Korábban már írtam arról, hogy mennyire nem szeretem a béren kívüli juttatásokat. Teljesen feleslegesek, elvesznek egy csomó időt, és végeredményben csak azért léteznek, mert adókedvezmény van rá. Többnyire teljesen feleslegesen.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A munkavállaló oldaláról viszont sokszor nincs apelláta, vagy elfogadjuk a juttatást, vagy nem. A legtöbb esetben ez nem kérdés, de amikor saját hozzájárulást is kell beletenni, akkor kezdődik a baj. Így jártam én is; a nyugdíjpénztári befizetésemnek megfelelő összeget ad a munkáltatóm. Érzésre ez egy visszautasíthatatlan ajánlat akkor is, ha azt várom, hogy legalább a költségével alacsonyabb hozamot fog hozni, mint egy passzív portfólió.
Mivel lassan döntenem kell erről, elkezdtem számolgatni, hogy mik a lehetőségeim. A magyar piac nem teljesen így működik, ezért a bejegyzésben nem a saját számaimat, hanem a magyar ÖNYP-k általam várt teljesítményét veszem alapul (a legagresszívebb portfólióban).
3 lehetőség
Alapvetően azt kell megvizsgálnunk, hogy kihagyjuk a munkáltató ajánlatát, magunknak fektetjük be a pénzünket (legfőképpen TBSZ-en), vagy a lehető legkorábban, adófizetéssel kivesszük, vagy megvárjuk az ÖNYP adómentességét.
A már korábban megszokott számításaim szerint a nyugdíjpénztár hozamát 2 százalékponttal alacsonyabbra (1% reálhozam) teszem, mint a saját portfólióét (3%). (Ennek oka a felszámolt költség és az optimálistól eltérő tőkeallokáció.)
A befektetéseket 20 évnél értékelem, hiszen ez Magyarországon a teljes adómentesség feltétele a nyugdíj előtt. (Részleges adómentességet hamarabb is lehet kapni, aki szeretné, számolja ki magának évente.)
Mivel a 20 év minden új befizetésre vonatkozik, ezért elegendő egy évet vizsgálni. A valóságban némileg megbonyolítják a pontos kivételi szabályok, de ezzel nem fogok számolni.
Eredmények
A 10 év utáni kivételnél némi problémát jelent, hogy az adót a tőke nominálértékéből számolják. Vagyis azt az inflációval diszkontálni kell, legyen az értéke átlagosan 6%.
Az eredmény igen érdekes: még a ~25% adót megfizetve is jobban járunk, ha 10 év után kivesszük a pénzt. Vagyis a folyó költségek és alacsonyabb hozam 10 év alatt többet visznek el, mint a befizetett adó. Ez egészen addig igaz, amíg az éves infláció 2% felett marad.
Ahogy azt első intuíciónk is súgja, a 100% munkáltatói támogatást (plusz 20% államit) a magasabb hozam még az útközbeni extra adó ellenére sem tudja ellensúlyozni 20 éves időtávon. (Ehhez 42 év kéne.)
Ahhoz, hogy a 10 év utáni feltörés és a saját portfólió eredménye megegyezzen, 15,8%-os támogatás kell. Vagyis ha 16% alatti támogatást ad a munkáltató, akkor ezen premisszák mellett nem érdemes foglalkozni az ÖNYP-vel.
Persze a valóság sokszor bonyolultabb, ha például lehet helyette más cafeteriaelemet választani, vagy a 10-20 éves kötöttség miatt erősebben is diszkontálhatjuk a számokat. Azért a párezer forint előnyért pedig könnyen lehet, hogy nem éri meg 10 évre lekötni magad.
Ha pedig segítséged van a passzív portfóliód kialakításához, jelentkezz a befektetési oktatásomra.
Kevés pozitívumok egyike, hogy ebben az országban nem kényszerítenek ilyen baromságokra. Sosem értettem ezeknek az értelmét. Illetve talán az egyetlen az a tipikus „nem tudsz hozzányúlni, így maximálisan hülyebiztos, megvédünk önmagadtól, kis tücsök” – csak ennek ára van, a rugalmatlanság.
Az meg, hogy még állami támogatással is rosszabb, a tankönyvi példájának kéne, hogy legyen, hogy „ez történik, mikor az állam bármibe beleavatkozik, mikor az állam a TE PÉNZEDET (mert csak a TE pénzedből tud költeni) egy általa meghatározott, tetszőleges dologra akarja költeni. – A piac beárazza. Volt-nincs.
Kényszerítés sehol nincs, csak adókedvezmények, hozzá nem értő HR miatt vannak cégek, ahol megéri a rossz befektetés, de ha a munkáltató nem is akar beleszólni, évi 280 ezer forint erejéig az állam támogat rosszabbnál rosszabb konstrukciókat…
„…nem szeretem a béren kívüli juttatásokat. Teljesen feleslegesek, elvesznek egy csomó időt…”
Maximálisan egyetértek.
Sztem ez semmi más mint a hatékonyságromboló populizmus egyik példája.
Egy olyan cégnél vagyok, ahol büszkék arra, hogy rengeteg béren kívüli juttatás van.
Szerintem ez azért hasznos, mert az emberek nagyon kis része annyira tudatos pénzügyileg, h pl saját portfoliót tudna összeállítani nyugdíjas korára.
Ha még van egy nyp juttatás, akkor azt azért felfogja, és legalább összegyűjt pár millió forintot nyugger korára.
Sok olyan ismerősöm van, aki így van ezzel.
ezzel csak az a baj hogy ha megsem veszed igenybe – mert mondjuk sajat magad akarod menedzselni mert ugy olcsobb es/vagy hatekonyabb – akkor sem fizettetheted ki magadnak az ellenerteket. En az egyeni szabadsag hive vagyok. Penzugyileg tudatos emberkent ugy latom hogy jobb helyen van az a penz az en malacperselyemben. Aki nem akarja maganak kezelni, az tud szerzodni szolgaltatoval, sokszor elonyosebb feltetelekkel mint az ilyen nyugdij konstrukciok. Engem bizony ne vedjen meg az allam