Sokszor azt tapasztalom, hogy hajlamosan vagyunk érzésekre támaszkodva elhamarkodott kijelentéseket tenni, melyek az ismereteink hiányáról tanúskodnak. Különösen igaz ez az infláció témájára. Ebbe a méhkasba nem biztos, hogy érdemes belenyúlni, én most mégis megteszem. Különösen, ha eddig azt gondoltad, hogy „a KSH hazudik”, akkor remélem, hogy a bejegyzés végére egy tényszerűbb álláspontot tudsz majd képviselni.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzést hallgatható verzióját itt találod!
Az infláció az árak általános növekedése (szemben a deflációval, ami a csökkenése lenne). Az országok azonban egy ún. fogyasztóiár-indexet használnak ennek mérésére, tehát a fogyasztói árak, a megélhetési költség változását követik. Tökéletes? Nem. Van jobb? Eh.
A témához hozzá tartozik, hogy hajlamos vagyok hinni egy intézménynek, amíg valaki komoly tanulmánnyal nem bizonyítja az ellenkezőjét. Azt gondolom, hogy ez – jobb híján – egy bölcs álláspont, az ellentéte pedig meglehetősen nehezen védhető.
De miért rossz az infláció mérőszáma?
A mérésre egy „átlagos” fogyasztói kosarat használnak reprezentánsokkal (termékekkel). Az első és talán legnagyobb probléma itt ütközik ki: senki nem átlagos (csak esetleg nagyon hasonló), vagyis a kapott szám a legnagyobb körültekintéssel sem lesz mindenkire tökéletesen érvényes. Különösen, ha figyelembe veszed, hogy a saját vásárlói kosarad is állandó változásban van.
A vásárlói kosár egy csomó egyéni faktortól függ (kereset, kor, családi állapot, stb.). Egy nyugdíjas több gyógyszert, rezsit és ételt fizet arányaiban, mint egy 25 éves munkavállaló, aki inkább szolgáltatásokra, utazásokra költ, vagyis a saját inflációja teljesen eltérő lehet. Okozhat eltérést a reprezentáns márkája vagy éppen a beszerzés helye is.
Egy másik hasonló probléma, hogy a piacon elérhető termékek állandó változásban vannak. Ez teljesen rendben van, de okoz néhány mérési nehézséget!
Egyfelől nehéz eldönteni, hogy két termék ugyanaz-e. Ugyanaz-e egy 52 grammos rudi, mint egy 48 grammos? Ha ugyanannyiért adják, akkor az ~8% áremelés (csökkenő méret esetén). De teljesen jogos érvelés az is, hogy a két termék teljesen különböző, mert más csoportnak értékesítik, mint ahogy az üdítőknél. Akkor ez most infláció vagy sem?
Technológiai fejlődés
A másik nehézség a technikai fejlődés kiszűrése. Egy 2005-ös asztali gép (ha elérhető lenne újonnan), nyilván csak nagyon olcsón lenne eladható. Tehát 2005-től a mai napig egy komoly defláció történt a gépek árában. De nyilvánvalóan semmilyen fogyasztó nem akar (vagy tud) 2005-ös gépeken dolgozni. A mai, fejlett gépek pedig esetenként sokkal drágábbak, mint a 2005-ösök 2005-ben. Akkor most van infláció, vagy nincs? (A statisztikai hivatalok sem tartanak a reprezentánsok közt 2005-ös gépeket, hanem kicserélték őket 2006-osra, majd 2021-esre, általában áresést mérve ugyanazon két termék közt.) Ugyanez a hatás megfigyelhető az autóknál is.
Ezt technológiai fejlődésnek vagy minőségjavulásnak nevezzük, amit egy másik mérőszámmal szoktunk kifejezni. Tehát technikailag nem infláció. Van azonban egy nagy csapdája: ha te 2005-ös életszínvonalat szeretnél fenntartani 2022-ben, akkor nagyon nehéz dolgod lesz. Ahogy ásott pottyantós WC-t is kevés helyen találsz, úgy a 2005-ös számítógépek és autók sem elérhetőek örökké. Azaz bizonyos szinten nem tudod kizárni, hogy fejlődj a korral. Ez 10 év alatt nem nagy hatás, de aki 30+ évig szeretne nyugdíjas lenni életszínvonal csökkentés nélkül, az bizony rosszul járhat.
