Már írtam a saját megcélzott életszínvonalunk meghatározásáról és a nettó vagyon és az életszínvonal kapcsolatáról. Ezek segítségével ki tudjuk számolni a korai nyugdíjhoz szükséges összeget. Ezt a megközelítést nevezhetjük célalapú költségtervezésnek is. Ezen kívül létezik a nullabázisú költségtervezés, amit ebben a bejegyzésben fogok megmutatni. A kettő nem kizárja, inkább kiegészíti egymást.
A bevételek tervezésének külön bejegyzést szeretnék szentelni, egyelőre elég annyi, amennyit ebben a bejegyzésben már leírtam. Ezek megtervezése azért fontos, mert felső határt ad a költségeidnek (legalábbis normál, hitelmentes körülmények közt, ahol a költségeidet helyesen számolod el).
Ezek után hadd szögezzem le a legfontosabb dolgot: a költségtervezés azért van, hogy téged szolgáljon (ki). Ha ezzel akarod magad sakkban tartani, ha betarthatatlan kereteket határozol meg, akkor sikertelen leszel. A költségtervezés célja, hogy lehetővé tegye, hogy költs, de csak a realitásokon belül. Éppen ezért szembe kell nézned a valósággal. Ha az utóbbi 30 évben minden nap ettél egy kiló vaníliafagyit, attól, hogy betervezed, hogy nem fogod megtenni, még nem lesz igaz. (Remélem senki nem eszik naponta egy kiló vaníliafagyit.)
Hosszútávon kevesen tudnak többet költeni, mint amit megkeresnek. Tehát, ha valamire szeretnél költeni (esetleg megtakarítani), akkor bizony helyet kell találni neki. Ezt pedig csak valami más kárára lehet. Talán emiatt ilyen népszerű eszköze a költségtervezésnek a kördiagramm.
Azt gondolom, hogy míg a kördiagram az arányok szemléltetésére nagyon hasznos, a problémája, hogy nem mutat fontossági sorrendet. Éppen ezért sokkal jobban szeretem az ún. vízesés diagramot (innen a logó is egyébként). A mai bejegyzésben végig fogunk menni azon a gondolatmeneten, ami egy ilyen diagram mögött van.
A piros vonal alá kerülnek az alapvető szükségletek, amiket nem nagyon tudunk megkerülni – persze szintek itt is vannak. (Az extrém minimalisták sportot űznek az alapvető igények csökkentéséből, de azt hiszem, most nem ők a célközönség.) A felső rész – megszokott életszínvonal – már inkább a “luxusigényekről” szól. A nyugati kultúrában teljesen normális, hogy az emberek nem csak az alapvető igényeikre költenek. Azt hiszem, hogy nagyon örülhetünk ennek – részben azért mert keveseknek kell a másnapi éhhalál miatt aggódni.
Akkor nézzük is, hogy mely alapvető szükségleteinket kell először kielégíteni
1.) Élelmiszerek, alapvető higiénia
Abban megegyezhetünk, hogy senki nem szeretne éhen halni, ezért az első dolog, amiről gondoskodunk, az az étkezés. Érdemes első körben a minimumot megtervezni – ez lesz az alapszükséglet. Tehát vegyünk egy (értelmes keretek közt) alacsony költségű hónapot, amikor amit csak lehet, otthon készítünk el. Ugyanez a helyzet a higiéniával: a szappan, tusfürdő, fogkrém alapvető szükséglet, a márkás parfüm, legújabb ruha már nem. A hobbikra, luxuscikkekre majd visszatérünk a tervezési folyamat végén, ha marad szétosztható keret.
Ha KonyhaTündér beadja a derekát, szeretnék íratni vele pár cikket a valóban spórolós étrendről. Én úgy látom, hogy ügyesen csinálja.
2.) Lakhatás és rezsi
A lakhatás költsége, a közüzem fizetése talán mindenki számára nyilvánvaló. De ne feledkezzünk el arról sem, hogy a hűtő, mosógép, gázkazán, porszívó 5-10 évente cserére szorul. Még jó esetben is ezen 4 közül 3 évente egyet venni kell. Lakás-/házfelújítás szintén rendszeres időközönként esedékes. Fel vagy rá készülve? Ezeknek a költségét érdemes minden hónapban elvezetni egy megtakarítási számlára.
Sokan elfelejtik, de a különböző pénzügyi szolgáltatók költségei is a havi rezsi részei. A havi párszáz forintos számlavezetési díj, az éves kártyadíjjal, esetleg alkalmankénti utalási díjjal észrevétlenül lesz drágább, mint az internetelőfizetés.
