Nem hiszem, hogy az olvasóimnak hosszan kell ecsetelnem, hogy mennyire károsnak tartom a unit-linked biztosításokat. A unit-linked (UL) biztosítások alatt általában a megtakarítási egységekkel egybekötött életbiztosítást és nyugdíjbiztosítást értjük. Ez a termék elkerülhetetlenül része a piacnak (különösen, hogy teljesen érthetetlen módon még állami támogatás is van rá). Sokan nem szeretnek valóban független pénzügyi coachingért vagy befektetési oktatásért fizetni. Ezért aztán „ingyenes” „pénzügyi” „tanácsadók” alkalmatlan termékeket varrnak a nyakukba olyan költségekkel, hogy könyveket lehetne írni róla.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Azonban van egy nehezen megdönthető érvük. Nem, nem az, hogy ők mint „függetlenek” sokkal jobban rálátnak a piacra, mert aki az UL piacon jól látja a pályát, az olyan, mintha egy kamionos a bicikliutakon jól tájékozódna… A múltkor rövid úton tiltottak ki egy Facebook csoportból, amikor egy UL-eket védő értékesítőt megkértem, hogy mutasson egy korrekt költségstruktúrával rendelkező terméket. Ez ilyen Columbo felesége dolog lehet.
De mi van, ha valaki egyáltalán nem akar foglalkozni a befektetéseivel?
Neki az UL is jobb, mint a semmi, nem? Legalább valami ráveszi, hogy megtakarítson.
Az értékesítők alapvetően jók a megkapó történetek előadásában. Éppen ezért általában vagy a gyermek jövőjével adják el a drága pénzügyi termékeket, vagy a nyugdíjrendszerbe vetett hit aláásásával. Mindkettő manipulatív, és potenciálisan téves is.
Tehát az ostor érv az egyetlen körülbelül védhető ok a unit-linkedek mellett, és őszintén szólva sokáig egyet tudtam érteni vele. Eszerint vannak olyanok, akiknek csak az „erővel” elvett, teljesen automatizált megtakarítás működik, tehát nekik jó ez a termék.
Igen ám, de ez a logika azt feltételezi, hogy mindenkinek feltétlenül kell megtakarítás. Ez a vésztartalék erejéig szerintem is így van. Sőt, azt is gondolom, hogy majdnem mindenki jobban járna, ha lennének megtakarításai. Mégsem tudok azonosulni ezzel az érvvel.
Ugyan sok energiát fordítok arra, hogy a képességeimnek megfelelően alternatívát mutassak az embereknek. Ingyenesen írom a blogot, akár ingyen is coacholok embereket, valamint befektetési oktatást is tartok. Mégsem gondolom, hogy helyes valakit rákényszeríteni a „helyes útra”.
A patakhoz kísérheted a lovat, de nem tudsz inni helyette – mondja az angol mondás.
Nem kell bármi áron megtakarítania valakinek! A befektetések piaca annyira teli van buktatókkal, hogy a vésztartalékon kívül – ami mehet nyugodtan állampapírba, vagy akár megtakarítási számlára is -, nem kell bármi áron befektetésednek lennie. Sőt, sokszor rosszabbul jársz, ha a kockázatok és mellékhatások ismerete nélkül belevágsz valamibe, mert örökre elveszi a kedved tőle. (Az UL szerződések általában alkalmatlanok a vésztartalék szerep betöltésére, hiszen a visszavásárlási érték az első 7 évben általában nevetségesen alacsony.)
Ha pedig mindenképpen szeretnél befektetést, de valami oknál fogva még az alapokat sem vagy hajlandó megtanulni, akkor legfeljebb az állampapír való neked. Még akkor is, azt a havi egy vásárlást neked kell megtenned: ezt nem szervezheted ki. A bonyolult szerződések pedig ez alapján, amiket egyébként sem olvasol át nyilvánvalóan nem neked valóak. Légy különösen bizalmatlan azokkal, amik másnak álcázzák magukat, mint amik (biztosítás, ami megtakarítás valójában): ezeket a termékeket hagyd bátran az értékesítőknél.
Régen erre szuper volt a lakáskassza. Megkötve négy évre 20k HUF val, szépen havonta vonták, aztán ha nem kellett a pénz, lehetett futtatni 8 évig, és aztán szabadfelhasználásúvá vált. Nekem volt egy lejárt négyéves, amivel ezt már nem tudtam ezt eljátszani, így most úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az állami támogatásról, csak kapjam vissza legalább a tőkét, ami amúgy 1% alatt kamatozna náluk. Ki lehetne találni vmiféle állami lakossági megtakarítási konstrukciót, ami nem nyugdíj célú, nem az állami adósság finanszírozása a célja, hanem az emberek pénzűgyi tudatosságra nevelését, tartalékképzést szolgálná. Kicsit olyasmi lehetne mint a babakötvény, csak épp ez mondjuk „családegybentartó” kötvény lenne, mert tudjuk, hogy a válások egy komoly hányada pénzügyi problémák miatt történik, és egy ilyen esetben ezt lehetne mondjuk felhasználni vmiféle „családi ezüst” jelleggel. Továbbra is azt látjuk, hogy az állam szeretné tudatosabbá nevelni az embereket, pl hitellimitek, vagy adókedvezmények vannak, de ez még vhogy kevés. TBSZ-t is az köt, aki már egy magasabb szinten van.
Biztos volt a 8 év után szabad felhasználhatóság? Én erre nem emlékszem.
Nem vagyok nagyon lelkes az állami piactorzító támogatások miatt, mert azonnal rátelepednek ilyen cégek. De akkor még durvább, ha maga a támogatás rossz helyre megy, pl UL esetében.
Nem vagyok benne biztos, hogy az állam tud elég agilis megoldást nyújtani a tudatosságra… 🙁
> Ki lehetne találni vmiféle állami lakossági megtakarítási konstrukciót, ami nem nyugdíj célú, nem az állami adósság finanszírozása a célja, hanem az emberek pénzűgyi tudatosságra nevelését, tartalékképzést szolgálná
de hiszen van ilyen, ugy hivjak hogy allampapir! Igen, az allamadossagot finanszirozzak belole de vegso soron a megtakaritonak mindegy hogy mire hasznaljak a kolcson penzt. Azt nem gondolhatod hogy “jol van, adok kolcson, de nem nyulhatsz hozza, ott kell uljon a trezorban”, hiszen te sem igy veszel fel banki hitelt, mindig van valami celja
@Kontroller: ha jol emlekszem 2009 elotti szerzodeseknel ha kivartad a nyolc evet akkor szabadfelhasznalasuva valtozott, nem kellett lakascel ebben az esetben
@V: köszi, azokkal még végképp nem foglalkoztam!