Az interneten sok vélemény jelenik meg a „megfelelő” adóztatással kapcsolatban, de még a legtájékozottabbak is sokszor minimum meglepő véleményeket fejtenek ki. A bejegyzésben nem megyek bele az egykulcsos-többkulcsos vitába, arról már írtam. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a fogyasztást kéne halálra adóztatni vagy a jövedelmet. De nem is olyan régen az egyik prominens blogon jelent meg az a kérdés, hogy miért nincsenek a cégek rendesen adóztatva. Pedig ugyanez a blog nemrég nagyon helyesen ismerte fel, hogy a kormányzat csak azt a pénzt tudja szétszórni a nép közt, amit korábban elvett tőle.
Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés videós verzióját itt találod.
Sajnos ugyanez a logika igaz a cégeknél is. Mivel a cégeken minden pénz, költség csak átszalad, őket nem lehet adóztatni. A költségeiket lehet emelni, ezen keresztül pedig az inflációt (esetleg a tulajdonosok profitját csökkenteni). Ha jól sejtem, akkor a blogger is a cégtulajokat akarta (tovább) adóztatni, csak rosszul fogalmazott, és az inflációs hatást kényelmesen figyelmen kívül hagyta.
Egy másik közkeletű tévedés, hogy az infláció a szegények adója lenne. Nem kérdés, hogy ők szenvednek tőle rövid távon a legjobban, de ez szinte definíciószerűen igaz minden külső negatív hatásra. (Aki tud a külső hatások ellen védekezni, az általában nem szegény.) Viszont amíg a bérből élők bére szépen lassan leköveti az inflációt (ha nincs társadalmi változás, aminek a hatását lehetetlen kiszűrni), addig a megtakarítások reálértékét senki nem védi. Ezzel nem amellett érvelek, hogy valaminek védenie kéne, csak arra szeretnék rámutatni, hogy az infláció valójában a befektetéseket adóztatja.
A vagyon adója
Arról már korábban írtam, hogy a vagyon adóztatása a legrosszabb dolog, amit tehet egy ország. Mintha a levegőt adóztatná. Azzal viszont szinte bárki egyet tud érteni, hogy a vagyonból származó jövedelmet illendő, méltányos lenne adóztatni. A vagyonból származó jövedelem számításához azonban már komolyabb közgazdaságtani gondolkodásra van szükség.
A nominálhozam adóztatása valójában vagyonadó. A valódi hozam az infláció feletti rész (az inflációig mindössze a reálérték megtartása történik), ezért csak a reálhozamnak kéne adóznia. Hogy Magyarországon ez sem adózik jelenleg (például TBSZ-szel), az némileg szomorú.
Röviden összefoglalva: a legjobb adó, amit más fizet. Ha ezt némi irigységgel is meg lehet alapozni, akkor biztosan el lehet terelni a figyelmet a valóban fontos kérdésről; miért van szükségünk a GDP 25%-ánál többet felemésztő állami kiadásra? Ezen probléma megoldásával sokkal nagyobb adómegtakarítást lehetne elérni, mint a „túl keveset adózó” bűnösök keresésével.
„Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a fogyasztást kéne halálra adóztatni vagy a jövedelmet.”
Erre volt régen egy mondás, hogy „Ha a cigarettára és az alkoholra kivetett adó a leszokást kéne hogy eredményezze, akkor a munkára kivetett adó lényegét kevesen értették meg.”
Egyébként meg lehet, hogy GDP helyett be kéne vezetni a Bhutáni boldogságindexet és a zöldek is örülhetnének egyúttal, lehetne a fogyasztásra kollektív adó. Úgyis elkerülhetetlen a technológiai fejlődés, ami miatt valamit kezdeni kell a munka nélkül maradt embertömegekkel.
„Pedig ugyanez a blog nemrég nagyon helyesen ismerte fel, hogy a kormányzat csak azt a pénzt tudja szétszórni a nép közt, amit korábban elvett tőle.”
