A pénzügyi tudatossági körökben köztudott, hogy a szerencsejáték alapvetően a vesztesek játéka. Ennek oka teljesen érthető, még ha a játék szervezője profitmotiváció nélkül is dolgozna (mint Magyarországon elvileg a Szerencsejáték Zrt.), akkor is ki kell fizetnie a dolgozóit, értékesítőit. Vagyis nem tud visszafizetni annyit, mint amennyit értékesít, tehát a vevők összességében veszíteni fognak. Típustól függően egyébként általában 20-60%-ot. Nyilván kaszinókban sokkal jobb egy-egy játék kifizetési aránya, de mivel a legtöbb ember nem egyszer játszik, a végeredmény sokszor rosszabb lesz.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Persze a szerencsejáték mellett lehet azzal érvelni, hogy senki nem pénzt nyerni jár oda, vagyis a nyerési esélyek csak a játékidőt határozzák meg. Őszintén engem soha nem érintett meg a szerencsejáték, ezért velem szemben ez az érvelés talán meg is állná a helyét, de tudjuk, hogy sokan beleesnek a függőség csapdájába is.
Amellett sem érdemes elmenni, hogy egyesek sportfogadásnál vagy kártyaszámolással hosszú távon meg tudják verni a bankot. Ez már önmagában is extrém ritka, de a különböző védelmi mechanizmusok szinte lehetetlenné teszik a nyerést.
Szolgáltatók
Léteznek olyanok, akik sportfogadási tippeket adnak el, amikkel elméletileg jobb esélyeid vannak nyerni. A legtöbb ilyen szolgáltató természetesen csak át akar verni. Sokszor bizonyítékot is mutatnak nyerő szelvények formájában. A trükk csak annyi, hogy sok szelvényt tesznek meg, és azt mutatják be, amelyik nyert.
Még ha valamelyik ilyen szolgáltatónak véletlenül lenne is egy minimális előnye, akkor sem tudsz (vevőként) pénzt keresni velük. Hiszen az előfizetési díjat közvetlenül a potenciális nyereségedből veszíted el. Vagyis hiába nyersz párszázezer forintot hosszú távon, ha milliós költségeid voltak vele. Legtöbbször annyira drágák a tippek, hogy a pozitív egyenleghez túl kéne lépned a maximális fogadási határt.
Befektetések
Hasonló szolgáltatók, akik eladják a tutit, megtalálhatók a befektetések világában is. Már írtam a Magánpénzügyi Akadémiáról, ahol a pármilliós díjat még százmilliós portfólió mellett is hihetetlen extra hozamokkal lehetne csak kigazdálkodni. Hogy ki mennyire hisz ebben, az változó, de a szakirodalom elég negatív színben tünteti fel a hírleveleket és részvénytippeket.
De szerencsejátékba ezen kívül is nagyon könnyen bele lehet csúszni, ha valaki a befektetésekkel kerül kapcsolatba. Az egyik legnehezebb kérdés a befektetési oktatáson az, hogy vajon szerencsejáték-e az egész befektetés, illetve hogyan lehet elkerülni, hogy azzá váljon. A válasz nem egyszerű, és őszintén szólva a napi, heti, de még az éves árfolyammozgás is jobban hasonlít a szerencsejátékokra, mint bármi másra. Sőt, mivel nem tudjuk előrejelezni a hosszú távú értéknövekedést sem, ott is érezzük a szerencsejátékosok bizonytalanságát.
Ha őszinték vagyunk, akkor két fő dolog választ el minket attól, hogy a befektetéseket (legyen az hosszú- vagy rövidtávú) szerencsejátékként tartsunk számon. Az első, hogy hiszünk a cégek értékteremtésében. Vagyis hogy a gazdaságban mindenki (vagy legalábbis a legtöbb érintett) nyer. A másik, hogy más agyi köröket mozgat meg. A befektetéseknek alapvetően a kockázatkerülésről, a jövőről való gondolkozásról kéne szólnia, a szerencsejáték lényege pedig az izgalom.
A befektetésnek talán az a legveszélyesebb része, amikor izgalmat okoz. Vannak ugyan olyan emberek (nagyon kevesen, de vannak), akiknek egy érdekes befektetési stratégia örömet okoz, de az teljesen más, mint amit egy-egy fogadás, vagy a portfólió értékének növekedése láttán érzünk. Ez utóbbi be tudja rántani az embereket, és nem ahhoz az eredményhez vezet, amerre menni szeretnénk.
