Inkább egy jól csinált külön kassza, mint a rossz közös

Akik már régebb óta követnek, tudják, hogy nagyon támogatom a házasságban a közös kasszát. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem értem, hogy miért kötik össze valakik az életüket, osztják meg az ágyukat, vállalnak közösen gyereket, vesznek fel lakáshitelt (hogy egy házasság legkevésbé meredek részeit említsem), ha a pénzügyeiket féltik egymástól.

Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés videós verzióját itt találod.

Sokan gondolják, hogy a közös kassza mindössze egy közösen kezelt számlát jelent, de ennél a valóságban jóval többről van szó. Ilyen helyzetben minden beérkező pénz, minden vásárlási döntés közös. Persze lehetek olyan kiadások, amelyek csak az egyik felet érintik, de ezek kereteit is együtt határozza meg a pár. Erről részletesebben itt olvashatsz.

Mégis külön kassza

Sajnos akármennyire is szeretnénk, a közös kassza nem mindig működik. Vannak olyan házasságok, ahol a felek el sem tudják képzelni, hogy a külön kasszával járó önállóságot feladják. Még néha gyerek után sem, akkor inkább az egyik fél zsebpénzt fizet a másiknak, csak közösködni ne kelljen.

külön kassza

Ennek a hátterében állhat az, hogy a két fél tudatossága, pénzügyi hajlandósága teljesen más szinten van. Ha az egyik fél szerint addig nincs vége a hónapnak, amíg van pénz a bankszámlán, míg a másiknak fontos a jövőre készülés, akkor ott csak komoly kompromisszumok mellett működhet a közös kassza. Mondjuk ilyen esetben nem tudom, hogy hogyan fogják kezelni a felhalmozódott vagyont, az abból termelődő jövedelmeket. Ráadásul házassági szerződés híján általában ez közös vagyon lesz.

Másik oka lehet, hogy valaki a pénzügyi bántalmazás eszközeként használja a közös kasszát, nem a közös célok közös elérésére. Vagyis a pénz egy hatalmi, korlátozó eszközzé válik. (Mondjuk azt sokan elfelejtik, hogy a külön kassza is elérheti ugyanezt, például ha az egyik félnek a közös költségek rá eső részének kifizetése után csak a minimumra futja, míg a másiknak jobban megy a sora.)

Egy harmadik okot jelenthet, ha ennek motivációs céljai vannak, bár megmondom őszintén, ha ez felmerül, akkor szerintem egészen diszfunkcionális a kapcsolat. Ha valaki jobban hajt a saját céljai érdekében, mint a családjáért, ott komoly problémák vannak.

Módszertani bajok

A legtöbben a külön kasszát úgy oldják meg, hogy a közös vásárlásokat a bevétel arányában fedezik, minden más pedig egyéni döntés alapján költhető. Tudom, hogy a legtöbb embernél nem probléma, de engem nagyon frusztrálna a mozgóbér, a prémium és egyéb, fluktuáló jövedelmek helyzete. Például KonyhaTündér szabadúszó fordító, a bevételei ezer befolyásolhatatlan tényezőtől függenek. Egyik hónapban én fizetnék mindent, másik hónapban pedig csak ⅓-ot? Ettől függetlenül a felosztás logikusnak hangzik, egyszerű. Persze felmerül a kérdés, hogy miért nincs mindkét félnek ugyanannyi elkölthető jövedelme; tényleg az a helyes egy házasságban, ha az elkölthető jövedelem a bevétel arányában oszlik meg?

Még nehezebb besorolni a vagyonból származó jövedelmeket. Még soha nem láttam olyan házasságot (de még párkapcsolatot sem), ahol a felek elfogadták volna, hogy a külön szerzett ingatlanban lakásért a másiknak lakbért kéne fizetnie. Pedig az lenne a korrekt. Ugyanez a helyzet minden más vagyonelemmel is: annak a jövedelmei (amik sokszor nem valódi kifizetésben nyilvánulnak meg, hanem árfolyamnyereségben) vajon beleszámítanak-e kombinált jövedelembe? Mindkét elszámolás mellett van jogos érv, de a legkorrektebb elszámolás valószínűleg túl bonyolult lenne.

Azt gondolom, hogy a legtöbb ilyen rendszerben nem is cél a pontosság. Vagyis jó indikátora a kapcsolat romlásának, amikor az egyik fél pontos elszámolást szeretne. Valószínűleg az emberek a biztonságukat, önállóságukat féltik a házastársuktól, nem az anyagi javaikat. Ezt valamilyen szinten meg lehet érteni, de véleményem szerint a házasság pont egy olyan helyzet, amit vagy 150%-osan csinál valaki, vagy megette a fene az egészet.

