Azok, akik már elérték a FIRE-t (vagy legalábbis az FI részét) sokszor gondolkoznak el azon, hogy mennyit költhetnek el az út közben érkező esetleges jövedelmükből.
Aki nem tudná: a FIRE a pénzügyi függetlenség, korai nyugdíj angol rövidítése. Vagyis azokat jelenti, akik már a befektetéseikből meg tudnak élni. Közülük a legtöbben nem szorulnak fizetésből érkező jövedelemre, mégis valamilyen szintű munka mellett döntenek. Ez sokszor önkéntes, de néha jár fizetés is érte. A dolgozók Barista FIRE-nek nevezik magukat, de ez leginkább azokra vonatkozik, akik végig dolgozni szeretnének vagy akár le is adnak az életszínvonalukból. Akik viszont csak egy ideig dolgoznának, azokat én görgető FIRE-nek nevezem.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A dilemma viszont abban áll, hogy ha valaki megemeli az életszínvonalát azzal, hogy a fizetése 100%-át elkölti, akkor hozzászokhat a magasabb költéshez. A magasabb életszínvonal fenntartásához pedig már nem elég a megtakarítása. Ha ez távoli, képzeld el: minden hónapban kapsz 300 ezer forintot, de ha befizetsz még 4 milliót, akkor 10 ezerrel többet. Viszont ha más jövedelmekből összeszed havonta 300 ezret, akkor a megszokott életszínvonala 600 ezer lesz.
Vissza pedig senki nem szeret lépni. Aki évente háromszor jár síelni, az nehezebben viseli el a nullát, mint az, aki soha nem volt még. Nyilván elismerhetjük azt is, hogy ha valaki egyszer elmegy egy világkörüli útra, akkor nem fog minden héten erre vágyni, de az biztos, hogy az életszínvonal inflációjával vigyázni kell.
Megoldások
Az egyik megoldás (az adakozáson kívül, ami szintén fontos lehet), hogy a plusz pénzt nagyon tartós felhasználási tárgyakra költjük, amiknek a fenntartása minimális plusz költség. Például házfelújításba, vagy hamarabb cseréljük lassan csereérett eszközeinket. Nyilván ezzel egy bizonyos szinten túl rosszabbul is járhat az ember. Például egy drága autó vásárlása után könnyű csak a plusz kiadásokat látni.
A másik hiba, amit elkövethet valaki, hogy túl sok pénze lesz, és nem használja azt ki. Vagyis egyre több és több pénze lesz, de egyre kevesebb ideig él majd.
Az egyszerűbb módszertan, hogy a plusz jövedelmet mindig befekteti, de az elkölthető jövedelmet minden évben újraszámolja. Vagyis gyakorlatban a következő évben az előző éves jövedelme ~3%-át már el tudja költeni. Ez nagyon jó módszertan akkor, ha nem tudjuk, hogy meddig fog tartani jó világ, de ha azért elég jó becslésünk van, akkor a korábban említett hibába eshetünk.
Ennél jobb megoldás, ha valaki a fenntartható jövedelem szerinti összeget költi el. Tehát figyelembe veszi, hogy mennyi ideig lesz fenntartható a jövedelemszint, és már előre megemeli az életszínvonalát. Természetesen ennek megvannak a hátulütői (gyakorlatilag ebben az időben nehezebbé válik a felmondás), mégis egy jó iránymutatást ad az elkölthető jövedelemre.
Pontos számítás
Az alap életszínvonalon felül elkölthető jövedelem aránya a becsült munkaidőtől (és a kivonási aránytól) függ. A lényeg, hogy a maradék összeg éves várható kivonása megegyezzen a felhasznált összeggel. 3% kivonással számolva a felhasználhatóságot a kék vonal mutatja meg a lenti diagramon. Vagyis 1 évnél nagyjából 3%-ot lehet felhasználni (nincs ebben semmi meglepő), de 5 évnél ~14%-ot, 10-nél pedig ~26%-ot.
Tehát egy négyszázezres bér 1 éves „elköteleződés” esetén nagyjából 12 ezer forinttal növeli meg a havi elkölthetőt. Ha viszont 10 évre elköteleződünk, akkor több, mint 100 ezer forinttal. Nyilván idősebb korban, magasabb kivonás mellett megváltoznak az arányok, de fiatalon sajnos nagy varázslat nincsen. Minél több ideig dolgozik még valaki, annál többet használhat fel a keresetéből. Így tudod kiszámolni a görgető FIRE számodat.
Nyilván nem mindenkinek szükséges a korai nyugdíj, a legtöbben egy csinos portfólióval és nem túl stresszes munkával kényelmes nyugdíjkiegészítést tudnak összerakni maguknak. Ha érdekel ennek mikéntje, jelentkezz befektetési oktatásra vagy coachingra.
