Az egyik legnehezebb feladatunk az életben, hogy a sok lehetőség közül a megfelelőt válasszuk. Nincs ez másképp a pénzügyekben sem, hiszen egy korlátozott erőforrásunkat (ez esetben a pénzt) szeretnénk optimálisan elosztani a különböző céljaink között. Sok esetben a coaching is erről szól: hogyan döntsünk a célok közt.
Realitás, időtáv és prioritások
Az első és legfontosabb lépés mindig a realitásokkal való szembenézés. Ha valaki havi 50 ezer forintot tud félretenni, akkor a budapesti ingatlan önereje is évek kérdése. Ha pedig emellé hamarosan autót szeretne, akkor az egyikről le kell mondania (vagy bizonyítania, hogy képes plusz megtakarításra). Sokan nem hiszik el, hogy egy autó fenntartása csak nagyon szélsőséges esetben kevesebb, mint havi 100 ezer forint – még ha a jellemző havi kiadás ennél néha kevesebb is.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Gyakori probléma, hogy az emberek elvesznek az időben. Több párhuzamos cél esetén a megtakarítandó összeg összeadódik, valamint már 3-4 év is elég hosszú várakozási idő. Ezt sajnos el kell fogadni, mert az alternatíva a hitelfelvétel, vagyis a kiadás előrehozása. Ez általánosan fogyasztási termékeknél ellenjavallott.
Ha viszont dönteni kell több cél között (lássuk be, ez mindenki életében előfordul), akkor érdemes sorba állítani, hogy mit is szeretnénk igazából. A tapasztalat az, hogy lesznek olyan céljaink, amik az életünkben várhatóan nem elérhetőek. Ha ezzel nem tudunk szembenézni, akkor sajnos messze vagyunk a tudatosságtól.
Emellett persze az is igaz, hogy nagyon sok célunk elérhető, de olyan lemondással jár, amit csak a legelvetemültebbek képesek megtenni. A legolcsóbb korai nyugdíj például 50-70 millió forintba kerül. Ez az összeg elérhető, de még 500 ezres fizetésnél is le kell mondani hozzá nagyon sok mindenről, ami a legtöbb embernek alapvető. Ha évi 3 millió forintot rá tud szánni valaki, akkor is nagyjából 20 évbe kerül, mire eléri ezt. Érdemes emiatt lemondani a nyaralásról, szórakozásról? Van, akinek igen, de a legtöbbeknek nem. Ettől függetlenül nyugdíjra egyáltalán nem félretenni szerintem nem kifizetődő stratégia, csak nem biztos, hogy 50%-os megtakarítási rátával kell csinálni
Biztonság és a hozam
A legtöbbünknek egyértelmű, hogy plusz hozamot úgy lehet elérni, hogy plusz kockázatot vállalunk. Ekkor azonban sem a tőke, sem a hozam nincs garantálva. A célmegtakarításoknál azonban ésszel kell kezelni ezt a bizonytalanságot. Rövidtávra, tehát 5 év alatt, nincs sok lehetőség: ha szeretnéd, hogy biztosan odaérj, akkor forintos állampapírt vásárolsz. Minimálisan el lehet ettől térni, de varázslatot ne várj. Hosszabb távú céloknál már van értelme némi kockázatot vállalni. De mi van akkor, ha van egy 5 éves és egy 10 éves célod?
Ilyenkor meg kell fontolni, hogy mennyire rugalmas a helyzet, és mekkora a te kockázatvállalási hajlandóságod. A plusz kockázat azt is jelentheti, hogy a cél elérését (például a saját ingatlan vásárlását) későbbre kell tolni, ezért nagyon meg kell gondolni, hogy mennyi férhet bele.
A személyes preferencia függvényében egy ilyen helyzetben be lehet vállalni külföldi papírokat, de akár 20-50%-nyi kockázatosabb eszközt is. Teheted ezt annak ellenére, hogy a két cél közt aránylag kevés idő van, tehát a normál logika azt sugallná, hogy mindent biztonságos eszközbe helyezz.
Módszerek a célok eléréséhez
Ha már megvan az a néhány cél, ami reális az életünkben, az elérésükhöz két fő módszert alkalmazhatunk. Persze tudni kell, hogy a két módszert szinte biztosan egyszerre is alkalmazni fogjuk.
Kielégíthetjük vágyainkat koncentráltan, azaz mindig egyet próbálunk elérni. Ha szeretnénk ingatlant és kocsit is venni, akkor először a megtakarításunk 100%-át az égetőbbre tesszük félre, amikor pedig az megvan, akkor a másikra teszünk félre mindent. Ennek előnye, hogy a legfontosabb célokat aránylag hamar elérjük, de hátránya, hogy az alacsonyabb prioritású célok nagyon sokára valósulnak meg. Ez azt eredményezheti, hogy a hátrasoroltakkal kifutunk az időből vagy a motivációból.
A másik módszer a párhuzamos felkészülés, vagyis meghatározunk egy összeget, amit az adott célra teszünk félre minden hónapban. Akkor zárjuk le a témát, amikor megvan a célösszeg. Ennek nagy hátránya, hogy sokára érünk célba, de segít a távoli, jelenleg alacsony prioritású célok elérésében is.
Tipikus példa a nyugdíj, amit fiatalon nagyon könnyű elhanyagolni. Hiszen a saját ingatlan, egzisztencia létrehozása sokkal sürgősebb, de emiatt az emberek 50-60 évesen ébrednek rá, hogy némileg elkéstek a nyugdíjmegtakarítással. Arra nem lehet általános iránymutatást adni, hogy kinek melyik cél a legfontosabb, mire mennyit kell félretenni. A vágyaink beteljesülését sajnos a keresetünk, vagyonunk általában korlátozza. Minél hamarabb tudatosítjuk ezt magunkban, annál jobb esélyeink vannak arra, valóban elérjük azt, ami igazán fontos nekünk.
„Bármit lehet, de mindent nem!”
Ebben a mondatban szerintem kb. minden benne van, nagyon mély:-)
Így van! Bár félek, hogy magánrepcsim akkor sem lesz, ha nagyon akarom!
Aki akar az tud…. és tudja mi a jó és helyes
A magánrepcsi mellé szabadlábon is akarsz maradni?
igyekszem nem elégedetlen lenni!