Fogadjunk, hogy nem is akarsz gazdag lenni

Csak képzeld el: végtelen gazdagság, gondtalan élet, bármit megvehetsz, amit megkívánsz, minden a tied lehet. Jó lenne, ugye? Csak feltennéd a lábad, és nem kellene semmit sem csinálni.

Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem.

Egész nap a tengerparton üldögélnél, margaritát szürcsölnél, csinos pincérek hada hordaná a finomabbnál finomabb ételeket. Ha éppen máshoz van kedved, akkor azt teszed, de muszájból semmit nem kell. Alig várod, hogy így legyen, nem? Hát én nem!

Rosszhírem van, nem valószínű, hogy akár egy hónapig kibírnád. Az emberek többsége nagyon hamar elkezdene borzalmasan unatkozni. Nem utópiára vagyunk kitalálva. Sőt! Szükséged van nehézségekre ahhoz, hogy fejlődni tudj az életedben.

gazdagság

Kell annál jobb példa, mint a hatalmas sztárok élete, akik közül oly’ sokan halnak meg kábítószer-túladagolásban, öngyilkosságban vagy szimplán csak nagyon fiatalon? Egyszerűen semmi nem tölti be azt az űrt, amit a korlátlanság, nehézség hiánya okoz.

Ha bármit megtehetsz, semmi nem számít. Ha mindent megkapsz, az lehet pont olyan rossz, mint ha semmit nem kapsz meg.

De van egy másik út!

Ez pedig az, hogy kilépsz a világba, és megfelelő felelősséget veszel a válladra.

Tehát döntened kell: vagy a válladra veszed a státuszodnak megfelelő felelősséget, vagy elindulsz egy egyre meredekebb lejtőn a teljes leépülés felé. Persze élheted tovább a kispolgári életed, de ahhoz miért is kell gazdagnak lenni?

De miért is van ez a két út?

Aki a nagy gazdaságban a nagy szabadságot látja, arra nem akarnál ekkora vagyont bízni. Az el fogja költeni. Le fog benne épülni, és soha nem fog megelégedni vele. Mindig nagyobb kell majd, mindig újabb, “jobb”.

Aki viszont érti, hogy mivel jár ez, az ebben a nagy felelősséget látja. Hogy tudsz ekkora hatalommal úgy bánni, hogy az a lehető legjobb legyen? Amikor kis hatalmad van, akkor csak kicsit tudsz tévedni, nem
probléma. De ha végtelen a hatalmad, akkor a hibád is végtelen kárt okozhat. A gazdagságoddal együtt nő a hatalmad és a hibáid súlya is. Vajon tényleg úgy éled az életed, hogy készen állsz erre?

Erre a legjobb bizonyíték, ha belegondolsz az egyszerű, mégis mindennapi esetbe: csődbe ment lottónyertesek. Nyilván pancsernek nézed. Hogy lehetett ilyen béna, “neked az a pénz tökéletessé tenné az életed”. A helyedben ő is ezt gondolná. A valóság azonban teljesen más. (Egyébként nem állítom, hogy a lottón végtelen pénzt lehet nyerni, valóságban az a pénz nem sok egy lottónyertes szemszögéből nézve.)

Vagy hallottál már olyat, hogy az osztály legokosabbja nem ért el semmit? Ugye milyen rossz érzés? Azért sajnálod annyira, mert teli volt lehetőséggel, mégsem használta ki. Nem a lehetőségeinek megfelelő módon élt. Ez egy nagy hiba. Erről szól a társadalmunk, még a meséinkben is ezt meséljük.

El is érkeztünk ahhoz, hogy a pénz mekkora felelősséggel jár. Ha nincs semmid, a legrosszabb, ami történhet veled, hogy ez így marad, de semmi különös.

Ha mindened megvan, és semmit nem érsz el vele, az emberek beszélnek majd rólad. És igazuk lesz! Vagyis, ha van valamid, az felelősséggel jár. Nem is kevéssel.

Ha egész nap a tengerparton ülsz, vagy a villáidban téblábolsz, akkor milyen értéket képviselsz? Hogy fekszel le este, milyen jövőképért kelsz fel reggel? Jövőkép nélkül pedig nincs kizárva, hogy már most a pokolban vagy, csak még nem tudod.

Ha ezek ismeretében mégsem csak unatkozni akarnál sok pénzzel, akkor egy másik kérdés merül fel.

Biztosan készen vagy ennyi felelősségre?

A világtörténelem leggazdagabb generációjának tagja vagy. Minden lehetőséged megvan, sőt meg is volt arra, hogy kétennyi felelősséget viselj a hátadon. Miért nem teszed? Vagy arra vársz, hogy még nagyobb gazdagságod legyen? Biztos vagy benne, hogy vágysz a további felelősségre?

Én nem, ezért nem is szeretnék végtelenül gazdag lenni. Az utolsó fillérért is meg akarok küzdeni. Sőt, szeretnék segíteni másoknak, hogy annyi felelősséget vegyenek a hátukra, amennyit csak elbírnak.

Ezért is vállalom emberek pénzügyi coacholását, akár ingyen is. Ezért igyekszem jobbá tenni a munkahelyemet. Nem tudom, hogy tudnék-e többet tenni, nagyobb felelősséget vállalni, még ha 100 milliárddal több lenne is a számlámon. Nem tudom, hogy készen állok-e erre.

Éppen elég sokszor vagyok sikertelen a házasságomban, a családomban, a munkámban, vagy a hatékonyságomban. Még így, kis pénzzel, kis felelősséggel is rendszeresen célt tévesztek, hibázok. Nem akarnám bevállalni, hogy ezt többszörösen teszem meg.

