A múlt héten bemutattam, hogy milyen szintjei vannak a gazdagságnak. A meggazdagodás útjainak leírása előtt fontos ezt átlátni, mert nagy különbség van meggazdagodás és Meggazdagodás között.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Nem fogok hazudni, a legkönnyebb út a vagyonhoz, ha valaki odaadja neked. Sajnos a szüleinket nem választjuk, az alternatívához pedig a gerinced kell eladni, és Magyarországon úgy tűnik, erre nagy a konkurencia. Tehát maradunk az életképes, tényleg elérhető verzióknál. A szerencsejátékot is kizárom, mert annál könnyebb jó helyre születni. A témában persze közrejátszanak a transzferek is, például milliós megtakarítást jelent minden év, amiben valaki a szüleivel élhet.
Eljutni az első szintre
A saját ingatlanhoz gyakorlatilag bárki el tud jutni, aki képes dolgozni, és a megfelelő döntéseket hozza. Fiatalon nyilván soknak tűnik még az önerő letétele is, de párral együtt, esetleg a minimálbértől elváló jövedelemmel, helyszíntől függően össze lehet hozni. Természetesen az élet nevű játékban vannak olyan helyzetek, amikor valaki visszalép 10-et.
A második és harmadik szint
A több évre elegendő vagyon, nyugdíjkiegészítés az átlagember számára idősebb korára érhető el, de még ezt is nagyon sokan össze tudják hozni. A rendszeres megtakarítás mindenkinél működik, és aki ezt változtatás nélkül megteszi, egyszer mindenképpen gazdag lesz. Persze egy idő után már nagyon nem mindegy, hogy hova teszi azt a megtakarítást.
Az igazi szűrő az anyagi függetlenség. Matematikailag nem lehetetlen 40 év alatt 10-15%-os megtakarítási rátával akármekkora fizetésből elérni (nyugdíjjal). A valóságban viszont alacsony fizetésből szinte senki nem tudja megcsinálni, ha mellette városban szeretne élni.
Nagy lemondások nélkül olyanoknak sikerül, akik a munkájukkal magas fizetésre tudnak szert tenni, valamint rendszeresen befektetnek. A beosztotti munkából élők legnagyobb részének ez 10 év feletti cél lehet, hiszen a 70%-os megtakarítási ráta talán csak IT-ben reális. Egy gyermektelen pár, ahol mindkét fél jó multis fizetéssel rendelkezik, gyorsan tudja növelni a vagyonát. De pont ebben az időszakban válik sokaknál aktuálissá a gyermekáldás, ezért még párok esetében sem reális hosszabb távon az extrém megtakarítási ráta.
Vezetői pozícióban (nyilván ezt nem 25 éveseknek osztogatják) már elérhető olyan fizetés, amivel akár 10 év alatt reális az anyagi függetlenség. De többmilliós havi beosztotti bér még mindig nagyon keveseknek sikerül. Ehhez valami különlegeset kell letenni az asztalra; általában csak a vállalatok magas szintű vezetői érik ezt el.
A szabadúszók a specializált tudásukért általában magasabb órabért tudnak elérni, de az esetek többségében vagy átmeneti a magas kereset (építőipar), vagy annak is van egy (nem túl magas) teteje.
Az anyagi függetlenség alternatív módja, hogy valaki külföldön erősen spórolva él, majd visszatér (olcsóbb) hazájába, vagy megy egy még olcsóbb országba. Természetesen még nyugaton sem puszira adják a magas fizetéseket, valamint szegény országba (vissza-) költözni sem mindig optimális döntés.
A valódi gazdagság
Valóban meggazdagodni tulajdonképpen csak vállalkozásból (és a korábban említett, nem választott módon) lehet. A vállalkozók kis eséllyel, de nagyon gazdaggá tudnak válni.
Ennek persze sok módja van, de a lényeg ugyanaz: a vállalkozó szervezi a munkát, amit mások csinálnak meg, így profitot tud elérni.
Sajnos mivel én sem vagyok sikeres vállalkozó, ebben a részében keveset tudok segíteni. Abban viszont, hogy hogyan érdemes megtakarítani, befektetni, igen. De ha érdekelnek a különböző vállalkozási modellek, szólj, és hamarosan arról is írok.
A nagyobb kérdés, amit fel kell tenned magadnak, hogy szükséges-e, hogy nagyon gazdag légy. A mai világban nagyon nehéz némi vagyon nélkül élni, ez vitathatatlan. De van az a pont, ami után már sem jobb, sem boldogabb nem lesz attól senki, hogy több pénze van. Ennél sokkal fontosabb, hogy elégedetten, hasznosan tudjuk leélni az életünket.
Ha érdekelnek a TBSZ brókerek költségei, mindenképp olvasd el ezt a bejegyzést.
