Amikor az állami támogatás rosszabb helyzetbe hoz

A címet olvasva valószínűleg sokaknak a CSOK jut először eszébe. Ahogy korábban írtam is, abban az esetben ez szerintem pont nem igaz. Azonban a jószándékú állami/kormányzati támogatás, még ha indokolt is lenne, sokszor rosszabb helyzetbe hoz, mint amiben voltál. Hasonlóról írtam már egyébként, itt például a bérleti díjak maximalizálása ellen emeltem fel a hangom. Azt gondolom, hogy van pár piac, ahol a kormányzati beavatkozás (okosan) szükséges, ettől még nagyon kell vigyázni, hogy hogyan történik, ahogy a lenti példák is megmutatják.

Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem. Ezen kívül csináltam instagramot is, ahol könnyebben emészthető, egyszerű ötleteket adok a mindennapokra, kövesd azt is! 😉

Anyukák állami támogatása

Azért kezdem ezzel, mert talán abban mindenki egyet tud érteni, hogy rossz lenne, ha a gyermeket vállaló nőket nem támogatnánk. Ha azonban a munkáltató szempontjából vizsgáljuk meg a jelenlegi szabályozást, akkor ki merem jelenteni, hogy segítség helyett inkább hátrányba hozza a fiatal nőket.

A szabályozás szerint a nők terhességük bejelentése után védelemben részesülnek a felmondás ellen, majd az otthon töltött idő után a munkáltatónak kötelessége visszavenni őket (egy hasonló pozícióba), ráadásul az otthon töltött idő munkaidőnek számít.

Első ránézésre semmi különleges nincs ebben, amíg meg nem vizsgálod a munkáltatói oldalt. Számukra adott egy fiatal, potenciálisan jó munkavállaló, akibe esetenként bele is kell fektetni (be kell tanítani a munkakörébe, tovább kell képezni), majd egy nap (a munkáltató szempontjából) felmond, és 4-5 hónap múlva el is hagyja a céget. Ez önmagában egy kisebb baj, de normális, férfiakkal is megtörténik.

De 2-4 év múlva vissza kell venni, amikor a tudása megkopott, a cég átalakult, már nem is biztos, hogy felvennék, vagy hogy van számára megfelelő pozíció. De sebaj, visszaveszik (mert ugye kötelező). Ekkor megkapja az otthon töltött idő után járó szabadságát (évente ~+1 hónap), amit a cégnek ki kell fizetnie. Ez egy nagy cégnek kellemetlen, egy kis, éppen elevickélő cégnek halálos ítélet. Ezen túl pótszabadság és nagy valószínűséggel jó pár nap “táppénz” (betegszabadság) is jár a megszületett gyermek mellé, amit természetesen a cég fizet.

Tehát a kormányzat szabályozással kockázatos munkavállalóvá tette a fiatal nőket. Hogyan lehetne megoldani? Az egyik lehetséges megoldás az, hogy az állam kifizeti a szülés utáni időszakra járó szabadságot, a másik pedig az, hogy az otthon töltött idő nem számít munkáltatói jogviszonynak. Én az előbbire szavaznék. Ez persze nem tudja megoldani azt a kellemetlen helyzetet, hogy csak a nők képesek szülni. Egyszerűen képtelenek vagyunk mindent szabályozással megoldani.

Idősek védelme

A várandós nők esetében a felmondás elleni védelemnek nincs akkora jelentősége a piac szempontjából, a nyugdíj előtt álló korosztály speciális védelme azonban már véleményem szerint komolyabb piactorzító hatással bír. Azon túl, hogy nyugdíj előtt állókkal a magyar munkaerőpiacon szinte kizárt, hogy hosszabb távon lehessen tervezni, a szabályozásnak köszönhetően a munkáltatói felmondás csak erősen megalapozott esetben jogszerű. Emiatt a munkáltatók csak ritka esetben fogják bevállalni azt a kockázatot, hogy nyugdíjhoz közeli embert vegyenek fel. Arról nem is beszélve, hogy hazánkban korhoz van kötve az éves szabadnapok száma: egy fiatal munkavállaló akár évi 10 nappal is többet dolgozik, mint egy 45 év feletti. Ez nem tűnik soknak, pedig majd’ 5%-a az éves ledolgozott napoknak.

