Az emberek néha alábecsülik, hogy mennyire fontos alaposan, minden oldalról átgondolni a szabályokat. Ebben a bejegyzésben szeretnék pár példát felhozni, ahol a szabályok a jó szándék ellenére nem várt következményekkel járnak.
Ha szeretnéd pihentetni a szemed, a bejegyzésből hanganyag is készült. Egy feliratkozással sokat segítesz.
A szavazatok alapján van igény egy élő webinárra, ahol bemutatom a pénzügyi coachingot. Az esemény részletei itt találhatóak.
Már írtam arról, hogy véleményem szerint a bicikliutak koncepciója hibás, sokkal veszélyesebb helyzeteket teremtenek, mint amilyeneket megoldanak. Ezt a gondolatot vittem tovább, és jutott eszembe pár hasonló helyzet.
A bejegyzés nem arról szól, hogy a munkahelyem döntéshozóit lehúzzam – hiszen mindenhol vannak szabályok -, vagy a vírusellenes intézkedéseket minősítsem – ezekhez meg nem értek. A cél az, hogy bemutassam, hogy még a jószándékú szabályozás is okozhat károkat.
Munkahelyi étterem távolságtartási szabályok
A munkahelyemen a vírus miatt hoztak pár szabályt. Vannak kellemetlenek, amiket meg lehet szokni (állandó maszkviselés), vannak kellemetlenek, amiknek a negatív mellékhatása miatt mérges vagyok (a portán kézfertőtlenítés reggel 1 fokban).
A terület, ahol a szabályozás szerintem egyértelműen rosszul lett kezelve, az az étkeztetés. Annak érdekében, hogy minél kevésbé érintkezzenek egyes munkaterületek, be van osztva, hogy mikor léphetnek a menzára.
Egy-egy idősávra ~200 dolgozó van beosztva. Az étkezde a 30 perces kijelölt idősávban nagyjából 500 embert tud ellátni. Elméletben nincs probléma, alig van találkozás.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a sáv elején megjelenik ~100-150 éhes ember, akik 5 percig 100 négyzetméteren tobzódnak, nyilván a védőtávolságok betartásának esélye nélkül.
Értem a szabályozás kiindulási pontját, az alapgondolat jó, csak amikor a valósággal szembe került, akkor derült ki, hogy az emberek nem teljesen úgy működnek, ahogy azt elképzelték.
Nem lehet tagadni, hogy szabályozás nélkül is kialakulnak torlódások. A déli “harangszó” sokaknak megindítja a nyálelválasztását, emiatt nem egyértelmű, hogy hogyan lehetne helyesen szabályozni, milyen ösztönzők segítenének az embereknek, hogy egyenletes eloszlásban érkezzenek a menzára.
A legjobb, ami nekem is eszembe jut, hogy “személyre szabott” naptári bejegyzéssel jelölik ki az 5 perces intervallumot, amikor megérkezhet az illető, ennek még a technikai megvalósítása sem olyan bonyolult (lehet automatizálni).
GDPR szabály
Egy másik alkalom, ahol a szabályozás (egy része) a jó szándék ellenére szinte csak felhasználói kellemetlenséget okozott. A hatályos GDPR szabályok szerint az internetes felhasználóknak beleegyezésüket kell adniuk, hogy az oldalak ún. sütiket tároljanak a számítógépükön.
Ez az, amit elfogadsz minden oldalon, gondolkozás nélkül. Mivel minden egyes megnyitott oldalon feljön valamiféle zavaró felirat, ami alatt van egy zöld “OK”, az átlagfelhasználó tanult reflexe kattint. Amennyire ő tudja, akár a veséjének az adásvételét is elfogadhatná.
Megint, nem azt mondom, hogy a teljes szabályozás felesleges, sőt valamilyen szinten támogatom is, hiszen a jelenlegi helyzetben legalább esélye van a felhasználóknak a döntésre. Azonban a szabályozás az átlagembernek csupán kellemetlenséget, felesleges kattintgatást okoznak.
Pedig a megoldás egyszerű lenne, szinte mindenhol használjuk. A piacokon kialakult törvényszerűségeket nem szükséges külön elfogadnod, mindenhol csupán ÁSZF-et tolnak eléd. Ha azonban egy cég eltér az “iparági sztenderdtől”, akkor köteles arra külön felhívni a figyelmet.
