Az infláció megfoghatatlan dolog, mindig jelen van, de amikor sok év után hirtelen komolyan beköszönt, felmerül a kérdés, hogy vajon a befektetéseket ez hogyan fogja befolyásolni. Természetesen nem jóslást tervezek ebben a bejegyzésben, csak megpróbálom más oldalról megvilágítani a problémát, mint ahogy legtöbbször nézzük.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A cél
A múlt héten egy ingatlanvásárlási döntést jártam körül. Ebben megállapítottam, hogy onnantól kezdve, hogy megszületett a vásárlási döntés, sokkal fontosabb az ingatlanpiac változása, mint bármi másé. Éppen ezért a célnak megfelelő kockázatcsökkentő stratégia egyik eleme lehet, hogy az ingatlanpiacon „kamatoztatod” a pénzed.
A kulcsszó itt a „célnak megfelelő”: akik régóta olvassák a blogot, azok már valószínűleg kezdik unni, hogy mennyit szajkózom a fontosságát. Ennek azonban az az oka, hogy tényleg nagyon fontosak. Ez az, ami inflációt is képbe hozza a legtöbb embernél: a befektetések jelentős része a gondtalan nyugdíjaséveket célozza. Logikus lenne azt hinni, hogy az inflációnak megfelelő hozammal az eltett pénznek megfelelő ideig meg tudok élni. Ez két oknál fogva nincs így.
Az egyik az életszínvonal inflációja, vagyis a technológiai fejlődés. Aki még emlékszik „Az infláció hazudik – hogyan bizonyítsuk?” c. bejegyzésemre, az tudhatja, hogy az infláció a megélhetési költségek növekedését „alulméri”, mert kiszűri belőle a fejlődést. Hiába kerülne ma fillérekbe 1812-es életszínvonalon élni, ez egyrészt nem elérhető, másrészt már nem elfogadható a legtöbbek számára. Vagyis egy minden társadalmi osztály életszínvonala nőtt. Hogy mást ne mondjak, ezt a bejegyzést sem olvashatnád fali elektromosság nélkül, de a Dunából vett víz sem széleskörűen vágyott frissítő.
A másik szempont
A másik oldalon sokkal komolyabb a probléma. Amíg gyakorlatilag nem volt infláció, sokan a bankszámlájukon tartották a pénzüket. Néhány unatkozó pénzügyi blogger próbált jobb alternatívákat javasolni, de 1-2% mellett senkit nem érdekelt a leértékelődés, még ha ez rengeteg pénzbe került a megtakarítóknak (sokkal többe, mint az 1-2%).
Most pánikszerűen keresik az emberek a befektetéseket, mert a 10-15% veszteség már „fáj”. Azt kell mondanom, hogy hamis dilemma a hozamot az inflációval összehasonlítani. Egy befektetést nem az infláció tesz jóvá vagy rosszá.
Ami valójában számít, az az alternatíva. Önmagában az inflációtól nem lesz több befektetés elérhető számodra. Ha a kamat- és hozamkörnyezet nem követi le azt, akkor feleslegesen keresed a jobbat, mert nincs. Erre nagyon jó példa az, hogy rövidtávú befektetésre akkor is az állampapír vagy bankbetét az egyetlen reális lehetőség, ha 20% az infláció, meg akkor is, ha 1. Magasabb ráta esetén többet veszítesz vele, de ha muszáj megtakarítanod, akkor nem igazán tudsz kockázatot vállalni. Így nincs jobb alternatívád, ezzel elégszel meg.
Egyéb befektetések
Nagyjából igaz ez minden befektetésnél. Persze aktív befektetőként megpróbálhatod megjósolni, hogy melyik cég fog jobban teljesíteni magas inflációs környezetben. Azt is hiheted, hogy az arany jó hedge, de ekkor sem az infláció ellen fektetsz be, hanem a legjobb alternatívát keresed az adott környezetben. Tehát ha 5% az infláció, de 4% a legjobb elérhető hozam, akkor hiába buktál 1%-ot, az volt a helyes döntés, ha megéri befektetni. A fájdalom elkerülése és a helyes döntés néha elválik egymástól.
Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy nem változott a befektetési tájkép az elmúlt két évben. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az infláció megjelenésének korántsem akkora a jelentősége, mint sokan gondolják, bár kétségtelenül clickbait cikkeket lehet írni róla azt fejtegetve, hogy mi lesz a befutó. A valóság viszont az, hogy nem tudjuk és a legtöbb befektető számára nem is fontos.
Másfelől néha elgondolkodik az ember, hogy milyen reálkamat alatt felesleges felhagyni a (pénzbeli) takarékoskodással, és egyszerűen előrehozni a fogyasztást. A megtakarítás a kedvenc hobbim, nem szeretnék senkit bátorítani ellene, de ha a kockázatmentes hozam elválik az inflációtól, rövid távon a fogyasztás is lehet a racionális.
Hosszú távon persze szerintem a szisztematikus befektetés a megoldás, ami remélhetőleg a kockázat ellenére is „megveri” az inflációt, hiszen az eredménye a gazdasághoz van kötve.
Elméletben egy cég sem lesz vonzóbb vagy kevésbé vonzó önmagában az infláció mértékétől (ha elhisszük, hogy a cégek árazása visszatér az értékükhöz). Azonban a költségek növekedése kihívások elé állítja őket. Ha a növekvő költségeiket le tudják követni az áraikkal, akkor pont ugyanannyit fognak érni, mint alacsonyabb infláció mellett. Természetesen néhány cég jobban viseli a nyomást, mint mások, de ezzel foglalkozzanak aktív befektetők.
Összefoglalás
A valódi befektetések egy jelentős része tehát majdnem független az inflációtól (sokkal jobban függ a kamatkörnyezettől), még ha nominálisan nézve nem is úgy tűnik.
Nem szabad elfelejteni tehát, hogy pénznek időértéke van, azaz a tegnapi forint (euró vagy dollár) nem egyezik a maival (igaz ez lassú és gyors pénzromlás mellett is). Rövid távon ez nem jelent gondot, de az összehasonlítás egy idő után olyanná válik, mintha mértékegység nélküli számokat hasonlítgatnánk fizikában. Éppen ezért az inflációs szám, ha nem is tökéletes, de mindenképp érthető mérőeszközt ad a pénz időértékére.
Azt gondolom, hogy a legtöbb embernek az a legjobb, ha nem az aktuális pánik alapján próbálja a befektetéseit intézni, hanem hosszú távú stratégiaként tekint rá. Erről már írtam korábban, ez a bejegyzés annak csupán kiegészítése volt.
Írnál kicsit arról, hogy szerinted mikor érdemesebb inkább fogyasztani mint megtakarítani?
Én egy-két kisebb tételt előre hoztam már emiatt, pl új okostelefon, a régi egyre lassuló,
öregedő akkumulátoros készülék helyett egy gyors, vízálló, 5G-sre. Persze az akksit kicseréltetem
a régiben, jó lesz tartaléknak, GPS nek, vagy vmilyen hobbi projecthez.
Én ezt a problémát egyébként már sokkal korábban is megtapasztaltam. Több mint 10 évig bérelt ingatlanban laktam, és egy elgondolás volt, hogy amíg a befektetéseim hozamai mínusz a bérlés költsége magasabb mint az ingatlanok áremelkedése, addig inkább bérlek, ha alacsonyabb, akkor meg vásárolok. Ez működött is sokáig, a fordulópont kb 2017-ben jött el, és most utólag is jó döntésnek tartom, hogy akkor vettem egy ingatlant. Ha az ingatlanok árának a növekedése nagyobb súllyal benne lenne az inflációs kosárban ez a probléma már sokkal hamarabb látszódott volna. Az ingatlant készpénzzel vásároltam, most utólag gondolkodva viszont az lett volna a jobb, ha inkább hitelt veszek fel alacsony kamatra, és a tőkémet tovább forgatom. De ehhez, a tőkeáttétes kereskedéshez hasonlóan túl kockázatkerülő vagyok úgy néz ki.
