Aki volt már vásárolni, az tudja, hogy egymillió forint már nem valami sok pénz. Ennek ellenére sokak számára teljesen hihetetlen a gondolat, hogy lehet ekkora összeg a számlájukon. Ha esetleg mégis összegyűlik, akkor a lehető leggyorsabban elköltésre kerül. Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes egy bejegyzésben végigjárni ezt a témát.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod!
Ugyan remélem, hogy az alacsony jövedelműek közül szép számmal vannak látogatók, azt gondolom, nagyon kevés a minimálbér környékén kereső olvasó a blogon. Havi 250 ezer forint évente 3 milliós bevételt jelent, 500 ezres évi 6 milliót. Így már lehet gazdálkodni, kicsit jobban érzékelteti, hogy szinte mindenki keres milliókat. (Ezért ajánlom, hogy éves kereteket használjon mindenki.)
Az első millió megszerzése tehát „könnyű”. Évente akár többé is.
Nyilvánvalóan tisztában vagyok azzal, hogy kiadások vannak, ami a jövedelmi spektrum alacsony részében még nehezebbé teszik a milliós vagyon összeszedését annak ellenére, hogy bevétel van annyi.
Emiatt azonban nem érdemes elkedvetlenedni. Havi 30 ezer félretételével 3 év sincs, hogy meglegyen. Melyik rossz szokásod kerül ennyibe? Ne feledd, hogy a céltartalékok nem számítanak ebbe a megtakarításba!
De például pályakezdőkön figyelhető meg az rendszeresen, hogy amikor elkezdik kapni a fizetésüket (ami sokszor egy komolyabb összeg a korábban látottakhoz képest), akkor nagyon megijednek. (Az otthonlakók különösen, akiknek még kiadásaik sincsenek igazán.) Azt hiszik, hogy azt azonnal el kell költeni.
Égeti a zsebüket!
Valamit venni kell, nincs mese, mégsem lehet, hogy 1-2-5 millió forint üldögéljen a bankszámlán. Hiába költik, egyre több a pénzük. A szerencsésebbek, akik hallottak már olyanról, aki befektetett, keresik, hogy az hogyan működik. (Közülük sokan azonnal Warren Buffetnek képzelik magukat, de ez más tészta, ők általában állampapírral jobban járnának.)
Aki meg nem, hát az vesz játékkonzolt, motort, autót (lehetőleg valami idősebb prémiummárkát), azzal egy időre lenyugszik, mert végre újra kopog a bankszámlája.
Micsoda megnyugvás!
(Van egy harmadik fajta, ő lakást vesz, mert már az anyatejjel azt szívta magába, hogy az neki kell, ezzel ~10 évre bebiztosítja, hogy tutira ne legyen pénze, de el se tudjon költözni. Mégsem biztos, hogy ő jár a legrosszabbul.)
De tényleg jobb lenne, ha tartogatná a pénzt?
Szerintem igen. Ennek egyszerű az oka. Aki összerak pár milliót (ami véres-verítékes munka, ne legyen bizonytalanság efelől!), annak valahogy a következő is összejön. Szerintem a manók hozzák az ellopott bal zoknikért cserébe. El tud kezdeni befektetni, aztán amikor eljut oda, hogy ingatlant, kocsit, gyereket kéne venni, lesz miből. Vagy legalább önerő lesz.
Természetesen nem mindenkinek kötelező így élni. Képzelheted, hogy egymillió sok, hogy nem létezik olyan, akinek százmilliós megtakarítása van, de ez önámítás lenne. Az első egymillió már nem nehéz. Te mikor teszed meg az első lépést?
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe.
Te már megtetted az első lépést? Van valami tipped azoknak, akik még csak most kezdenek?
