Szeretek a blogon gazdasági szabályozási kérdésekkel foglalkozni. Egyrészt azért, mert szépen meg tudom mutatni, hogy mivel is töltik a közgazdászok az idejük egy részét, másrészt pedig ezeknek a szabályozásoknak valós haszna, vagy legalább kézzelfogható hatása van (ami közel sem mondható el a közgazdászok minden tevékenységéről).
A mai bejegyzésben összeszedtem pár olyan esetet, amikor a szabályozás talán nem eléggé motiváló, ezért eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha valóban te fizetnéd a döntéseid költségét.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod!
Sok esetben a költségeket csak áttételes módon fizetjük, más esetben egészen másra van hárítva, így mi nem is találkozunk vele, és azt gondolhatjuk, hogy minden jó, ahogy van.
Szép kártya, kártyás fizetés
Az első ilyen téma, ami mindig eszembe jut, az a kártyás fizetés költsége. Talán kevesen tudják, de a szolgáltató a kártya elfogadásáért elég rendesen fizet. Tipikusan az árbevétel 0,5 és 2%-a közötti összeget. Ez nem tűnik soknak, de ha egy terméken 10% árrés van (ami kiskereskedelemben nincs meg mindenhol), akkor az árrés (ami még mindig nem profit) 10%-a körüli összeg a kártyaelfogadás díja.
Ugyan a készpénzkezelés sem olcsó egy vállalat számára, de ez nagyon sok. Vajon, ha ez a költség közvetlenül áthárítható lenne a fogyasztókra, akkor is ilyen sokan fizetnének kártyával?
Szerintem nem, teljesen jogosan. De akkor mondom a rossz hírt. Így is megfizeted ennek a díját, hiszen a szolgáltatók beépítik az áraikba. Tehát nem mentesülsz a költség alól, csak máshol fáj.
Hasonló a SZÉP kártya intézménye is, aminek nagyon örül az ember, mert ~20%-kal kevesebbet adózik, mint a munkabér; cserébe az elszámolási rendszer egy komoly jutalékot levesz az elfogadótól. Biztosan megéri fenntartani? Akkor is örülnél neki, ha mondjuk +5%-ot fizetned kéne minden egyes ebédedre?
Ne értsetek félre, én örülök, hogy lehet elektronikus úton fizetni, de azt hiszem a kártyás vásárlás ezen módja hihetetlenül pazarló. Amikor Németországban éltem, furcsa volt számomra az ott elterjedt EC kártya. Ez egy azonnali utalási rendszer, ami miatt sok helyen nem lehet „normális” kártyával fizetni. Amikor megtudtam a kártyaelfogadás költségét, azonnal megértettem és remélem, hogy hamarosan itthon is elterjed valami alternatíva (a legjobb egy kártyamentes azonnali átutalási rendszer lenne – lehetőleg tranzakciós adó nélkül).
Nos igen, a tranzakciós adó a legrosszabb, legbutább szabályozás, amit ember el tud képzelni. Nem elég, hogy (a bankadóval kéz a kézben) megszüntette az ingyenes számlákat, de a készpénzforgalom elősegítésén is elég komolyan dolgozik. De ha a készpénzkezelés tranzakciós díja is a fogyasztót terhelné, akkor mennyivel kevesebben használnák?
Készpénzátutalási megbízás
Azt hiszem, az összes előbbi példát alulmúlja azonban a sárga csekk (hivatalos nevén készpénzátutalási megbízás). Egy sárga csekk elfogadása minimum 246 forint a szolgáltatónak („szerencsénkre” ennek a díját sem szabad áthárítani). Én ugyan olcsón élem az életem, de a legnagyobb összeg, amit rendszeresen ebben a formában fizetek, az ~15000 forint. Azaz ott is jelentősen több mint 1% ez a díj. De vannak kisebb tételek is, így nagyon kíváncsi lennék az átlagra. Vajon fogyasztóként áttérnénk az elektronikus fizetésekre, ha ez ki lenne számlázva nekünk?
