A kontrollerek (és a személyes pénzügyeikkel foglalkozók) egyik legnagyobb kérdése, hogy milyen részletességgel érdemes a költségekkel foglalkozni. Ebben a bejegyzésen körbejárjuk ezt a problémát.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
Költségvetés készítésekor általában a nagy, könnyen megfogható tételekkel kezdünk. Ilyenek például a bérleti díj, rezsi, törlesztő, de még talán a heti bevásárlással is sokan megbirkóznak. Ezek a kiadások havonta, mindig ugyanakkor jelentkeznek, könnyű őket megtalálni.
A tervet azonban a rendszertelen vásárlások tudják igazán tönkre tenni. Ezeket a kiadásokat általában két csoportba sorolhatjuk.
Céltartalékok
Az egyik az általam céltartalékoknak nevezett terület. Minden, ami a havi rendszerességnél ritkább, de jellemzően előforduló költség. A nyaralás, karácsony, születésnap általában évente egyszer-kétszer kerül pénzbe, de komoly problémát jelenthet, ha egy havi keretből, a rendszeres költségek kifizetése után kell kigazdálkodni. Mivel ezekről tudjuk, hogy komoly anyagi terhet róhatnak egy család kasszájára, érdemes rájuk előre készülni.
Éppen ezért hoztam létre egy éves keretet (céltartalékot) az ajándékozásra, nyaralásra, ruházkodásra, hasonlókra. A korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy mind a nyaralás, mind az ajándékozás zsebet rendszeresen alábecsülöm.
Ennek az az oka, hogy az egy-egy hétvégés (családi) elvonulások költségét nagyon nehéz előre megmondani, ha pedig nagycsaláddal megyünk, ez hatványozottan igaz. A karácsonyi kiadásokat az évek alatt sikerült elég kitapasztalnom, de az évközi születésnapok rendszeresen meglepnek. Most például a szüleim 60. születésnapjára készülünk, ez pedig a havi kiadásaink (és az éves ajándékozás keretünk) jelentős része lesz.
Ilyen esetekben két lehetőségünk van: vagy bekeményítünk, és bezárjuk a kasszát, vagy máshonnan csoportosítunk át. A legtöbben ösztönösen az átcsoportosítás felé hajlanának, viszont sok esetben az összeg jobb híján a megtakarítások közül kerül ki.
Ez utóbbit nem ajánlom senkinek: a hosszú távú céljainkat nem érdemes rövidtávú megelégedésért feláldozni. És igen, ez jelentheti azt is, hogy konfliktust kell felvállalni.
A tényleg apró költések
Már korábban írtam arról, hogy az egyes szokások mennyibe is tudnak kerülni. Most nem szeretnék külön kitérni arra, hogy a dohányzás vagy az alkohol mennyire drága és felesleges kiadás, ezt tudja minden érintett.
De ha összeszámolod azokat a kis kiadásokat, amelyeket „csak havi 1 mozijegy” vagy „ezt a kis teljesen felesleges dolgot megengedhetem magamnak” alapján vásároltál, akkor lehet, hogy meglepődnél.
Persze van az a helyzet, hogy ezeket tényleg megengedheted magadnak. Nem vagyok a teljes aszketizmus híve, mégis néha érdemes megvizsgálni, hogy mi az, ami belefér.
A bejegyzés lényege, hogy megkérdőjelezze a láthatatlan kiadásaid mértékét. Ha a kiadásaid 1-2 százaléka csúszik el (a készülés hiánya, kiadás elfelejtése vagy pénz fizikai elvesztése miatt), akkor lehet, hogy a bevétel növelése vagy más költségek racionalizálása a megoldás. Senki nem fog tudni hatékonyan elszámolni párszáz forintokkal. Ha azonban éves szinten százezrek mennek el olyan témára, amire nem akarsz költeni, akkor lehet, hogy érdemes figyelni rá.
Ugyanez igaz egy cégben is. A kicsi, bármilyen szűrőn átcsúszó kiadásokkal akkor érdemes tételesen foglalkozni, ha azok a költségeid nagy részét teszik ki. Ha nem, akkor felesleges soronként tervezni őket. Felvehetsz egy garmada költségkontrollert, megterveztethetsz minden apró költséget, de el fogsz jutni a valódi problémához: két erőforrás felhasználása közül választasz. Lenyelheted a láthatatlan kiadások költéségét, vagy kifizetheted ezt a pénzt a költségeket vadászó kontrollereknek fizetésként.
Ugyanezt a döntést hozzák meg implicit módon azok, akik nem csinálnak költségvetést, csak ők az idejüket többre értékelik, mint a potenciális megtakarítást (vagy tisztánlátást). Nem mondom, hogy ez nem lehet helyes, én nem vagyok elég gazdag ehhez (és azon fura fajba tartozom, amelyik élvezi is ezt a folyamatot, de ez már személyes perverzió).
Tehát kis kiadásoknál vagy a tökéletes költségkontrollt tartod meg és az időddel fizetsz meg, vagy „láthatatlan” kiadásokkal. Akárhogy is döntesz, tökéletes válasz nincs.
Ha segítségre lenne szükséged a saját költségvetésedben/pénzügyeid rendbetételében, keress meg bátran a coaching keretein belül.
Legutóbbi hozzászólások