Tapasztalataim szerint sokakban (különösen a fiatalok körében) egy nagy tüske, hogy nem kapnak otthonról komoly támogatást. Bántja az igazságérzetüket, hogy mások „előrébb” vannak, mert többet kaptak otthonról (általában ez ingatlant jelent, hiszen ez a legkönnyebben látható). Nem kívánom az érzés jogosságát elvitatni, de vizsgáljuk meg több oldalról, hogy mit is jelent ez.
A Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A bejegyzés érzékeny témákat érinthet, mert sokan fiatalon a szülők távozása miatt jutnak jobb anyagi helyzetbe. Ez minden esetben tragédia, gyakorlatilag mindenki inkább visszacsinálná, ez nem is kérdés. Azok számára is csak a szimpátiámat tudom kifejezni, akiknek nincs jó kapcsolatuk a szüleikkel.
Mit is kapsz a szüleidtől?
Ha kicsit korrektebben szeretnénk nézni a világot, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy mit kap az ember a szüleitől (a megszületésen és a védelmen kívül). A támogatás néhány nem anyagi formája egészen jól beárazható. Egy nyelvtudás, amivel havonta 20 ezer forinttal többet keresel, az neked az aktív éveid alatt közel 10 millió forintot ér, míg egy versenyképes egyetemi diploma ennek sokszorosát. Arról lehet vitatkozni, hogy mennyire a szülők érdeme egy képzettség megszerzése, valamint a magyar bőkezű támogatási rendszerben mennyire lehet őket helyettesíteni. Az viszont nem vitatható, hogy egy kis segítség 40 év alatt nagyon sok pénzt jelenthet, ami mindenképpen kontextusba helyezi a pártíz milliós ingatlant.
Azt kell azonban mondanom viszont, hogy azok a hatások, melyek igazán fontosak, beárazhatatlanok. Milyen példaképet, munkakultúrát, motivációt kaptál a szüleidtől? Eszemben sincs romantizálni a szegénységet, de nagyon könnyű demotivált, céltalan gyereket nevelni, ha soha nem kell semmiért megküzdenie. Vagyis az alapgondolat, hogy valakinek jobb, mert ő kapott valamit, amit te nem, nagyon nehezen védhető. Miért gondolod, hogy te nem kaptál valami sokkal hasznosabbat? Az ilyen irigy gondolatokra alkalmazandó a „mindenkinek megvan a maga keresztje” és a „mindenki a saját szintjén nyomorog” mondás.
Mielőtt azonban közhelypuffogtatássá silányítanánk a bejegyzést, azt kell látnunk, hogy ha az élettartam alatti jövedelmeket nézzük, akkor pártíz milliós életkezdeti támogatás jelentős, de egyáltalán nem sorsdöntő része a keresetünknek. Ennél sokkal többet jelent a szorgalom, ami részben genetikailag van kódolva, részben pedig nevelési kérdés. De az IQ például nagyrészt genetikai, ennek egyenlőtlen eloszlásán miért nem görcsölünk? Csak nekem furcsa, hogy a neheztelés pont az ingatlan miatt alakul ki sokakban?
A fájdalom érthető
Ezzel együtt el kell ismerni, hogy ez az összeg akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükség van rá, az élet elején. 40-eseket már ritkán látsz a szüleik miatt siránkozni (vagy ha igen, akkor tudod, hogy komoly kezeletlen traumák vannak, de ez már nem a szülők felelőssége). Ha azonban el tudunk szakadni az élet kezdetét körülvevő anyagi bizonytalanságtól (magasabb keresettel és ügyes beosztással), akkor rájöhetünk, hogy a boldogságunk, az életünk értelmének elérése (legyen az bármi is), nem ezen fog múlni.
Ha pedig rosszul szeretnénk érezni magunkat amiatt, hogy nekünk kevesebb adatott, mint másnak, miért csak egy lakásig megyünk? Vannak, akik gondtalan életbe, jobb országba, szerető családba születtek. Csak a végtelen bőséget ismerték. Miért nem rájuk vagyunk irigyek? (Persze ne keverjük ide a tényt, hogy legtöbbünknek 80-90% esélye volt, hogy rosszabb anyagi helyzetbe szülessen, mint amiben most van.)
Azt is könnyű elfelejteni, hogy a saját ingatlan nem mindig áldás. Még ha a család nem is vár cserébe semmit, több problémával is lehet találkozni. Az egyik, ha a lakás fenntartása még az anyagi kereteken kívül van. Ha valaki egyetemistaként, pályakezdőként egy szoba bérlésére megfelelő kerettel rendelkezik, akkor neki egy lakás fenntartása is sokba kerülhet.
Ráadásul nem tudja a lakását a körülményeinek megfelelően cserélni. Sokan tudják, hogy egy vidéki városban dolgoztam 5 évet. Ha a budapesti ingatlanom miatt napi 2-3 órát kellett volna ingáznom, akkor ez a blog (és sok minden más) soha nem születik meg. (Nyilván kiadhattam volna bérbe, de akkor pedig amiatt kellett volna extra utakat vállalnom.) És akkor még nem beszéltünk az esetleges külföldi kiküldetésekről. De ha csak Budapesten belül maradunk, akkor sem elképzelhetetlen napi 2 óra utazás. Ennyi miatt már megéri bérleményt cserélni!
Tényleg cserélnéd a szüleid?
Azt is érdemes elgondolni, hogy vajon több anyagi támogatásért lecserélnéd-e a szüleidet? Ha választhatnál, lennél-e mondjuk Elon Musk gyermeke? Az anyagi igényeid rendben lennének, de mi a helyzet az érzelmiekkel? Miért gondolod, hogy válogathatsz a szülők támogatásai közt?
De nézzük más nézőpontból. Ha neked most valaki felajánlana egy 45 milliós lakást vagy 40 millió forint készpénzt, melyiket választanád? Nálam egyértelmű a készpénz, de azt kell látni, hogy ez semmiben nem változtatna az életemen. Nyilván hamarabb érném el a FIRE célomat, de nem vagyok biztos abban, hogy ez jó lenne nekem. A motiváció véleményem szerint az élettel való elégedettség egyik alapköve. A megfelelő, önazonos célok motiválnak, majd eléréskor megfelelő kielégülést, a jól elvégzett munka örömét nyújtják. Ezt korlátozza az, hogy ha tálcán kapod az eredményt. Arról lehet vitázni, hogy jó cél-e a saját lakhatás megteremtése, de ha nem lenne elég jó cél, akkor valószínűleg sokkal többen le tudnának mondani róla.
Aki pedig nem tartja fontosnak, az nyugodtan átugorhatja így is. Saját vállalkozást szeretnél? Tényleg az állít meg, hogy nincs saját lakásod? Az anyagi függetlenségre vágysz, de azt gondolod, hogy saját ingatlan nélkül ez lehetetlen? Vegyél olcsó helyen ingatlant! Még hazánkban is van 1-2 évnyi átlagfizetésért lakható ingatlan, a helyszín persze nem tökéletes.
Összefoglalva
A lehetőségek száma végtelen, ezért ha azt gondolod, hogy egy öledbe pottyanó saját ingatlan megoldaná az életed, akkor komoly tévedésben vagy. Lehet, hogy más kihívásokkal, picit más lehetőségekkel szembesülnél, de pont ugyanannyi megvalósíthatatlan álmod lehetne. Mert szinte senkinek nem elérhető, hogy mindene meglegyen.
Az emberi tulajdonságaink miatt pedig a majdnem minden nem elég. De ha már elértük azt, hogy elégedettek vagyunk az életünkkel, azt sem az anyagi javak okozzák.
Nekem jól kereső, részben külföldön is dolgozó informatikusként 10 évembe telt, hogy utolérjem azokat, akik kaptak lakást. És utána még sok évig bankhitelt törlesztettem.
Büszke vagyok rá, hogy megcsináltam saját erőből, és azóta már le is köröztem ezeket az embereket. De sajnos azt a fiatal 10 évemet nem tudom „visszavásárolni”, ameddig mások jól éltek, addig én az éves nem túl drága nyaraláson kívül szinte nem mentem sehová. Szóval hatalmas előny és ugródeszka, ha valaki nem albérletfizetéssel és önerőre gyűjtéssel tölti a fiatal éveit, miközben azon kepeszt, hogy egyre jobb bevételt érjen el, hogy mindezt finanszírozni tudja.