Vizitdíj
A kiszámlázással kapcsolatban: jelenleg TB járulékot és szociális hozzájárulást fizetünk azért, hogy az egészségügy ellásson bennünket. Szerintem ez sokaknak tetszik, hiszen ez csökkenti a baj „baj” jellegét. Erre való egy biztosítás. Azonban annak, hogy a kezelés a fogyasztó számára „ingyenes” (nem akkor fizet érte), van egy hatalmas hátránya.
A pazarlás. Mivel „ingyen” van, ezért nem kell gondolkozni, hogy igénybe akarjuk-e venni. Te, kedves olvasó, valószínűleg az idődet is nagyra becsülöd, ezért nem jársz minden kicsinységgel orvoshoz, de ha mégis, akkor megtapasztalod, hogy milyen busásan megfizetsz az „ingyenességért”.
Szerencsére a vizitdíj egy régi történet (és volt is baj vele bőven), de a koncepciónak van értelme. Még ha csak névleges összeg is – annak kell lennie, hogy ne zárjon ki senkit – jár annyi fájdalommal a teher egy részének megosztása, hogy talán befolyásolja a döntéseket.
Egyébként, ha kiszámoljuk egy orvos és asszisztens bérét, mondjuk óránként 5000 forinttal, ehhez hozzáadjuk az épület, rezsi, felszerelés költségét, akkor rájöhetünk, hogy egy felesleges negyedórás vizit 2500 adóforintba került. A világ vicce, hogy jelenleg is egy több mint hét éves egyetemi képzést végzett emberrel íratjuk ki a gyereket az iskolából…
Kormányzati döntések
A vizitdíj mintájára egyébként minden kormányzati döntést rá lehetne húzni. A kormányzati kommunikáció is érkezhetne „beárazva”. Az előző évben fizettél 1 millió forint adót, ennyit nyugdíjra, ennyit oktatásra, egészségügyre. (Egyébként vannak országok, önkormányzatok, amik kommunikálnak így.)
„Van egy új törvényjavaslatunk, 1000 forintba fog neked kerülni, mit szólsz hozzá?” „Ér neked ennyit, hogy ezt és ezt itt szervezzük meg?” (Igyekszem kerülni a napi politikát, a hozzászólásokban is ezt kérem, de elvi szinten szívesen beszélgetek erről.)
Autózás, dohányzás
Bizonyos piacokon már valamilyen szinten gyakorlatban van ezeknek a költségeknek az áthárítása a fogyasztókra. Különadók, illetékek terhelik például a környezetszennyező, egészségromboló, vagy nagy (társadalmi) fenntartási költséggel járó iparágat.
Az üzemanyag árának nagyobbik része adó, melynek célja az utak megfelelő karbantartásának finanszírozása. Viszont az okozott környezeti károk enyhítése érdekében nem adózik. Nem vagyok meggyőzve arról, hogy jobb lenne nekünk, ha erre is lenne külön adó, de vajon beülnél a dugóba egy órára a 10 perces bicikliút helyett, ha „dugódíjat” kéne fizetned?
Hasonlóan, vajon lefedi a dohányzással kapcsolatos teljes társadalmi költséget a rá kivetett adó? (Vannak ezt alátámasztó és tagadó tanulmányok, de olyat még nem találtam, ami azt bizonygatná, hogy neked személyesen megérné. Szóval, ha csak ez kellett, hogy abbahagyd, légy a vendégem! 🙂 )
Szerinted hol változna még meg a viselkedésünk, ha a fogyasztóra lenne terhelve a teljes költség?
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe.
A fentiek közül melyikért nem fizetnél, ha neked kéne állni a költségét?
A OTP szépkártyát szinte mindenhol el fogadnak . Viszont egyszer egy nagyobb sétán voltam amikor be tértem egy kis ABC be venni egy üdítőt , és amikor kártyával akartam fizetni nagyon bosszús volt a tulaj .Megkérdeztem miért és akkor el mondta hogy hat ő egy kis bolt és őt eléggé megviseli ennek a díja (mármint nem az én üdítőmé hanem úgy általában ) én totál le döbbentem fogalmam se volt erről , hogy így szívatja őket a szolgáltató
Nyilván feleslegesen semmit se vennék igénybe, amiért fizetni kell, illetve az optimális megoldást használnám mondjuk a fizetési módok közül, ha mindegyiknek/bármelyiknek ki kellene fizetni a valós költségét. Ahogy most is az optimális megoldást próbálom választani.
A SZÉP kártyás kérdést nem értem. Ha nem 20%-ot, csak 15%-ot nyernék vele, akkor használnám-e? Nyilván.
Nekem már a 20% nyereségnél is kérdéses volt, hogy akarom-e használni. Hetekig nem lehetett másról beszélni, az emberek felének el kell magyarázni, hogy mit kell csinálni, a teljes HR ezen dolgozik, mindezt ~50 ezer forintért évente, amit nem költhetek el ott, ahol szeretnék, hanem vadásznom kell a lehetőségeket.
Na jó, de ha 20%-on használom, mert megtaláltam, mire való, akkor nyilván 15%-on is fogom. Vadászni meg azért kell a lehetőséget, mert 5% a fee, legalább valamennyire dolgozik a piac ebben a történetben – ami egyébként egy brutálisan piacellenes dolog, a SZÉP kártya egyeduralkodásával. Egyébként az egész kafetéria hülyeség kellően messziről nézve, miért szól bele az állam, mire költhetem a pénzem kedvezményesen? Különösen ostobaság a közszférában, ahol az adó és járulék csak névleg létezik, valójában az állam saját magának fizeti kvázi.
Az emberek felének minden témában el kell magyarázni mit kell csinálni, mert szerény a szellemi képességük.
Na igen, de egy cégnek azért még komoly erőforrásokat kell használni, ami szerintem éppen csak neccesen éri meg…
De egyetértünk, gyerekként kezeli a cafeteria szabályozás az embereket, ez nem jó.
Persze a munkáltató, meg az elfogadó szempontjából nézve nem okvetlenül kifizetődő, viszont nem is kötelező adniuk/elfogadniuk. Úgyhogy ez engem kevésbé érdekel, legyen meg mindenkinek a saját problémája.
Egyébként nem 20% az a 20%, mert most már csak 15% a SZÉP kártyás juttatás adója (sőt, ha a bruttóból nézed kevesebb), viszont 40%+ a sima fizetésé. Legalábbis nálunk a cég bruttó költségét tudom felosztani kafetéria keretként és 10000 Ft-ból 8696 marad szép kártyára, de csak 5684, ha cash-be kérem. Szóval több, mint 50%.
Ha a cég levenne 15%-ot, meg az elfogadó is, még akkor is 20% maradna nekem és igen, kérem.
Azt a részt ki tudod fejteni, hogy egyrészt azt írod, hogy „szerencsére régi történet a vizitdíj és volt vele baj”, másrészt meg a „koncepciónak van értelme”?
Én nyilvánvalónak látom, hogy az alulfinanszírozás miatt olyan az egészségügy, amilyen, csak éppen senki se szeretne fizetni semmiért. Nem értek az egészségügyi finanszírozás optimális módjaihoz, de pont arra, amit írsz, éppen jó volt az a kemény 300 Ft-os vizitdíj.
Akkoriban nem nagyon követtem a politikát, de ha jól emlékszem az automatákat elég mutyigyanúsan közbeszerezték. A mérték egyébként jól volt belőve, ha évi 6k felett vissza is lehetett igényelni, ami közgazdász szemmel zseniális (akinek többet ér az ideje, az nem igényli vissza, akinek meg tényleg szüksége van rá, az bemegy a hivatalba érte).
A szocho idénre lett eltörölve a szép kártyáról, normál esetben 32% az adója, a munkabéré ~44%, szóval 20% különbség sincs. Szerintem a társadalmi költsége sokkal magasabb, mint amennyi értelme van, az embereket meg lassan tessék felnőttként kezelni…
Most olvasom, hogy csökken a szocho és nem lesz szakho, így egy picit csökken a SZÉP kártya előnye, de így is kb. 50% lesz sztem.
