A szegénység egy nagyon nehezen megfogható probléma, mert amellett, hogy bizonyos szempontból egy, közgazdaságilag jól mérhető dologról van szó, a helyzet nem annyira egyértelmű, mint ahogy látni szeretnénk.
A szegénység egyik alapvető fokmérője az abszolút szegénység, amelyet a Világbank jelenleg napi 2 dollár fogyasztásként határoz meg. Ez a része jól mérhető; a jó hír, hogy az abszolút szegénységgel sújtottak mértéke a világban az utóbbi ~30-40 évben folyamatosan csökkent (pár válságévtől eltekintve). A teljes megszüntetése gyakorlatilag lehetetlen, de szerencsére Európában, hazánkban minimális arányban van jelen.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Relatív szegénység
A fejlett világ egyik nagyobb problémája a relatív szegénység, vagyis az, hogy valakinek az életszínvonala elmarad a környezetében elvárttól. Tehát szinte bármelyik magyar relatív szegénynek számítana Luxemburgban. Igaz ez annak ellenére, hogy az elhízás mára sokkal nagyobb probléma országunkban, mint az éhezés.
Érdekes, hogy a relatív szegénység pszichológiai hatásai néha rosszabbak, mint az abszolút szegénységé. Egy külvilágtól elzárt faluban, ahol száraz évszakban ugyan éheznek néha, de mindenki ugyanúgy él, sokkal elégedettebbek az emberek az anyagi helyzetükkel, mint a fejlett világ lakosai, akik a korábban említettek számára elképzelhetetlen anyagi javak közt élnek.
Ennek jó része az irigységnek, az ember „méltányosság iránti igényének” köszönhető. Nagyon nehezen viseljük, hogy másoknak több, jobb lehetősége van. Az állandó vágyódás és önmarcangolás, hogy nekünk miért nem jut ez és az, folyamatos mentális terhet jelent. Ezen korántsem segít, hogy a médiának köszönhetően minden korábbinál közelebbről figyelhetjük a látszólag szerencsésebbek életét.
Még rosszabb a helyzet akkor, ha korábban egy magasabb életszínvonal volt elérhető, ahonnan lejjebb kellett adni. Meggyőződésem, hogy az elégedetlen fiatalok egy részének fő problémája, hogy a családban magasabb életszínvonalon élhettek gyerekként, mint amit fiatal munkavállalóként megengedhetnek maguknak. Nincs ingatlanuk (amit gyerekként adottnak vettek), a kerestük még nem feltétlenül tudja a szüleikkel élve megszokott életszínvonalat biztosítani.
Történelmi könyveket olvasva lenyűgöző, hogy emberek számára a körzeti orvos jelentette az egyetlen kapcsolatot az egészségüggyel, aki alig volt jobban informált (vagy bizonyos témákban kevésbé is), mint egy háziasszony a webbeteggel. Mára pedig a fejlett világban az a norma, hogy többtízmilliós kezeléseket várunk el kvázi ingyen. Ne értsetek félre, nagyon örülök a fejlődésnek, de néha aggódom, hogy a „méltányosság iránti igényünk” gyorsabban fejlődik, mint a lehetőségeink.
Mi a helyzet a vagyonnal?
Nemrég olvastam egy nagyon érdekes kommentet a szegénységről: hány 1-es dobás tesz teljesen tönkre a dobókockán. Csak remélni tudom, hogy a blog olvasói eljutottak arra a szintre, hogy a vésztartalékuk segítségével az első pár 1-es gurítása csupán kellemetlenséget jelent.
Ezt egész egyszerű elérni: nem veszel olyan autót, számítástechnikai eszközt, telefont, de úgy általában bármit, aminek az elvesztése (pótlása) komoly fájdalmat jelentene. 6 hónapnyi vésztartalékkal rendelkezel, a fizetésed egy jelentős részét (minimum 10%-át) hosszú távú megtakarításokba tudod tenni. De pontosan tudom, hogy az ország nagy része nem ezen a szinten van. (Ha te is így állsz, jelentkezz a pénzügyi coachingra, és ha nem engedheted meg magadnak a díját, írj egy e-mailt is!).