Ha kihagytam valamilyen jó érvet a külön kassza mellett, írd meg bátran a kommentek közt!

11 comments on “Inkább egy jól csinált külön kassza, mint a rossz közös

  1. Annyira fontos lenne ez az egész közös kassza ügy és jó gyakorlatok tanítása.

    Amikor valaki elkezdi egy másik személlyel összekötni az életét (pl.: még házasság előtt összeköltöznek) ez egy tök furcsa helyzet teremt. Mik a közös kiadások, mik az egyénik, ki mit fizet, hogy zajlik az elszámolás, könnyen merülhetnek fel kérdések és akár lappangó viták. Néhány éve az egyik nagyobb hírportálon volt erről egy cikk, de méltatlanul alultárgyalt kérdés ez a tapasztalatom szerint.

  2. Engem az érdekelne, hogy házasság esetén a kártérítés az feleződik a házastársak között*1* vagy aki kapja gyerekkorától a kártérítési pénzt, azé a kártérítésből felhalmozódott vagyon?
    *1*Ennél arra gondolok, hogy a 6 hetes korban aszfaltba csapódott embernek a pénz 50%-át oda kell adnia a házastársának.

    1. A házasságig felhalmozódott vagyon különvagyon, de annak házasság alatti hozamait (és esetleges életútját) nehéz lekövetni.
      A házasság alatt közös jövedelemnek minősül, utána különnek szerintem.

  3. Nos én támogatom a különkasszát. Nálunk működik. Rezsi meg van osztva ki mit fizet. Ergo ha nagyobb kiadás keletkezik azt a párom finanszírozza, mivel neki nagyobb a bevétele. Vásárlásnál szintén ő fizet, én a kisebb kiadásokat fedeztem. 50 éve vagyunk házasok, sokan idegenkednek ettől a megoldástól, pedig nagyon jól kezelhető.Nagyon sok vita elkerülhető.
    Attól , hogy házas valaki nem jelenti azt, hogy sziámi ikrek, igen lehet pénzügyi függetlenség. Persze ehhez kell 2 ember kompromisszuma, más akkor ha valaki valamilyen szenvedély függő.

  4. Nalunk amikor osszejottunk 17 eve, a paromnak volt egy lakasa, mikor en csak kicsoppentem a foiskolarol. Benne volt egy svajci frankos hitelben, ami ugye mindenki tudja, hogy buko. Elkezdtem dolgozni, jol kerestem, mar az elejen, mert tobb nyelvet beszeltem. Minden honapban adtam bele a hitelbe. Irtuk. A vilag legegyertelmubb dolga volt (hogy adok es hogy irjuk is). Mikor az o oneroje az emlitett lakas vasarlasakor megegyezett az altalam osszesen kolcsonadott hitelhez, a lakas felet ram ajandekozta (kozjegyzo, illetek stb). Itt egyenlitodtunk ki. Azota eladtuk, van csaladi hazunk (kozos hitel – amibol kijottunk igy mar nincs rajtunk hitel)), hazasok vagyunk, 2 gyerek van es soha de soha nem volt kerdes, h kozos bszla legyen. En mint no kepzettsegemnek es nyelvek beszelesenek koszonhetoen mindig is magasabb fizetest kapok (csakhogy megemlitsem a szokvanytalan helyzetunket). Mindketten jo mintakat hozunk a csaladbol (szerintem itt a titok nyitja), nem rohanunk 3 cipoert es felesleges markas vackokert fizukor es nem ragjuk a kormunket, amig nem jon a ho vege. Ez az ertekrend vegig kozos volt. Mindegy ki keres jobban, ezt az elejen leszogeztem, hogy sosem fogok tudni kevesebbet keresni, mint o. Mi egy par vagyunk, nem erdekel, h kitol mennyi fizu jon be. El se tudnam kepzelni, hogy a penz ne lenne kozos. Sose volt penzugyi vitank. Excelben vezettuk a terveinket, voltak ltp-k is, mindig ki volt kovezve az ut pl hogy hogyan jutunk el a kov celig. (Csaladi haz, hitelkiszallas, napelem, klima a halokba es most mar a havi megtakaritas onyp-ba es allampapirokba). Elhatarozas kerdese, szuloi minta kerdese es szerintem a masik tisztelete kell ide.

