Álom a megfizethető lakhatás

A naiv emberek körében terjeng a megfizethető lakhatás álma, amivel ráadásul szavazatokat is lehet vásárolni. Bár a politika mindig is teljesíthetetlen ígéretek játszótere volt, fontos, hogy mi ne essünk a naivitás csapdájába. Szembe kell néznünk azzal a valósággal, hogy megfizethető – és az igényeinknek megfelelő – lakhatás nincs.

Némi kihagyás után visszatértem, a Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés videós verzióját itt találod.

Ahogy a befektetéseknél is át leszel verve, ha kockázat nélkül akarsz hozamot, ha az államtól várod, hogy „megfizethető” lakásod legyen, akkor hoppon maradsz.

Nem is megfizethető lakhatást akarunk

Azt kell látni, hogy az emberek vágyai nem egyszerűek. A tanyavilágban – ahol a lakhatás szinte ingyen lenne – senki nem akar élni. Teljesen érthetően ott van nagy kereslet, ahol jó/jobb élni. A vágy érthető, de rámutat az alap problémára: ha a hely korlátozott, akkor a fizetési képesség dönt arról, hogy ki engedheti meg magának az adott helyen fekvő ingatlant.

Az olcsó ingatlan elérése ilyen szempontból egyszerű: oldd meg, hogy ne akarjon senki oda költözni, ahol van már sok ingatlan. Természetesen ezt valójában senki nem akarja! Aki eddig oda akart költözni, az azért nem, mert akkor máshová kellene költöznie, akinek pedig ott van ingatlanja, nem szeretné a legnagyobb vagyontárgyát leértékelődni látni.

Miért most lett ilyen rossz?

Ha az emberek elkölthető jövedelme nő, lassan szoknak hozzá (mondjuk gyorsabban, mint a szegényedéshez), ezért valahol lecsapódik a növekedés. Tipikusan ingatlanvásárlásban és befektetésekben. Nyilván a saját nézőpontunk egy kicsit bezavar, de ha neked nem megy jobban, nem azt jelenti, hogy másnak sem (vagy akar több áldozatot hozni a saját lakhatásáért). 

Az építőipari sztenderdek is egyre magasabbak – senki nem szeretne már az 1920-as évek elvárásainak megfelelő ingatlanban élni. Ahogy egyre kevéssé elfogadott, vágyott a nagylétszámú háztartás is. Amíg régen az emberek többsége egy priccset tudott magáénak, ma már a legtöbben minimum saját szobára vágynak.

Sokan azt hiszik, hogy „csak egy ingatlant szeretnének”, de ez nem teljesen őszinte. Egy „átlagos” helyi ingatlant szeretnének. Aztán persze beleesnek abba a hibába, hogy az „átlagos” vásárlóerejük átlag alatti, a vágyott ingatlan pedig átlag feletti.

Ki mondja meg, hogy milyen ingatlan épüljön?

Egy rendszeres megoldási javaslat az állami, önkormányzati lakhatás létrehozása. Számomra annyira hihetetlen, hogy ennek az értelmiségi rétegekben is vannak támogatói abban az országban, ahol pont a „mindentől védő állam” a demokrácia legnagyobb kerékkötője. De még ha nem is tudnánk pontosan, hogy micsoda visszaélések, félremenedzselések és korrupció lenne egy ilyen műsorban, mit is oldana meg? Miért jobb adófizetői pénzből támogatni, hogy az emberek olcsón lakjanak? Ha pedig profitábilisan működtethető lenne a rendszer, miért kell hozzá állami szerepvállalás?

A hatalmas közteher mellett, amit jelentene egy ilyen rendszer két probléma között kellene egyensúlyoznia a szabályozónak. Túlzsúfoltság a városban és a piaci építkezések megdrágítása vagy kiszorítása. Igazán szerencséseknél mindkettő megtörténik. Hiszen milyen építési vállalkozó szeretne a szabadpiacra dolgozni, ha van zsíros állami megrendelése? Hogy hosszú távon ez a plusz kereslet felvinné-e az árakat vagy az élhetetlen körülmények szellemvárosokat, leszakadó városrészeket okoznának, nehéz megmondani.

Ami biztos, hogy azok, akik nem szeretnének az államilag támogatott lakásba kerülni, hátrányból indulnak. Azok, akik CSOK-károsultnak vallják magukat, jelenleg hasonlóval érvelnek. Mégis jelentős részük szívesen látna állami bérlakásprogramot.

Gyakorlatilag minden széleskörű ingatlanpiaci beavatkozás vagy a későbbi fejlesztéseket teszi tönkre, vagy bizonyos csoportokat hoz hátrányba. Esetleg egyenesen szembe megy a személyes szabadságokkal, mint például a több ingatlannal rendelkezők adóztatása. (Ennek a hatása egyébként legjobb esetben is a lakásbérleti piac további romlása lenne – a bérlők számára ugyanis a minél több, profi kiadó az előnyös.) Helyi szabályozások (helyi fejlesztések elősegítése, területek rehabilitálása) esetleg segíthet, de a vonzó ajánlat mindig árfelhajtó hatású lesz, esetleg túlzsúfoltságot okoz.

Egyes közgazdászok a földterület mérete utáni adóztatást javasolják megoldásnak. Ez motiválná a tulajdonost, hogy minél több lakást hozzon létre az adott területen. Több szempontból tartom ezt aggályosnak. Az ingatlanadó soha nem volt a szívem csücske, gyakorlatilag bérlői jogviszonnyá változtatja a tulajdonos helyzetét. Ráadásul potenciálisan kiszorítja a már ott lakókat, ha nem engedhetik meg maguknak az adó összegét.