Igazad van, tényleg csak idei buli a 15%. Vagy persze ki tudja, választási év, ugyebár.
Még így is annyiban pontatlan, amit írsz, hogy a 44% alapja a cég teljes költsége, a 32% alapja pedig az, amit megkapsz szép kártyára. Tehát 10000-ből 5600-at kapsz meg cash-ben, de 7550-et szép kártyán (7547*1,325=10000). A kettőt elosztva 35%-kal kapsz többet szép kártyán (avagy kb. 26%-kal kevesebbet cash-ben, megint csak attól függ, mi az alap – legyen mondjuk a 26%, mert a 3,6%-os elfogadási díj alapja is a szép kártyás összeg).
Mondom, összességében az egész kafetéria egy felesleges bonyolítás, és azon belül a SZÉP-kártya egy monopólium, teljesen versenyellenes. De személy szerint én nyilván a nekem kedvezőbb verziót fogom igénybe venni, és pont nem érdekel a társadalmi költség. Az jogos, hogy ha az elfogadó díja mellett azt is ki kéne fizetnem, amit a munkaadó beletol az adminisztrációba, akkor már határeset lenne az egész.
Vizitdíj: arra se emlékeztem, hogy voltak automaták:-) De voltak. Annak nincs sok köze a vizitdíjhoz, hogy minden állami beszerzésen mindig lopnak, akkor is, most is. Szerintem is az ötlet alapvetően jó volt, csak az emberek gondolkodása az előző rendszerben alakult ki. Valamiféle copaymentnek kéne lennie, ez a finanszírozás mellett a feudális alapú orvos-páciens viszonyt is a szolgáltatói helyzet felé terelhetné.
A vizitdíj szükségességéről engem nem kell gyűzködni! De nem tudom, hogy hogyan lehetne átverni a népen.
Illetve tippem lenne. Legyen két lehetőség: járóbeteg ellátásban vizitdíj nélkül egy hétre időpont, vizitdíjjal azonnal (vagy valami ilyesmi, nem vagyok annyira otthon orvosszakmai kérdésekben, ez lehet egy hónap is). És akkor nem vizitdíj, hanem sürgősségi díj lenne a neve. (Nyilván van, ahol ez nem működne, traumatológián furán jönne ki, de szerintem érthető a lényeg.) Lehet, hogy kicsit bonyi lenne sajnos.
Igen, értem, hogy egyetértünk.
„A világ vicce, hogy jelenleg is egy több mint hét éves egyetemi képzést végzett emberrel íratjuk ki a gyereket az iskolából…”
Hogy erre rádobjak egy lapáttal: most COVID alatt kb. nem fogadnak személyesen beteget, legalábbis légúti megbetegedéssel nem és hát mindenki náthás lett szeptember elején, vagy covidos, ki tudja. Telefonon kértünk kiíratást a gyerekre, majd, amikor már meggyógyult, betelefonáltunk újra, majd bementem a papírért – ki voltak pakolva az előtérbe, ott válogattam mindenki személyes adatait nézegetve. Egy majdnem ugyanolyan nevű, de 17 helyett 2 éves gyerekre szólt a papír. Végül másnap megkaptuk a jó cetlit, az volt rajta, hogy „szülő elmondása szerint egészséges, közösségbe mehet” – azaz azt igazolta az egyetemet végzett ember, hogy először azt mondtuk a telefonba, hogy nincs jól a gyerek, aztán később azt, hogy jól van. De még ezt a feladatot sem sikerült elsőre hibátlanul megugrania. Szóval, lehet a felsőoktatáson is kéne csiszolni itt-ott, a közegészségügy mellett. Mintha az állami rendszerek nem működnének – sose működtek itt igazán.