  5. Ha valakivel alapítok egy közös céget, az kifejezetten a pénzről szól és ehhez kifejezetten pénzügyi szempontból nagyon-nagyon meg kell bízni a másikban. Mégsem merül fel senkiben, hogy mindenben közös kasszán legyen az üzlettársával. A házasság remélhetőleg nem elsősorban a pénzről szól, vannak ott sokkal fontosabb dolgok is. Lehet valaki jó jó anya, jó apa, jó lelkitárs, jó lepedőakrobata, jó bármi, attól függetlenül, hogy nem jól bánik a pénzzel. Vagy csak nem pont úgy, mint a másik. Mégis a házasságnál jön elő a 100% közös kassza. Nem értem.
    A közös költségeket persze közösen kell fizetni és úgy ésszerű, ha ez jövedelemarányos. Nem látok ebben módszertani bajokat. Miért lenne nehezebb az egyéni jövedelmek 50%-át berakni a közösbe, mint a 100%-át? Pont ugyanúgy kell csinálni, csak a szorzó más.

    1. Amíg „csak” házasság van ezt el tudom fogadni.

      Abban a pillanatban, hogy közös gyerekvállalásra adják a felek a fejüket, számomra értelmezhetetlenné válik a dolog.
      Hogy a manóba fogod korrektül elszámolni a gyerekekre fordított időt / áldozatokat?
      (Vagy ott is mindig 50-50% lesz a gyes-en töltött idő, a gyerek miatti betegszabi, az éjszakai felkelések száma, a szoptatás, a vajúdás… 😀 )

    2. Sehogy. Miért kéne elszámolni? Azt sem tudod elszámolni, hogy egy országban mennyi utat, vagy rendőrséget használnak az emberek egyenként. Mindenki befizeti jövedelemarányosan az adóját és abból finanszírozzák. Vannak országok, ahol 10%, vannak, ahol 50%, ki mit tart jónak. De sehol sem 100%.
      Ráadásul a gyerekre remélhetőleg nem pénzért fordítasz időt, vagy bármi mást, hanem saját akaratodból. Akinek a gyerek áldozatot jelent, az mindenki, de különösen a saját és a leendő gyereke érdekében ne vállaljon gyereket.

    3. „…úgy ésszerű, ha ez jövedelemarányos. Nem látok ebben módszertani bajokat.”
      Az benne a módszertani baj, ha a nő kiesik mondjuk 2 gyerekkel 5-6 évre a munkaerőpiacról és a férj szerint ezek után igazságos hogy jövedelemarányosan legyen szabadon elkölthető pénzük, megtakarításuk, bármi, miközben a munkába visszatéréskor simán lehet 2x szorzó kettejük karrierépítésre fordított ideje közt.

      (De kérlek tisztázzuk ha te nem erre gondoltál)

      Egyszerűbben: hogy keresne a feleségem 6 év munka és 6 év kihagyás után annyit, mint én 12 év után? (A gyes/gyed alatti időszakrol meg ne is beszéljünk)

      Úgy gondolom nem véletlenül döntöttünk közösen (társadalom) úgy, hogy a házasság alatt szerzett jövedelem közös, és foglaltuk ezt törvénybe.
      És nem véletlenül az a bírói gyakorlat (ha jól hallottam) hogy közös gyerekek esetén ezt még egyéni szerződéssel sem engedik felülírni…

  6. Üdv !

    Érdekelne, hogy ha a házosságom alatt örökölök (akár pénzt, akár ingatlant), vagy személyes ajándékként kapok nagyobb értékű vagyontárgyat (autó, hétvégi ház telekkel, értékesebb műtárgy), akkor az megy a közösbe ?
    Vagy van erre valami olyan jogi passzus, ami szerint ezek önálló, kizárólag az örökös vagy megajándékozott tulajdona marad függetlenül attól hogy házasságban vagy bejegyzett életttársi kapsolatban él?. … Illetve mik a különbségek az e kérdéssel folglalkozó jogi szabályozásban a házastársi, a közjegyző előtt vagy más módon törvényesített élettársi, illeve jogilak nem rögzített, de más módon bizonyíthatóan többb éve egy háztartásban együtt, tehát kvázi éllettársi viszoyban élők között ?
    Melyek az ide vonatkozó törvények, rendeletek ? (Elég említés szintjén, természetesen.)
    A választ előre is köszönöm.

    Tisztelettel: K. Tibor

    1. Ajándékok, öröklés, különvagyon marad.

      A közös használatú ingóság kb 5-8 év után közös vagyonná válik.

      Google jó cikkeket fog találni ha rákeresel 😉

      Ha meg biztosra akarsz menni 10-20k-ért menj el konzultációra egy ebben jártas ügyvédhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük