A vagyoni különbség témája mindig egy fűtött vitát szül, de nagyon ritkán értem, hogy miért is van a feszültség. Persze, senki nem szeretne olyan társadalomban élni, ahol pár ember kezében van a vagyon, de vajon tényleg van probléma? Ha van is, egyáltalán megoldható?
Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem. Ezen kívül csináltam instagramot is, ahol könnyebben emészthető, egyszerű ötleteket adok a mindennapokra, kövesd azt is! 😉
A mai bejegyzés alapötlete az economics explained youtube csatorna videója alapján készült, aki ért angolul, mindenképpen nézzen rá a csatornájára, szerintem érdekfeszítő tartalmat gyárt.
A probléma
Kevesen tudják, de az életszínvonal és a vagyon két teljesen eltérő dolog. Sőt, bizonyos esetekben pont ellentétesen hat. Képzelj el egy közösséget, ahol mindenki ugyanolyan vagyonnal rendelkezik. Ebben a közösségben nincs hozam, a vagyonodat életed végéig vagy megtartod, vagy elfogyasztod. Személyiségtől függően néhányan teljesen elfogyasztják a vagyonukat, néhányan pedig amit lehet, megtartanak belőle. Ez utóbbiak továbbadják a maradék vagyonukat a következő generációnak. Tehát a következő generáció már nagyobb vagyonnal indul. Mi lenne a helyes: elvenni tőlük az előnyt, ezáltal a szülők áldozatát semmissé tenni, vagy megadni nekik az előnyt, és meghagyni a vagyoni egyenlőtlenséget?
Képzeljünk el egy másik világot! Itt a jövedelmek egyenlők. Az egyik család maximalizálja az életszínvonalát, így teljesen feléli a jövedelmét, a másik minimalizálja azt, így a nettó vagyona folyamatosan nő. Életük végén hasonló lesz a helyzet, mint az előző példában: akik spóroltak, azoknak sok lesz, így többet tudnak a következő generációra hagyni. A kérdés megint fennáll: tegyük semmissé az áldozatot, vagy hagyjuk a vagyoni egyenlőtlenséget “elburjánzani”, hiszen pár generáció alatt a különbség sokszorosára nőhet, annyira, hogy sokaknak nem kell egyáltalán dolgoznia.
Ha minimalizáljuk a jövedelemkülönbséget, maximálisan érvényesülnek az emberek beállítottsága közötti különbségek!
Amikor nagyjából véletlenszerűen alakul ki, hogy ki keres sokat, ki keveset, akkor a sokat keresők egy része magas életszínvonalon fog élni, a keveset keresők egy része pedig növelni fogja a vagyonát. Emiatt a jövedelmi és a vagyoni osztályok között kisebb lesz az átfedés. Amikor azonban csupán egyetlen jövedelmi osztály van, azok, akik csökkentik az életszínvonalukat, hogy növeljék a vagyonukat, extrém gyorsasággal különülnek el a “magas életszínvonalúaktól”.
Az egyenlőtlenség önmagában egy szükséges dolog. Ha mindenki ugyanolyan lenne, nem lennének álmok, nem lenne hova fejlődni. Azonban az extrém egyenlőtlenség, a társadalom szétszakadása komoly feszültségeket okoz. A folyamat nem új, hiszen mindig volt extrém gazdagság és extrém szegénység, de az információáramlás gyorsaságának köszönhetően mindennél nyilvánvalóbbak a különbségek. Amíg csak a szomszéd vagyonát láttad, és egy környéken belül mindenkinek ugyanannyi volt, kevéssé zavart, hogy mije van a leggazdagabbaknak. De most, amikor a tévében, instagramon, facebookon mindennél nyilvánvalóbb, hogy mennyi mindened nincs, ami másnak lehet, a társadalmi feszültségek egyre nagyobbak.
Kézenfekvő javaslatok?
A jövedelmi különbségek minimalizálása nyilvánvalóan nem segít, sőt, sok esetben kifejezetten káros hatása van (ki fog stresszes munkát vállalni, ha nem fizet többet, mint a láblógatás?).
Akkor minimalizáljuk a vagyoni különbségeket!
Talán kevesen látják át, de még a legnagyobb cégek mögött is áll valamilyen tulajdonos, aki magánszemély. Tehát egy vagy több ember kockáztatja a tőkéjét, amit a vállalat csődje esetén elveszít. Vajon megoldja a problémát, ha holnaptól nem lehet az övé a vállalat, hanem átveszi az állam? A szocializmusban kipróbáltuk, remélem, azt senki nem akarja visszahozni.
De persze van alternatíva: legyen a munkások kezében a cég tulajdona. Magyarul a vállalatok nonprofit egységek lennének, ahol a munkások bérében ki lenne fizetve a profit. Feltételezem senki sem fog meglepődni, ha azt mondom, ez a megoldás sem jó. Méghozzá azért nem, mert nem tudsz egyszerre több vállallatnál dolgozni. Ha a sajátod csődbe megy, akkor elveszíted minden pénzed?
