A mai bejegyzésben egy kutatást mutatok be, ami az én munkásságomat is érinti, de fontosnak tartom, hogy beszéljünk a témáról. A CFA Institute publikált egy írást, ami a pénzügyi influencerek szerepéről, valamint a helyzet szabályozói oldaláról szól.
Maga a jelentés nem lehetetlen olvasmány, de ha tudsz angolul és van egy kis időd, itt éred el. A The Plain Bagel csatorna összefoglalója pedig itt található, de ebben a bejegyzésben kiemelem a számomra fontos gondolatokat.
Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés videós verzióját itt találod.
A piac problémái
A legtöbb, szakmában érdekelt tartalomgyártó sokkal inkább tartalomgyártó, mint szakember. Ez azt eredményezi, hogy a tartalom célja elsősorban a szórakoztatás, az információmegosztásban kevéssé erősek. A legtöbb esetben a formátum nem is alkalmas arra, hogy megfelelően mutassa be a témát – például a Tiktok videók hossza teljesen alkalmatlan valódi információ átadására.
Ráadásul a jelentés kiemeli, hogy nagyon kevés esetben történik megfelelő összeférhetetlenségi nyilatkozat. Vagyis a tartalomgyártók nem osztják meg, hogy mik a szponzorált tartalmak. Ez azért lenne fontos, hogy az olvasó el tudja dönteni, hogy a szerző motivált-e a valóság egy részének bemutatására. (Például amikor a brókerek költségéről ír valaki, akkor jelezze, hogy melyekhez rendelkezem szponzorált linkkel.)
A „nem befektetési tanács” jellegű tartalmak száma (különösen az angol nyelvű piacokon) nagyon megnövekedett az internet terjedésével. A fiatal generáció számára még vonzóbb az életstílussal eladott „befektetési szakértelem”. A legutóbbi Bitcoinról szóló bejegyzésem alatti kommentek tanulsága is az volt, hogy „tudjuk, hogy nem befektetés, de hátha bejön”. Ez a fajta spekuláció a – tapasztalat híján levő – fiatalokat célozza igazán. Ez azért probléma, mert ők nehezebben tudják megkülönböztetni a valódi szakmai tanácsot a kamuguru tartalmaitól. A riport viszont kiemeli, hogy jobbak a szponzorált tartalom felismerésében (véleményem szerint azért, mert már ebben nőttek fel).
Azt gondolom, hogy a szerzők nagyon jól rámutattak az érzelmek szerepére a piacon. A két legkönnyebben megmozgatott érzelem a kimaradástól való félelem (FOMO) és az áldozatérzés (már lehetetlen ingatlant venni, nekünk nem lesz nyugdíjunk). Ezekkel nagyon sok mindent lehet eladni, de általában rossz követekeztetésre jutnak az így gondolkozók.
Javaslatok
A dokumentum több javaslatot is megfogalmaz a piaci szereplők számára. A brókereknek, pénzintézeteknek azt ajánlják, hogy jobban felügyeljék a velük kapcsolatban levő tartalomgyártók törvényeknek való megfelelését. (Ebben Európában egyébként előrébb járunk.) Ugyan van némi szimpátiám az ötlettel kapcsolatban, de a gyanúm, hogy az érdekkonfliktus nem megfelelő feltüntetésének az oka nem a felügyelet hiánya, hanem tudatos megtévesztés. Ha nem így lenne, akkor nem bérelt életstílussal történne az értékesítés.
Ugyan a logikus az lenne, ha a szabályozó oldaláról lenne megfelelő tudatosságot támogató kampány, mely a tartalomgyártók felé is kommunikál, de ez ugyanaz a szabályozó lenne, aki SZJA-visszatérítéssel jutalmazza az egyik legdrágább befektetési módszert. Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen szabályozás, de szinte biztos vagyok benne, hogy a helyzet csak akkor fog javulni, ha a fogyasztók oldaláról érkezik a változás.
A jelentés a közösségi média felé is fogalmaz meg ajánlásokat, de véleményem szerint ezek még jobban hamvába holtak, mint a szabályozó általi intézkedés.