Nagyon nagyra tartom Miklóst a korábbi munkássága miatt, de valahol úgy érzem, ahogy „öregszik”, ő is a Vágó István-i útra lépett.
„Ezzel nem amellett érvelek, hogy valaminek védenie kéne, csak arra szeretnék rámutatni, hogy az infláció valójában a befektetéseket adóztatja.”
Így van. Pontosabban a középosztály és a törekvő, pénzügyileg tudatos szegények adója. Mert aki meg ultragazdag, az – azon túl, hogy tuti vannak bennfentes információi, -már önmaga „súlyával”, mint az elefánt a csónakban kibillenti egyik-másik irányba a tőzsdei grafikont, ezzel egyfajta öngerjesztő folyamatot elindítva. Sőt, még annyira szabadszájúnak se kell lennie, mint Elon Musk, elég ha megírják, hogy xy-nal tárgyalt.
„ezért csak a reálhozamnak kéne adóznia. Hogy Magyarországon ez sem adózik jelenleg (például TBSZ-szel), az némileg szomorú.”
Közelítsük meg másképp. Hozamgarantált befektetés csak a bankbetét és az állampapír. Mi a különbség aközött, hogy az (egyébként amúgy is kozmetikázott) infláció felett 1,5%-nyi prémiumot leviszik 0,25%-ra meg egyéb trükkök széles tárházával az első év tüskéjét 18 helyett 9,9-en fixálják, plusz ha idő előtt eladod is 1% bünti. És aközött, hogy most kivetnek rá X adót?
Az eredmény ugyanaz, hogy nincs valós reálhozam, maximum papíron, hogy örülj a fejednek, nesze, itt egy keksz. Ha külön tételként szerepel az adó, az csak ellenérzést vált ki a választópolgárból és a társadalmi üzenete is az, hogy rúgunk beléd egyet, mert megtakarítasz és azt simogatjuk meg, aki évek óta sorban áll az ingyen ételosztáson meg aki potyogtatja a gyerekeket az intézetbe.
Az összes többi meg kockázat, legyen az ingatlan, föld, részvény vagy vállalati kötvény. Olyan, mint a vállalkozás, csak passzívan. Te nem az idődet és a szaktudásodat adod bele, hanem a tőkédet. Amit meg kellett keresned előtte. És nem másra kötötted. És egyszer már akkor is adózott, aztán még ezek után is?
Szóval ha a hozamot adóztatják, akkor a veszteséget is pótolják ki. Ne csak a TBTF vállalatokat mentsék meg, hanem Átlag Józsit is, aki rosszkor vett pl. GameStar részvényt.
De ez a „veszteség a tiéd, de a nyereségből kérjük a jussunkat, akár erőszakkal is” valahogy még a sikerdíjas (amúgy a társadalom szemében ellenszenves) ügynöknél is aljasabb húzás, mert az is keselyű, de legalább opcionális, nem tart pisztolyt a fejedhez.
És csak módszereiben szofisztikáltabb, mint a vadnyugaton meg a gettóban, akik szétverték a kocsmádat, ha nem adtad le a védelmi pénzt, aztán neked is törtek csontjaid.
bocsi, belejavítottam egyet.
Nem értek egyet abban, hogy a veszteséget ki kéne pótolnia az államnak, ahogy azt sem gondolom, hogy minden önpusztítót meg kéne mentenie. Van egy szint, ahol közteherviselésről van szó.
Én sem értek egyet, hogy a veszteséget pótolja ki, mert akkor pont a lényeg veszne el, csak a kettősmércére próbálok rámutatni, illetve arra, hogy amikor valaki PIACI alapon köt hasonló üzletet (ingyenes, jelképes összeg vagy fix díjas egyre megy) plusz sikerdíj, de az kizárólag akkor, ha a te f*szoddal vert csalán szépen virágzik, ha rossz tippet adott és benne ülsz a veszteségben, akkor pedig csak te buktál, ő levette a minimáldíjait.