De még rosszabb, a kezdő vállalatok évekig veszteséget tudnak termelni, akkor azt a munkavállalók életszínvonalából kéne finanszírozni (azzal, hogy alulfizetjük őket)? Ez tönkretenné a gazdaság egyik mozgatórugóját, az innovációt. Mert ugyan jól hangzik, hogy részesüljenek a profitból, de a profit csak a veszteségekkel együtt értelmezhető. Azért kellenek befektetők, hogy diverzifikáljanak, tehát ne egy vállalattól függjenek, így át tudják vészelni az esetleges veszteséges éveket is. Ezt egy munkavállaló nehezen tudja megtenni.
De akkor mi lehet valódi megoldás?
Sajnos a bölcsek köve nincs a tarsolyomban, nem tudom megmondani, hogy mit lehetne tenni, talán el kell fogadni, hogy a világban az emberek különbözőek. Az információáramlás gyorsasága lehetővé teszi, hogy a nagy vagyoni különbségek társadalmi feszültséget szüljenek, a felgyorsult világunk pedig extrém módon gyorsítja a vagyoni különbségek kialakulását. Ha én lennék a döntéshozók között, az örökölt vagyont próbálnám meg adóztatni valamilyen módon, de ez nem csodaszer. Valamelyest lassíthatja a társadalmi csoportok szétszakadását, de nem oldja meg azt.
Nem biztos, hogy tetszeni fog, amit mondok, de azt hiszem, hogy az egyén szintjén kell a problémát megoldani. Neked kell magadban megoldani, hogy mások vagyoni helyzete ne befolyásolja az önértékelésed, ne mások életszínvonalának élj, de tegyél meg mindent, ami tőled telik. Ez nem egy egyszerű feladat, nagyon sok akadály van az úton, de nem hiszem, hogy bárki meg tudja oldani ez helyetted.
Az első lépés, hogy rendbe teszed a pénzügyeidet (ebben tudok segíteni), lassan, de biztosan elkezdesz befektetni. Hidd el, legkisebb összegek is hatalmas különbséget jelentenek 20-40 év távlatából.
Tudom, elindulni kemény. Szakítani kell a korábbi szokásokkal, beidegződésekkel, családi mintákkal. Fókuszálni kell és áldozatot hozni. Ezek nem könnyű dolgok, de ha lenne jobb megoldásom, akkor azt írnám.
Szerinted mi lenne a megoldás a társadalmi feszültségek megoldására? Van valami konkrét ötleted? Oszd meg a kommentek közt!
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Korábbi tartalmak:
Szerinted mi a valódi probléma? És hogy kéne megoldani?
Kedves Konyhakontrolling!
Ez egy jó írás – mint a Tücsök és a hangya. El kell mindenkinek fogadnia, hogy elsődlegesen a sorsáért ő a felelős.
A vagyonadózás egy érdekes dolog, mert hol húzzuk meg a határt? Észak-Borsodból nézve egy pesti panellal rendelkező nyugdíjas extrém gazdag…közben sakkozik a számlával. Igen, közgazdaságilag el kéne adnia, és menni Ózdra, mert ott a myugdíja többet ér, és a 2 ingatlan közti különbség 15m plusz kamat. Csak ezt nem tanítják sehol..
Köszi a kommentet, teljesen egyetértek.
Mindenki a saját sorsáért felelős (és a gyerekeiért), azonban tény, hogy a nagy társadalmi különbségek és a mobilitás hiánya nem tesz jót senkinek (a vagyonosaknak sem). A megoldás viszont nem egyszerű. 🙂
Milyen nagyon egyetértünk?A zárt vagyoni felsőosztály árt a teljes társadalomnak, mert nincs vagyoni mobilitás, remény felfelé. Plusz ha zárt a felsőosztály, gondolatilag-vérségileg nem frissül – elkényelmesedik. És ilyen esetekben a történelem azt tanítja, hogy a tömeg erővel “újraosztja” a lapokat.
Jó írás és meglehetosen aktuális is. Jogos érv az, hogy a rendszerbe szükséges a szereplők motivációja, ami vagyoni/jövedelmük különbséget okoz, de ez nem működik a végletekig. USA-ban igazoltan nőtt a megélhetési bűnözés, ami az egyre elszegényedő rétegek végső elkeseredettség mutatják. Lehet menő autóm, de ha ellopják, vagy az ehezo tüntetők felgyújtják akkor hirtelen a gazdagság is megkérdőjeleződik, pedig a ráció szerint minden jól ment.
A vagyon koncentrációja nagyon veszélyes időzített bomba mindenkire nézve, mert nemcsak a felső X%-ot érnék atrocitások. Egy szülő se nézi sokáig tétlenül, ha éhezik a gyereke
Köszi a kommentet!
Egyenesen biztos vagyok abban, hogy nem a felső rétegeket érinti legjobban a bűnözés. Nemcsakhogy attól lopnak, aki nem tudja megvédeni, de a bűnözés miatt megszűnő munkahelyek is az alsóbb csoportokat érinti.