Ha a nulláról tervezhetnék egy nyugdíjrendszert, akkor fix lenne a hozzájárulás összege (évente indexálva, azaz növelve), ami a mindenkori minimálbér nagy részének megfelelő ellátást adná (40 év jogviszony mellett). A rendszer előnye a kiszámíthatóság és a biztos tudat, hogy a nyugdíj nem lesz elég annak, aki a minimum felett szeretne élni.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Vagyis a nyugdíjaskori életszínvonal felelőssége ebben a rendszerben az állampolgáré (az ő önkéntes hozzájárulásán múlik). Az állam csak a túlélést biztosítja (legalábbis akkora részét, amiért az aktív évei során fizetett). Ennek az egyik fő előnye, hogy minimalizálja a felosztó-kirovó rendszer legnagyobb igazságtalanságát: a korai halállal járó elbukott járadékot. (Teljesen kiiktatni nem lehet, hiszen az öregségi szegénység nagyon komoly társadalmi problémákat jelenthet egy rosszabb gazdasági helyzetben.
Nyilván ez sem tökéletes megoldás, nagyon sokaknak nagy csalódás lehet, hogy milyen gyorsan fogy el a 40 évig spórolt pénzük, ha rossz tanácsokat követnek. Ezen kívül nem megfelelő döntések mellett az infláció vagy egy nagyobb gazdasági válság évekkel elnyújthatja a munkavállalási időszakot.
Visszatérve a földre
Sajnos nem ilyen rendszerben élünk, legalábbis nem kimondottan. A fejlett országok jelentős része sarokba szorította magát. A rendszerek kialakításakor piramis alakú korfa mellett hatalmas jövőbeli kötelezettségeket vállaltak arra az esetre, ha fatörzs alakú korfává alakulna a demográfia. (Vagyis a jelen helyzetre.)
A helyzetnek két reális megoldása van: magasabb korhatár vagy alacsonyabb ellátások.
Az a baj, hogy egyik sem túl népszerű, különösen azok körében, akik egy olyan világban nőttek fel, ahol a nyugdíj tényleg elég volt mindenre.
Politikailag egy fokkal kényelmesebb az ellátás csökkentése (a Fidesz kormányok is ezt kezdték el a svájci indexálás megszüntetésével), mivel nehezen megfogható az átlagszavazó számára. Az egyik kellemetlenségét az okozza, hogy ez arányosan vesz el mindenkitől – az alacsony keresetűektől is. Egy bizonyos szint alá viszont (komoly társadalmi feszültség nélkül) nem csökkenhet a nyugdíj. Személyes helyzetre persze megoldás a nyugdíj melletti munka, de ennek a társadalmi támogatottsága még aránylag alacsony.
A magas nyugdíjak csökkentése javíthat a matematikán (erre már most is van egy degresszió), de ennek is vannak problémái. A magas nyugdíjak fájdalomküszöb alatti csökkentése minimális kiadáscsökkentést eredményez (különösen rövid távon). Másfelől ellentétes a járulék kivetésének logikájával is (igen, tudom!). Ha a teljes fizetésből kell fizetni a nyugdíjjárulékot, miért ne kapna a magas befizető arányosan magasabb nyugdíjat? A bevezetőben jelzett fix összeg erre a problémára ad megoldást, a magas nyugdíjak egyszerű levágása féloldalas módszer lenne. (Bevezetése viszont a korábban vállalt kötelezettségek miatt nem túl reális.)
Korhatár növelése
Az alternatíva a korhatár növelése lehetne, de a fent említett problémán felül (népszerűtlenség) is maradnak ellenvetések. Az egyik legfontosabb, hogy nagyszerű egészség nélkül nehezen emelhető a munkavállalási kor.
Első körben fizikai munkakörökben mutatkoznak a problémák, de az irodai foglalkoztatottak helyzete sem sokkal jobb. Ez a „rokkantnyugdíjas” ellátás kiterjesztésével, megdrágulásával járhat, és kevesebb előnnyel jár, mint amit a „matek” mutatna. (2050-ig elég lenne 5-7 évvel emelni a korhatárt az eltartó-eltartott arány elméleti fenntartásához.)
De a korhatár emelésével az átlag alatti kort megélők igen rosszul járnak. Ez különösen a fizikai munkásokkal, alacsonyabban képzettekkel és a férfiakkal szemben tűnik inkorrektnek. Ráadásul az első két csoport az, akik a vagyoni helyzetükből adódóan nem számíthatnak (önkéntes) korai nyugdíjazásra sem.
Konklúzió
A jelenlegi helyzetből jó megoldás nincs. A helyzet fenntartása az aktívak túladóztatásával jár, az sem népszerű nem lesz, sem társadalmilag méltányos. Sajnos az áttérés a tőkefedezeti rendszerre sem működő megoldás.
A jelenlegi (főként felosztó-kirovó) rendszerben a korán távozók mindenképpen rosszul járnak, mivel az ellátás nem örökíthető. De utólag azok, akik éppen csak megélik az alacsonyabb korhatárt, várhatóan inkább az alacsonyabb ellátást választanák. (Az alternatíva ugye, hogy nem élik meg a nyugdíjba vonulást.)
Aki viszont ugyan túlél, de nem munkaképesen, nekik valószínűleg a magasabb korhatár egy fokkal jobb, ha a rendszer elismeri a „rokkantellátás” szükségességét.