Egyébként a minőségjavulásnak lehet egy párja, amiről nagyon keveset beszélünk: a minőségromlás. A cégek mindig keresik a költségcsökkentés módját. Ha egy komponenst rosszabb minőségű alternatívával helyettesítenek a termékben, azt a számolóbizottság nem fogja észlelni (sokszor a fogyasztó sem). Ebben az esetben az infláció túlbecsüli a valós fejlődést.
Ezen túl még van egy komoly probléma: a hatóságok lefektetett szabályok alapján dolgoznak, ami több ok miatt sem méri a valóságot. Nem tudja mérni, amiről nincs adata, vagy az adata hibás. Például a piaci lakásbérletet 1-2 százalékban számolja bele a kosárba, hiszen hivatalosan a lakosság ekkora része bérel. De mi a helyzet a nem hivatalos bérleti szerződésekkel? Ezeket csak becsülhetné, de akkor elvesztené azt, amiért tartjuk.
Ami butaság
Sokszor olyan kritikákat hallok az infláció ellen, amik az illető járatlanságáról adnak tanúbizonyságot.
Legtöbbször olyat várnak el a mérőszámtól, amit nem is akar mérni. Tipikus példa az ingatlanár. Mit mérsz a FOGYASZTÓIÁR-INDEXBEN? Az elfogyasztott dolgokat (sokkoló, mi?). Tehát igaz az, hogy a legtöbb háztartásban a legnagyobb vásárlás a saját ingatlan, de mivel ez nem fogyasztási, hanem sokkal inkább befektetési kiadás, ezért nem szerepel az „inflációs kosárban”.
Korábban egyébként benne volt az inputált bérleti díj, vagyis, hogy mennyibe kerülne, ha a lakosság bérelné a saját lakását, ám az EU-s módszertan harmonizációja miatt ez kikerült. Lehet, hogy ennek te most nem örülsz, de ha valamit, ezt könnyen lehetne befolyásolni…
A központi bankokat jogosan éri a kritika, hogy a fogyasztóiár-indexet figyelik, a befektetésekben lecsapódó „ingyenpénz” miatt nem aggódnak. Ez azonban nem az árindex hibája, hanem az uraké.
Szintén nem tanácsos a technológiai fejlődést keverni az inflációval (legalábbis a fogyasztóiár-index-szel), de erről feljebb írtam már részletesebben.
A te kosarad
Az sem elvárható, hogy a KSH minden család vásárlói kosarának megfelelő inflációt publikáljon. A vásárlási és fogyasztási szokások még adott szociológiai csoporton belül is változatosak (például függ a látogatott élelmiszerlánctól), de csoportok között nagy eltérések vannak. Éppen ezért, ha úgy érzed, hogy rád nem igaz a KSH által publikált szám, lehet, hogy a fogyasztói kosarad tér el. Ne gondold, hogy a havi 20 kilós csirkemellfogyasztásod nagyon átlagos lenne!
Vagy az is lehet, hogy a mérési módszered más. Az emberek sokkal erősebben emlékeznek a különleges dolgokra (például nagy áremelés, különösen drága vagy olcsó termék).
Mindenki felhördül, ha 20%-ot drágul a vaj, pedig valószínűleg 0,01%-nál kisebb hatást gyakorol az inflációjára. Arra viszont senki nem emlékszik, hogy mikor drágult utoljára a Budapest bérlet vagy a rezsi, aminek sokszor nagyobb hatása van, mint azoknak a tételeknek, amelyekre emlékszünk.
Ha pedig egyre kevésbé jössz ki a pénzedből, simán lehet, hogy csak megnőtt vagy átstrukturáltad a fogyasztásod. Ha eddig sajátmárkás trappistát vettél, de most már a svájci is csak hétközben megfelelő, az az életszínvonalad inflációja, nem az árak növekedése.
Mondok rosszabbat: nagyon nehezen tudunk összehasonlítani sok hónaponta történő vásárlásokat. Nem véletlen, hogy a hírekben általában éves infláció jelenik meg (az előző év azonos hónapjához képest). Teli vagyunk szezonális termékekkel. Nem várhatod, hogy a görögdinnye ára ugyanannyi legyen augusztusban, mint májusban. De a májusi vagy az augusztusi árra emlékszel tavalyról? Tudom, hogy nálam vannak sokkal jobb memóriával rendelkező emberek, de én biztosan nem emlékszem ezekre (szerencsére be van írva, meg tudom nézni).
Szóval hazudik-e a KSH?
Nem tudom, de még komoly kutatást a témában nem láttam, ami ezt bizonyítaná. Éppen ezért butaság lenne gonoszságot feltételezni.