Az autósok annyi adót fizetnek hogy csuhaj. Az autó nem mindenkinek luxus cikk: sokszor az egyetlen eszköz a közlekedésre, munkába járásra. Nem mindenki szingli informatikus Bp belvárosban. (A bkv sem piaci alapon működik pont ezért) Kiváncsi lennék az oktatást hányan tudnák kifizetni ha a teljes költséget a szülőknek kellene állni?
forditva: nem mindenki videki zsakfalubol autozik a varosba dolgozni, valaki evtizedeket dolgozik hogy varosban lakhasson. Aki videki zsakfaluban lakik egy 10M ero ingatlanban annak ugye van penze autora mert nem kell fizetnie az 50M ingatlanon levo hitelt. Ez ilyen valamit valamiert helyzet. Innen visszajutunk oda hogy aki gazdag annak jo aki meg szegeny annak nem. De vegulis ti akartatok, itt van a fixaras uzemanyagar. Ha esetleg elofordul hogy pont nem lehet kapni 1-2 napig csak a szupert, az pusztan a veletlen muve.
A kártyás fizetés 2%át a készpénzkezelés költségével érdemes összehasonlítani. Nem véletlen próbálta meg a Penny bevezetni a készpénzfelvételt a pénztáraknál. Egyszerűen olcsóbb nekik kifizetni a 2%ot a banknak, mint a készpénzkezelést a Garancsi készpénzszállító cégének, ami lassan monopólium. Persze az állami szabályozás ezt megakadályozta.
És akkor még olyan költségekről nem is beszéltünk, mint a készpénz konkrét előállítása, amit az adón keresztül fizetünk.
Amit el tudok fogadni:
1.) – Kártyás fizetés, elfogadom hogy van költsége, de a 0,5-2% -ot túlzónak tartom, 0,2% -ban maximalizálnám.
2.) – Vizitdíj, igen, a beszedett adókon felül is hajlandó vagyok fizetni ésszerű összeget, ha ezért korrekt ellátást kapok (színvonalas és jól felszerelt intézmények, gyors, hatékony, korszerű … stb.).
3.) – Autózás adóztatása, ha a beszedett adót jól és arra használnák fel, akkor nem zavarna.
4.) – Dohányzás (+alkohol), ha már betiltani nem lehet, akkor a becsült kárát igenis tegyék rá adóként.
Amivel nem:
5.) – Szép kártya, Megszüntetni. Nem így kell versenyhelyzetbe hozni a hazai turizmust, legyenek normális szolgáltatások, normális áron.
6.) – Készpénz átutalási megbízás. Jelenleg a „sárga csekk” díja benne van az árban, ha banki utalással akarnám fizetni, akkor ezen felül még fizethetek tranzakciós adót is. Legyen külön tételként kifizetve a csekkezés, és legyen kötelező csoportos beszedés és banki utalási lehetőséget biztosítani ingyen.
Pont a napokban jutott megint eszembe nekem is ez a téma.
Az összes ilyen „bubuckodást” beszántanám mert egy csomót dolgozunk azon hogy egy kicsit máshogy osszuk szét a közös pénzt. Ha jobban belegondolunk egy rossz vicc az egész.
(Mondom ezt annak ellenére hogy használom ezeket, tehát „kedvezményezettje” vagyok)
– Szép kártya, illetve a cafeteria általában
– Önsegélyező/egészség/nyugdíjpénztárak
– Csok és társai (meg lehetett nézni mit művelt az ingatlanpiaccal)
– Egyébként az LTP is ilyen volt, bár ott volt egy jó gondolat / nevelő jelleg mögötte,
azt talán átgondolni kellett volna inkább.
Egyébként ha valamit támogatni akarunk akkor annak csökkentsük az adóját és kész.
Az pedig történjen egy egyszerű és áttekinthető módon (tehát „személyi” támogatásoknál pl. vagy a NAV számolja bele az adóbevallásban, vagy legyen egyszerű beírni hogy erre mag arra és kész pl. fogyatékosságokra az adókedvezmény egy teljesen jó példa)
De tény hogy én általában a mindennemű pénzosztogatások ellen vagyok, mert látom hogy mindig hatékonytalanság és a korrupció az eredménye.
Ugyanakkor az esélyegyenlőséget maximálisan támogatom amihez szükség van egy jó infrastruktúrára / szociális hálóra (normális árvaházak / örökbeadás >> de ehhez nem értek, óvoda, iskola, egészségügy, tömegközlekedés ilyesmik.)