Aggasztó vélemény az Otthon Start programról

Ritkán szoktam hírekről írni, mert őszintén szólva a napi változásokról írnak eleget a híroldalak. Viszont az Otthon Start hitelprogrammal kapcsolatban szeretnék reagálni pár véleményre, ami már a pénzügyileg tudatos helyekre is beszűrődik. A vélemény pedig az, hogy aki ezt igénybe veszi (akár sokadik ingatlanjára), az gonosz, gerinctelen, valami rosszat csinál.

A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod (augusztus 22-től).

Kialakulás

Gondolom az olvasóimnak nem kell mondani, hogy a jelenlegi kormány tíz körömmel fog a hatalomhoz ragaszkodni, ennek pedig első komoly lépése az új hitelprogram. Nyilván még sokat fog változni, a banki gyakorlat is jelentősen befolyásolja majd a helyzetet. Ennél én csak rosszabbakra számítok, a személyes tippem, hogy a választásokig komoly romboló energiák fognak felszabadulni az ország területén. Csak remélni merem, hogy nem lesz igazam.

Azt is hozzá kell tenni, hogy nem az állampárt hibája a rendszer. 4 és 8 éve is pontosan ezt csinálták, a szavazók pedig kétharmaddal jutalmazták érte őket. Láthatólag erre van igény.

Rendszer

Aki még nem vette volna észre, a magyarországi adófizetők egy lottóra iratkoznak fel. Adóznak egy csomó pénzt, amiből 4 évente egy-egy szerencsés csoport random módon visszakap valamennyit. Igaz, hogy sokkal rosszabb kifizetése van, mint szinte bármelyik lottónak, de a választók, adófizetők imádják, szinte töretlenül támogatják ezt.

Legalábbis 2022-ben a választásra jogosultak 24%-a szavazott ez ellen. De a 24% jelentős része is ugyanúgy részt vesz az adófizetésben. Nemrég kiszámoltam, hogy az átlag dolgozó 1 hónapot biztosan, de inkább 2-t azért dolgozik, hogy a kormány alkalmatlanságát és korrupcióját támogassa.

Kifizetés

Mivel mindenki részt vesz az adófizetésben, ezért igazán illetlen dolog lenne elvenni a nyertesektől az egyetlen (nagyon gyenge) hozamát ennek a játéknak. Nem is értem, hogy ha valaki azért panaszkodik, mert nem az első vásárlókat támogatja. Az, hogy ezt írták a szabályozásra, ne zavarjon meg senkit! Évtizedes a miniszterelnök mondata, amiben felhívja a figyelmet arra, hogy rendszeresen hazudik („ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok”). Akkor a lopása még nem volt ennyire szembetűnő. A választás előtti egy év kormányzása a választás megnyeréséről szól (nyilván a már felállított közpénzelvezető csatornák nem változnak). Odáig megyek, hogy nem tudom elképzelni, hogy bármi mást csinálnak majd a következő ~250 napban. Esetleg még a 2030-as választási eredmény előkészítését, ha még úgy érzik, túl könnyű lenne a következő 4 év.

Sokadik lakás vásárlói

Azt hiszem, hogy a felháborodók egy része nem is azért mérges, mert választott csoportok (gondolom, ahol sok a billegő szavazó), kapnak némi „adóvisszatérítést”, hanem mert úgy érzik, ők lemaradnak az ingatlan vásárlásáról.

Már írtam néhányszor arról, hogy véleményem szerint nagyon hasznos az ingatlanbefektetők jelenléte. A jó helyen levő lakások valóban szűkös erőforrást jelentenek, de a különböző állami szabályozások, amik elérhetőbbé akarnák tenni, általában az ellenkezőjét eredményezik.

A bérleti díj növelésének szabályozása röghöz kötést eredményez – ennél kevésbé hatékonyat nehéz elképzelni. Az állami bérlakásprogram pedig jobb esetben korrupciót, rosszabb esetben gettósítást hoz. Az ilyen irányú politikai ígérgetés mérhetetlenül felelőtlen és hatékonytalan.

Mert a fő kérdés az marad, hogy kinek van joga egy adott helyen lakni.

Vannak, aki szerint a bennszülötteknek, mások szerint az ott dolgozóknak, megint mások szociális helyzethez kötnék. Azt hiszem ez utóbbi a legperverzebb az összes közül: azok lakjanak a legjobb helyeken, akik legkevésbé tudják megfizetni azt. A közgazdasági hatékonyság az lenne, ha az lakhatna ott, aki a legtöbbet fizeti érte. Ez – a híres mondás szerint – a legrosszabb rendszer, ha nem számítjuk az összes többit. Célravezetőbb megoldást még csak szavazatvásárló politikusok találtak, de ők is csak azért, mert nekik nem céljuk a lakhatási problémák megoldása, ők választást akarnak nyerni.

Problémák

Nyilván a közgazdasági hatékonyság problémáját is el kell ismerni. Attól függetlenül, hogy ki a tulajdonos, a lakásnak akkor van értelme, ha lakják. Ezt általában a piac megoldja, de két esetben sérülékennyé válik. Megtörténhet a szabályozás miatt, ami költségessé, kockázatossá teszi a lakáskiadást. Bárcsak ezt tűzné egy politikai párt a zászlajára! Ráadásul nem bonyolult a megoldás: gyors, egyszerű és szinte azonnal végrehajtható bíróság a vitás ügyek intézésére. Ez biztosítaná a kiadónak, hogy ki tudja tenni a nemfizető bérlőt, be tudja hajtani a kárát. (Ugyanez a szerv az óvadékvisszatartással és bérbeadói visszaélésekkel szemben is eljárhatna.) 

A piac másik potenciális problémája, ha túl magasak az ingatlanár-emelkedési elvárások, és alacsony a bérleti hozam, akkor megéri üresen is tartani. Erre sajnos kevés jó megoldás van (legfőképpen nincs igazán), amelyik a magántulajdon szentségét tiszteletben tartja. Véleményem szerint a legjobb, ha a kormányzat nem tüzeli az ingatlanárakat, de amennyire lehetséges, szabályozással lehetővé teszi a kínálat bővítését, és nem maga próbálja megmondani, hogy hol legyen ingatlanfejlesztés.

Ha pedig szükséged van valamilyen lakáshitelre, olvasd el ezt a bejegyzést, mert sok hasznos infót ír le a piac működéséről.

• Facebook
• YouTube