Természetesen kizárni sem lehet, hogy van némi központi irányítás, vagy részrehajlás. Hogy ez akkora-e, ami komoly hatással van az életünkre? Vannak kétségeim! Ha érdekel a személyes inflációm 2017 óta, akkor azzal kapcsolatban készítettem egy videót, amit a jövő hét elején teszek fel a Youtube csatornámra, illetve a Facebook csoportba.
Megváltozott a véleményed az inflációról? Kihagytam valamit? Kommentelj bátran!
Ha szeretnél a pénzügyeidről érthetően, értékesítés nélkül beszélgetni, jelentkezz pénzügyi coachingra.
Megváltozott a véleményed az inflációról? Kihagytam valamit?
Szerinted másképp kéne mérni az inflációt?
Ez mind szép és jó. A leírásból nem derül ki, hogy a súlyozó faktorok hogyan kerülnek megállapításra, és mivel az ördög a részletekben rejlik, itt van az, ami miatt a KSH hazudni tud. Ez ugyan pontosan %ra nem mérhetó, de amikor egy ugyanolyan vásárlási kosárra a múlt évben 5000 +valahányat fizettem, most meg 6000+valahányat, a KSH pedig 3%-ot hoz ki, akkor azt lehet mondani, hogy a KSH nem mond igazat. Ha mindehhez még hozzáveszem hogy az állampapírok visszafizetése, meg a nyugdíjak éves bővítése indokolja is a KSH számítási trükkjeit, akkor miért csodálkoznék? A KSH vezető is bizonyosan Fidesz tag és ennek megfelelően felsőbb utasításra cselekszik. Örülnék ha meg tudnának cáfolni! A
Az a baj, hogy mivel te vagy az, aki csalással vádolja őket, a bizonyítási kényszer rajtad van. Mérgeskedni lehet, de sokat nem érsz el vele, ahogy a tipikus hiba, hogy a saját (valószínűleg szezonális termékeket is tartalmazó, gondolom szinte csak élelmiszerből álló) kosaradat méred a KSH kosarához. A súlyok publikálva vannak, melyek fogyasztói szokásokon alapulnak. Itt láthatod pl őket:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qsf004i.html
Engem az éves átlagos infláció zavar össze egy kicsit.
Azt gondolnám, hogy annak egyeznie kelkene a decemberivel, hiszen azt kellene mutatnia, hogy egy év alatt mennyit nőttek az árak.
De ha jól értem, az átlag úgy születik, hogy vesszik az év egyes hónapjaiban az előző év azonos hónapjához mért áremelkedéseket és ezeket átlagolják. Vagyis a 2022 januárban közölt 2021-es éves átlagos infláció fele részben még a 2020-as áremeléseket tartalmazza, cserébe a 2021-es áremelések fele részben a 2022-es átlagos inflációban fognak megjelenni. Ennek mi értelme?
Hmm, szerintem ennek van értelme a szezonalitás miatt.
Talán segít, hogyha úgy próbálod megfogni, hogy a 2021-es infláció azt méri, hogy az emberek mennyivel költöttek többet, mint 2020-ban. Azaz augusztust augusztussal, januárt januárral hasonlítja össze, és ezeknek a súlyát nézi. Ahogy írtam különösen fontos a szezonális árak miatt, illetve a legtöbb ember költése nagyjából éves ciklusban mozog, ahogy a bére is (csak nem tud róla).
Azért az egy elv, hogy a kormányok megpróbálják elinflálni az adósságot, főleg ha kinőni nem tudják, ezt pedig úgy lehet, ha a valós infláció magasabb mint a hivatalos. Meg kell nézni a pénzkínálat növekedését is, mennyi pénz jut adott mennyiségű árura és szolgáltatásra, és most a kínálat is csökken, nem csak a pénzkínálat nő. Nyilván itt számít a pénz forgási sebessége is, ezért is volt, hogy a lezárások végével indult be az infláció, amikor az emberek elkezdték költeni a stimulust/helikopterpénzt, és ezért fog még nálunk ebben a félévben is tovább nőni az infláció (SZJA visszatérítés, 13. havi nyugdíj). Ha nem volna ez komoly probléma, akkor nem lenne ennyi mesterséges kormányzati beavatkozás, ami csak rontani fog a helyzeten, mint tudjuk a történelemből. Persze, választási év van, de régen elég volt egy zsák krumpli, most ez már nem elég. Szóval nyugodtan el lehet hinni, hogy a valós helyzet rosszabb mint a hivatalos, még ha talán nem is olyan rossz, mint a szubjektív érzet. Gonoszságot nyugodtan lehet feltételezni, ha megnézzük hogy adták be az embereknek a MANYUP államosítást.
