Jó nekünk a gyenge forint?

Talán kicsit lecsillapodtak az indulatok a vírus kitörése utáni gyenge forint miatt, az utóbbi hónapokban pedig látványosan 350 és 360 forint között lebeg az euró, amit a kamatdöntések néha-néha lejjebb húztak.

Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!

A bejegyzést ezen a linken meghallgathatod!

Itt szeretném halkan megjegyezni, hogy a piaci pánik mindig nagyon rossz tanácsadó, remélem azok, akik 370 körül váltották át minden pénzüket euróra a további esés miatt aggódva, azok is belátják már. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az euróban denominált eszközök ne lennének jó vagy jobb befektetések, mint a forintosak. Csak azt mondom, hogy a portfolió átalakításának nem biztos, hogy a pánik a legjobb tanácsadója.)

gyenge forint
Euró árfolyam 2 év alatt. Forrás: MNB

Miért jó a gyenge forint?

Nagyon egyszerűen nézve a hazai deviza gyengülése/gyengítése drágábbá teszi az importot (a behozott termékek ára nő) és olcsóbbá az exportot. Ha itthon valami 100 ezer forintba kerül, akkor 333 forintos eurónál Németországban 300 euróért (plusz szállítási költség) éri meg eladni. Ha 400 forint az árfolyam, akkor elég 250-et kérni érte, magyarul versenyképesebb lesz a helyi termelőkkel szemben.

Ugyanez fordítva: amikor egy ezer eurós terméket behoznak, a magyaroknak nem mindegy, hogy 333 vagy 400 ezer forintért tudják megvenni.

Tehát – ahogy azt közgazdaságban megszokhattuk – nem az a kérdés, hogy jó-e a gyenge forint, hanem hogy kinek kedvez. Rövidtávon azt látjuk, hogy az export iparágak nyernek, az importálók nem.

Külföldről nézve a gyengülő hazai deviza olcsóbb bért (és egyéb szolgáltatásokat) eredményez. Sőt, egy exportra termelő vállalat képes magas béremelést érvényesíteni anélkül, hogy a végső árát növelnie kéne.

Egy külföldi vállalat is oda hajlandó projekteket adni, ahol azt várja, hogy a következő években alacsony áron fognak tudni számára termelni. Tehát a hazai deviza gyengesége támogatja a gazdaság növekedését és az exportra termelő vállalatokat. Azaz hosszú távon erősödik az exportképes, főként ipari szektor, illetve – ha van megfelelő nyelv- és szaktudás – a szolgáltatásexport is.

A helyi turizmust is segíti a gyenge deviza – olcsó helyre jó utazni. Nyilván a külföldre vágyók már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben.

A beáramló tőke, az exporttöbblet (turizmussal együtt) egyébként erősítő hatással van a helyi devizára, de elméletben pénznyomtatással vagy alacsony kamatokkal a gyengélkedő deviza a végtelenségig fenntartható.

De milyen áron?

Az importtermékek árának növekedése érthető okokból inflációs nyomással bír. Drágábbak lesznek a külföldi áruk, főként a számítógép, személygépjármű vagy az üzemanyag. A hazai vállalkozások exporttevékenysége csökkenti a kínálatot, ami szintén árfelhajtó hatással bír.

Így a forintban megtakarítók és a forintért vásárlók rosszabb helyzetben lesznek, tehát a lakosság fizeti meg a gazdaság versenyképességét.

A másik nagy veszély, hogy az árfolyam leértékelése „ingyen” teszi versenyképessé a gazdaságot, tehát komoly GDP növekedést lehet elérni termelékenységnövekedés, innováció nélkül. Ez egészen addig jól működik, amíg komoly tartalékok vannak a munkaerőpiacon (kívül). Amikor ez elfogy, akkor a gyors béremelkedés elindítja az inflációt, ami hosszú távon komoly bajokat okozhat.