A vagyoni különbségek (tehát, hogy kinek a számláján van éppen több pénz) általában nem okoznak stresszt senkinek, az életszínvonal különbsége sokkal inkább.
Mit tehetünk a relatív szegénység nehézségei ellen?
Ha azt gondolod, hogy egy bejegyzés elolvasásával meg lehet változtatni az alapvető emberi jellemet, rossz hírem van számodra. Természetesen az első lépés annak a felismerése, hogy a mai életszínvonalunk és biztonságunk olyan magas szintű, ami párszáz évvel ez előtt az uralkodóknak is csak korlátozottan lett volna elérhető. De még az utóbbi 30 évben is olyan minőségjavuláson ment át az életünk, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Ezzel nem azt mondom, hogy minden jobb lett, bizonyos szempontból nehezebb lett az életünk, de nem árt hálásnak lenni azért, amink van.
Ettől függetlenül a csökkentett médiafogyasztás, olyan környezet, ahol kevéssé jönnek elő az anyagi különbségek, segíthetnek. A következő lépés az lenne, hogy tudatosítjuk a szükséges igényeinket, a többit pedig megtanuljuk kordában tartani.
Ha valakinek olyan aspirációi vannak, hogy igazán gazdag legyen, az készüljön rá, hogy vagy több generáció, vagy vállalkozói karrier kell hozzá. Legtöbbünk számára csak a biztos anyagi helyzet, esetleg az anyagi függetlenség elérhető. De ezt a hét bármelyik napján elfogadhatónak tartom.
Ha csak olyasamit nézünk, pl a házimunkában, hogy mosógép, már látszik, hogy fényévekre vagyunk előre. Mindig azt mondom, akinek van villanya, konyhája, fürdőszobája, központi fűtése, magasabb életszínvonalon él, mint 100 éve a királyok. És igen, ott az orvosi ellátás, gyógyszerek, bár most kicsit rossz a renoméja, de oltások olyan betegségek ellen mint a szamárköhögés, fekete himlő, lehetne sorolni párat amik milliók halálát okozták. Az egyik legszomorúbb dolog, a csecsemőhalandóság is töredéke mint régen. Vagy ha azt nézzük akár egy bölcsességfog kiműtés 20 éve még vésővel történt, és nem biztos hogy teljes volt az érzéstelenítés, a fogfúráshoz nem is járt, most meg már a szúrás helyére is puszit adnak szerencsére… 🙂 Lényegében bárki utazhat szerte a világba a 20-30 nap fizetett szabadsága alatt, lényegében mondhatjuk hogy nincs határ. A relatív, „érzett” szegénység a nagyobb probléma, és igen, az internet ezen nagyot rontott. A magyarok meg még igazi dzsentrik is, amivel még rátesznek egy lapáttal, akár ami a gyakran hamis gazdagság mutatását, akár az irigységet illeti… Pedig amúgy az internet is egy olyan fejlesztés, aminél többet nem is igen lehetne tenni, hogy az emberek egyenlőbbek legyen, hogy olyan tudást, információt, híreket érhessenek el, amik régen csak az igazán kiváltságosoknak volt elérhető. Aki ezekkel nem tud élni, azon sajnos nehéz segíteni…
Azért ez nem ilyen egyszerű, vannak javak, amelyekből a technikai fejlődés miatt a szegényeknek és a gazdagoknak is egyaránt több jut, de vannak javak, amelyek rendelkezésre álltak a királyok számára, míg a mai felső-középosztálynak nem, mert korlátosak. Pl. földből, erdőből nem lesz több, ahogy pl. munkaerőből sem, hiszen a királyoknak cselédjeik voltak.