A pénz fantasztikus hozama

A két héttel ezelőtti bejegyzésbe már nem fért bele, de szerettem volna kicsit arról beszélni, hogy milyen eredményeket ér el valaki, aki „készpénzben” tartja a vagyonát.

Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod. Van egy minisorozatom is, ami a befektetési segédeszközökről szólj, arra is nézz rá bátran!

A 2010-es évek 0 körüli kamatkörnyezetében sokan gond nélkül lemondtak a banki és államkincstári kamatokról, mert az infláció bizonyos években negatív is volt. Senkit nem érdekel pár százalék hozam, ha a pénzének értéke nagyjából ugyanannyi marad. Már szerintem ez is hiba, hiszen sokaknak van több millió forintja a folyószámlán, amit garantáltan nem fog hónapokig használni. Ez már a 2010-es évek közepén is milliónként évi 30-50 ezer forintos hozamról való lemondást jelentett. Nem tűnik soknak, de 10 év alatt még 4%-os hozam is közel 50%-os emelkedést jelent. Ingyen, minimális időért cserébe. De vissza a pénz hozamához!

Gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy amikor készpénzben tartjuk a megtakarításunkat, akkor az infláció miatt egyre kisebb lesz az értéke. Ez persze rövid távon és bizonyos célok esetén teljesen rendben van még akkor is, ha a jelenlegi helyzetben akár a vésztartalék egy részét is különösebb veszély nélkül tarthatjuk állampapírban.

Infláció hatása

Ha tehát az utóbbi években pénzben tartottad a pénzed, akkor a hivatalos infláció szerint az elmúlt 5 évben 34%-ot veszített az értékéből. Tehát 1 millió forint mára csupán 659 ezret ért.

Érdekes módon 10 év alatt 37,5%-ot buktál (kétszer is deflációt mértünk). A veszteség innen felgyorsul, 15,5 év alatt veszítetted el a pénzed felét. Vagyis, ha nem csináltál semmit, a 2008 eleji egymillió forintod mára 500 ezret ér csak.

Ne feledjük, a 90-es évek kemény időszak volt, a forint értéke tizedére csökkent 30 év alatt. Nyilván ebben az időben még a bankszámlák is adtak kamatot (sőt emlékeim szerint egészen 2010-ig ez volt a jellemző).

De jobban jártunk-e más devizával?

A pénzügyi félelmek megélésének egyik első (bár nem gondolom, hogy szofisztikált) eszköze, hogy valami stabilabb pénznembe menekítjük a megtakarítást. Ugyan általában kétségtelenül jobb az eurozóna vagy a dollár inflációjának mértékével bukni minden évben, de ez sem volt védelem az infláció ellen. Azt is hozzá kell tenni, hogy a deviza vásárlásával minden esetben komoly árfolyamkockázatot vállalunk, tehát biztonságról már ilyenkor nem lehet beszélni.

Az euró még nincs egészen 25 éves, de aki már 1999-től befektetésként tekintett a közös fizetőeszközre, az a vásárlóértékének 60%-áról mondott le. Persze a maradék még mindig 33%-kal több, mint forintban lett volna, de a jó nem ilyen. 10 év alatt csak 19%-ot vesztettünk, míg 5 év alatt 21%-ot.

De vajon jobb-e a helyzet a dollár esetén? Érdekes módon általában nem, kivéve a 10 éves időtávot, amikor a dollár hosszas gyengélkedése után gyorsan erősödni kezdett – ehhez képest a pénz a vásárlóerejéhez közelít.

10 év alatt a svájci frank is megtartotta a reálértékét forintban, de 5 és 20 éves időtávon 10%-ot bukott az ember. 30 év alatt nem teljesített ilyen jól, 40%-os mínuszban van.

Vagyis pár véletlen kivételtől eltekintve érthető módon önmagában devizában tartva is sokat veszítünk a pénzünk értékéből. A megoldás nyilván a céloknak megfelelően kialakított portfólió, azzal jobbak az esélyeink.

• Facebook
• YouTube