Erre sajnos nincs igazán jó megoldásom, de azt hiszem, hogy társadalom szinten javíthatnánk azon, hogy a nyugdíjkorhatár ne legyen egyenlő a munkapiacról való kivonulással.

Bicikliutak

Hobbiként nem bicajozom, de van egy szakadt mountainbike-om, az esetek többségében azzal járok munkába. Jelenleg egy vidéki kisvárosban, de korábban Budapesten is ezt csináltam. Nem tudom megérteni, hogy olyanok, akik rendszeresen bicajoznak, hogy támogathatják a bicikliutak telepítését.

Ha fejben összeszámolom, a “jól kiépített” bicikliút kilométerenként számomra nagyjából 2 olyan kereszteződést okoz, amivel az autóúton járva nem kéne találkoznom vagy sokkal egyértelműbb helyzetben lennék nélküle. Ezek nem csak a haladást akadályozzák (lassítani kell), hanem hihetetlenül veszélyesek is, mivel az autósok ritkán számítanak rá, sőt, néha a KRESZ szerint le is kell szállni és a biciklit tolva átmenni. Arról nem is beszélve, hogy a gyalogosok rendszeresen járdának használják a kijelölt bicikliutat.

állami támogatás bicikliút

A megoldás a bicikliutak helyett szélesebb utak készítése, ahol lehet (még annak ellenére is, hogy tudom, sok autós egyszerűen parkolónak használná az út szélét). Pár különleges helyzeten kívül a bicikliút nemcsak sokkal hosszabb, lassabb, hanem egyenesen veszélyesebb is. Ha valaki nem hiszi el, egyszer próbálja ki a Hűvösvölgyi utat a János kórháztól kifelé: 20 méterenként bekötőút, mindegyiknél halálos veszedelemben vannak a bicajosok, vagy éppen valaki a kereszteződésben “parkol”. EUs vagy állami támogatás = kidobott pénz.

Persze van olyan eset, amikor a bicikliútnak lehet értelme, például gyorsforgalmikkal párhuzamosan, ahol nagyon ritka a kereszteződés, de a sebességkülönbség a bicajos és az autós közt veszélyes. Ha ismersz olyan helyet, ahol tényleg hasznos a bicajút, írd meg kommentben!

Közösségi média

Az utolsó példám egy kicsit politikai, de nem itthoni. Aki követi az amerikai közéletet, talán találkozott azzal, hogy mekkora nyomásgyakorlás volt az utóbbi években a közösségi médiumokra (facebook, twitter, etc.), hogy minél jobban monitorozzák a felhasználói tartalmakat. Ezzel akarják elejét venni az álhírek, tévinformációk terjesztésének. Ennek az eredményeként létrejöttek a tényellenőrök (fact checker), akik ellenőrzik a felhasználói tartalmak helyességét.

Ha olvastál Orwellt, akkor remélem, neked is borsódzik a hátad. És ha valaki azt hiszi, hogy ez csak az egyik politikai oldalt érinti rosszul, az nem tanult semmit a történelemből. Talán még nem késő elolvasni a Szolzsenyicin A GULAG szigetvilág című könyvét. Szerintem senkit sem fog meglepni: a szovjet munkatáborok teli voltak hithű kommunistákkal, akik mind azt hitték, hogy csak “tévedésből” vannak ott.

Ha egyszer eljutok oda, akkor szívesen írok a szerintem szükséges megoldásról egy hosszabb bejegyzést, de azt gondolom, hogy kemény munka kell ahhoz, hogy valódi megoldást nyújthassunk ezekre a problémákra. A tiltás csak ront a helyzeten.

A mai bejegyzésben arra próbáltam rámutatni, hogy amikor bármilyen állami beavatkozás történik, szinte biztosítható, hogy valaki más (vagy éppen az, akinek segíteni szerettünk volna), rosszul fog járni. Éppen ezért nem működik, ha az egyik politikai oldal folyamatosan átnyomja az akaratát a másik véleményétől függetlenül. Ez teszi olyan értékessé az ellenzékek működését a világban (ők azok, akiknek a feladata a kormány ötleteinek a kritizálása). Függetlenül attól, hogy Magyarországról, Németországról vagy az USA-ról beszélünk.

Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).