3.) Megélhetést biztosító eszközök
Kevesen vannak abban a helyzetben is, hogy nem kell bejárniuk a munkahelyükre, így általában valamiféle tömegközlekedési bérletre (esetleg extrém esetben autóra – erről később) van szükségük; a szerencsésebbek megoldják biciklivel – ami szintén nincs ingyen.
A teljes költségvetésednek mekkora része az, amit nem lehet kihagyni? Kevesebb, mint gondolnád, ugye?
3,5.) Vésztartalék
Az emberek életében rendszeresen vannak olyan helyzetek, ami próbára teszi őket pénzügyileg (munka elvesztése, betegség, haláleset). Ezekre a helyzetekre szoktunk egy 3-6 hónapnyi likvid tartalékot ajánlani. A jó hír, hogy miután a vésztartalék fel van töltve, nem kell vele foglalkozni (a következő kellemetlenségig).
4.) Adakozás
Ez a kategória az, ami számomra sok nehézséget okoz, mivel ennek kéne az első megtervezett kategóriának lennie (a bevételek után).
Azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes ezzel számolnia, akinek több van, mint ami az alapvető szükségletek kielégítéséhez feltétlenül szükséges.
5.) Használati eszközök
Már szinte mindenki rendelkezik mobiltelefonnal, számítógéppel, egyéb kütyükkel, konyhai “luxus” eszközökkel, esetleg autókkal. Ezek várhatóan (hamarosan) el fognak romlani. Ekkor bizony cserélni fogjuk őket. Még akkor is, ha használt eszközökkel jelentősen csökkented ennek az összköltségét, összeszámolva meg fogsz lepődni a költségen, amit ezek jelentenek. Mosogatógép, mikró, szárítógép pár évente csereérett.
Bővebben itt olvashatsz ennek a kategóriának a tervezéséről.
6.) Hobbik és más luxusok
Ugyan nem szeretném a meggondolatlan luxustevékenységeket racionalizálni, de úgy gondolom, hobbikra költeni jó dolog. Ha belefér, egy kis luxus is teljesen rendbenvan. Ha valaki ezeket nem teheti meg, számtalan olyan filléres tevékenység van, ami segít megőrizni a józan eszünket, de a pénztárcánk sem akasztja fel magát tőle.
Ebben a kategóriában szerepel az utazás, a legtöbb autó, ahogy az alapon felüli étkezés, szépítkezés is. Én személy szerint a (karácsonyi) ajándékok költségét is ide sorolnám.
Ezek a költségek összesen adják az életszínvonalunkat. Ha ezt a bevételünkből levonjuk, megkapjuk a “maradékot”. Ha a “maradék” kisebb, mint 0, akkor komoly bajban vagy: napról-napra egyre szegényebb leszel – magasabb életszínvonalon élsz, mint amilyet megkeresel. Vagy a bevételeidet kell növelned, vagy a költségeidet csökkenteni (hobbiról, luxusokról lemondani).
Mi a célod?
A pozitív “maradék” megtévesztő lehet, hiszen ha úgy döntjük, hogy felosztjuk (elköltjük), akkor az életszínvonalunkat emeljük ugyan, de a nettó vagyounkat nem.
Azért szeretem igazán a (pénzügyi-) költségtervezést, mert tisztába teszi, hogy mi fontos az életedben. Ha azért élsz-halsz, hogy saját házad legyen, akkor tényleg 5 ezer forintot kéne rászánnod havonta? Ha félsz az öregkori szegénységtől, akkor tényleg prioritás az új autó? Ha a bevételed 5%-a megy hosszútávú megtakarításra, akkor hozam és infláció nélkül 19 évre van szükséged, hogy egy évnyi költséged fedezésére . Még ha azon szerencsések közé tartozol is, akik a jövedelmük felét megkapják majd nyugdíjként (jelenleg Magyarországon 67%-ot kapnak a nyugdíjbavonulók, a demográfiai folyamatok viszont nem igazán segítenek), akkor 5 egységnyi átlagos megtakarítással 40 év után is csak ~5 évig tudod fenntartani az életszínvonalad. Gondolom látszik ennek az abszurditása.
Tudom, hogy ez a bejegyzés elég sűrű volt, de a költségtervezés alapjait bemutatni komplikált. Miután viszont megérted, már nagyon logikus lesz. Remélem élveztétek. A következő hetekben részben saját példámon keresztül fogom az egyes témákat részletesebben kibontani. A folyamat végén szeretnék egy olyan táblázatot összerakni, amit bárki használhat.
Hálás vagyok, ha megosztod a bejegyzést a lenti facebook gombbal. Likeold a facebook oldalam, hogy ne maradj le egyik bejegyzésről sem! Jövő hétfőn újra jelentkezem, szeretettel várlak!
Legutóbbi hozzászólások