Te biztos, hogy akarsz gazdag lenni?

Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).

Korábbi tartalmak:

11 comments on “Fogadjunk, hogy nem is akarsz gazdag lenni

  1. Mennyi HUF összegtől számít valaki gazdagnak? Én gyerekkorom óta milliomos vagyok. Nem kell a pénzért dolgoznom. 0 nap munkaviszonnyal több millió HUF összeg érkezik a bankszámlámra minden évben. Ez gazdagságnak számít?

    1. Már az gazdagságnak számít, hogy az ember a fejlett országokban született.
      De a te helyzeted több szempontból különleges, én azt mondanám, hogy nem, hiszen ugyan kellemes a pénz, amit kapsz, még közel sem elegendő arra, hogy minden megkaphass. De igazából rajtad is múlik: van olyan, amit nem tehetsz meg, amiért keményen küzdened kell?

    2. Kontroller, Ha több milliárd EUR összegem lenne, akkor is lenne olyan, amit nem tudnék megvenni. A mostani jövedelmemmel is sok olyan dolog van, amit nem tudok megvenni. Annyit tudok tenni, hogy a bevételemhez igazítom a kiadásaim. Vagyis kevesebbet költök, mint a bevételem.

    3. Örököltél vagy informatika? Jó a cikk nagyon, amióta tele vagyok pénzzel az ősz hajszálaim száma is megnövekedett a befektetés súlya miatt ??

    4. Daniel, Nem örököltem és nem informatikából származik a bevételem. A magyar államtól származik a bevételem. Pontosabban a Pénzügyminisztérium utal minden hónapban pénzt a halálom napjáig és ebből a pénzből élek. Gyerekkorom óta fizet a magyar állam nekem kártérítést az életem végéig.

  2. „Rossz hírem van, nem valószínű, hogy akár egy hónapig kibírnád. ” – 2012 óta kibírom köszönöm és egy másodpercig sem hiányzik a rablánc meg a korán kelés meg a bejárás.

    1. gondolom nem 2012 ota fekszel a tengerparton hanem csinalsz valami ertelmeset tehat ezert birod. Van azert nagyon sok atmenet a semmitteves meg az 5-kor gyarba indulas kozott

  3. gondolatebreszto cikk, igazabol mar en is gondolkoztam hasonlon. Ugy terveztem hogy 4 ev mulva abba hagyom az aktiv mokuskereket mert kb mostanra elertunk oda hogy a passziv bevetel fedezne a kiadasainkat ha visszavonulunk videkre. Mindent nullarol kezdtunk, 12 ev munka van benne.

    Amiota megvan a kislanyunk azota elojon a dilemma hogy mi lenne ha megsem itt hagynank abba, jo lenne biztos alapokkal inditani a lanyunk foleg oktatas teren illetve uton van egy masodik baba. Most ott tartunk hogy kiszamoltam ha evente akar csak 3 honapot dolgozok a jelenlegi “premium elet” egesz eves kiadasai fedezve vannak. Ez azert menne mert egyeni vallalkozo vagyok kb egy eve, en szabom meg milyen hosszu projektet valasztok es milyen sok munkat vallalok. Alkalmazottkent nehezkes lenne evi 3 honapot dolgozni.

    A masik ami motival hogy ujabban egyre jobban elvezem a munkat, valoszinuleg tenyleg unatkoznek ha csak passziv kispolgari eletet elnenk. (gyalogturak, konyv olvasas, hangszer tanulas, elektronikai hobbi, boraszat, gasztronomia, ilyesmiket kepzeltem el a szabadidomben illetve ezen hobbikhoz kapcsolodoan valami vallalkozas ami eleg ha nullaszaldos) Viszont ujabban gondolkodom hogy lehet maradok a szakmamban picit tovabb aztan a gyerekek is megkoszonik majd idovel. Koszi megegyszer a gondolatebreszto cikket!

  4. A Tisztelt Szerző itt sajnos elnézett valamit. Az emberek nem arra vágynak, hogy egész nap a tengerparton henyéljenek, hanem arra, hogy ne kelljen a megélhetésükért fizetett munkát végezniük – ami amellett, hogy testileg-lelkileg fárasztó, még gyakran megalázó is. Anyagi biztonságra is vágynak, arra, hogy ha történik az életükben valami rossz dolog: munkahely elvesztése, munkaképesség csökkenése, lakhatás megszűnése, stb., akkor ne kerüljenek kilátástalan helyzetbe, kiszolgáltatva mások jóindulatának és segítségnyújtásának.
    Ami pedig a lottónyerteseket illeti: közöttük is a vannak/voltak olyanok, akik tudtak élni a lehetőséggel, hogy a sorsukat jobbra fordítsák.

    1. Köszi a kommentet!
      A tapasztalatom az, hogy ha valaki eléri, hogy már nem kell dolgoznia, az nem is fog (pár különleges embertől eltekintve). Lásd a nyugdíjkorhatárkor hirtelen esik nagyot a foglalkoztatási ráta. Persze, ha van mit csinálni, akkor nincs gond. Magyar kutatásokat nem ismerek, de az amerikai kutatások szerint a lottónyertesek nagy része utólag átokként éli meg a hirtelen ölébe esett vagyont.
      Azt gondolom, hogy magyarországon jelenleg bárki tehet egy kicsit a sorsának jobbra fordításáért. Ezért is alakult a blog, hogy ebben segítsen másoknak.

Comments are closed.