Mindig nagyon érdekes számomra, hogy mennyi mérnök lép motiváltan a pénzügyi területre. Rengeteg informatikus (meglepően tájékozottan) érkezik coachingokra, de még a pénzügyi influencerek között is sokan vannak, akik valamilyen mérnöki területről indultak.
Érdekes módon az építészek közül kevesebbekkel találkoztam, de ez lehet mintavételi hiba is. Ugyan nem mérnöki terület, de a magas jövedelem ellenére az ujjaimon meg tudom számolni, hogy hány orvossal találkoztam… Kommentek közt jelentkezzenek nyugodtan az orvosok.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Mindenesetre a mérnökök mindenképp felülreprezentáltak. Azt hiszem, hogy részben meg tudom érteni; a nagy adathalmazok, a potenciális kiszámolhatóság a pénzügyeket izgalmassá teheti számukra. Ez a bejegyzés leginkább egy figyelmeztetés, hogy sajnos a két terület nem pont ugyanúgy működik (bár a mérnöki tapasztalatom igen hiányos – annyit tudok, hogy azért ott is vannak megmagyarázhatatlan események).
Nem lehet kiszámolni
Az első és legfontosabb lecke, amit meg kell tanulnunk, hogy a pénzügyekben nincsen pontos számítás. Ez kétfelől is igaz: egyfelől kerekítünk, mert az inputok pontossága annyira rossz, hogy nincs értelme pár nullán aggódni. Másfelől viszont a jövőre nézve nem is lehet pontos előrejelzést adni, ahogy például egy híd terhelhetőségével vagy egy meghúzás erejével lehet.
Sokat írtam már például a részvényelemzésről (amiben különösen felülreprezentáltak a mérnökök), hogy az eredmény legalább annyira függ a sztoritól, mint az input adatoktól. Ha egy gép elromlik, akkor hiba történt, sokszor még a pontos felelőst is meg lehet határozni. Ha egy inputot adok a gépnek, és a gép tervezőjétől megkérdezem, hogy mi fog történni, elvárom, hogy tudja. Ugyanez közel lehetetlen a gazdaságban. Ha egy gazdasági előrejelzés nem jó, az semmi plusz információt nem ad (még mindig nem tudjuk, hogy mit kell javítani).
Nincs „jó” előrejelzés
A tudományokban nagyon szeretjük a normális eloszlást (és néhány másikat), mert könnyen lehet velük számolni. És sok esetben nagyon jól használható, nagyon hasznos eszköz. A pénzügyekben is úgy tűnhet, hogy ezek nagyon jól alkalmazhatóak, és valóban, ha a múltbeli adatokat megvizsgáljuk, akkor nagyon sok minden közel leírható statisztikai valószínűségekkel. A probléma azonban a nem leírható résszel van. Sajnos a megmagyarázhatatlan az, ami bedönti a pénzügyi rendszert (vagy másokat nagyon vagyonossá tesz).
A közgazdasági modellek nem olyanok, mint a mérnökiek. A pénzügyekben nincs meg az a direkt összeköttetés, amit más tudományokban elvárunk. Tesztelni sem lehet rendesen, így a legtöbb dolog, amit a közgazdászok gondolnak, örök vita tárgya marad, maximum kis területeken, különös körülmények közt tudunk biztosat mondani.
Technológia
A technológiákkal kapcsolatban két fontos következtetést kell levonnunk.
Az első, hogy nem mindig a jobb technológia a nyertes. Ennek lehet finanszírozási oka, például az embereket egyszerűen nem érdekli a hazai márka, mert drágább, de emberi/marketing oka is. Még a pénzügyi piacokon is, ahol azt várnánk, hogy a fogyasztók igyekeznek racionálisan viselkedni, a valódi pénzügyi tanácsadás piaca eltörpül a UL értékesítőkhöz képest. Ennek az egyetlen oka, hogy az UL értékesítők üzleti modellje (elrejtett költsége) sokkal jobban alkalmazkodik az emberek „igényeihez”. Pedig rosszabb eredményt adnak el, 100-1000-szeres áron.