Ha a pénzügyeid helyretételében szükséged lenne egy kis segítségre, akkor szeretettel várlak egy kis elbeszélgetésre. Kattints ide a részletekért! Még youtube reklámot is készítettem. 🙂

Korábbi tartalmak:

21 comments on “Amikor az állami támogatás rosszabb helyzetbe hoz

  1. Nekem a hátamon a szőr feláll mindem támogatástól aminek kedvezményezettje vagyok / használom.
    Babaváró, felújítási támogatás, epénztárak, cafeteria…
    Ezeket mind igénybe vesszük (hisz nem vagyunk a pénzünk ellenségei) és mindre azt mondom hogy meg kellene szüntetni, és helyette annyival kevssebb adót beszedni.

    Csak egy példa: van olyan epénztár ami 6%ot von. Tehát az éves 150.000 adóvisszatérítésből 45.000ret lenyelnek. (Mi nem itt vagyunk de pl munkáltatótól csak ide kérhetném, persze mást választok)

    Dolgozok vele én, az epénztár, az állami hivatalok, hogy visszaadják az adóm egy részét ahelyett, hogy be se szednék.

  2. Anyukák állami támogatása:
    Maximálisan egyetértek hogy ez részben egy hatalmas kapufa.
    Szerintem is az lenne a cél, hogy a munkáltatót “legalább” anyagilag ne érje hátrány,
    (sőt szerintem némi munkáltatói teher csökkentéssel is meg lehetne támogatni a visszatérő kismamákra)
    ha már az emberi / logisztikai oldalával nem is lehet mit kezdeni kívülről.

    Több női ismerősöm is megerősítette hogy:
    1) érte már negatív megkülönböztetés amiatt hogy szülni “készült” (nem ő kapta az emelést, előléptetést)
    2) nem meri bevallani, sőt aktívan tagadja a gyerekvállalással kapcsolatos terveit mert (jogosan) félelmei vannak ezzel kapcsolatban
    Ez pedig tovább rontja a helyzetet, mert így a munkáltató még később értesül >> még nagyobb gondot okoz a pótlás

    Szóval mindneki szív, hogy az állam áttoljon némi költséget a munkáltatóra.
    Persze lehet olyan vetülete amit én nem látok…

    1. Én ugye nagy cégnél dolgozom, itt úgy látom, hogy emberségesen, költségeket nem is nézve csinálják a dolgokat. De itt ugye eurómilliárdos forgalom van, a döntéshozók fizikailag is nagy távolságban vannak a tulajdonostól.
      De egy induló Kft vagy párfős esetében megértem, ha nem vesznek fel egy 40 alatti hölgyet. Akármennyire is szomorúnak tartom.

      1. Én meg azt tartom szomorúnak, hogy ilyen helyzetbe hozzák a nőket. Halkan jelzem: ő szüli meg azt a leendő munkavállalót, aki a nyugdíját beadózza majd annak a “kiscéges “vállalkozónak””, aki felteszi a kérdést, hogy ugye nem akar szülni…ő meg ugye nem akar nyugdíjat?

      2. Na aki fel is teszi a kérdést, az már minősített eset. Ráadásul szerintem azt a bíróság is előveszi… De légy őszinte, ha a te céged lenne, veszélybe sodornád ezzel?

  3. Megfelelő mentális és egészséges környezetben fel sem tennének ilyen kérdést, mert a társadalom normális működésének az alapja az, hogy reprodukálja magát az emberiség.
    És nem kellene bírósági minősített eset.

    Igen, sajnos eluralkodott a havi cashflow szemlélet, de kedves Konyhakontrolling, őszinte leszek:
    1. Azért, mert valaki nem tud/akar hosszabb távon gondolkodni – pl. nekem is kell nyugdíj, és azt valakik (a női munkavállalóm által felnevelt gyermek) előállítja majd), attól az még nem engem nem mentesít a gondolkodás alól, mint egyént, és leendő eltartottat.
    2. Mennyibe is kerül cégszinten nekem-ezt tudja valaki, mekkora éves ktg? ez határozza meg az évem? Ha egy-két ilyen eset bedönti, lehet nem nekem való a vállalkozás jelenlegi piaca. Én ezen gondolkodnék el. Az, hogy 1-2 jó emberem kiesik 2-3 évre, az a gond, de ez normál fluktuációnál is bennevan.
    Ez egyébként annyira jó példa arra, amiről beszélgetünk, hogy mi a különbség a “veszek ma bitcoint mert megy fel az ára” szemlélet és utána ugrok a következőre (rövidtáv, havi nyereség az elküldött hölgy / fel nem vett nő esete) VAGY hagyom a kamatos kamatot dolgozni 10-20 évig (a piacon megszereztem egy kiváló munkaerőt, aki most éppen szül, de eddig is hozott annyi profitot, s amikor visszajön, fog még hozni, s lojális lesz)
    Bocs, hogy hosszú lett👀
    Szeretem a blogod🤗