Én ovis koromban már több millió forinttal rendelkeztem és 0 nap munkaviszonnyal minden évben több millió forint bevétellel rendelkezek. Ez alapján nekem már elég hamar sikerült az első 1.000.000 forintomat megszereznem.
jo kis motivalo cikk, ismerosoknek akik sohajtoznak mindig elmeselem hogy “Tudod hogyan kell elkezdeni szazmillios vagyon epiteset? Az elso egymillioval.” Mert tapasztalatbol ezek az emberek valamiert nem tudjak osszekotni a pontozott vonalat, hogy ha mindig elkoltik mire kozelit az egymilliohoz akkor mindig indulhatnak elolrol a monopoly-ban. Csak varjak a csodat hogy egyszer majd valahogy vagyonuk lesz, valami megmagyarazhatatlan modon
Esetemben sokkal rosszabb a helyzet. Ajtón belül van olyan, aki nem hiszi el, hogy létezik többmilliós vagyon. Részben ezért is készült a bejegyzés, részben motivációnak. 🙂
Ismét köszönjük! Jó olvasni valódi pénzügyi tanácsokat a változatosság kedvéért, nem csak “hogy tízszereztem a kriptoval egy év alatt” szintű ökörségeket. Sajnos véleményem szerint az első millió ma is (mint régen is) dollárban értendő és likvid vagyonra vonatkozik, tehát a lakásod pl nem számít bele. Nem lehetetlen megugrani, de kell hozzá pénzügyi tudatosság.
Ez az írás így egy nagy luft. Biztos van több minimálbéres aki ezt olvassa. Sőt például nekem még annyi pénzem sincs egy hónapra. Sajnos a nyugdíj és egyéb ellátások jócskán lemaradtak. Tehát hiába a megtakarítási hajlandóság ha nincs miből.
Sajnos előbb kell megtanulni spórolni és utána pénzt keresni. Nincs az a magas jövedelem amit ne lehetne könnyen eltapsolni. És fordítva: nincs olyan alacsony jövedelem amiből ne volna értelme megtakarítani. Ez a pénzügyi tudatosság alappillére.
Mennyi van egy hónapra?
Pontosan milyen felosztásban költöd el?
(az a posztban is benne van, hogy főleg nem a minimálbéresekről, pláne alattiakról van szó, de az én kis kimutatásaim szerint gyerek nélkül ketten megélnénk két minimálbér alatti összegből, a gyerek még elvisz egy szűk minimálbért – mondjuk ebben lakbérre az nincs, az igaz)
@Dennek igaza van!! Én is voltam minimál jövedelemmel ráadásul albérletet kellett fenntartanom. A megélhetésre örültem ha kijövök a hó végéig. Akkoriban beszéltem egy pénzügyi tanácsadóvak, aki nagyon erőltette a befektetést és hogy tegyek pénzt félre havonta. Letettem neki a számokat az asztalra és megkérdeztem, hogy mi a bánatból tegyek félre? Ha havi 500 vagy ezer forintot a gyomromon spórolva félretettem volna azzal semmire se megyek és még a közérzetem is rossz lett volna. Szóval a drága pénzügyi tanácsadó a számokat látva a kérdésemre nem felelt csak sírós fejet vágott és utána nem keresett többé. Hja, látta, hogy belőlem nem él meg, rögtön le voltam szarvasbőrrel takarva. Hát ilyen borzalmas hozzáállás és a másik embert pénz nélkül nullába se veszik, az egy trè társadalom.
@Vendég: ha nem lenne benne a posztban, hogy a minimálbéreseknek más problémáik vannak és ez nem nekik szól, akkor igazad lenne.
A másik, hogy összetéveszted a pénzügyi tanácsadót az értékesítővel. Ő egy UL-t akart neked eladni. Ha olvasod a blogot, arról is írtam, hogy hogyan élek minimálbérnek megfelelő életszínvonalon, sőt akár ingyenesen is segítek embereknek. Ha egy cikk nem neked szól, az nem azt jelenti, hogy a tartalma nem igaz/fölösleges… Ahogy gondolom a befektetési tartalmat sem tartanád feleslegesnek attól, hogy te nem fektetsz be…
@Kontroller
Ez van a cikkében szó szerint: „Ugyan remélem, hogy az alacsony jövedelműek közül szép számmal vannak látogatók, azt gondolom, nagyon kevés a minimálbér környékén kereső olvasó a blogon. Havi 250 ezer forint évente 3 milliós bevételt jelent, 500 ezres évi 6 milliót. Így már lehet gazdálkodni, kicsit jobban érzékelteti, hogy szinte mindenki keres milliókat. (Ezért ajánlom, hogy éves kereteket használjon mindenki.)”
Nem szeretem és nem tolerálom sem a valótlan állításokat, sem a kioktatást, sem a hülyének nèzèst.