Ugyan nem szeretem a „gyarmatosító” kifejezést, amikor gazdaságról beszélünk, de azt hiszem, hogy ez a jelenség, aminél részben meg tudom ezt érteni. Hiszen a belföldieket magas infláció mellett alacsony hozzáadott értékű munkára veszik fel. Ez önmagában nem lenne talán baj, de ha nincs mellette valódi fejlesztés, akkor lassú lesz a fejlődés. Ráadásul ez ronthat a hazai vállalatok hosszú távú kilátásain is (bár vannak olyanok, akik szerint hulljon a férgese). 

Itt megállnék egy szóra, mert sokan példálóznak az ingatlanokkal, mint árfolyamfüggő tétel. Kétségtelen, hogy euróban összehasonlítva olcsóbb egy magyar ingatlan, mint egy német, de ezért Jürgen nem fogja itt befektetni a pénzét, ahogy egy budapesti sem vásárol Pusztakócsón telket, akármennyivel is olcsóbb lenne számára.

Akkor fog venni, ha várhatóan megéri befektetni neki, a megtérülésbe pedig keményen bele kell számolni az esetleges árfolyamváltozást is. Szóval, még ha van is komoly külső felvásárlás a lakossági ingatlanpiacon, az nem a várható árfolyamesésnek vagy az ingatlanbefektetés egyéb problémáinak köszönhető.

Kína példája

A gyenge saját devizával operáló nemzetek egyik ékes példája Kína, aki az utóbbi években dollártartalékot halmozott fel annak érdekében, hogy minél olcsóbb legyen a saját devizája. Ennek következményeként a tömegáruk jelentős része onnan származik.

Az elektronikagyártás azonban nagyon bejött nekik, a párt stratégiájának részeként a chipgyártás (és annak a tudása) is nagyon nagy részben a kezükben van, de majdhogynem bármilyen gyártásban megkerülhetetlenek. Ez azt eredményezte, hogy a keleti, gyártó régiókban a bérszínvonal megközelíti, bizonyos esetekben meg is haladja a magyart. (Az életminőség és a szabadságjogok azért sokkal rosszabb szinten vannak.)

A valódi kérdés, hogy ez megoldható-e itthon?

A demokrácia egyik negatívuma, hogy az állam nem mindenható és a munkaerő is könnyebben kiáramlik az országból, mint azt Kína esetében tehetné. Talán van némi munkaerő piaci tartalékunk, de egészen biztosan nem olyan mértékű, mint távol-keleten.

Arról nem is beszélve, hogy senki nem állítja meg a vállalatokat, hogy euróban legyen az elszámolásuk, azaz a gyenge deviza az országot egyre jobban az eurózóna felé tereli.

Ha én választhatnék, akkor az innovációra fókuszálnék, hiszen az EU-n belül még sokáig komoly versenyelőny lehet az alacsonyabb bérszínvonal, különösen, ha ez megbízható és magasan képzett munkaerővel jár együtt. Éppen ezért a fő fókusznak a képzésen kéne lennie, a gyenge forint csupán egy eszköz, ami segítheti a hosszú távú felzárkózásunkat.

Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe. Múlt héten a megtakarítások szintjeiről írtam, előtte a házszegénységet elemeztem.

Oszd meg bejegyzést a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).

Ha szeretnél a pénzügyeidről értékesítésmentesen beszélgetni, kérj visszahívást:

3 comments on “Jó nekünk a gyenge forint?

  1. Szerinted érdemes gyengíteni a forintot, hogy több beruházás történjen hazánkban? Vagy inkább vigyázzunk az emberek megtakarításaira?

  2. Számomra az az ilyesztő amikor ilyen 2007ből ismerős dogmákat hallok vissza mindenhonnan, h “az ingatlan ára csökkenni már tuti nem fog”.
    Tényleg mintha 10-15 évenként reset-elődne az emberek memóriája.
    (Egyébkent ha nominálisan nem is, de ha mondjuk 5% infla mellett pár évre beragad az nem csökkenés?)

    Illetve sajnálom a gyenge alkupozícióban lévő munkavállalókat mert ők egy elég dúrva bércsökkentést szenvedtek el az infláció által 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.