Pozitívumok
A CFA-sok kiemelik, hogy az információ egy jelentős része valódi kutatással alátámasztott, helyes információ. Vagyis – különösen a vizsgált influencerek – egy része elősegíti a pénzügyi tudatosságot, elérhetővé teszik olyanok számára, akik egyébként nem érdeklődnek a téma iránt. A fiatalok részére sokszor a szórakoztató tartalmak jelentik az első kontaktot ezzel a világgal. Ezt akkor is megadhatjuk a kamuguruknak, ha összességében nem tartom sokra őket. Egy teljes magyar generáció érdeklődését Kiyosaki indította el – csak remélni tudom, hogy azért utána korrekt információt is kerestek.
A tartalomgyártók biztosítják az olcsó hozzáférést a pénzügyi tudáshoz. A pénzügyi szolgáltatások hazánkban sokkal inkább értékesítők kezében összpontosulnak, de a megfelelő tartalmakat követők ingyen is hasznos információkhoz juthatnak.
Ez (egyéb hatások mellett) azt jelenti, hogy már kisebb összeggel is elérhetővé válik a valódi befektetés, tehát a „vonal felfelé megy” csapat mellett én látom a valódi befektetést megszerető embereket is. Az internet (és a tartalomgyártók) pedig lehetővé teszi a hasonlóan gondolkodó emberek kapcsolódását is.
A személyes véleményem, hogy ha megtaláljuk a korrekt információt szolgáltató tartalomgyártókat, akkor a létezésük pozitív lehet. Sajnos el kell választani szakértő tartalomgyártót a „valódi tartalomgyártótól”, aki a közönség kiszolgálása közben sokszor önmagával is szembemegy a relevancia megtartása érdekében. Például gyakran előfordul, hogy egy bizonyos befektetési stratégia értékesítője rájön, hogy az utóbbi években a stratégiája nem nagyon működött. Ezért másik vonatra száll át. Azok, akik rengeteg pénzt költöttek el miatta/nála, sokszor nagyon pórul járnak. Ezzel megerősíti azt a rövid távú szemléletet, ami miatt a legtöbb kisbefektető rosszul jár hosszú távon.
Sokan nem hiszik el nekem, de a legtöbb ember számára megfelelő befektetési módszertan unalmasabb, mint ez a blogbejegyzés.
Ahogy Richard a videójában, én is mindenkit arra biztatok, hogy megfelelő forrásokból tájékozódjanak. A Plain Bagel, Ben Felix vagy Patrick Boyle csatornáján nagyon hasznos tartalmak vannak, de szeretném azt gondolni, hogy az én olvasóim is elégedettek lehetnek az írásaimmal.
20 év „kisbüfi” tapasztalat és több száz könyv, tanfolyamok, youtube videók, blogok, fizetős hírlevelek rendszeres követése után is azt mondom, hogy Kiyosaki Casflow négyzet könyvénél jobb alapozás nincs, nem csak egy átlag kezdőnek, de bárkinek. Lehet a „gazdag papa” egy kitalált karakter, és az egész az amerikai észjárásra van hangolva, de amit magyarázni próbál, az megállja a helyét bárhol. A társasjátéka, a Cashflow 101 is sok embernek nyithatta fel a szemét, akik aztán azon kezdtek el dolgozni, hogy hamarabb kikerüljenek a „mókuskerékből”, és ne kelljen min 65 éves korukig várni az egyre bizonytalanabb alamizsnára.
Sajnos az államnak sehol nem célja/érdeke, hogy az emberek tudatosak legyenek a pénzügyeikben, ezért nem várható pozitív elmozdulás se a szabályozás, se az oktatás irányából, ami még fontosabb lenne.
Igen, a legtöbb ember számára az a jó befektetés ami unalmas, de ami a nagyobb gond, hogy ez a módszer lassú is, 20-30 év akár, na ezt már kevesen nyelik be, főleg ha vki tud egy rövidebb utat mutatni… 😀