    1. Ennek örülök, kifejezetten szeretem, ha az emberek velem gondolkoznak, így azt sem bánom, ha hosszú a komment. 🙂

      Sok kis cég van, ami 10 fő alatti létszámnál éppen csak eléldegél. Itt tényleg minicégekre gondolj, ahol esetleg azzal küzdenek, hogy van-e elég pénz a bérekre. A piaci helyzete ezeknek a cégeknek nem valami jó, nem is biztos, hogy fenn kéne őket tartani, de ettől még létezik a helyzet.
      Abban igazad van, hogy nem nagy összeg, 2 éves szülési távollét mondjuk kerül ~600k forintba, 4 éves ennek a duplája. De pl. egy fagylaltost egy kis faluban ez akár tönkre is tehet.

      Abban teljesen egyetértek, hogy béna, hogy ezen múljon egy gyerek. Ezért is írtam, hogy vegye át nyugodtan az állam ezt a költséget. Nem is sajnálnám erre az adóforintokat. 😉

      Most a bejegyzés nem demográfiai elemzésről szól, de szerintem egy többgyerekes anyuka sokkal kevésbé ugrál a cégek közt, hatékony és ügyes, emiatt nem csodálkoznék, ha rengeteg pozícióba inkább őket választanák. De a gyerekek száma sem egy állásinterjú téma. 🙂

  4. Szép dolog amit írsz csak picit túl idealista nekem, mert a kapitalizmus nem így működik.

    Gondoljunk bele, amikor árukeresőn megnézzük hol lehet kapni egy (bármit), ki az aki úgy keres, hogy na melyik boltnak van jó munkahely nőknek plecsnije vagy bármi.

    Szerintem ami a cégektől / vállalkozásoktól elvárható, hogy törvény szerint működjenek, befizessék az adót, az állam pedig populista pénzosztogatás helyett
    (bocsánat, nem tudtam megállni 😀 ), egyenlő esélyeket teremtsen.

    Pl szülésnél átvegye a teljes pénzügyi és adminisztrációs feladatot, majd támogassa a munkába visszatérést.

    Nagyobb cégeknél már felmerülhet valamiféle társadalmi felelősségvállalás, mert abban a méretben tud haszna lenni (vonzóbb a munkaerő számára)

    És még egyszer: tök jó lenne ha mindenki így gondolkodna ahogy leírtad, de nem látok rá reális esélyt.
    Ahogy pl. arra sem, hogy mindenki “csak azért” vegyen hibrid / elektromos autót, hogy csökkentsük a co2 kibocsátást. Muszáj a helyes irányba “dönteni” a pályát.

    1. Köszi a választ, teljesen egyetértek!
      Mondjuk az elektromos autókkal kapcsolatban van pár gondolatom… Lehet, hogy csak én vagyok kihegyezve rá, de a város teli van zöld rendszámos SUV-kkal. Ha ez kisebb környezetterhelés, mint egy belsőégéses SUV (ne felejtsük el, dupla hajtáslánc legyártása, a jelentős plusztömeg sem éppen környezetbarát), akkor megeszem a kalapom… 😀

      1. Húha valami itt nem egészen jól jött ki mert ezt a “Szép dolog amit írsz…” Atti posztjára írtam válaszul, de valahogy nem oda sorolta.

        Éreztem hogy rossz példa az autó mert nagyon eltereli a témát 😀
        A zöld rendszámot tudtommal megreformálják (talán már idéntől?) pont az “ilyenek” miatt.

