Az influencerek egyik nagy átverése: a túlélési torzítás

Az egyik nagy döntéshozatali nehézség, a túlélési torzítás, már többször szerepet kapott a blogon is. Ez akkor jön létre, hogy ha valamilyen oknál fogva csak egy különleges részmintát vizsgálunk, ami nem reprezentatív a teljes mintára, így téves következtetéshez vezet.

Ez így talán bonyolultan hangzik, de a fáma szerint amikor a brit légierő a visszatérő repülők sérüléseit vizsgálta, akkor a szárnyon és farkon találták a legtöbbet. Felületes vizsgáló arra juthatott volna, hogy ide kell koncentrálni a plusz védelmet. Mivel azonban csak a visszatérő repülőket látták (részminta), a veszteségek kimaradtak. Ebben az esetben ráadásul a torzítás jó erős, a fontos sérülésekről (amik veszteséget okoztak) nincs is adatunk.

Hasonló torzítás történhet különböző marketingkutatásoknál, a 20-40 év közötti férfiak híresen nehezen mérhetők (telefonos megkérdezéssel). Ha fel is veszik a telefont, az első kérdés után egyszerűen leteszik azt. Közvéleménykutatások során is könnyen alul lehet mérni a népszerű, de társadalmilag nem teljesen elfogadott véleményeket.

Influencereknél

A bejegyzést valójában azért kezdtem el írni, mert sok tartalomgyártó is így működik. Jobb esetben már elértek valamit, ezt a sikert meglovagolva pedig a módszer eladásába kezdenek.

Többször említettem az osztalékportfóliót ebben a témakörben is; a marketingje sokkal erősebb, mint a megvalósíthatósága. (Szándékosan nem az eredményeit írtam, elméletben lehetséges nagyon jó eredményeket elérni vele, csak gyakorlatban nem megy szinte senkinek.) Ennek ellenére van nem is egy influencer, aki ezt (vagy ehhez nagyon hasonló) módszertant értékesít, mondván, hogy ő ebből gazdagodott meg. Amiről nincs statisztikánk, hogy hányan vannak, akik hasonló motivációval (és esetleg háttértudással) elbuktak.

Véleményem szerint a részvényelemzők nagy része első körben a beleteendő munka nagysága miatt bukik el. Csupán a kisebbségnél lesznek egyáltalán relevánsak az egyéb döntési torzítások (túlzott optimizmus, csordamentalitás, túlzott önbizalom). A saját befektetési oktatásom során a legegyszerűbb befektetési módszerekre helyezem a hangsúlyt, mégis vannak olyanok, akik a számla megnyitását is halogatják. (Kodett, ha ezt olvasod, ez neked szól. 😉 ) Pedig tényleg szinte csak a kattintást (és a választást) nem csinálom meg helyettük.

Egy másik komoly probléma, hogy valaki nem szisztematikus stratégia alapján lesz sikeres. A szerencsés részvényválogatásból meggazdagodás majdnem olyan (talán csak egy fokkal jobb), mint a szerencsejáték. Ha valaki megpróbálná eladni, hogy milyen stratégiával nyert az ötös lottón, a legtöbbek számára nyilvánvaló lenne a probléma. (Sajnos „mindenki”-t egyre kevesebbszer merek már írni.) Nyilván ha valaki átlagos szerencsével rendelkezik, akkor a pénzének ~90%-ával ki tud jönni a kaszinóból ~10 Blackjack kör után. Ha sok pénze volt, több éven keresztül minden új pénzével megfutná ezt a kört, akkor akárt mondhatná is, hogy a pénz Blackjackből van. Az igazság ettől azért távol van, de marketingnek nem utolsó. Viszont kétségtelen, hogy sokan azt próbálják eladni, ami nekik is csak a szerencsének köszönhetően sikerült.

Aktív befektetési alapoknál

Ugyanez a hatás egyébként az aktív (és részben a passzív) befektetési alapoknál is megvan. Ugye mindenki az S&P500 múltbeli hozamával szereti a vagyonának növekedését számolni, ez véleményem szerint finoman szólva is optimista. Azért beszélünk ennyit az S&P500-ról, mert a múltban hosszú távon a legjobbak közt volt.

Az aktív oldalon viszont azzal, hogy a rosszul teljesítő alapok beolvadnak a jól teljesítőkbe (vagy megszűnnek), az alapkezelők akarva-akaratlanul becsapják a felületes vizsgálót. 

A probléma, hogy nem tudjuk a szerencsét elkülöníteni a valódi teljesítménytől. Így marad a józan eszünk, ha nem akarjuk, hogy átverjenek.

• Facebook
• YouTube