El lehet hinni, hogy sokkal rosszabb a helyzet, csak komoly tanulmány nélkül ugyanannyit ér a dolog, mintha teljesen agyatlanul megennéd a propagandát. Majd nézd meg a saját inflációs videómat, nálam 2019-ben és 2020-ban volt infláció, 2021-ben nem… (Persze a saját számaim sok szempontból rosszak.)
Forró téma. Az infláció nem csak az árak hanem a bérek növekedését is jelenti. Az eszközár infláció is fontos tényező. Hiába nem vesz valaki minden héten ingatlant, az olyan nagy léptékű kiadás, amire sok évig kell spórolni (vagy sokáig fizetni a hitelt). A 90-es évek hazai inflációja nagyban eltér a mostanitól mert akkor a banki kamatok is magasak voltak. Most a szegények pénze elolvad. (A gazdagok úgyse bankban tartják a vagyonuk jelentős részét)
Igen, a bejegyzés kifejezetten a fogyasztóiár-indexről szólt.
Viszont ezt a „szegények pénze elolvad” dolgot soha nem értettem teljesen. Az országos átlag megtakarítás gyakorlatilag 0, minden pénz ingatlanban van. Ha valami, akkor inkább elinflálja a törlesztőt, bár ez talán nem a nagyon szegények „problémája”.
Messze nem csak az ingatlan a vagyon. Akiknek minden vagyonuk az ingatlan, amiben laknak, nem sokat nyernek az árak emelkedésén: a lakhatás csak viszi a pénzt, nem befektetés. A hozam nekik csak virtuális. Az állagmegóvás egyre drágább. Előre lépni nem tudnak, mert a jobb/nagyobb ingatlan elérhetetlen távolba kerül (még több pénzt kéne hozzátenni a meglévőhöz). A gazdagok tudnak diverzifikálni. Hitel nélkül könnyen nyúlnak kockázatos eszközökhöz (részvény, kripto stb) de ingatlanjuk is akad bőven. Az infláció most a szegények legnagyobb ellensége.
Nem vagyok abban biztos, hogy ugyanazokról a szegényekről beszélünk-e. Mármint azt alá tudom írni, hogy ha nem követi le a bér a személyes inflációjukat, akkor egyre nehezebb helyzetben lesznek. De a szegények, akikre én gondolok, nem tartogatnak bankszámlán annyi pénzt, hogy legyen minek elinflálódnia. Bár ha lakásvásárlásban gondolkoznak, akkor el tudom képzelni, hogy ha a lakások ára nagyjából inflációval nő, akkor nekik kellemetlen. De akkor inkább az eszközárinfla a probléma, nem a fogyasztóiár-index változása.
Jogos. Valóban nem a borsodi zsákfalu – szegényekre gondoltam hanem a lecsúszó középosztályra. Egyre nehezebb megtakarítaniuk, közben minden is drágul.
ujra itt. En ugy allok ehhez a temahoz hogy mindegy is mit mutat a KSH mert szamunkra a sajat inflacionk a fontos. Mikor premium allampapirt akarnak eladni nekem akkor meg nagydobra verik hogy az megvedi a penzem az inflaciotol. Megvedi ja, mint a nyugdijvagyont is megvedtek. Azert eleg bosszanto volt minden masodik heten azt hallani hogy most eppen minek az afajat csokkentik vagy melyik szolgaltatot bunteti a rezsikommando. Es voila’ pont ezek a tetelek jobban voltak sulyozva erdekes modon a szamitasban. De ha kell akar hozzanyulnak a szamitas modszerehez is (lasd lakhatas/berleti dij – igen tudom az Brusszelbol jott) csak sikeruljon elerni a tervszamokat. Mert ujra tervgazdasag van, ezt semmi nem vitatja.
De semmi baj mert a legujabb intezkedessel megvedtek a csirkefarhatat is. Szoval csirkefarhatban szamolva tenyleg semmi inflacio nem lesz, megyek is venni a lejaro papirokbol tiz tonna csirkefarhatat. (Ingatlanra lett felreteve, azert csak ilyen keves)
Nem allitom hogy hazudnak, azzal a modszertannal en is pont ezekre a szamokra jutok. Nem az a kerdes hogy a KSH hazudik-e hanem hogy az ilyen hiteles kommunikacio utan hagyjam-e hogy a mostani penzemet is inkabb megvedjek. En reszemrol ugy dontottem hogy ennyi forint kotveny eleg, innentol max a PEMAP allomanyt vagyok hajlando novelni. Az kozelebb is all a sajat inflaciomhoz. A tobbi meg reszvenyekbe…
A csirkefarhát és a barátai nagy szégyen. A pénzem miatt egyelőre nem félek, de azért az nagyon aggasztó, hogy kötelezik a boltokat, hogy adják a hatósági áras termékeket.