Verseny

A lakhatási helyzet, ugyanolyan verseny, mint minden más az életben. A legjobb helyzetben levőknek tökéletes lehetőségeket teremt, aki pedig nem tudja tartani a lépést, az lemarad. Félmegoldásokkal rövid távon enyhíteni lehet az emberek fájdalmán, de valódi megoldásokat csak kulturális, szociális változások okoznak. A kérdés, hogy valójában akarjuk-e azt.

A lakhatási válság nem annyira létezik, inkább arról van szó, hogy az egyedülálló, nem jól fizetett szakmában dolgozó fiatal kiszorul a nagyvárosokból. Ez önmagában nem akkora probléma, ugyanis több megoldás is érkezik rá. A korral általában nő a szakértelem és a fizetés is, ami jelentősen megkönnyíti az ingatlanhoz jutást, ha az ember kitart a célja mellett. Ezen kívül a gazdasági ciklusok jelentős hatással vannak az ingatlanok áraira, ami jó belépőt jelenthet. A túlméretes városokat pedig mind a lakosságszám csökkenése, mind a távmunka széleskörű elterjedése hűteni fogja.

6 comments on “Álom a megfizethető lakhatás

  1. Itt sok félreértés van amit írsz.

    A lakhatást úgy általáűban nem lehet „a piacra” bízni. Mit old meg általában a piac? Sok mindent sok mindent meg nem.. A paradicsom árát megoldja. A lakhatást meg nem annyira….

    Nem véletlen h. a lakhatási, területhasználat a fejlett világban igen komolyan szabályozva van évtizedek óta.

    Ilyet leírni meg totál ökörség:

    A lakhatási válság nem annyira létezik, inkább arról van szó, hogy az egyedülálló, nem jól fizetett szakmában dolgozó fiatal kiszorul a nagyvárosokból. Ez önmagában nem akkora probléma, ugyanis több megoldás is érkezik rá.”

    A bolti eladó, az ápolónő, a pedagógus, nem sorolom aki kell neked a kényelmes városi élethez az hol lakjon? Minden nap ingázzon 2 órát mert a belvárost eladtuk Airbnb-nek? Nonszensz.

    Nem.

    Sajnos vagy nem, a lakhatás a politika egyik légfőbb feladata (lenne). Kezelni. Itt nincs „piac” itt vannak érdekek amiket irányítani és korlátozni kell.

    1. „nem jól fizetett szakmában dolgozó”: értsd: eladó, ápolónő, pedagógus, nem sorolom.
      Ugyan azt írtad, hogy ökörség, de akkor nyilván tudod rá a választ: mi alapján döntsük el, hogy a turistánál több joga van a fent említett szakmák dolgozóinak ott élni?
      Hogyan kezelné ezt a problémát a politika? Kit és mi alapján korlátozzon?

  2. „Miért most lett ilyen rossz?” kérdésre az egyik válasz a bérek vásárlóerejének a folyamatos csökkenése, a másik a kamatszint növekedése. Az ingatlanpiac ráadásul sokkal nagyobb tehetetlenségű mint más piac, így amikor a trendben vmilyen változás történik, az sokkal lassabban gyűrűdzik be. Olvastam egy kifejezést, „lakhatási létra”, ez alapján van értelme bérlakásoknak, segítve az elindulást, mint ahogy a kollégiumoknak is van értelme. Az ördög viszont mint mindig, most is a részletekben van. Amúgy a fegyveres erők, egészségügy, vagy a MÁV is biztosít vmilyen szinten lakhatást a dolgozóinak, és ez is teljesen rendben van. Szóval ez egy létező dolog. Az, hogy vki kiszorul ebből a körből az is egy érdekes probléma, meg az is, hogy sokan kacsalábon forgó palotát szeretnének az államtól ingyen. Ja, a köztársasági elnöknek is jár élete végéig állami lakhatás, amit pl én biztos megszüntetnék, főleg ha botrányos módon távozik ahogy mostanában szokás.
    Azt gondolom, hogy van, és kell is hogy legyen lakhatási politikája, koncepciója az államnak, a kérdés, hogy milyen legyen az. A lényeg ugye a köz szolgálata kellene legyen, remélem ez nem számít naív gondolatnak. Az infrastruktúrával kapcsolatban szerintem ez elég egyértelmű, és ugye az is kapcsolódik a lakhatáshoz is. Sőt, az állam törekvése, hogy az infrastruktúra az ő tulajdonában legyen, aminek sokan lelkesen örülnek, holott tudjuk, az állam gyakran rossz gazda.

  3. Igen pontosan arra gondoltam hogy politikai kérdés!

    Azért mert az USA beli szerencsésnek annyi a pénze hogy az airbnb által kiárazza a belvárosból a hazai lakókat azt igenis politikailag el kell dönteni mit szeretünk az itteni embereket vagy a túristák pénzét..

    Tehát igen a politika dolga ezt eldönteni és túl kellene azon lépni hogy mindenki azt csinál amit akar….

    Vö. turistaellenes tüntetés Barcelonaban..

    Egyáltalán nem, alapjog az hogy mindenki oda megy ahová akar..ez is politikai kérdés…

    1. Sokkal jobb, ha az állam dönti el, hogy ki hova megy, hol élhet? Hát ezzel sok tapasztalata van az országnak, nem is értem, hogy miért gondolja valaki, hogy az pozitív volt…
      Ha hazainak (airbnb üzemeltetőnek) van annyi pénze, hogy kiárazza a magyarokat az jobb? Egyébként igen, szeressük is a turisták pénzét, az (is) fizet a boltos, nővér, ápoló béréért…

Comments are closed.