Hasonló rendszer működhetne az internetes oldalakon: mivel mindenki használ sütiket, az oldalak használatával automatikusan hozzájárulsz az adataid anonim kezeléséhez.
Ha pedig valaki el akar térni az általánostól, akkor ahhoz külön hozzá kell járulni. Aki pedig szeretné, nyugodtan letilthatja, ami nem tetszik neki (amit jelenleg is megtehet a böngészőjében).
Kontrolling
Kevesen tudják, de a kontrollerek munkájának egy (jelentős) része pont ezeknek a rossz ösztönzőknek a megtalálásából áll. A cégeket nagyon sok esetben KPI-ok segítségével irányítják, azonban ezeket sokszor könnyű kijátszani, vagy sokszor nem azt mutatja, amit kéne neki. Éppen ezért szükség van olyanokra, akik megértik, hogy miért nem működik valami, esetleg felfedik a rossz motivációkat.
Kisbefektetők
A napokban szembe jött velem egy hirdetés, ami kisbefektetők számára hirdetett befektetési lehetőséget. Talán tudjátok, hogy ezekre mindig ugrok, hiszen nagyszerű lehetőség magánszemélyek megkopasztására.
Ez a hirdetés feltörekvő (start-up) cégekbe való befektetést hirdette.
Azt gondolom, hogy ennek a szabályozása lehetetlen dolog. Aki ismeri a tőzsdei szabályozás bonyolultságát, az tudja, hogy az sem egyszerű, pedig ott meglehetősen sztenderd dologról beszélünk, a cég jövőbeli profitjára szóló jogot adják és veszik (legalábbis kisbefektetői részről effektíve ez történik).
Mindez azért történhet meg, mert erős tőzsdefelügyelet van és a tulajdonosi, felügyelői és a menedzseri funkciók szét vannak választva. És még így is sok visszaéléssel találkozhatunk.
De mi a helyzet egy olyan céggel, ahol a fenti fékek és egyensúlyok közül egyik sincs meg? Általában a cégvezető a tulajdonos-alapító, és a legtöbb projekt még a legjobb jó szándékkal is megbukik. Ha pedig hozzávesszük, hogy nem mindenki jóhiszeműen cselekszik, akkor megértjük a tőzsdei szabályozottságot.
Azonban ez a piac teljességgel szabályozhatatlan. Ráadásul kisbefektetőként várhatóan sem tudásod, sem rálátásod nem lesz a szerződésekre. Aki látta a Facebook alapításáról szóló filmet, az tudhatja, hogy egy hozzá nem értőt könnyen ki lehet semmizni. Ha nem is minden pénzéből (bár ezt is meg lehet tenni), de a hozam jó részéből nagyon is könnyen.
Összefoglalás
A (piaci) szabályok, mindkét oldalról különlegesen nehezek. Egyfelől a nem átgondolt szabályozás rengeteg nem várt következménnyel járhat, másfelől nélküle rosszabbul is járhatunk. Sőt, még az is elképzelhető, hogy valami egyáltalán nem is szabályozható.
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Neked van más példád? Vagy szerinted tévedtem valahol?
diverzifikacio celjabol keresek elado ceget illetve inkabb reszesedest mukodo cegben. (Az operativ munkaban csak korlatozottan tudnek reszt venni) Eddig is tudtam hogy ez joval kockazatosabb mint egy szabalyozott tokepiaci ugylet de a fentiek alapjan erosen elgondolkodtam hogy lehet jobban at kell gondolnom a kockazatokat mint eddig gondoltam. Koszi!
Ha betársulsz (konkrétan üzlettárs vagy), és elég szavazatod van, nélküled nem megy át alapszabályváltozás (van tőkéd alaptőkeemelésre esetleg) és hasonlók, akkor meg lehet oldani, de amikor a 100 kisbefi közül egy vagy, akkor esélytelen…
Volt valami ilyesmi mondás, hogy ha egy KPI-t emberek értékelésére használsz, az onnantól megszünik KPI lenni 🙂
Amúgy a bejegyzést hallgatva eszembe jutott, hogy anno életem egy pontján komolyan elgondolkodtam, hogy kontroller legyek 🙂
Igen, küzdünk mi is a KPI építéssel eleget.
Tényleg? Szerintem jó móka, csak kevés helyen csinálják, illetve lelkileg (nekem) nehéz a sok „menedzsment döntés”. 🙂 Téged mi tántorított el?