A másik, hogy attól, hogy jó vagy érdekes egy technológia, még nem lesz hasznos. Pláne nem vált le egy másikat. A kriptovaluták hiába igen érdekesek, a széleskörű bevezetésük teljesen indokolatlan, sőt mondhatnánk, hogy kifejezetten veszélyes az átlagfogyasztóra nézve. Ahhoz, hogy leválthassa a mostani fiat pénzrendszert, rá kéne építeni a mostani banki struktúrát. Végül kapnánk egy kevésbé hatékony, drága és veszélyes (vagy lassú) rendszert.
Optimalizáció
Az utolsó (számomra különösen fájdalmas) pont, hogy nem lehet mindent optimalizálni. Nemrég írtam arról, hogy a céges költségtérítések rendszere mennyire rossz ösztönzőket tartalmaz. De többezer ilyen téma van egy munkahelyen, ami egyszerűen nem elég nagy, hogy valaki cégen belül felvegye, ezért a legjobb, ami történhet, hogy elengedjük. A mérnök kollégákkal folytatott beszélgetéseim viszont megerősítették, hogy ezek nem csak engem zavarnak. Megoldásom nincs, csak egy platformom, ahol közösen szomorkodhatunk.
KonyhaTündér bölcsészüzenete az AI-broknak: a művészeteket sem lehet, nem kell és nem is szabad optimalizálni! Azért van a munkahelyed, hogy ott legyél lelketlen középvezető, normális embereket ne fárassz ezzel!
A mérnöki és a gazdasági problémák is elég elvontak bizonyos szinten, így ez is egy hasonlóság, és megmagyarázza az építészeket miért nem érdekli ez a téma. A mérnökök tanulnak matematikát, pl valszám, és értik is, tudják mi a különbség a „véletlenszerű”, és a „kaotikus” között.Értik mit jelent az eloszlás, és a szórás, szóval nem kell félteni őket. Akit érdekel a téma biztos elolvasta a Fekete hattyú könvvet, és tudja mi a különbség a „robustness”, és az „anti-fragility” között. Azok a mérnökök akiket érdekel ez a terület nagyon szívesen olvassák a viselkedési közgazdaságtant is, hogy jobban megértsék ezt az egészet a gyakorlatban, már csak azért is, mert ugye alapból feltételez egy nyitottságot ha egy mérnök elkezd ezzel a témával is foglalkozni, hogy hogy lehet befektetni, reál hozamot elérni, „meghackelni” a rendszert. Nem tudom mennyire „indokolatlan” a kriptovaluták széleskörű bevezetése, de a nemrég elfogadott „Genius act”, és a geoplitika is azért inkább rácáfol arra, hogy nincs rá szükség akár egy átlagember szintjén is.
Kiváncsi vagyok mikor lesz olyan szinten az AI, hogy annyira átlássa a gazdasági összefüggéseket (ahogyan mi sosem), hogy biztosan tudjon egy jövőbeni részvény árfolyamot meghatározni.
ilyen sosem lesz. Amint egyszerre legalabb ket szereplo tudja egy jovobeni esemeny kimenetelet, onnantol mindketten megprobaljak kihasznalni az “arbitrazst” es emiatt pont nem ugy fog alakulni az esemeny
Soha, hiszen a jövőt akkor sem fogja tudni megjósolni.
„Érdekes módon az építészek közül kevesebbekkel találkoztam, de ez lehet mintavételi hiba is.”
Építész pályára az ember hivatástudattal megy!!!
Az építészek még azt a megalázó helyzetet is vállalják, hogy botcsinálta senkiházi vállalkozók gazdagodnak meg azon, hogy az építész töri a fejét, – néha még álmában is, – hogy a lehető legjobbat tervezze meg.
A bankárok is az építészek hátán gazdagodnak, – a frissen felépült ingatlanra kölcsönt adnak ki, majd a kölcsönt (leginkább csalással) bedöntik, és a jól megtervezett korszerű ingatlant, olcsón megszerzik.
Közben az építész, csak egy hivatalnoki fizetést kap a munkájáért…