De ő legalább ad valamit. Ő a piacból él, kockáztatott, hogy egy ekkora brókercéget alapítson, ahol te biztonságban érzed a tőkédet. Plusz ő is adózik, felette is az állam áll. Webhostingcéget fizet, alkalmazottakat tart fenn, stb.
Az állam mit csinál, most úgy őszintén? Költői kérdés, arra próbálok célozni, hogy még a lopással együtt is eltörpülnek az infrastruktúrára és közigazgatás fenntartására költött összegek (utóbbinál a munkabérek a legnagyobb tétel, tele van sóhivatalokkal, amit lehetne észt példára digitalizálni, ha már muszáj) a 3 fő pillérhez képest:
– oktatás
– egészségügy
– nyugdíjrendszer
Ebből az első 2-re csípőből mondja az állampolgárok zöme, hogy úgy fos, ahogy van. De a nyugdíjasok közül sincs túl sok elégedett, a többség osztrák meg svájci nyugdíjról ábrándozik, meg ebben a korban a többség már inkább fiatalságra és egészségre cserélné a nyugdíját. Viszont nettó öngyilkosság lenne bármilyen pártnak ebbe belenyúlni. De az első 2 is pénztemető és a mentalitás is rányomja a bélyegét, hogy csak kicsit ég a pénz vagy nagyon.
És itt vannak még a hitelek kamatai. Nemzetgazdasági szinten viszont nem feltétlenül az a bölcs döntés, ha nincs államadósságod (lásd Ceaușescu esetét), vagy ha kevés van (vannak Ázsiában ilyen országok, de Türkmenisztánnak is jóval kevesebb, mint akár Svájcnak), inkább, ha okosan gazdálkodsz vele, itt viszont megint felmerül, hogy egyrészt hozott anyag korlátoz, másrészt minél kisebb vagy, annál kisebb a mozgástered. Sokan az EU-s pénzekre is valami ingyenpénzként tekintenek, miközben egyrészt meg van ám szabva, hogy mire adják és ha kultúrára adják, akkor nem költheted vasútfejlesztésre.
A közteherviselés pl. miért nem célozhatja az örökösöket? Mert ők aztán tényleg semmit nem tettek azért, ami az ölükbe hullott, csak az elődeik. Miért van az, hogy a szerencsejáték adómentes (amúgy mivel állami, pont nem releváns, de a társadalmi üzenet ugyebár…) Sok olyan csoport van, aki jobban „megérdemelné”, hogy tőle vegyék el és a közösbe rakják. (ha már mindenképp muszáj egy despota központi hatalomnak ezt eldönteni)
Tehát a kérdés az volt, hogy mikor széllel (tücskökkel, marketinggel, társadalmi „normákkal”) szemben állod a sarat évekig, évtizedekig, állapotod a lenézett és az ignorált között mozog, ha férfi vagy, akkor emiatt konkrétan még a párkapcsolati esélyeid is töredékére zuhannak, akkor ha mindezek ellenére még kockáztatsz is, mert a pénz időértéke és a kamatos kamat garantálja, hogy nominálisan se lesz 70-80 éves korodra megfelelő végösszeg az X-ből, akkor a tőzsde felé fordulsz, de csak óvatosan, mert nem akarsz tőkeáttétekkel meg egyebekkel bajlódni és ha jó lapot húztál és nem vitt el egy betegség vagy baleset és még egészségileg se vagy lerobbanva X évesen annyira, hogy csak a szenvedést hosszabbítsd meg, mikor elkezded felélni a tőkét (tehát profitot realizálsz), akkor üssön rajtad még egyet az állam, ha van mit realizálnod. Ahogy akkor is, ha előrelátó módon néha átszervezed a portfóliódat, hogy ne ülj valamiben 30 évig, ha várhatóan zuhanni fog és utána nagyon sokáig még oldalzik.