@Vendég: és gondold el, hogy egy bloggernek a saját blogján kell ezekkel a kemény dolgokkal megküzdenie… 😀
Szerintem neked is menni fog. 😉
Különösen, ha továbbolvastál volna, ott szerepel: „Nyilvánvalóan tisztában vagyok azzal, hogy kiadások vannak, ami a jövedelmi spektrum alacsony részében még nehezebbé teszik a milliós vagyon összeszedését annak ellenére, hogy bevétel van annyi.”
Azért azt ne felejtsük el, hogy a minimálbéresnek is 100 ezres telefonja van, korlátlan nettel.
Azt se, hogy cigire és kávéra mennyit költenek sokan. Igen is le lehet tenni. Kávézni lehet otthon is reggel.
Autóból is lehet olcsóbb öregebb kocsival kezdeni, s majd idővel lecserélni. Nem csak nagybetűs márkák vannak.
A baj, hogy kifelé akarunk megfelelni, másoknak. Vagány az új telefon, a jó márkás kocsi stb.
Egyet kellene szerintem elfogadni. Mi ide születtünk , itt a helyünk. Nem kell beletörődni, sőt tenni kell ellene. De nem szabad kudarcként megélni, ha lassan, vagy egyáltalán nem sikerül. Ez az igazi depresszió felé vezető út. Álmokat szőni és kudarcként élni minden napot, hogy nem sikerült megszerezni még.
Ad abszurdum, nem is kell autó.
Szerintem az a titka, hogy mindig a lehetőségeink alatt költsünk. Én is elkövettem azt a hibát, hogy a munkába állásomat követő 2 éven belül kb. egyszerre ugrottam bele egy lakás és egy autó megvásárlásába, amiknek a hiteleit fizettem kb. 10 évig, számottevő megtakarítás felhalmozása nélkül. Aztán egy szerencsés fordulatnak köszönhetően vezetői kinevezést kaptam, de a kiadásaimat nem növeltem, így a plusz jövedelmet folyamatosan félre tudtam rakni. Plusz szerencse, hogy a feleségem is partner a takarékoskodásban, ő javasolta a közös bankszámlát is, amit nagyon hasznosnak tartok, hiszen nehezebben költünk fölösleges vackokra a közös pénzünkből, valamilyen szinten felelősek vagyunk egymásnak a költéseinkkel. Így az elmúlt évek során volt olyan, hogy az éves jövedelmünk 60%-át megtakarítottuk, de jelenleg is kb. a fizetésünk 40-50%-át félretesszük. A pillanatnyi jövedelmünkhöz mérten költhetnénk jelentősen többet is, pl. lehetne sokkal drágább telefonunk, prémium autónk, OLED tévénk stb., de így sem érezzük azt, hogy nélkülözünk, és az anyagi biztonságot sokkal fontosabbnak tartjuk.
Amit a legnagyobb amerikai befektetők mondogatnak, hogy az első millió a legnehezebb, (persze ők dollárba értik, ami nálunk százmilliókat jelent) azt nem arra értik, hogy tartogasd a számlán a pénzed, hanem a vagyonod értéke -legyen az ingatlanban, értékpapírban, kötvényekben, bármiben- érje el a milliót.
Persze gondolkodjon mindenki tudatosan pénzügyeiről, de tartogatni folyamatosan a pénzt?! Egy pár havi keresetet max, mert az infláció hósszú távon rengeteget visz belőle. 5 millió forintot véve az elmúlt 5 éveben 500-600 ezer forintot értéktelenedett azok pénze akik így tettek, de ha hosszabb távra, mondjuk 10 évre vetítjük, akkor ez az összeg már közel 1,5 millió forint.
Szóval a maradékot egyrészt tedd olyan befektetésekbe ahová foylamatosan tudsz akár kis összeggel is befizetni, de szükség esetén ki tudod venni. E mellett ha már valaki eljutott odáig, hogy ilyenekre gondoljon, akkor tehet félre a nyugdíjára magánnyugdíjpénztárak egyikébe. Ezekhez nem kell brókerhez, bankhoz vagy bármilyen tanácsadóhoz menni, csupán üllj le és böngészd végig a lehetőségeidet, mérlegeld a kockázatokat és hozz döntést mihamarabb. Megérheti némi kockázatot is vállalni azért, hogy idővel egyáltalán ne veszítsen értékéből a pénzed, vagy még nagyobbat, ha némi nyereségre is számítasz.