Cserébe az az érzés, hogy önmagadnak csináltad meg, felbecsülhetetlen. Ezt senki nem tudja tőled elvenni, erre mindig büszke lehetsz. Szerintem mindig a célhoz vezető út a legélvezetesebb, nem az amikor odaérsz. Ez azoknak az embereknek nem adatik meg, akik nem mentek végig az úton.
Akkor milyen jó a vak, tolószékesnek, mert neki ez még nagyobb eredmény…. mások ezt nem tudják így megcsinálni.
Az önálló élet kezdetén pont azért nagy az értéke annak a lakásnak, mert azt akkor megkapod, míg pl. ha a nyelvtudásod +20 ezret ér havonta, az a karriered során eloszlik. Plusz az időzítés sem mindegy, ami persze jelentős részben szerencse kérdése is. Nekünk például szüleim felében finanszírozták a lakásvásárlásunkat, mikor feleségemmel Budapestre költöztünk 2015-ben, ami annyit jelentett, hogy összesen 7.6 millióért vettünk egy lakást*, aminek az értéke mára 30 millióra növekedett, miközben ezen évek alatt nem fizettünk ki 100 ezer Ft-ot havonta lakás bérlésre. Nyilván ez máshogy néz ki, ha a lakás mondjuk a 2008-09-es válság előtt volt megvéve és 2015-ben vizsgálnánk a dolgot.
A másik, hogy szerintem nem evidens, hogy ha segítenek a szüleid, akkor sokkal kevésbé leszel rátermett, és emiatt nagy hátrányból is utolérnek azok, akiket nem. Ez sokkal inkább múlik a személyiségeden, ami meg ugye kicsi korban sokkal többet csiszolódik, mint huszonéves korban. És ha már kicsi kor, nem egy családnál láttam, hogy sokkal nagyobb lábon éltek mint mi, minten szart megvettek a gyerekeknek, aztán nulla segítséget kaptak huszonévesen. Márpedig előbbi sokkal erősebben hat a személyiségre, mint utóbbi, nyilván az ellenkezője sem jól, ha túl puritán módon nevelik a szülők a gyerekeiket.
Ami a 45 milliós lakás vagy 40 millió Ft kérdését illeti, ha tényleg 45 milliós az a lakás, akkor el lehet adni, és ha nincs nagy adóvonzata, akkor előbbit választanám, mert úgyis abba fektetem amibe akarom, ha szerintem lakásban jó, akkor abban marad, ha nem, eladom. Nyilván te a kérdést úgy gondolod, hogy ha csak akkor adják neked oda, ha megígéred, hogy nem adod el.
*Ezen felül később kaptunk még tőlük ennél jelentősebb összeget, miután nagyobb lakást akartak venni, mi meg nem akartunk, inkább odaadták pénzben, az mind be van fektetve másba.
en meg ezek mellett is a 40M keszpenzt valasztanam. Alig tobb mint 10% a kulonbseg, a 45 millios lakasrol konnyen kiderulhet hogy vagy varsz vele honapokat (akar egy evet) vagy inkabb engedsz alkudni tiz szazalekot. Ezalatt az ido alatt a 40M siman kamatozik annyit most hogy behozza a lemaradast, en raadasul azon a velemenyen vagyok hogy nagyreszet at is valtanam most 370 EUR/HUF korul. Az ingatlan arak elindultak lefele, altalanosan 10% alku benne van egyebkent is, akinek most nem sikerul eladni az futja a kockazatot hogy par honap mulva alacsonyabb aron tudja majd csak ertekesiteni, mindez ido alatt elesik az alternativ hozamtol
„Alig tobb mint 10% a kulonbseg, a 45 millios lakasrol konnyen kiderulhet hogy vagy varsz vele honapokat (akar egy evet) vagy inkabb engedsz alkudni tiz szazalekot. ”
Akkor az nem egy 45 milliós lakás. Nem az az értéke, amennyiért ilyet hirdetnek, hanem amennyiért megveszik.
