére azokat nem írtad, így kisebb a konkurrencia:)
Egyet azért írok pluszban:
1. Ha pl. nagy telke van a szülőknek és megosztható akkor arra lehet pl. építkezni és azt is lehet fokozatosan, ahogy jön be pénz és már a fél készben is lehet lakni, ha nincs jobb. Ezen kívül vannak munkahelyek, ahol adnak céges kölcsönt és az is segíthet pl. egy nagyobb munkafázis befejezésében, igaz nem minden cég ad kölcsönt (él még erre az adókedvezmény a cégeknek?)
1./b. H anincs szülői nagy telek, akkor a telket kell valahogy összedobni pl. szülői segítséggel és amíg épül a ház addig a szülőknél lakni, így az albérletre elpocsékolt pénz is mehet a házépítésbe.
Ha ezek közül a besorolások közül kell választani, akkor ezt választom:
• Lottónyertes
Mondjuk nekem nem a szüleim adták/adják a pénzt, de mivel gyerekkorom óta milliomos vagyok, ezért inkább olyan a pénzforrásom, mintha a lottón nyertem volna gyerekként.
Ezt a sztorit szívesen elolvasnám…
@ovizsaru: párszor leírta a kommentek közt, gyerekkori baleset miatt életjáradékot kap, részletesen ezen poszt alatt fejtette ki, hogy mi történt: https://konyhakontrolling.hu/az-egeszseg-gazdasagtan-kellemetlen-kerdesei/
„minden egyéb híreszteléssel ellentétben szinte bárki, aki tud dolgozni, tud magának ingatlant venni. Legfeljebb nem ott és nem olyat, mint szeretne.”
Aztán aki a fővároshoz van kötve munka szempontjából, rohadtul ki van segítve egy présházzal Zalában vagy egy panellakással Ózdon…
„Különösen igaz ez, ha kétkeresős háztartásban ez egy közös cél.”
Eleve egy 0-n lévő, családi háttér nélküli, lakásra gyűjtő fiatal férfinek és egy szintén 0-n lévő, családi háttér nélküli, lakásra gyűjtő fiatal nőnek nincs közös metszéspontja, tehát ha nincs valami csoda (tinikori őrült szerelem vagy valami nagyon ritka véletlen), akkor ezek nem fognak párt alkotni/nem maradnak tartósan együtt.
A Nemzethy Tenyészprogram meg nem opció annak, aki nem akar szaporodni a nyomorba.
Igazad van, minél hamarabb adja fel valaki, annál biztosabb, hogy nem éri el a céljait. A közlendőd másik része az, hogy azonos helyzetben levő fiatalok nem találkoznak? Nem is értelek…
Rengeteg dolog szerencsés együttállása kell, hogy egyáltalán ELINDULNI el tudj és nagyon könnyű visszazuhanni. Persze lehet tartalékokat felélni, meg kitermelheted éveken, évtizedeken át a főbérlő passzív jövedelmét önszorgalomból a fiatalkori heti 60 órád kárára. Lakáshitelt is bekockáztathatsz, korábban még jól is jártál vele (de azzal is, ha személyi kölcsönből vettél Bitcoint, ezek mindig utólag derülnek ki), de a mostani helyzetben és árak mellett akkor se biztos, hogy jól jársz, ha hosszútávú, válságálló, stabil munkaviszonyod van keresett szakmával, amit szeretsz is, nem csak a beledet húzod.
Azonos helyzetben lévő fiatalok pedig azért nem találkoznak, mert más a nők prioritási sorrendje és a más a férfiaké. Ultraszegény, 0 családi hátterű férfiakba a nők eleve nem tudnak beleszeretni. Sok férfi ezt úgy oldja meg (az állatvilágban is létező evolúciós stratégia), hogy többnek mutatja magát. Ezért van ennyi szintjén felül, akár hitelekből vagy csak a saját jövőjét felélően költekező „alfahím”. De ezzel csak rövid kapcsolatok jönnek össze, mert hamar kiderül, vagy becsúszik a gyerek, lesz közös hitel, stb. és lesz belőle toxikus kapcsolat.
Ha spórolós, pénzügyileg tudatos ember vagy, akkor olyanokkal passzolnál HOSSZÚTÁVON (ha nem csak alkalmikat akarsz), aki legalább ebben a sarokpontban hasonlóan gondolkodik. Nos, amelyik nő pénzügyileg tudatos, az ha nem is aranyásó, de igyekszik anyagi perspektívával rendelkező férfiakkal ismerkedni. Amelyiket pedig „nem érdekli a pénz” az általában azért van, mert ugyanaz a tékozló-költekező „jár nekem” mentalitású, mint a társadalom 80%-a. Vagy épp a frusztált, 3 műszakban dolgozó férfigyűlölő „megkeresem magamnak, nincs szükségem férfiakra”, ilyekkel is élvezetes, harmonikus kapcsolatot lehet kialakítani.
Az meg, hogy olyat találj, akivel a közös cél a FIRE lehet meg aztán végképp a lottó ötös, ha csak nem mindketten felsőközéposztálybeli családból származtok és a FatFIRE a célotok.
Amit írsz, az nagyon szomorú, de nem azért, mert igazad van, hanem mert ilyen keveset gondolsz a nőkről, emberekről, a jövőről. A helyzet közel sem ilyen súlyos. Van pár probléma, és tényleg léteznek olyan nők/férfiak is, amiket te leírsz. Sőt, még olyan hely is van, ahol többségben vannak. A helyes válasz az elkerülése ezen embereknek, helyeknek. Van, akinek ehhez külföldre kell menni, mások a hitéletben találják meg a társaságuk, megint mások a hobbiban, munkában. Lehetőség szerencsére van bőven.