Nemrég jónéhány dollármilliomos-milliárdos felhívást indított “tax us, tax us, tax us” címmel, melynek a célja, hogy még többet adózzanak a “gazdagok”. Ugyan azt írták, hogy koronavírus miatt, de mivel állandó adóemelést kérnek, inkább valamiféle szociális igazságszolgáltatás lehet a valódi cél.
Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem.
Azt hiszem, nem meglepő, hogy nem vagyok nagyon lelkes az ilyen ötletek miatt. Próbálok általában inkább butaságot feltételezni a rosszindulat helyett, de nehezen tudom figyelmen kívül hagyni a mögöttes üzenetet: más adózzon többet – vajon az aláírók tényleg személyesen akarnak többet adózni?
Problémák
Az állam az egyik legrosszabb gazda
Ugyan a magasabb adók állítólag valamiféle társadalmi egyenlőséget segítenének, pontosan tudjuk, hogy milyen hatással van a gazdaságra a magas állami beavatkozás. Nem véletlen, hogy a szocialista államok kivétel nélkül elszegényedtek. Az állami rendszerek rugalmatlanok, nem tudják kezelni a valós problémákat, csak pénzt dobnak rá – amivel tovább súlyosbítják őket. Például ha az a baj, hogy az emberek nem akarnak dolgozni (vagy költözni jobb munkalehetőség miatt), a munkanélküli segély csak rontani fogja a helyzetet.
Egy társadalom akkor tud jól működni, ha a tetteinknek egyértelmű következményei vannak. Ha azok kerülnek magasra, akik a legjobbak, és azok süllyednek le, akik a legkevesebbet hajlandóak tenni. Ugyan nagyon jó lenne, ha az állam támogatni tudná az emberek feljebb kerülését, a valóság azonban általában az, hogy az állami beavatkozások legtöbbször mélyen tartják a társadalmat.
Nem adóznak keveset
Soha nem értettem azt, hogy egymillió dollár 20%-a miért lenne kevesebb, mint 50 ezer dollár 20%-a. Persze értem, hogy 50 ezer dollár bevétel esetén a tízezer dollár adó sokkal kellemetlenebb, mint egymilliónál a kétszázezer (ha a személyes hasznosságot nézzük). Azt viszont igazán nem értem, miért mondja bárki, hogy a „gazdagok” kevesebbet adóznak.
További problémám a felvetéssel a moralitása: valami szerencsétlen bosszúhadjáraton kívül mivel tudnád magyarázni, hogy valaki tízszeres összeget adózzon? Ők talán többet részesülnének az állam szolgáltatásaiból? Ez csak abban az esetben lehetne igaz, ha elhisszük az ideológiát, miszerint meggazdagodni csak más kárára lehet – ez pedig nyilvánvalóan egy gyilkos hazugság.
A gazdaság működése
További probléma a gazdagok adóztatásával a piaci verseny.
Annak ellenére, hogy alkalmazottként évente pármillió forintot fizetsz adóként, nem igazán éri meg más országba költöznöd, hogy ennek egy részét megtakaríthatsd.
Egészen más a helyzet, ha valaki százmilliókat adózik. Neki már bőven megérheti olyan helyre költözni, ahol megfelezi, lenegyedeli az adóját. Méghozzá teljesen legálisan. Sajnos, ahogy minden másnál, itt is érvényesül a verseny. Melyik ország ne akarna produktív embereket (értsd, akik sokat keresnek) magához csalogatni. Valami oknál fogva például az USA egyre kevésbé… Arról nem is beszélve, hogy ha szeretnénk az országunkba külföldről jövő beruházást, akkor nem nagyon érdemes hatalmas adókulccsal büntetni őket.
Ne értsetek félre, sem a felső egy százalékba nem tartozom, sem hatalmas vagyonom nincs, amit félteni kéne az adóztatástól. Sőt, kifejezetten azt gondolom, hogy jót tenne a társadalmi mobilitásnak például az örökösödési adó, hiszen ezáltal az, aki megszerezte, élvezheti, de az utódok, akik nem tettek semmit a vagyon megszerzése érdekében, nem részesülnének belőle maximálisan. Akármennyire szeretném is, az emberek megtalálják a módját, hogy átmentsék a pénzt, ha szeretnék.
Akkor van fény az alagút végén?
Igen, van! A legtöbb – értelmes – milliomos, milliárdos rájött, hogy a vagyon nem nagyon boldogít. Rengeteg közszereplő, milliárdos lesz fiatalon öngyilkos, vagy menekül drogokba, mert nem látja, hogy érdemes lenne élni. Pedig nagyon is érdemes, ha találunk neki értelmet. A pénz gyűjtögetése távolról sem az… Én keresztény hívő emberként Isten országát szeretném szolgálni. Ez személyes meggyőződés, ha valaki nem hisz ebben, akkor is rá fog jönni, hogy másokat szolgálni sokkal nagyobb öröm, mint pénzt gyűjteni.
Ahogy a bevezetőben említettem, aki aláírta ezt a felvívást – a legjobb jóindulatommal élve – sem volt túl meggondolt. Tudniak kellene, hogy adakozással, személyes segítséggel sokkal nagyobb hatást tud elérni, mint adókkal. Ha nem az állam segítségét kérné a problémák megoldásához, hanem ő maga állna oda, mutatna példát, hozna létre egy olyan szervezetet, ami sokkal hatékonyabb munkát tud végezni, mint az állam, sokkal jobban járnánk. Nem csak mi, hanem az is, akinek segítene.
Végezetül szeretném felhívni mindenki figyelmét, aki olvassa ezt: ti vagytok a világ leggazdagabbjai. Biztos vagyok benne, hogy még a legszegényebbek is a föld felső 20%-ába tartoznak, de inkább felső tízbe! Ti tudtok változást hozni a világban. Adakozással, személyes felelősségvállalással, példamutatással.
Remélem tetszett a bejegyzés, jövő héten csütörtökön jelentkezem, addig is kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Olvass tovább a munka értékéről vagy arról, hogy kinek kedvene a csökkentett munkaidő.
Az hogy az állam nem jó gazda, az a neoliberálisok evangéliuma.
Ha adott egy jó cég, jó menedzsmenttel, jó alkalmazottakkal, akkor baromira mindegy, hogy az értékpapírszámlán kinek a neve van a részvények mellett.
A fent vázolt problémakörben az igaz gond a globalizáció, jelenleg is dolgoznak ennek visszafordításán.
Más, amikor csak „tulajdonos” az állam – ilyen gyakorlatilag nem nagyon van, és más, amikor gazda. Az mindig összedől, borzalmas eredményei vannak.
Bocs, de mintha ködösítenél.
A tulajdonos a menedzserek piacán vevőként jelenik meg.
Például amikor az állam egy energiacég élére keres embert, ugyanonnan válogat, mint a MOL, Shell, OMV, E.ON stb.
Mióta nincs bérplafon, meg tudják fizetni.
Igazából a legtöbb embernek tökmindegy, hogy a cég amiben dolgozik, kinek a tulajdona.
Csak ismételni tudom magam: azok szokták mondani hogy az állam rossz gazda, akik a kicsi államban érdekeltek.
Minden állampolgár a kicsi államban érdekelt!
Szerinted, amikor egy cég élére kineveznek egy embert, ugyanaz a fontos, ha állami a cég és ha magán?
Az állami cégeket fejőstehénnek tekintik sok országban, ez a probléma. Megjelenek a pártokhoz közeli beszállító cégek és a végén még az államnak kell rossz esetben megmenteni. Érdemes megnézni a parkoló cégekről készült videot.
entrepreneur.com/article/338189
Hiányzik az a feltevés az adóra, hogy ugyanabból a forrásból származik. Ha valaki tőkejövedelemből él, akkor nem a munkavállalói adóterheket kell fizetnie. Sztem ha a bérköltségednek megfelelő pénzmennyiséget kamatjövedelemként kapod meg, sokkal több marad belőle, mint a nettó bér.
De nem vagyok szagértő, cáfoljatok meg 🙂
Nem vagyok nagy szakértője az amerikai adórendszernek, de a hozamot még kevésbé érdemes adóztatni: az tud a leggyorsabban lelépni. Illetve ott is igaz, hogy a kisember hasonló adókat fizet, mint a magasabb jövedelműek (bár ott lépcsőzetes az adózás, szóval elméletben többet fizet %-osan is a vagyonosabb).
Amikor a kilencvenes években a tisztán piaci, neoliberális logikán átálltak a posztszovjet kkeurópai államok, ki lett ez próbálva. Ha jóindulatú vagyok, szerencselovag-kapitalizmus volt, lilazöld öltönyben. A devizás sztori pont megmutatta a korlátok nélküli piac mint jó gazda foga fehérjét: előállítottak egy banki terméket, majd profitverseny. A veszteség (gazdasági-társadalmi) persze “közös”. Szóval igen, nem jelenthető ki, hogy a piac csak a verseny léte miatt “jó gazda”, az állam rossz. Nem ennyire fekete fehér,
Szerintem mindkét példád pont az ellenkezőjét támasztja alá. A 90es évek közvetlen következménye volt az állami gazdálkodásnak, haszontalan cégek, 0 fizetőképesség.
Szintén túllépte az állam a szerepkörét a devizahitelnél (ami egy oké termék, csak magas kockázatú), amikor megmentette a bankokat (vagy a felelőtlen állampolgárokat, vitatkozni erről lehet).
Egyébként nem tagadom az állami szerepvállalás jótékony hatását sem, csak inkább mint szabályozó, és minél kisebb, annál jobb!
A bankszektor előállított 1 terméket, a cikkben írt kívánalmak szerint az állam ezt nem igazán szabályozta-klasszikus laisses faire, nem? A piaci szereplők (ker.bankok) versenyeztek, hogy ki tud többet, még nagyobb profittal értékesíteni ebből a devhitel-termékkörből. A következmények ismertek. Too big to fail-ugye..
Ebben a bejegyzésben nincs szó arról, hogy a piac jó gazda-e.
A devizahitel esetében túl sok rizikót vállaltak a bankok (és néhány magánszemély), és az állam végül úgy döntött, hogy meg kell őket menteni maguktól. Ez egy kormányzati hiba volt (nyilván politikai haszonszerzéssel), de ez nem igazán támasztja alá, hogy miért is lenne jó még több hatalmat adni a politikusoknak… A rizikót vállaló bankoknak kellett volna a felelőtlen hitelezés eredményét elvinni, a magánszemélyeknek pedig a felelőtlen hitelfelvételét. Ne aggódj, nem is lenne szükség adósságfék szabályzatra, a bankok megtanulták volna a leckét maguktól is…
Illetve remélem hamar rájön mindenki, hogy a „too big to fail” a legrosszabb dolog, amit valaki kitalálhat, mert katasztrófát fog okozni.