Azok, akik bármilyen befektetésekről szóló, fogyasztók érdekekeit szem előtt tartó írást olvastak már, minden bizonnyal belefutottak a befektetések költségeinek problémájába.
A legtöbb piacon általában ellenőrizhetők az eredmények, illetve gyakori, iteratív kapcsolat áll fenn az eladók és a vevők között, így elég jól ki lehet szűrni a rossz szereplőket. Van azonban néhány piac, ahol ez különböző okokból nehezen kivitelezhető. Sokszor valamiféle hozzáértés szükséges az ellenőrzéshez, hiszen én nem tudom az orvosom munkáját megvizsgálni, és szerintem az autószerelőm is túl óvatos azzal, hogy félévente cseréli a fluxuskondenzátort. Elég azt évente is.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Fokozottan igaz ez a pénzügyi piacokon, ahol a sok szereplő és a bizalmi tőke miatt sokkal nehezebb meghatározni a felelősséget. Az emberek nagy része nem túl jó a számok értelmezésében, ezért egy megbízhatónak tűnő fiatalember el tudja terelni a figyelmet a 3,5%-os THM-ről. Kevesen képesek megtippelni azt is, hogy melyik kerül többe: egy 50 ezres befektetési oktatás vagy a befektetéseid 1%-ának megfelelő TKM. (Természetesen a második opció összehasonlíthatatlanul többe kerül.)
A bizalmi tőkét pedig a magas marketingkerettel lehet növelni, ezért érthető, hogy sokan a soktíz éves múlttal bejegyzett szolgáltatók jól öltözött, jó megjelenésű ügynökeivel szeretnének dolgozni. Ennek következtében azonban a pénzügyi piacok 90%-a az értékesítésről szól, a jó értékesítő pedig azt árulja, amivel sok pénzt kereshet. Az ügyfél csak azt kapja, amiért fizet: marketinget. Így pedig a vevő és az eladó az általános piaci működéstől eltérően ellenérdekelt.
Mennyit is számítanak a költségek?
A költségek hatását két módon lehet érzékeltetni. A hatásvadász módszer az, ha kiszámoljuk, hogy mennyi idő alatt lesz gazdagabb a szolgáltató, mint te vagy. Nem szeretem ezt az összehasonlítást, mert figyelmen kívül hagyja a szolgáltató költségét, tehát korrektebb lenne, hogy úgy megfogalmazni, hogy „mennyi idő után fizetsz ki többet, mint ami marad neked”. Másfelől pedig azt a tévképzetet erősíti, hogy a másik gazdagodása önmagában probléma, és a gazdaság null összegű játék. A valóságban csak azért probléma a magas költség, mert az extra költség mögött az értékesítés a szolgáltatás.
Emiatt helyesebbnek tartom az összehasonlítást, hogy a gazdagodásod mekkora részét viszik el a költségek. Egy kiegyensúlyozott portfólióban 1-4% reálhozammal érdemes számolni a költségek előtt, vagyis egy 2%-os kezelési díj (ami értékesítői termékeknél alacsonynak számít) jó esetben a reálhozamod 50%-át, rosszabb esetben a dupláját viszi el. Évente. De mivel így elesel a költségre eső kamatos kamattól, ezért 10 év alatt megszabadulsz a reálhozamod jelentős részétől.
Azt a mesét, hogy az aktív alapok, értékesítők termékei a költségeiket extra hozammal kompenzálják, mára csak a kalandorok hiszik el. Legalábbis olyan, aki szakirodalmat olvasott, biztos nem. Ehhez ugyanis ki kéne választani a ma élő alapok közül azon pár százaléknyit, akik valóban képesek erre. Csak azt nem értem, hogy akik képesek a nyerő alapok kiválasztására, miért nem a jövő nyertes részvényeit válogatják?
Ha pedig a szolgáltató nem tudja a piaci feletti hozamot biztosítani, akkor a drága szolgáltatók hozzáadott értéke a kényelem és magas marketingkiadás marad. Ezért keményen megfizet az ügyfél.
Alternatívák
Arról már korábban írtam, hogy van, akinek nem való a tőkepiacok ingadozása, de ezen egy befektetési alap sem tud változtatni. Ebben az esetben vegyen magyar lakossági állampapírt (vagy költse el a pénzét). Hiába veszi valaki közvetítőn keresztül a tőkepiacot, a kockázata ugyanaz lesz.
Ha egyébként a befektetési alapelveket a befektetési alapokra is alkalmaznánk, akkor hibás a piaci hozamokhoz hasonlítani őket, a helyes benchmark egy magasabb szám lenne (azonos kockázati szintet feltételezve). Ennek oka, hogy egy passzív portfólió esetében biztos lehetsz, hogy csupán a minimális költségével fog elmaradni a piaci hozamtól. A befektetési alapoknál erre semmilyen garancia nincs, vagyis az alulteljesítés kockázata miatt magasabb várható hozammal kell jutalmazzon. Ennek ellenére minden tanulmány a felhasználó szemszögéből csupán a konzisztens alulteljesítést mutatja be.
Számoljunk!
Készítettem egy számolótáblát, amivel meg tudod határozni, hogy a hozamod mekkora részét viszi el a drágább befektetés. Persze csalóka a tábla, hiszen várhatóan még a költségek levonása előtt is alul fogják teljesíteni a piacot, de úriemberként feltételezzük, hogy a minimumot hozza (még ha az előző bekezdésben egyértelművé tettük, hogy annál többet kéne neki).
Legutóbbi hozzászólások