Van ugyan néhány furcsa szerzet, akiknek a pénzügyi tudatosság a hobbija, de a legtöbb ember számára komoly megerőltetést jelent. Ennek megfelelően sokszor előfordul, hogy nincs elég erőnk rendben tartani a pénzügyeinket. Most, hogy elkezdődött az adózási szezon, azok, akik nem foglalkoztak a befektetéseik adminisztrációjával, nagy feladattal állnak szemben.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Éppen ezért több olyan ügyfelem volt az utóbbi időben, aki annak ellenére, hogy elindult ezen az úton, esetleg tudatosnak is tartja magát, mára már nem látja át, hogy mi is történik a pénzügyeiben. Ennek néhány tipikus helyzetéről szeretnék írni.
Az életszínvonal inflációja
Azok, akiknek szerencsére növekszik a bevétele, gyakran emelik a kiadásakait is. Ez bizonyos körülmények mellett teljesen rendben van, nem gondolom, hogy bárkinek örökké pályakezdő szinten kéne élni. Egyáltalán nem probléma, hogy a fenntartható bevétel növelésével emeljük az életszínvonalunkat is, kényelmesebben élünk.
A túlzott kényelmesség vagy a túlzott fáradtság azonban túlköltéshez vezet. Aki mediánbért vagy az alatt keres, könnyen hiheti, hogy a dupláját, tripláját (vagy éppen tízszeresét) nem lehet elkölteni. Pedig ez távolról sincs így. Sokat írtam arról, hogy az emberek 5-10-szeresen alulbecsülik az autó fenntartásának költségeit, de az „egészséges étrend” nevében is hajlandóak a korábbi költésük többszörösét kifizetni. A kényelmes élettel pedig az ételfutár és a magasfokú pazarlás is együtt járhat. Ezekkel, vagy több, jó minőségű szolgáltatással sincs feltétlen baj (bár nem lenne elvetendő a kevesebb kidobott étel), ha valaki megengedheti magának. De ha a vésztartalékod sincs meg, akkor muszáj magadnak főzni, de még alap szolgáltatásokról is érdemes lemondani, amíg össze nem gyűjtöd. Ha pedig pénzügyi stresszel nézel szembe, akkor fontos lenne felülvizsgálni, hogy min kéne javítani. (Ez lehet az alacsony kereset vagy a magas életszínvonal, de az is előfordul, hogy egy ilyen – remélhetőleg átmeneti – helyzetben vagy.)
Az is gyakori, hogy a döntési fáradtság miatt hoz meg az ember kényelmes, de rossz döntéseket. Ezekben különösen elöl járnak a befektetések.
Befektetések
Nagyon sok ember inkább kiszervezi egy unit-linked ügynöknek a befektetéseit, minthogy 30 perc alatt megtanulja az államkincstár minden csínját-bínját. Hogy ez neki milliókba kerül, azt nem veszi figyelembe/erre az információra már nincs elég energiája. De sajnos azzal is sokat találkozom, hogy valakinek milliói vannak a folyószámláján. Ez nem csupán az infláció miatt baj, hanem egy esetleges csalás esetén a teljes megtakarítása veszélybe kerülhet.
A befektetések során ráadásul sokszor előfordul, hogy a könnyebb út választása miatt végül sokkal több energiát kell beletennünk. Számos ügyfelem az egyik fintech cégnél, normál számlán kezdi el a befektetést. Aztán jobb esetben az adóbevallásnál észreveszi a hibáját, rosszabb esetben évekkel később az adóhatóság keresi meg. Némi utánajárással a TBSZ számla előnyeit elolvasva sok fejfájást spórolhatna meg magának. De ennél gyakoribb és talán nagyobb probléma a nem, vagy nem megfelelő befektetés.
Az osztalékportfólió elleni legerősebb érv is az, hogy szinte senkinek nincs elég energiája, hogy korrekt elemzést végezzen, ezért vagy szerencsejátékként fektet be, vagy abbahagyja a befektetést. Mindkettő elég szomorú.
Bérbeadás
A magyar kisbefektető kedvence a lakásbérlet. Különösen, ha még nem égette meg magát vele. Viszont minél régebb óta ad valaki bérbe, vagy minél kevéssé kell neki az ebből befolyó pénz, annál kényelmesebb akar lenni. Közvetítőcégre bízza, esetleg hónapokig üresen áll, ezzel jelentős pénzekről mond le. De nagyon sok olyat is ismerek, aki jelentősen piaci ár alatt adja ki, csak ne kelljen vele foglalkozni.
Ezek mindegyike érthető lehet bizonyos körülmények közt. (Ha például ideiglenesen áll üresen, mert hamarosan beköltözöl, vagy az átmeneti külföldi tartózkodásod idejére szerzel megbízható bérlőt.)
De ezek a helyzetek sokszor évekig, évtizedekig fennállnak. Az egyik ismerősöm közel tíz évig lakott egy olyan lakásban, amit a nagyszülők a Svédországban élő unokának tartottak fenn, hátha haza akarna jönni. A saját lakásának az önerejét a bérbeadó gyakorlatilag az olcsó bérleti díjjal átutalta neki. (Előtte egyébként évekig üres volt a lakás, az sem volt jobb döntés a tulaj részéről.)
Ha azzal találkozol, hogy már nincs kedved a lakásbérléssel foglalkozni (esetleg nincs szükséged a munkával járó extra hozamra), akkor jobban jársz egy passzív portfólióval. Ugyan a készpénzbevétel talán nem annyira kiszámítható, mint a bérbeadás esetén, de sokkal kevesebb munka. (És én személyesen több hozamot is várok tőle, mint egy rosszul menedzselt lakáskiadástól.)
Vagyis kritikus, hogy őszinték legyünk a képességeinkkel, terhelhetőségünkkel. A könnyű időszakokban hajlamosan vagyunk több feladatot vállalni, ami nehezebb időszakban már nem fenntartható. Ilyenkor normális, hogy könnyítünk az életünkön, de ha ez sokáig fennáll, akkor meg kell találnunk, hogy miből kell visszavennünk hosszú távon is.
Van még olyan pénzügyi terület, ahol a túlterheltség nagyon rossz eredményekhez vezet?
Momentán nekünk is 20-30%-al piaci ár alatt van kiadva a lakás, cserébe azért h ne kelljen vele foglalkozni.
(Megoldja a bérlő magának)
Én abszolút működő útnak látom hogy csak minimálban van felújítva egy jó lokációban lévő lakás, nincs nagyon mit lelakni rajta, és a bérlő saját hatáskörben elvégzi / elvégezteti a karbantartást olyan minőségben amilyenben igénye van rá, cserébe nekem kevesebbet fizet…
(Nekünk meg nyugalmat ad hogy van „lefedettségünk” ingatlanpiacon, mert benne van a pakliban hogy drágább lakásba / házba akarunk majd költözni itt a környéken így nem izgulunk h „elmegy mellettünk” a piac)
A többivel maximálisan egyetértek.
jol hangzik ez az “önnyugtatas” de ha mar most is 20-30%-al piaci ar alatt van kiadva akkor tulajdonkeppen elmegy mellettetek a piac. Add ossze hosszutavon hogy mennyit veszitesz ezzel aztan majd rajossz