        Szerintem az autós CO2 szabályozást ott ette meg a fene, hogy a nehezebb autók nagyobb kvótát kapnak. MIÉRT IS? A globális felmelegedést érdekelni fogja hogy “ja bocs ez a részecske nem egy swift hanem egy XC60-ból jött akkor ez nem számít.”

        Azt kellett volna mondani, hogy ennyi a flottaátlag és kész.
        Hogy ezt te picike 800 kg-os benzines autókkal éred el, vagy 1.8 tonnás elektromossal, pont nem számít.
        Amúgy a legjobb az lenne ha az üzemanyag árában jelenne meg ennek az ára, csak tudom hogy ennek rengeteg, gyakorlatilag kezelhetetlen továbbgyűrűző hatása van (áruszállítás, ellehetetlenülő kistelepülések stb.)

        Amúgy igen volt erre teszt ahol mentek 200km-t ilyen plugin hybrid SUV-okkal és 8-9 liter körüli átlagfogyasztás jött ki, ami egy rettenet. Kínában már rájöttek erre és meg is szüntették a pluginek zöld rendszámát. (ott is csak azért vették mert könnyebben kaptak rá “engedélyt”, aztán soha nem töltötte senki)

        Bár elsőre nem akartam elhinni, most már hajlok rá hogy a sima hibrid (nem plugin) és tisztán elektromos autók a 2 jó opció.
        Ideális esetben a dízel is szóba jöhetne, te látjuk (szagoljuk) hogy a magyar emberek teljesen alkalmatlanok a dízel autók üzemeltetésére.

      2. Igen, csodálkoztam, hogy így önmagában nincs értelme 🙂
        Szerintem még fogunk sokat szenvedni az autózással, csak bejegyzést nem tudok írni róla, mert se mérnök nem vagyok, se járművem nincs, ha a bicajt nem számítjuk. 🙂

      3. Az autó téma röviden összefoglalható 😀
        (Kéretik nem komolyan venni ez most erősen érzelmi töltetű megnyilvánulás)

        Az elektromos autó hangyalépésekben kicsit kevésbé lesz megfizethetetlen,
        miközben gyors iramban hozzádrágul “minden más”.

        Ez Budapesten több elektromos autót jelent, mindenhol máshol pedig még több, a belét (és sűrű fekete füstfelhőt) húzó bontószökevényt az utakon az elkövetkezendő 20 évben.

        Néhány hónapra BP-ről egy ~60km-re lévő kis településre költöztünk, és sírni tudnék azon amit itt látok. Már értem hova megy az a rengeteg szakadt BMW amit eddig nem értettem a behozott autó statisztikákban.

      4. Én is szoktam szomorkodni a jelentős mennyiségű bontószökevényen, amit látok. Az úriember lába majdnem kint van, de azért még hajtja.
        Egyébként én is bírnám, ha városon belül személyautó szinte csak elektromos, ha meg távolságra kell évente kétszer, lehet azt bérelni is.

  5. Az államtól ne a megoldást várjuk : -) Az állam érzékeny pontokra tud tapintani, rá tud világítani kényes problémákra, amit a piac magától értetődőnek vesz.. A megoldáskereső állam nem találja a megoldást, csak keresi..

    A munkahely és a család kapcsolatában egyre nyilvánvalóbb, hogy a korai gyerekvállalás lenne mindenki érdeke. Szemben azzal a logikával, hogy minél később vállaljanak gyereket a párok. A jelenlegi állam ezt kommunikálja:

    “találjunk hamar párt, gyorsan házasodjunk össze és bőven 30 alatt vállaljunk gyerek(eke)t”

    Ez az elmélet. A gyakorlatban viszont veszélyesnek érezzük, mert túl fiatalnak ítéljük magunkat, hogy 20-30 év között anyák és apák legyünk, meg férjek és feleségek és egy életre elköteleződjünk és ilyen komoly felelősséget vállaljunk, amikor még szinte minden a tanulásról és karrierépítésről szól, az útkeresésről. A “legszebb éveinket = 20-30 közötti 10 év” kellene beáldozni a családért a jelenlegi állami támogatásokat figyelembe véve.. Minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé támogat minket az állam.

    Az igazi hardcore elmélet szerint 30 éves korunkra már nőként vissza kellene mennünk dolgozni 1-3 vagy akár négy gyereket “felnevelve”. Hangsúlyozzuk ki megint, hogy ez az elmélet. Az állam ezt az elméletet támogatja, a kivitelezést meg ránk bízza.