Ha 10% alku van benne, akkor az egy 40.5 milliós lakás, ezt már nyilván nem választanám, mert fél milliót nem ér hogy foglalkozzak vele.
csak azt akartam erzekeltetmi hogy jelen esetben sajnos ami tegnap 45 millios lakas volt az konnyen lehet hogy mara mar csak 40.5. Addig nem derul ki mennyit er pontosan amig nem ulsz egy vevovel az ugyvednel. Az ajandekba kapott ingatlan az tipikusan nem ilyen
a nem anyagi vonzathoz: finansziroztak az oktatasom amig ki nem kerultem a munkaeropiacra, ez hatalmas pozitivum. Viszont emellett nem engedtek diakmunkazni (“akkor inkabb segits nekem”) es helyette a mekis oraber feleert voltam KOTELES apam mellett segedmunkat csinalni. Iszonyat modon megviselt a dolog pszichikailag, mert apam folyton lehordott mindennek idegenek elott es erosen hangoztatta hogy ezert meg penzt is fizet (azt nem hogy mennyit). Igy aztan hatalmas depresszio lett rajtam urrra, es bizonytalansag hogy eletkeptelen vagyok. Aztan vegul az egyetemen tanulva eleg tavol voltam otthonrol ahhoz hogy utolso evben elkezdtem egy extra jol fizeto diakmunkat haverok unszolasara. Ott tapasztaltam meg hogy milyen a dicseret, es ez hatalmas motivaciot jelentett az evek alatt felhalmozodott kudarccal szemben. En ezt “kaptam”, mai napig is ez hajt pedig ez mar tobb mint 15 eve volt.
Ja, es orokletes dolgokhoz: kaptam meg extra gyenge idegrendszert es makacssagot, elobbi nagy hatrany es elethossz csokkento, eredetileg nem is akartam utodokat emiatt. A ket gyerekembol a nagyobbik sajnos orokolte, kezdodik is a “mindennapos harc” lassan, tisztara mint en apammal annak idejen. Legalabb a masodik gyerek nyugodt, higgadt.
Es hogy visszaterjek az elejere: az oktatast teljes mertekben finanszirozzuk majd nekik, vagyontargyakat mint lakast nem kapnak. Ugy, ahogy az en esetemben is volt. Viszont kapnak egy piackepes masodik anyanyelvet, nyugat EU allampolgarsagot, es hatalmas eselyt azzal hogy nem koltozunk a vilag vegere hanem hagyjuk egy globalis nagyvaros vonzaskorzeteben felnoni oket. Ha minden osszejon akkor koran nyugdijba vonulunk igy tobb idonk lesz nevelni is oket. Sikeresek lesznek ez a meggyozodesem.
Tettszik nagyon ahogy kezeled a problémássá válható befektetéseket és ahogy a fiatalokat megyszólitod. Én spec 1960 as években kezdtem gyárban majd magam tanultam család nem volt. DE! Igazad van hogy aki szorgalmas az előreléphet ma már 77 évesen 2 gyerek felnevelésével mindkettönek ingatlan(kicsi 53m2(nem extra de tégla) lakással amiben egyikkel vele lakom. Ügyesen csimálod korrekt tanácsaid vannak a napelemessel találtam rád.
Én is rögtön a cégjegyzéket néztem hááát 🙂
Kivánok sok sikert a továbbiakban mert szükséged lesz sajnos nehéz idök jönnek a politikában ami a anyagi ügyeket is nehézzé teszi!
Ide tennék egy angyalkát neked mert az vagy!
🙂
Aktiv évek biza előfordul 56 év is! Mert nyugdijjal is még lehet dolgozni!
Nagyon jó az erdei házikó ha nem lennék ennyi idös bizony rákattanék!
És! nemrég olvastam a nyugdij és az eü adható de kivették a § ból én havi 10.000 támogatom azt a kórházat amelyikre eü szempontjából nagyon fontos, föleg mióta zavaros minden! Tehát ilyeneket nem árt betáblázni. Nem nagy a nyugdij (176.000) de beosztással . Tettszik a mostani elszámolásod is!