Nemrég láttam egy főcímet, amelyben érezhetően negatívan írtak a lakossági állampapír dominanciájáról. Sajnos idő híján a cikket nem olvastam, de arra gondoltam, hogy megosztom a véleményemet a kérdésben.
Tehát az alapfelvetés, hogy a lakossági állampapíroknak rövid távra és kockázatmentesen nincs alternatívája. De vajon hogyan értékeljük ezt?
Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod. Van egy minisorozatom is, ami a befektetési segédeszközökről szólj, arra is nézz rá bátran!
Nem gondolom, hogy érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar lakosság pénzügyi tudatossága elég alacsony. Nemrég írtam arról, hogy mekkora veszteségeket szenvedett el az, aki készpénzben tartotta a vagyonát. Ennek ellenére rengeteg készpénz és bankbetét van forgalomban.
Éppen ezért üdvözlendő, hogy az állam ösztönzi a megtakarítást, annak a tudatosabb kezelését (bár ennek ellentmond az SZJA visszatérítést adó megtakarítások köre). Nyilván a készpénztartást nem érdemes ösztönözni, az legfeljebb esős napokra jó (gyújtósnak). Az állampapír promóciója könnyebbé teszi az első lépést azoknak, akik nem mernek elindulni. Motivációt (és biztonságot) jelent a komolyabb befektetések előtt.
Ráadásul teljesen korrekt elvárás a kockázatkerülő befektetők részéről, hogy ha komoly reálhozamot nem is termel a befektetése, akkor legalább valami nominálhozamot igen. Ezt az igényt a befeketetési alapok – költségstruktúrájuk miatt – nem nagyon tudják kiszolgálni. Ha a költségek miatt évi 1-2% mínusszal kezd valaki, akkor azt alacsony kamatkörnyezetben kockázatmentesen nehéz ledolgozni.
Amikor ellenünk dolgozik
Persze a könnyű pénznek ugyanúgy meg lehet az átka: nehezebbé teszi a valódi befektetést. Ha az államkincstár 18%-ot fizet jövőre, akkor nehéz rövid távon a lakás- vagy részvénybefektetés mellett érvelni. Nyilván ez különleges, rövid ideig tartó eset volt, de akinek most csökkenő infláció mellett szinte garantálják a reálhozamot, az nagyon nehezen fog rendes befektetés után nézni. Ha pedig elég sokáig halogat, a végén az időtávja nem lesz elég hosszú.
Arról nem is beszélve, hogy a kellemesen langyosból kilépve bizony nem minden habostorta. A valódi befektetéseknél gyakori a negatív időszak. Aki ahhoz szokott, hogy ilyen maximum reálértelemben fordulhat elő, az nagyon nehezen fogja viselni a változást.
A magas belső eladósodottság némi szabadságot ad az államnak. Hogy ez Magyarország tekintetében mennyire jó vagy rossz, azt mindenki döntse el magának. Az viszont biztos, hogy a (rövid távon mindenképp) drága finanszírozás az adófizetőket terheli.
A bejegyzés elején említett címre reagálva: az állampapír nagyon rosszat tesz az alapkezelőknek. Bárki megnézi a befektetési alapok teljesítményét, nehezen jut arra a következtetésre, hogy az lett volna a jó döntés. Ehhez képest a lakossági állampapírok szárnyaltak, tehát van némi ellenérdekeltség. Még valószínűleg a befektetési oktatások is gyakoribbak lennének, ha nem létezne a PMÁP. Mert míg arról nagyjából két perc alatt megtudhatsz minden fontosat, addig egyéb befektetésekről közel 8 órán keresztül beszélek. És sajnos még így sem eleget a pszichológiai részéről.
A saját véleményem az, hogy a lakossági állampapír tényleg túlságosan jó feltételeket kínál a piaci hozamokhoz képest. Ez viszont nem menti fel a megtakarítókat a valódi befektetési lehetőségek ki nem használása miatt. Hiszen hosszú távon az állampapír várhatóan csak a biztos befektetéseket tudja megverni.
termeszetesen nem baj, amennyiben nem az en portfoliomban dominal. Meg a vegen kiderulne hogy nem is dominal hanem ugy viselkedik mint az elere allitott domino ?