    Szintén egy elmélet, hogy nincs olyan, hogy “nyugdíjkorhatár”. Csak az van, hogy munkaképes valaki piacképes tudással vagy sem. Ha munkaképes, akkor dolgozik kortól függetlenül. Lehet, hogy van valamilyen elméleti összefüggés a korai családalapítás és az élethosszíg tartó munkaképesség között. A jelenlegi állami kommunikáció ezt próbálja velünk megértetni, elfogadtatni.. Az egy másik kérdés, hogy mit látunk bele: a megoldást vs. vagy csak a figyelmünket hívja fel rá.

    A bringaút és az állam kapcsolata annyira kilóg a sorból, hogy kár volt róla írni. A bringaút jó, ha jó. Hülyebiztos bringaút nem lesz, mint ahogy hülyebiztos autóút sem. Az államon ne kérjük számon a “user errort”. Az ember a kockázati tényező mindig, nem az út, nem az autó és nem is bringa.

    A médiát meg mindig uralni és irányítani szeretnék, befolyásolni akarják vele az életünket.. Ne Orwellezzünk és ne gulágozzunk ebben a kérdésben. Unalmas közhelyek. Az állam számára a média mindig csak eszköz marad. Egy eszköz, amit jobban tolerálnak, ha lojális hozzájuk, mint amikor kritikus. De még jobb, ha az állam tulajdonában van. Nem is érthető, hogy a 21. században még hogyan beszélhetünk nem állami médiáról? (irónia ez persze, de nagyon is aktuális kérdés). Ha az államnak valamitől borsódzik a háta, akkor az a nem állami média 🙂 Idő kérdése, hogy a média állami privilégium és monopólium legyen. Mit látunk itthon? Mi történik a médiával? Csak nő és nő az állam befolyása. Ettől csak nagyobb lesz és nem kisebb. Ez az állam érdeke és erre nagyon szépen rávilágít a közösségi médiával szembeni tehetetlensége. Csak az állam érdeke nem mindig esik egybe a miénkkel. Jó felhívni néha az állam figyelmét is erre. Még a végén azt hiszi a kis hamis, hogy mindent a mi érdekünkben tesz. Annál rosszabb meg nincs is, ha mi hisszük ezt az államról 😉

    Jó blogolást!

    1. Köszi a kommentet!

      A bejegyzés csak olyan helyzetekről szólt, amikor az állam beavatkozik valahol, és szerintem sokkal rosszabb helyzetbe hozza az elvileg támogatott réteget. Ilyen szempontból jól beleesik a bicajút is. Ami egy felesleges, alapvetően rosszul használt eszköz, de hogy ne csak negatívat írjak, leírtam, hogy milyen különös körülmények közt működhet akár jól is. Tehát városon belül nem…

      Szerintem a médiával kapcsolatosan nincs igazad, a helyzet javulni fog, több független szereplő lesz a piacon, például a királyi tévék sokat veszítenek évről évre… Függetlenül attól viszont, mennyire közhelyes, a veszély folyamatos, azért vagyunk, hogy amikor túl sok lenne, felemeljük a hangunk.

      A magyar valóság a nyugdíjjal kapcsolatban mégis az, hogy az állami korhatár után 50-60%-ról 10 körülre esik a foglalkoztatottság (korábban írtam erről is). Szóval szerintem létező jelenségről van szó.

      Neked is jó blogolást (ha te vagy a blogíró Ingatlanműhely), ha gondolod van pár ingatlanpiaci bejegyzésem is. 😉

      1. Szépen lassan változnak azért a dolgok. A különböző állami intézkedések is ebbe az irányba mutatnak. A nyugdíj a 70-es évek után születettnek egész mást jelent már manapság is, mint a korábbi generációknak. Arról ne is beszéljünk mit jelent majd ez a 2000 után születetteknek. A nyugdíjat valószínűleg felválthatja valamiféle alapjövedelem, és ezzel egyidőben majd minél jobban megpróbálják kitolni az aktív időszakot (amikor dolgozunk) és amikor elve többet fogyasztunk.. Ennek sokkal nagyobb az esélye. A nyugdíjkorhatár, a nyugdíjas és a nyugdíj nem túl jövőbiztos kifejezések.

