A szektorális adók szuperek!

A szektorális adók nagyon jól működnek, mert kiszolgálják szinte mindenki érdekét, mialatt az fizet érte a legtöbbet, aki a legjobban örül neki. Ezzel nem ellene szeretnék érvelni, csak bemutatni, hogy miért használja szívesen egy rövidlátó, populista/kommunista kormányzat, hiszen látszólag mindenki nyer vele.

Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!

A héten nincs videó, jövő hétre már lesz, de a coachingra továbbra is lehet jelentkezni.

Az emberek könnyen megtéveszthetők. Azt gondolják, hogy a gazdaság egy szigetrendszerű világ, ahol az egyik szereplő elszenvedett kára nem hat ki a többire. A valóságban a gazdasági szereplők sokkal jobban össze vannak kötve, mint azt gondoljuk. Ha megrángatjuk a gazdaság egyik szegmensét, garantáltan földrengés lesz a többi területen is. Ha máshol nem, akkor a fogyasztóknál. A közgazdászok szeretik áltatni magukat azzal, hogy előre ismerik ezeket a hatásokat, de a valóságban utólag is nehéz kibogozni, hogy mi miért történt.

Természetesen a hatás nem minden esetben ugyanolyan. Ha az alapszükségleteket nem tudjuk kielégíteni, akkor nagyon morcosak vagyunk; ha kedvenc gyümölcsünk nincs, akkor másból főzünk lekvárt. Egyes piacokon könnyű helyettesíteni, másoknál nehezebb, megint másoknál az egyes termékek mennyiségének a csökkenése egy másik termékre is csökkenően hat (kiegészítő termék).

Miért írom le ezeket?

Amikor bizonyos szektorokra adót vet ki egy kormányzat, akkor egy nagyon veszélyes játékot játszik. Egyfelől a befektetőknek egyértelmű jelzéseket ad, hogy a jogbiztonság egy másik ligát képvisel, mint a fejlett országokban. Másfelől a megadóztatott befektetők hajlamosak lesznek mérlegelni a helyzetüket és a jövőképüket, gazdaságosságukat. Ahogy egy szofisztikált befektető nagyon elgondolkozik, hogy mennyit ér neki a jogbiztonság.

A cégek a gazdaságosságukat áremeléssel tudják javítani, ha a versenyhelyzet lehetővé teszi ezt számukra. Éppen ezért nagyon fontos, hogy szektorális adóról legyen szó, tehát az összes résztvevőt nagyjából ugyanúgy érinti. Természetesen olyan országokban, ahol hirtelen találnak ki egész szektorokat érintő adókat, ott nem lehet a befektető semmiben biztos, de a jól eltalált szektorális adók idálissá teszi a helyzetet az áremeléshez.

Kivéve természetesen, ha van helyettesítő termék. Éppen ezért akkor működik igazán jól, ha nem igazán létezik alternatíva, azaz helyettesítő termék. Ekkor vagy a szektor (a profitjából – miért tenné?), de inkább a magasabb árakon keresztül a fogyasztó fogja kifizetni az adót.

Az az elvárás, hogy a szolgáltató ne hárítsa át az adót nagyjából olyan, mintha a csónakban ülve az egyik oldalról a másikra lapátolva a vizet, azt várnánk, hogy az egyik oldalon elfogy majd a víz.

Persze nagyon kell vigyázni, mert nemcsak a fogyasztó versenyez, hanem egy adott ország is versenyhelyzetben van bizonyos szektorok befektetéseiért. Például egy termelő vállalat nagyon gyorsan más országba helyezheti a termelését, de már az is nagy érvágás, ha a jövő gyártókapacitásai nem az országban kerülnek telepítésre. Éppen ezért azokat a szektorokat nem ajánlom különadóztatásra, rendelkezzenek is bármekkora „extraprofittal”. Érdemes a hazaiak számára szolgáltató, azaz kivonulni nem tudó szektorokat sújtani, mint a bankszektor, telekommunikáció, hazai energia. Természetesen ennek a legvalószínűbb, hogy a költségeit a lakosság fogja megfizetni, de megfelelő kommunikációval ez is megoldható.

Nem elvárható egy kormányzattól, hogy az emberek életének, anyagi helyzetének tényszerű javulását az érzékelt győzelmen felül helyezze.

Az extraprofitról

A bejegyzés további része tiszta spekuláció, mivel az extraprofit kommunikációs, nem közgazdasági fogalom. Talán a kommunista közgazdaságban létezik, de a nyugati világban piacgazdaság van, kommunizmus nincs. Igény mondjuk lenne rá. Ennek ellenére el tudom képzelni, hogy vannak országok, ahol a szolgáltatók magasabb hozamot érnek el, mint nyugatabbra eső társaikban. vagyis amit esetleg egy kormány extraprofitnak láthat, azt a befektetők valószínűleg kockázati felárnak neveznek.

Ha egy biztosnak nevezhető piacon valaki 5% hozammal fektet be, akkor ennél jelentősen többet fog várni egy olyan országban, ahol nem biztos az árfolyam, időnként különadókkal sújtanak, és egyéb zseniális ötletek születnek egyik napról a másikra. Ezzel kissé viccesen egy ilyen kormányzat további „extraprofitnak” ágyaz meg.

A kommunisták soha nem tudják megmagyarázni azt a kérdést, hogy ha létezik az extraprofit, akkor miért nem éri meg az árakat lejjebb vinni és a szektor többi cége alá vágni? Az lenne ám az ingyenpénz! Valamiért mégsem történik meg… (Ezzel nem azt mondom, hogy soha nincs piaci hatékonytalanság, de ha ilyen problémák felmerülnek, akkor a versenyt nem az új szolgáltatók frekvenciatenderből való kizárásával tudja segíteni – ez csak egy légből kapott példa egy nem létező országból.)

Összességében azonban a szektorális adókkal majdnem minden szereplő jól járhat. Egy nem létező országban lehet, hogy lassan drágábbak lesznek a tarifák, ahogy a széleskörűen elérhető ingyenes bankszámlacsomagok is eltűnnek a nem áthárítható szektoradók és tranzakciós adó hatására. Ezt pedig egy ilyen hipotetikus országban eladjuk győzelemnek valahogy!

• Facebook
• YouTube