Fogyasztóellenes üzleti modellek

Biztos, hogy akarsz fizetni egy olyan motorért, amit nem lehet javítani? Vagy szoftveres frissítésekért?

Az elmúlt időben többször írtam megkérdőjelezhető üzleti modellekről, a mai bejegyzésben pedig ezt folytatva olyanokra szeretnék kitérni, amik nem feltétlenül a fogyasztók érdekeit szolgálják.

Tesla

Nagyon érdekes kérdés, hogy a Tesla esetében vajon gépet vásárolsz, vagy szolgáltatást. Azért jött ez elő, mert megvásárolható egy frissítés, amely dinamikusabb gyorsulást tesz lehetővé. Mindezt az interneten keresztül feltöltik, tehát még szerelni sem kell az autót.

Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!

A bejegyzésről készült videót itt találod.

Hogy ez miért probléma? Talán nem az! Azt kapod, amit vásároltál, ha pedig még több pénzt adsz nekik, akkor jobbá teszik az autót. Őszintén szólva nem is tudok haragudni rájuk, nyilván nagyon sok fejlesztés ment abba, hogy optimalizálják a szoftvert.

A másik oldalról azonban felmerül a kérdés, hogy mit is vásároltál valójában. Van egy autód, amely képes a jobb gyorsulásra. Vajon legális lenne, ha írnál rá magadnak (vagy egy harmadik fél írna neked) egy szoftvert, ami ezt elérhetővé teszi? A gyártónak joga lenne visszavonni a garanciát egy ilyen esetben?

Ráadásul nagyon rossz üzleti gyakorlatot teremthet. Adott egy autó valamilyen specifikációkkal, majd amikor valamilyen aspektusát fejlesztik, új modell helyet egy fizetős szoftverfrissítés formájában teszik elérhetővé. Ha ennek jó a piaci fogadtatása, akkor legközelebb szimplán így tervezem az autót. Először kiadok egy közepes autót (esetleg egy fájdalmas ponton butítva), majd pénzért felajánlom (az általam beépített kellemetlenség) javítását. Ezzel gyakorlatilag harmadfokú diszkriminációt hoznak létre.

Végül, hogy tökéletes legyen a helyzet, perrel fenyegetek/perre viszek mindenkit, aki megoldást szolgáltat erre a problémára.

A McDonalds fagylaltgépei

Hasonló dolog történt az Egyesült Államokban is, ahol a Mekik hírhedtté váltak a nem működő fagylaltgépeik miatt. Mint kiderült, a fagylaltgépeket forgalmazó gyártó (franchise lévén monopolhelyzetben) az általánosnál gyakrabban lerobbanó gépeket gyártott, melyeket kizárólag ők tudtak javítani.

Nyilván az éttermek nem szívesen fizették ki hetente a kiszállási és javítási díjat.

A dolog pikantériája, hogy amikor egy külső cég megoldást talált a problémás gépre, akkor a gyártó ebben az esetben is beperelte a céget, így biztosítva a saját profitjukat. Ha részletesebben érdekel a probléma, javaslom Johnny Harris videóját.

Zero

Az előző bejegyzés kommentjeiben feljött a „right to repair” mozgalom. Ennek célja, hogy az eszközöket ne csupán a gyártó által kijelölt helyen lehessen megjavítani, hanem bárki (vagy legalábbis szakmabeliek) számára elérhető legyen a javításhoz szükséges alkatrész.

Bizonyos cégek (pl. Apple) megtiltják a beszállítóiknak, hogy a kritikus alkatrészeket rajtuk kívül bárkinek eladják, ezzel megakadályozva, hogy a saját szervízhálózatukon kívül bárki javítani tudja. A törvényhozók egyelőre nem adtak megfelelő választ, mivel a fizetett lobbisták olyan komoly érveket hoznak fel a független szervizek ellen, mint például, hogy a felhasználó tudta nélkül telepítenék az eszközre a TikTok-ot.

Louis Rossmann évek óta küzd ez ellen, sajnos eddig kevés sikerrel. Itt tudsz többet olvasni róla és támogatni a mozgalmát.

A Zero (egy elektromos bicikli és motorgyártó) is hasonló ok miatt került a látókörébe. A gyártó csak és kizárólag a felhatalmazott kereskedőknek ad el cserealkatrészeket. A probléma, hogy felhatalmazott kereskedő csak az lehet, aki bizonyos mennyiségnél többet ad el a motorból. Még ha ez akár logikusnak is tűnhet valami furcsa módon, akkor is komoly összeférhetetlenséget okoz.

Egy javítással foglalkozó cég eladási kvótája ugyanis komoly motivációt jelenthet a „sikertelen javításra”. Ez ugyan teljesen megfelel a gyártó cég érdekeinek, de a fogyasztók számára nagyon nagy bajt okoz.

Onewheel (Futuremotion)

De nem csupán a pótalkatrészek kereskedelmének korlátozása, hanem az egyéb javítás lehetetlenné tétele is meglehetősen fogyasztóellenes magatartás. A mobiltelefonoknál nagyon gyorsan elterjedt a fogyasztó által nem cserélhető akkumulátor. Feltehetően jórészt azért, hogy egyre kisebb eszközök készülhessenek, de ez nem elhanyagolható veszélyt jelent a fogyasztónak. Mi lenne, ha az akku kivétele miatt automatikusan gyári szervizet igényelne a termék?

Ezt érte el a Futuremotion. Az akkumulátor lecsatlakoztatása felhasználó által nem javítható hibaüzenettel jár. Tehát ha valamilyen oknál fogva szét kell szerelni az eszközt, vissza kell küldeni a gyártónak. (Mint a fagyigépek esete, ugyebár.) Ráadásul egyes találgatások szerint az alkatrészek sorszámozva vannak (ezt a gyártó tagadja), azaz nem cserélhető ugyanolyan alkatrészre a gép egyik része sem. Ez pedig azt jelenti, hogy ha elromlik az alkatrész, akkor teljes mértékben javíthatatlanná válik az eszköz.

A bejegyzésben említett üzleti modellek hazánkban még nem nagyon terjedtek el, de nem szabad elfelejteni, hogy a nagy találmányok pár éves késéssel itthon is megjelennek.

• Facebook
• YouTube