        Az állam itthon egyfajta üzleti szereplő, nagyon aktív, amiért tőle teljesen függetlenül nem könnyű működni. A médiára ez fokozottan igaz. Egyre nehezebb is lesz belépni a médiapiacra “állami támogatás” nélkül. Már a hirdetőkre és a hirdetési költésekre is tud hatni az állam közvetve és közvetlenül is. Üzleti szereplők reklámozási szokásait is befolyásolhatja az államhoz fűzött viszonyuk. Amíg a média a hirdetésekből tud megélni/működni, addig az államnak lejt a pálya. A közösségi média és a reklámokból él. A közösségi média, ha jót akarna magának, akkor tiltaná a politikát a felületén. A vélemény- és szólásszabadság nem abszolút jog. A közösségi média alapból politikamentes volt. Vissza lehetne térni az eredeti ponthoz és minden politikát kisöpörhetnének az oldalakról Kinek hiányozna? 😀

        Hajrá külön bringaút! 😛

      2. Nem nagyon érdekel a politika, de nekem nagyon hiányozna, ha nem lehetne róla beszélni. A szólásszabadság a legfontosabb jogod, az tudja megvédeni a többit.

        Az alapjövedelemről írtam egyébként abban a bejegyzésben, szerintem az nagyon messze van. 😉

        😀 no_bringaút 😀

  6. Ez a bejegyzés is politika 😛

    A vélemény és szólásszabadság tényleg nem abszolút jog. Ez egy jogi kérdés. A közösségi média ezt alkalmazza moderáláskor.. Egyszerűbb és szakszerűbb (jogilag is) inkább a témát korlátozni, mint a vélemény- és szólásszabadságot. Politikamentes médiára nagy szükségünk lenne. Ott nincs tolongás. Vajon miért? 😀

    Az adóztató/adóbeszedő állam képe sem túl jövőbiztos. Az elmúlt évtizedben a magyar állam pont a gondoskodó állam képet erősítette, hogy “ő ad és nem elvesz”. Ez teljesen mindegy, hogy mennyire igaz a valóságban. A bejegyzés témája is részben erről szól. Az állam célzottan segíteni, szabályozni, pénzt osztani akar, stb., amivel nem feltétlenül éri el a célját. Egy idő után nem tehet mást a “gondoskodó állam”, csak ha valamilyen koncepció szerint, alanyi jogon, jövedelmet fizet az állampolgárainak. A nyugdíj is egyfajta alapjövedelem. Minden pénzbeli állami támogatás (még a kamattámogatás vagy a korábbi lakástakarékok állami támogatása, kedvezményes adózás, adóvisszatérítés is jövedelem), amit átmenetileg vagy tartósan kapunk. Az alapjövedelem, az az állami támogatás – mint egy koncepció – újragondolását jelenti, nem valami teljesen újat.

    1. Igen, politika, ha a szó eredeti értelmében vesszük, de akkor ugye majdnem minden az, így nem is létezhet politikamentes médium. Sajnálattal figyelem azt, ami a 90-es évek óta itthon folyik, éppen ezért igyekszem azon javítani, amin tudok. 🙂
      Pont arról szólt a bejegyzésem, hogy a nyugdíj egy alapjövedelem. El is rontja a munkavállalók kedvét (most így gépnél be is linkelem neked): https://konyhakontrolling.hu/kinek-kedvez-a-feltetel-nelkuli-alapjovedelem/

  7. Szükség van politikamentes helyekre. A közösségi média simán lehetne ilyen hely. Nem elképzelhetetlen.

    Az állami támogatás, nevezzük akárhogy, nem megoldás, csak egy iránymutatás. Mint ilyen, az előnye és a hátránya is igazán attól függ, aki kapja. Az állam folyamatosan támogat, önti/szórja/(vissza)forgatja a pénzt. Ezzel lehet élni és visszaélni is mindkét oldalon.

    Lehet az állami támogatás mellett és ellen pro és kontra érvelni, de olyan állam nem létezhet, ami csak elvesz. Ha pedig az állam ad, akkor azzal egyszerre teremt rosszabb és jobb helyzetet is. Az állam nem fekete vagy fehér, az állami támogatás sem lehet az.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.