Vagyis befektetés során érdemes felülvizsgálnunk, hogy mit miért csinálunk. Odáig megyek, hogy akár az is rendben van, ha valaki a portfóliója egy részével valamiféle „szerencsejátékot” folytat. Nyilván nem WSB szinten! De hiszek abban, hogy a legtöbb ember akkor jár a legjobban, ha a portfóliója túlnyomó részével a passzív befektetésben gondolkozik.
Már régebb óta olvaslak, eddig nem kommenteltem, de most sikerült olyan témába tenyerelned ami miatt szakítok ezzel a szokásommal. A sportfogadásos hasonlatod ott sántít, hogy tévedsz abban, hogy vásárolt tippekkel nem lehet pozitívban kijönni. Saját példámon tudom, hogy nincs így, bár nem egyszerű úgy tekinteni rá, hogy ezek csak matematikai valószínűségek, de ha ezt sikerül elérni és megérteni, hogy valaki miért tudja megverni a fogadóirodákat, akkor bizony magyar viszonyok közt is szépen lehet keresni vele. Boldogabb országokban pedig, ahol nyitottabb ez a piac és sok iroda van simán meg is lehetne élni belőle. Se a kockázata se a variencia nem nagyobb benne, mint a kripto piacban amit viszont egyre többen fogadnak el befektetésként.
persze hogy ki lehet pozitivban jonni: szerencse kell hozza. Az meg kesz rohej hogy azzal ervelsz hogy a sportfogadas nem szerencsejatek mert a kripto sem az 😀
Éppen azt írtam, hogy nem a szerencsén múlik, ha figyelmesen olvasol. Valószínűleg nem tetted meg, mert nem érveltem azzal, hogy azért nem szerencsejáték, mert a kripto sem az, csak azt állítottam, hogy nem nagyobb benne a kockázat és a variencia.
A cikk egy zagyvaság, tárgyi tévedéseket tartalmaz (pl:”A befektetéseknek alapvetően a kockázatkerülésről (,..). kell szólnia” ) és a következtetés is rossz – valójában nem is értető, hogy mire gondol a szerző. Mit is jelent ez a mondat?: („a legtöbb ember akkor jár a legjobban, ha a portfóliója túlnyomó részével a passzív befektetésben gondolkozik”)
A hozam és kockázat kéz a kézben járnak:
– Kockázatosabb befektetés nagyobb hozammal kecsegtet, de nagyobb veszteséggel is járhat. (pl tőkeáttételes derivatívok),
– egy állampapír ellenben szinte kockázatmentes, de cserébe kb nincs is reálhozama (sőt az államnak kölcsönadott pénz rossz esetben kevesebbet ér a futamidő végén, kamatokkal együtt is. Nem beszélve arról, hogy a forint befektetések is tartalmaznak devizakockázatot (pl Euroba átszámolva)
Egy befektetés megfelelősége függ az időtávtól is, hogymennyi időre képes nélkülözni a megtakarító a pénzét.
Minél fiatalabb egy befektető, és minél hosszabb időtávra tudja nélkülözni a pénzét, annál kockázatosabb, de annál jövedelmezőbb megtakarítási formákat érdemes választania.(tőkeáttételes eszközöket én sem javasolnék egészséges portfólióba, legfeljebb csak töredék értékben). Tehát az alábbi eszközkészletből (készpénz, államkötvény, biztosítás, vállalati kötvény, részvény, ingatlan) nyugodt szívvel és statisztikai múlt beli hozamokkal alátámasztva javaslom a gyerekeimnek,kollégáimnak és barátaimnak, hogy 20-40 éves korig tartsanak jelentős akár 50%-ot meghaladó részvényalapú befektetéseket (ez lehet részvényalap, vagy ETF is, ami tényleg passzív :))) ).
Ne haragudj meg, de az nem tanult és széleslátókörű pénzügyi tanácsadás, ha nem javasolsz részvény/index befektetéseket olyanoknak, akik 20-de akár hosszabb időszakban is gondolkodnak. Azt gondolom, hogy inkább egy hozamot&kockázatot nem értő „marinéni” vagy te magad is, aki nem érti a különbözp befektetési osztályok működését.
Köszönöm a szakmai információkat, de attól tartok, hogy félreértetted a bejegyzés témáját (nem az eszközosztályok különbségéről, vagy konkrét eszközökkel kapcsolatos befektetési tanácsokról).
Reagálva az első bejegyzésedre: aki adott hozamszint mellett nem a kockázat minimalizálására törekszik, azt közgazdaságtanilag szerencsejátékosnak nevezzük. A többiek lehetőleg minimalizálják a kockázatot.