A mostani fiatalok viszont azzal a problémával szembesülhetnek, hogy hiába takarítanak meg pl ingatlancéllal, az a pénz egyre inkább nem elég az önrészhez sem, ráadásul a hitelkamatok pedig egyre magasabbak a bérleti díjakkal egyetemben. Nekik mi lehet a racionális lépés? Aki fiatal, az egy dolgot tehet szerintem, aggreszíven kell kockáztatni, főleg hogy több idejük van egy esetleges bukást ledolgozni az évek alatt, addig pedig tudnak tanulni, és egyre tapasztaltabbak lesznek a témában. Én abban hiszek, hogy mindenkinek érdemes felosztani a portfólióját részekre, kockázat/hozam alapon és a kérdés inkább az, hogy hova mekkora arány kerüljön. Valójában sok esetben ez most is így működik, a kisnyugdíjas, aki otthon a befőttes üvegben tartja a megtakarított pénzt, és minden héten vesz egy-két lottószelvényt is ezt csinálja vhol. 🙂
Igen, sokan játsszák az extra kockázatot (ráadásul negatív várható értékkel – szerencsejáték), de én nem teljesen értek egyet, szerintem nincs komoly szükség extrém kockázatra (a saját vállalkozás a maximum, amit érdemes bevállalni szerintem, de azt sem bárkinek). Én a lassú, de biztos meggazdagodásban hiszek, de teljesen átérzem (és nem mellesleg tapasztalom) ennek a hátrányait is.
Az nagyon extrém körülmény, amikor megtakarítás mellett távolabb kerül a cél, mint volt, legtöbbször ez nominálisan történik csak meg, csak akkor is nagyon kellemetlen. Ilyen röviden kifejtve, szerintem okosabb inkább tovább bérelni, mint túl korán sajátot venni.
Szerintem legtöbbször csak extrém esetben érdemes előre vásárolni (pl amikor 355-ről 400 közelébe ment a forint, akkor az import termékeket egy kevés idővel (2-3 hónappal talán érdemes volt előrehozni) vagy hiperinflációs környezetben. De általában egy rendes gazdaságban egy korrekt portfólióval jobban járunk.
A kulcsszó itt a „rendes gazdaság” . A világban lényegében 2008 óta nincs ilyen. Ha megnézzük a jegybanki mennyiségi lazításokból adódó pénzkínálatnövekedést, vagy a „modern monetáris elméletet”, a helikopterpénzeket, stb, akkor látjuk, hogy sajnos a „lassú de biztos meggazdagodás” jelenleg nem működik.
Ezért vannak olyan hangok, hogy minek adót fizetni, nyomtassátok ki… 🙂
Az alapján mennyit kell dolgoznia egy átlagfizetést kereső embernek egy ingatlanért növekedett az utóbbi 10 évben, tehát itt jelenleg nem csak nominális alapon rossz a helyzet. Persze ez megváltozhat, ha pl kivezetnek pár mesterséges elemet, pl CSOK, ill. növekednek a hitelkamatok. Saját vállalkozás indítása szerintem az extrém kockázat kategória, főleg ha jogi környezet se stabil (KATA) a gazdasági mellett (energia árak).
Sajnos a kockázat megítélése elég nehéz és szubjektív. Sokak számára a párnában tartott forint készpénz kockázatmentes, mások szerintem viszont extrém kockázat, mert ellopják, gyengül, elinflálják stb Érdemes megnézni mennyi volt 2008 ban az USD/HUF árfolyam, és mennyi most. És mi van, ha ugyanezt a török lírával nézzük meg? Sokan kockázatosnak tartják átváltani a pénzüket euroba 400 HUF körüli árfolyamon. Vajon tényleg az? És ha csak fedezni akarja vki a forint pozícióit, hogy mondjuk USD alapon denominált befektetést tart? Szóval szerintem most mást jelent hogy „korrekt portfólió” mint régen, amikor nincs, és nem is nagyon lehet számítani reálhozamokra. Most a „semleges” kamatszint a cél, ami messze van a pozitív reálkamattól. Sajnos a végén kiderülhet, hogy az járt jól, aki eladósodott, és az infláció megeszi az adósságát, a megtakarítók pénzének vásárlóerejével együtt. Remélem nem így lesz, de valós kockázatnak érzem, ami ellen érdemes tenni.
Kontroller tudnál valami ötletet mondani az utolsó kommntre? 🙂
@DTAP van abban igazság, amit Mókuska ír, de nyilván csak spekuláció.
A forint befektetések túlsúlyozását én sem ajánlom, persze a vésztartalékot abban tartom.
Hogy a nem megtakarítók járhatnak-e jobban? Utólag biztos van ilyen eset, a probléma, hogy nekünk ma kell dönteni. 😉