Végül a hosszúéletűek számára a magasabb korhatár (magasabb ellátással) szerencsésebb. Jómagam ugyan férfi vagyok, de egyéb társadalmi mutatókban jó esélyeim vannak. Remélem olvasóimnak is, bár félek, hogy egészségtudatosságban vannak még lyukak, ezért számunkra ez utóbbi a szerencsés.
Akármennyire is inkorrektnek tűnik, az alacsony ellátási szintre való beállást reálisabbnak látom. Erre megoldást az egyén szintjén a FIRE mozgalom ad. Korábban készítettem egy számolótáblát, ami megpróbálja megbecsülni, hogy mennyi lesz a várható nyugdíjad. Ajánlom a használatát. Ha pedig az előtakarékosság iránt érdeklődnél, javaslom a befektetési oktatásom vagy a coachingom.
A mindenkori havi mediánbér/kereset %-ban érdemes mérni és nyilvántartani a befizetést.
pl.
medián 600 eFt, járulék 10% kereset 360 eFt
befizetés 36 eFt nyilvántartott hónap% 360/600=60 %
medián 600 eFt, járulék 10% kereset 840 eFt
befizetés 84 eFt nyilvántartott hónap% 840/600=140 %
A %-ok átlaga megadja a nyugdíj alap arányát a mindenkori medián bér %-ában mérve.
pl. a fenti (60+140)/2=100% >> 1 havi mediánbér a nyugdíj alap mindenkor
Ezzel a mindenkori bér értékének valorizálása automatice letudva,,,
(és benne van a bérnövekedés is, az infláció is >> vegyes indexálás jellegű hosszútávon.
Mivel a medián bér követi a változásokat kicsi időbeni szórással)
Ezt kell arányosítani a tényleges szolgálati idővel a járulék fizetós hónapok/évek száma szerint.
Mondjuk a 25-65 év közötti 40 év járulék fizetés a 100% az alapeset.
Ekkor a nyugdíj a bér átlag% szerinti része a mindenkori mediánbérnek.
pl. ha fenti 100% átlag az szumma 32 év alatti kereset>>járulékfizetett év eredménye
Akkor 32/40=80% lesz a mindekori mediánbérnek a kifiztendő nyugdíj
Amikor éppen 1 500 eFt lesz már a medián bér a jövőben
Akkor 1500×80% azaz 1200 eFt adódik nyugdíjnak majd…
Ezzel az alapok időtállóan vannak lerakva és egyszerű áttekinteni, az indexálás automatikus..
Plusz akár nagyon rövid járulék fizetett idő is jogosít! nem vész el.
—
Mi legyen a szociális és más társadalmi szempontokkal ?!
Ha van bonusz rendszer akkor azt szükség szerinti arányban
a nyugdíj alap egy részének elvonásával lehet megoldani,
pl. 40% elmegy a szolidarítási részre… akkor fennmaradó a 60% lesz degresszálva.
1.
Ha szolidaritási alapon szeretnénk mindig-mindenkinek egy kicsi, de tuti alapnyugdíjat adni.
A csak kevés szolgálati időt gyűjtötteknek is! hogy ők se haljanak éhen…
Mondjuk a mindenkori medián bér 30%-át … legalább 8 év elismert szolgálati idő a teljes 30%-ra jogosít.
(ez speciel a 2. pont szerint akár >> egy gyermek is lehet, nulla keresettel is)
2.
A gyermek nevelés mint fizetetlen extra meló és jövőbeni befizető elismerése.
Saját háztartásban nevelve >> mondjuk 8 év 50%-on elismert szolgálati idő bonusz mindkét nevelőnek.
3.
A rokkantak pénzbeli ellátása külön műsor a nyugdíj korhatárig,
Önálló alap biztosítás jelleggel, amibe befizetnek pl. a munkaadók, az egyén és az állam is.
A kapott ellátás a korhatárig ugyanúgy viselkedik mint a bér is.
——-
Valami ilyesmi….szerintem.
A nyugdíjhivatal/állam
ertem hogy a cikk altalanossagban vizsgal mert ez egy tarsadalmi problema, viszont en egyeni szinten akkor orulnek a legjobban ha tudatos megtakaritokent sajat magam tehetnek felre nyugdijra, allami elvonas nelkul. Hosszu evekig ez volt a vagyam mig aztan egyeni vallalkozokent kiderult – mellekhataskent a vallalkozoi lethez – ez a vagyam is teljesult. Itt ahol elek (Nemeto.) fizethetnek egy tetszoleges osszeget havi szinten a nyugdijfolyositonak, vagy akar kesobb is “eveket vasarolhatnek” egyosszegben ugyanitt, de valahogy keseru a szajizem. A valamikori resznyugdijhoz 6 honapnyi alkalmazotti munkaviszonyom hianyzik, ezt akar be is fizethetnem. Viszont nem orokolheto es a varhato kifizetes is elhanyagolhato. Ha nyugdij teren tobb labon akarnek allni, lehet hogy inkabb vmi kockazati eletbiztositast kotnek abbol a penzbol, es nem pedig 6 havi jogosultsagot vennek a nyugdijfolyositonal. De szerintem egyik se lesz, a megtakaritott penz boven eleg mindenre