Időről időre felmerül a progresszív adó iránti igény, politikai pártok is a zászlójukra tűzik, de értelmiségi körökben is állandó vitatéma. Azok, akik ennek valamilyen racionális alapját keresik, általában a hasznosságelméletet szokták emlegetni. Most amellett fogok érvelni, hogy ez nem annyira jó, sőt az általános alátámasztás logikája csak bizonyos, számomra nem annyira szimpatikus szempontból áll szilárd lábakon.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés ezen a linken hallgatható meg!
A hasznosságelmélet azt vizsgálja, hogy az egyes áruk, események mekkora értéket képviselnek a fogyasztójának. Bizonyos szempontból az egész közgazdaságtan ezt vizsgálja, de hasznossági görbékkel szépen le lehet írni, amit sokszor intuitívan is sejtünk: az első liter víz egy szomjas embernek hatalmas felüdülés, de ahogy növeled a mennyiséget, úgy lesz számára egyre kevéssé hasznos a jószág. 100 liter víz már semmi örömet nem ad, ha nem akar éppen fürdeni. Persze vannak káros dolgok, senki nem akar egyre több szemetet, bűzt és szennyezőanyagot, ezek pont fordítva működnek. A mai bejegyzés témája azonban az emberek elkölthető jövedelme, amelyet a legtöbben hasznos jószágnak tartanak.
A progresszív adózás mellett szólhat, hogy az elkölthető jövedelem, vagyis a jövedelem azon része, amelyről szabadon döntünk, csak egy bizonyos szint felett értelmezhető. Míg minimálbérből az alapvető szükségletek fedezéséhez is sakkozni kell, egymilliós fizetéssel már szabadabban költekezhetünk, vagy gyűjthetünk különleges célokra. Tehát dupla fizetéssel többszörös móka jár, amit egyre kevesebbre értékelünk. E szerint pedig a méltányosság elve alapján az következik, hogy a többet keresőktől többet is el lehet venni, hogy mindenkinek ugyanúgy „fájjon” az adózás.
Kritika
A fájdalom alapú adóztatás méltányos (a méltányosság definíciója alapján), de nem igazságos. Igazságos az lenne, ha ugyanazokért az állami szolgáltatásokért ugyanazt az összeget fizetné mindenki. Ezt fejadónak hívják, és nem véletlen, hogy gyakorlatilag sehol nem alkalmazzák: egyszerűen sokan nem tudnák megfizetni a rájuk eső részt!
Akkor tehát a progresszív adó a megfelelő? Nem hiszem. Azt gondolom, hogy ha a fejadó nem működik, akkor alternatívát kell kialakítani. Ilyen a lineáris (vagy degresszív, azaz csökkenő) adó.
A lineáris adó sem optimális, de igazságosabb, mint a progresszív adózás, különösen, ha a jövedelemtranszfereket, adócsökkentő tételek is beleszámoljuk, mivel ezek által enyhén progresszív adóvá változnak.
A progresszív adó ellen azonban vannak mélyebb ellenérvek
Emelkedő adó mellett állami beavatkozással történik a jövedelem-/vagyonkiegyenlítés. Számomra kérdéses, hogy miért az államot bízzuk meg a vagyon újraosztásával, egyáltalán szükséges-e az állami erőszakszervezet a vagyoni, jövedelmi különbségek csökkentésére.
Ne értsetek félre! A vagyoni különbségek bizonyos szempontból társadalmilag károsak (bár hogy mennyire káros és mennyire elkerülhető, az nem lezárt vita). Abban nem vagyok biztos, hogy az állam alkalmas és képes ezt a problémát (hatékonyan) megoldani.
Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a progresszív adók általában a munkajövedelmekre vonatkoznak, a tőkejövedelmekre nem. Ez általában egy komoly kiskaput jelent, főleg, ha a tőkejövedelem egyébként is alacsonyabb adókulccsal adózik, mint a munkajövedelem (mint például hazánkban).
Így a fejadón kívül minden rendszer adóoptimalizálásra motiválja a magas jövedelműeket (azért őket, mert ők tudják megfizetni ezeket a stratégiákat). Ez nyilván nem szép, de ennél talán még károsabb a tisztességesen adózók demotiválása. A legtöbben ugyanis azért érnek el magas jövedelmet, mert nagyon jók valamiben, amiért a munkáltatójuk nagyon sokat hajlandó fizetni. Ha azonban a progresszív adónak köszönhetően a plusz munkaórákra eső nettó jövedelem egyre kisebb, ezzel gyakorlatilag büntetve a sok munkát, akkor jobban meg fogja érni fizetésemelés helyett több szabadidőt kérni. Ez akár egyéni szinten előnyös berendezkedés is lehet, de vajon társadalom szinten is az?
A hasznosságalapú érvelés alapján tehát a cél az, hogy mindenkinek ugyanakkora „fájdalmat” okozzon az adózás, de társadalom szinten ez kontraproduktív. Vajon egy államnak ugyanannyira kell vernie azt, aki „jól húz”, mint azt, aki nem? Ez az elgondolás az állam erőszakszervezeti felépítéséből indul ki, és figyelmen kívül hagyja a hosszú távú céljait.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy a szociális feladatok ellátása ne lenne fontos, sőt! Afelől nem vagyok meggyőzve, hogy ez az állam kezében van megfelelően kezelve, és hogy a rövid távú méltányosság nem kerül-e többe, mintha egykulcsos adórendszert alkalmaznánk.
(A magyar rendszer ugyan egykulcsosnak tűnik, de a társadalombiztosítási járulék és az adókedvezmények miatt egy progresszív adókulcsot eredményez.)
Teljesen egyetértek. Ha progresszív SZJA lenne, biztosan megtalálnám a módját, hogy elkerüljem.
A degresszív adó lenne igazságosabb. A feajadó nem működőképes, a progresszív adó pedig kizsákmányolja és demotiválja az átlagnál szorgalmasabb és tehetségesebb embereket.
Hogy mi van?
Magyar földön a tőkejövedelem jövedelemadója is annyi mint a munkajövedelemé.
Kivéve, ha TBSZ számlán van, mert akkor nincs neki SEMENNYI. Illetve nem kell fizetni utána TB-t és szochot sem, aminek a „társadalombiztosítási” része 100% adó, a nyugdíj részéről pedig lehet vitatkozni, hogy adó-e.
@Kontroller
Ugyanakkor a tőkejövedelem utáni nyereség egy részét, van hogy az egészet, sőt a tőke egy részét is elviszi az infláció, ami bizonyos szempontból szintén egy adó.
@Zabalint: nem értek egyet, az infláció önmagában nem vagyonadó (hiszen a reálhozamra lövünk), csak a tőkejövedelem-adó inflációra eső része. Lehet vitatkozni persze a fix jövedelmet generáló eszközök (államkötvények) állománya esetében, de tekintettel arra, hogy akkor a refinanszírozás lesz drágább, hosszú távon nem kéne hatással lennie.
@Kontroller
Nem is mondtam, hogy az infláció vagyonadó lenne. De a tőkejövedelemnek végső soron adója, hiába lövünk reálhozamra, pont az az, hogy ha mondjuk 10% az infláció, 15% a hozamod, akkor egy 15%-os adó a hozamra a reálhozamod 45%-át viszi el. És a 15% egyébként baráti, a TBSZ még barátibb, nyugati országokban van ahol 40% van a nominális hozamra. Amit aztán persze próbálnak elkerülni a befektetők az állam meg próbál olyan törvényeket hozni, hogy ne kerülhessék el (van ahol évente akkor is adózol a növekmény után, ha nem adtad el a befektetési eszközt).
Az adója az azonos!!! annak is.
A TBSZ számla NEM jelent ám eltérő adókulcsot!
Hisz, ha a TBSZ-t megszünteted „idő előtt”, akkor meg is kell fizetni az adót.
Azz csak egy AZ ADÓBÓL adott feltételes kedvezmény valójában …
Ami miatt adott esetben nem kell megfizetni az adót ilyen-olyan okból.
Ugyanígy müködik minden más ADÓkedvezmény is.
—-
Nem kéne összekverni a dolgokat fogalmi/rendszer szinten.
Kontrollerként pláne nem…
A nyugdíj JÁRULÉK az tuti nem adó.
Nincs mit vitázni rajta…
Adó az amit úgy szednek be, hogy nincs konkrét felhasználási célja!
Nem adó tehát..
– a járulék
– az illeték
– a biztositás díj
Akkor sem, ha „állami szerv” szedi be.
Mert van konrét nevesített felhasználási célja.
@huniunga: Attól félek, hogy érnek még meglepetések a magyar adórendszerben. 🙁 A nyugdíjjárulék két részben szűnt meg, először a szocho adó lett, másodszor, amikor összevonták a TB járulékkal, ami már korábban is adóként működött.
Az adókedvezmények is progresszív adót eredményeznek, de van felső határuk, a TBSZ-nek nincs. Hazánkban a tőkejövedelem jelentős része nem adózik egyáltalán. Lehet ezen szépíteni, feltételeket tenni mellé, de így van. Illetve TB-t és a szocho adót sem fizeti, a nyugdíjjárulékról, ahogy említettem, lehet vitázni, mert hiába volt „nevesített felhasználása” (nem volt, mert deficites volt a nyugdíjkassza korábban is), a befizetők számára nem jelent megnyugvást, hogy 30 év múlva esetlegesen kapnak belőle valamit. (Ne érts félre, örülök, hogy létezik, mert cudar világ lennek különben nagyon hamar, de hogy milyen lesz az összeg, azt majd a jövő dönti el.)
Tényleg nincs mit vitázni azon, hogy a nyugdíjjárulék micsoda, mivel már nincs ilyen.
Nem esett szó két brutális adóról: Az egyik a világbajnok 27%-os ÁFA, ami azoknak több, akik nagyobb részét elköltik a bevételeiknek, ők a szegényebbek, arról nem is beszélve, hogy a jobb helyzetben lévő családoknál van nagyobb eséllyel vállalkozás, ahol el lehet számolni tételeket. A másik brutális adó maga az infláció ugye, és itt is az van, hogy aki szegényebb, az nagyobb arányban költ élelmiszerre, meg energiára, ami még nagyobb mértékben drágult. Tehát az állam a szegényeket jobban „lehúzza”. De pl a gyerekek után járó adókedvezmények maximalizálásához is majd milliós bruttó kell,
Amit én szintén egy adónak tartok, az az árfolyampolitika, ezt már a római birodalomban is alkalmazták, hogy
az állam nyerészkedjen az alattvalóin. Az se kedvez a legtöbb embernek, de a gazdagoknak van több lehetősége ez ellen is védekezni.
Ki másra bíznánk az újra elosztást, mint az államra? Lényegében a kormány dönt, őt a nép választja, leváltható, ami egyszerre jó és rossz ugye, feltételezzük, az államot okos emberek irányítják, akik a közjót tartják szem előtt. Vagy ne álmodozzak? 😀
Ha már felhoztam a római birodalmat, az egyik ok az összeomolásra, hogy a végén a lakosság egy jelentős része konkrétan adósrabszolga volt, és a teljes vagyon egy nagy része pár száz család kezében koncentrálódott, ez demotiválta a népet, nem akartak se dolgozni, se megvédeni az államot a támadások ellen, csak kenyeret akartak meg cirkuszt. Ismerős vhonnan a helyzet? 😀
Köszi a kommentet, tök jogos pontokat dobtál fel!
Az egy általános tévedés, hogy a szegényeket jobban érintené az áfa, ha rendszerszinten nézed az adózást, akkor a magasabb fogyasztás miatt az „áfakedvezményes” termékekből valójában kevesebbet fizetnek, de ennek minimális a hatása. De erről már írtam itt: https://konyhakontrolling.hu/a-tobbkulcsos-ado-nem-ugy-mukodik-ahogy-gondolod/
Az infláció valójában egy vagyonadó, szerintem a középosztályt bántja a legjobban, akinek már van megtakarítása, de komolyan nem fektet be. A szegények (teljes mértékben fizetésből élők) bére nagyjából leköveti az inflációt.
Jogos a felvetésed, hogy ki más… Ha én tervezhetnék egy társadalmat, akkor civil szervezetek kezébe adnám a felzárkóztatást, akik inkább helyi szinten tudják megoldani a problémát. Sajnos az állami újraelosztás a probléma bebetonozásában nagyon jó, a megjavításban nem. A civil szervezetek, mivel közösségi finanszírozásból mőködnek, ezért hatékonyságukkal a felajánlók felé el kell számolniuk. Tudom, hogy ez a magyar társadalomban még nincs meg, de ennek egyik oka, hogy az atyuska állam minden funkciót ellát (úgy, ahogy), illetve minden bőrt lenyúz.
Én egy 7 kötetes (7×3-400 oldal?) sorozatra emlékszem a Római birodalom bukásáról szóval ennél azért összetettebb azt gyanítom 😀
„A fájdalom alapú adóztatás méltányos (a méltányosság definíciója alapján), de nem igazságos. Igazságos az lenne, ha ugyanazokért az állami szolgáltatásokért ugyanazt az összeget fizetné mindenki. Ezt fejadónak hívják, és nem véletlen, hogy gyakorlatilag sehol nem alkalmazzák: egyszerűen sokan nem tudnák megfizetni a rájuk eső részt!”
Egyébként ez nem igaz, a fejadó nem lenne igazságos. Azért nem, mert az állami szolgáltatások nagy része olyan, hogy ha több pénzed van, többet vagy jobbat tudsz igénybe venni belőle. Pl. többet tudod használni az utakat, a gyereked valószínűleg jobb iskolába fog járni (hiába ugyanazt a normatívát kapja a suli, a jobb iskolákat ez a rendszer szelektálta ki, tehát a te gyereked értékesebb szolgáltatást kap), az egészségügybe magánon vagy hálapénzen keresztül nagyobb eséllyel kapod meg a drága állami műtétet, többet tudsz színházba, focimeccsre, múzeumba járni, amik államilag dotáltak, stb., stb. Illetve a rendvédelem és az egész jogrendszer többet ér neked, mivel neked nagyobb vagyonodat és jövedelmedet védi, mint a szegényebbeknek, ez piaci alapon neked eleve drágább lenne.
Valójában az lenne a 100%-ban igazságos, ha minden állami szolgáltatás fizetős lenne és nem lennének adók. De ez nyilván nem megvalósítható, utópisztikus elképzelés, úgyhogy a legigazságosabb ami megvalósítható az a lineáris adózás, hiszen minél gazdagabb vagy, annál inkább érdekelt vagy az állam működésében. Hogy ez jövedelem, fogyasztás vagy vagyon, az megint egy külön történet, a magas áfa például igazságtalan a szegényekkel szemben.
Én pont ellentétes elemzéseket szoktam olvasni, ahol amellett érvelnek, hogy mind a szociális ellátásokat nagyobb arányban veszik igénybe, mind a legnagyobb állami költségeket okozó tevékenységeket (ez szerintem most az egészségügy, ahol a gazdagok inkább magánba járnak, egyébként is egészségesebbek).
@Kontroller
Az egészségügyre akkor lenne igaz, ha teljes értékű magánellátás lenne, de valójában nincs, és a tehetősebbek hálapénzzel vagy magánegészségügyön keresztül jutnak előrébb a drága állami műtétekhez, kezelésekhez.
A másik része, hogy ezek az anyagi érdekeltségek nem mutathatóak ki közvetlenül, ugyanis míg a szociális ellátás benne van a statisztikákban kiknek jut, míg az infrastruktúra használata és pl. a rendfenntartásban való nagyobb vagyoni érdekeltség nincs. Ahogy az sem, hogy az ugyanannyiba kerülő, de valójában szelekció eredményeként kialakult jobb állami iskolákba is átlagosan jobb módú szülők gyerekei jutnak. És ez sokminden másra is igaz, akinek nagyobb a vagyona, az jobban érdekelt az életét és a vagyonát közvetlenül vagy közvetve segítő állami szolgáltatásokban.