A saját infláció fontos, de érdemes tudni, hogy abban sokszor nő az életszínvonal is (ez szerintem fontos az amber életében, de nem szabad extrém módon növelni). Az nagyszerű, hogy tudtátok emelni a sajátotokat, csak így tovább! 😉
Mintha kevernénk a szezont a fazonnal. Az alapfelütés az, hogy a KSH nem csal az infláció számításakor, majd bemutatod, hogy a KSH igazából nem is számolja a pénz vásárlóértékének változását, csak a fogyasztói kosár árváltozását. A fogyasztói kosárba viszont nem tartozik bele az ingatlan, ezért mindenki nyugodjon le a p…-ba. Engem viszont nem az érdekel, hogy a ma az asztalomon gőzölgő krumplileves ára hogyan aránylik a tavaly az asztalomon gőzölgő krumplileves árához, hanem az, hogy a ma a zsebemben lévő pénz értéke hogyan aránylik a tavaly a zsebemben lévő pénz értékéhez. És mivel a pénz általános értékmérő eszköz, ezért igenis inflálódik a pénzem, ha az ingatlanok ára (munkaerő költség, részvények ára, euro árfolyam stb.) duplázódik, hiába tudok ugyanannyi krumplit venni a boltban a krumplilevesemhez. Azzal, hogy a KSH meg sem próbálja ezeket figyelembe venni, az önmagában manipuláció. Akkor a KSH nem méri, és nem is akarja mérni a pénz vásárlóértékének változását. Röviden ezért nem bízik senki a KSH által „mért” „infláció”-s adatoknak.
A KSH száma (egyéb bizonyítás híján) feltételezhetően egységes, tehát nem hazudik.
A hiba ott van, hogy évi inflációt akarunk vele mérni. Arra valóban nem annyira jó, habár erről lehet vitatkozni. A vita kérdése (legalábbis amit te bedobtál), hogy egy befektetés értékének változása a pénz értékét befolyásolja-e. Vagyis az OTP részvény árfolyama mutat-e valamit a pénz értékéről (de ugyanezt a TSLA-val is megcsinálhatnánk, hogy különösen nyilvánvaló legyen a helyzet).
De mondok még jobbat: mi legyen a súlya a részvénynek? Ha belegondolsz erre nem fogsz tudni válaszolni! 😉
Szóval meg kell húzni valahol a határt, én örülnék, ha az a szám, amit inflációként használunk erősebben súlyozná a bérleti díjat (inputált bérleti díj formában), de ezt a nemzetközi megfelelés miatt nem teszi (illetve akkor tényleg könnyű lenne játszani)…
Egyetértek Petyával. Az ECB szerint az infláció:
„Az árak széles körű emelkedése
Egy piacgazdaságban az áruk és szolgáltatások árai szüntelenül változnak, egyesek felmennek, mások lemennek. Inflációról akkor beszélünk, ha nem csak egyvalaminek az ára emelkedik meg, hanem sokféle árué és szolgáltatásé; ez azt jelenti, hogy ma kevesebbet vásárolhatunk 1 euróért, mint tegnap. Más szóval az infláció idővel csökkenti a fizetőeszköz értékét.”
És itt látszik a csúsztatás. A pénz értékét szerintem nem csak az határozza meg, hogy mennyi árut és szolgáltatást, hanem hogy mennyi részvényt/egyéb befektetést tudok rajta venni. Ha ezt figyelembe vesszük, látszik, hogy sokkal gyorsabb a pénz értékének romlása, és sürgetőbb lenne a kamatemelés is. Az állam részéről valószínűleg tudatos, hogy ilyen módon elinflálják az államadósságot, és a befektetőnek fizetett állampapír kamatok a tényleges pénzromlást nem érik el. Így feloldható az az ellenmondás is hogy a monetáris lazítás miért nem nővelte az inflációt. Minden bizonnyal igenis növelte. Szerintem egyetlen lehetőség van ennek a pénzromlásnak a kivédésére a reáleszközök vásárlása.