Rövid időn belül már a második forrásból hallom, hogy a nők 22, illetve 17-18%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. (Más tanulmányok szerint 17, illetve 12%.) Mindkettő igaz valamilyen szinten, de ezek az adatok legjobb esetben is félrevezetők. Nem akarom rosszhiszeműséggel vádolni azokat, akik ezt mondták, ezért inkább írok a témáról, hogy te semmiképp se ess áldozatul a hamis társadalmi feszültség kreálásának.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A 22% nagyjából igaz, ha a teljes keresetet nézzük. Nagyjából a 18% is, ha az órabérre vetítjük ki. Itt már ki is bukik az egyik hatalmas torzítás. A férfiak általában több munkahelyi órát dolgoznak (ráadásul az órabér sokszor nem tartalmazza a fizetetlen túlórákat, bár ebből egyes tanulmányok szerint a nők többet végeznek).
A maradék 18% sem a tisztított bérkülönbség. Csak egy átlagos szám. Tehát ha valaki azt mondja, hogy ez a nemek közti béregyenlőtlenség, és ez igazságtalan, az vagy át akar verni, vagy nem tud olvasni. Hiszen nem két ugyanolyan feladatot ellátó, hasonló tapasztalattal rendelkező munkavállalót hasonlít össze.
Nagyjából olyan összehasonlítás ez, mintha azt mondanám, hogy a vezérigazgatók órabére magasabb, mint a sori munkásoké. Talán azon a véleményen vagy, hogy ez nem méltányos, de remélem belátod az okát. Nyilván intellektuálisan őszinte ember almát az almával hasonlítana össze. Sajnos az ilyen összehasonlítások nagyon ritkák, aminek a mérés nehézsége csupán az egyik oka. Mégis kritikusan fontos lenne, hogy egyáltalán érdemes legyen beszélni arról, hogy létezik-e probléma.
Okok
Mindenekelőtt el kell mondani, hogy az EU-ban (is) illegális a nem alapú megkülönböztetés, tehát ha egy vállalat csak emiatt fizet valakinek kevesebbet, akkor törvényt sért. De ha nem így lenne (vagy jól titkolnák), és a nőket olcsóbb lenne foglalkoztatni, akkor mindenki őket akarná felvenni.
Ez még akkor is igaz, ha a vállalat szempontjából logikus lenne az ellenállás. Különösen a fiatal nőket érheti hátrányos megkülönböztetés, hiszen a magyar törvények elég komoly költséget hárítanak át a vállalatra egy gyermek születése esetén. Ezek a költségek (ideiglenes pótlás, meg nem szolgált szabadság) férfiak esetében nem állnak fenn.
Ráadásul társadalmilag elfogadottabb, hogy a beteg gyermekhez az anyuka marad otthon. Ennek az eltörlése segíthet a nők elleni megalapozott kirekesztésen, persze kérdéses, hogy ezzel nem csak kiterjesztjük-e a kirekesztést minden családosra.
A jelenlegi „bérszakadék” egy részét még az iskolázottság is magyarázza. Habár mostanra a diplomázók közt szinte minden európai országban a nők vannak többségben, ez nagyon sokáig nem így volt. Az alacsonyabb végzettség tehát a szakadék egy részét megmagyarázza. Ennek bezáródása (sőt ellentétes irányba történő kinyílása) csupán idő kérdése.
Ami viszont a jövőben is problémás lehet, hogy nem csupán az oktatásban eltöltött idő, hanem a választott pálya is jelentősen – ha nem jobban – befolyásolja a jövedelmet. Magyarul ha egy csoport rosszabbul fizetett szakmát választ, mint egy másik, akkor köztük bérszakadék fog keletkezni.
Természetesen érdemes arról beszélnünk, hogy miért vannak egyes szakmák jobban megbecsülve, mint mások, de az szinte biztos, hogy bizonyos szakmák irányába terelni nem érdeklődő csoportokat hatalmas társadalmi költséggel jár. Megmondom őszintén, soha nem értettem, amikor kifejezetten nőknek próbálják népszerűsíteni a vezetői vagy a STEM/tudományos irányokat. Az egyik senkinek nem szabadna, hogy vonzó legyen, a másik pedig erősen attól függ, hogy ki hogyan ütötte be a fejét. Ha valakit egy téma nem érdekel, akkor soha nem lesz kiváló (vagy jó) benne!
Javítható részek
A „bérszakadéknak” két könnyebben változtatható része van (bár itt is felmerül, hogy van-e haszna). Az egyik, hogy a nők kutatások szerint is kevésbé önérdek központúak. Ez viszont bértárgyalások esetén rosszabb eredménnyel jár, vagyis végül csökkenti a fizetésüket. Nehéz megmondani, hogy ennek mekkora a biológiai és mekkora a neveltetésből származó része. De ez utóbbi valóban javítható tulajdonság. Természetesen azt nem tudjuk, hogy mennyire hasznos egy társadalom számára, ha a nőket az önérdek érvényesítésére optimalizáljuk.
Ezzel elérünk az utolsó ponthoz. A gyermekek nevelése során a nők kimaradnak a szakmai fejlődés egy részéből. Jelenleg Magyarországon jellemző, hogy az anyukák 2 évig otthon maradnak a gyermekkel. 1,7 gyerek esetén ez 3 év felett van. Természetesen az, akinek 3 évvel kevesebb tapasztalata van, kevesebbet fog keresni. Ez a hatás a karrier első 10-15 évében jelentősebb (10+ év tapasztalattal már senkit nem érdekel 3 év kihagyás). Az alternatíva az, hogy vagy a nők hamar visszaállnak dolgozni (a világban sok helyen 12 hét a szülési szabadság), vagy az apukáknak is előírjuk ezt a karrierszünetet. Nyilván ez utóbbi a próbálkozások ellenére is komoly hülyeség szabad országokban, ráadásul a családosokat komoly hátrányba hozza.
De felmerül a kérdés, hogy jó-e a társadalomnak, ha az anyukák kevés időt töltenek el a babájukkal. Nos, ezt nem tudom megválaszolni, de nem vagyok abban biztos, hogy társadalmi szinten ezt kell motiválnunk.
Végeredmény
Ha az említett, mérhető hatásokat kiszűrjük (természetesen a valódi diszkrimináció mérhetetlen), akkor az általam ismert nemzetközi felmérések szerint a tisztított bérszakadék 1-5%-ra csökken. Távol az általában hangoztatott 20%-tól. Sokatmondó, hogy a valódi vagy tisztított béregyenlőtlenségre/bérszakadékra nincs magyar (de külföldi sem nagyon) releváns találat a Google általam megnézett oldalain. (Aki linkel komoly tanulmányt, azt megköszönöm.)
Véleményem szerint az európai etoszban egyértelmű, hogy ugyanazért a munkáért ugyanazon bér elvárható, ezzel a törekvéssel szinte mindenki egyet tud érteni. Még akkor is, ha a mérése nem ilyen egyértelmű. Ami viszont egy vitatható kérdés, hogy szeretnénk-e, ha a nők (vagy bármilyen más csoport) pont annyit keressen átlagosan, mint a férfiak (vagy bármelyik másik). Ennek társadalmi célja (és költsége) általában nem emeli az elérendő célok közé még akkor sem, ha egy részét (lásd fent) érdemes megszüntetni.
Az a baj, én a környezetemben nem ezt látom, sajnos továbbra is van egy eléggé látható eltérés a női és a ffi fizetések között, és nem a nők javára.. Multis, kkvs példákat tudok. (ffi vagyok)