A világ mindig is tele volt szemfényvesztéssel, és ma sincs ez másképp. Teli vagyunk kamugurukkal, akik a gazdagságot, a csajozás tudományát vagy az önismeretet próbálják eladni. Mások csak idealizálják a vállalkozás indítását, míg a munkavállalást a rabszolgaság új formájának tartják. Már írtam arról, hogy szerintem miért nem túl jó megközelítés ez, a mai bejegyzésben azonban egy tanulmányt mutatok be, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan alakul a vállalkozások minősége. Harmann úr, a tanulmány szerzője, volt olyan kedves, hogy válaszolt pár értelmező kérdésemre is, ezúton is köszönet érte.
Iratkozz fel a Youtube csatornámra (1000 feliratkozó a cél 😉 ), ott hétről-hétre, napról-napra tudod követni a kiadásaimat, de a heti bejegyzéseket is fel szoktam tenni. Ezt például itt.
Ha tetszik a munkám, kérlek fontold meg a támogatásom ezen a linken található módokon.
Kamuvállalkozás
A tanulmány „Veblenian Entrepreneurship”-nek nevezi azokat a vállalkozásokat, ahol a vállalkozás ténye nem az értékteremtésről, hanem sokkal inkább a fogyasztásról és az imidzsről szól. Én ezt kamuvállalkozásra magyarosítom. Vagyis a vállalkozásban minimális akarat van a növekedésre, a stabilitásra és a profitszerzésre, hiszen már önmagában a tény, hogy a tulajdonos „vállalkozó” megadja azt, amire az illető vágyik.
A kamuvállalkozások számának növekedésével kapcsolatba hozza a szerző a tényt, hogy egyre nagyobb a hangsúly a vállalkozások kitermelésén. (Itthon is van hasonló kezdeményezés több egyetemen, de állami program is segíti a például a fiatal- vagy agrárvállalkozók indulását.) De a média is teli van a vállalkozók ünneplésével (Facebook film, Steve Jobs életrajz, Cápák közt és a többi). Nem beszélve arról, hogy úton-útfélen meg akarják nekem tanítani, hogy hogyan legyek online vállalkozó.
A vállalkozói lét egy identitást ad. Mint amikor valaki azt mondja, hogy egyetemista. Attól a perctől kezdve senki nem várja el, hogy éppen akkor a társadalomnak bármi hasznot hozzon, csak „tanuljon”. Hogy ez végül mértéktelen alkoholfogyasztást jelent-e, az már senkit nem érdekel. Hasonlóképpen a vállalkozás is megteszi ezt.
Nem mellesleg a közgazdász is ilyen szó. Ha megkérdezi bárki, hogy mivel foglalkozom, mindig a kontrollerrel kezdek. Így amikor kisegítem, hogy közgazdász – jelentsen ez akármit is -, az általános „áááh” után nincs több kérdése… Mondjuk sokan meg is lepődnek, amikor rájönnek, hogy engem tényleg érdekel, hogy mit csinálnak a munkahelyükön…
De ha valaki úgy viselkedik, mint egy vállalkozó, ugyanazt fogyasztja, mint egy vállalkozó, akkor nyilvánvalóan vállalkozó. Hogy sikeres-e? „Majd az lesz.” Ezt pedig egyetemi, alapítványi vagy állami programokkal támogatjuk.
A vállalkozóvá válás folyamatát a szerző a droghasználat elkezdéséhez hasonlítja, amiben a kezdők negatív tapasztalatait újraértékeltetik. Így lesz a produktivitás hiányából „vállalkozói folyamat” és a sikertelenségből „tapasztalat”.
A drog hasonlat azért is nagyon találó, mert a vállalkozási iparág ugyanolyan függőségi helyzetet okoz. Mivel „produktívnak” kell maradni, vagyis legalább azt kell mutatni, hogy mennyire „vállalkozó” az illető, a termékek fogyasztása nem választás, hanem az identitás fenntartásának kérdése.
A vállalkozás hátrányai
A vállalkozói életből való kilépés után nehezebb lehet alkalmazotti állást találni. Legalábbis Kacperczyk és társai azt találták, hogy a vállalkozói tapasztalatot is tartalmazó önéletrajzok kisebb mértékben lettek kiválasztva, mint a társaik. Ennek oka lehet, hogy a munkahelyen nem értékelik a vállalkozói gondolkozásmódot, melynek része a kockázatvállalás és a kudarctűrés, esetenként meggondolatlanság is.
Ennek ismeretében nem is csoda, hogy a vállalkozók élettartam alatti keresete az USA-ban alacsonyabb, mint a munkavállalóké (Hamilton, 2000). Ráadásul az átlagot felhúzzák a szupersztárok, vagyis azok, akik sokat keresnek. Talán érdekes, hogy a szórás (az átlagtól való eltérés) is nagyobb, mint az alkalmazottak körében, ami azt sugallja, hogy a kevésbé szerencsés vállalkozók jelentősen rosszabbul járnak, mint a kevésbé szerencsés alkalmazottak.
Tehát egy vállalkozás indítása semmiképp nem nevezhető a könnyű útnak a magasabb jövedelem felé, sőt! A kevésbé iskolázott vállalkozók általában még kisebb jövedelemmel rendelkeznek, tehát nekik még kisebb esélyük van bekerülni a „szupersztárok” közé. Egy hasonló kutatás a hazai állapotokra nagyon érdekes lenne.
Érdemes azt sem elfelejteni, hogy a vállalkozók gyakrabban szenvednek mentális problémáktól (depresszió, szorongás), melynek egyik oka a stressz és az állandó bizonytalanság lehet. Véleményem szerint hozzájárul az is, hogy kreatív emberek szívesebben vállalkoznak (vagy kevésbé bírják a vállalati struktúrát), de ők azok, akik hajlamosabbak ezekre a betegségekre. Mindenesetre sokkoló adat, hogy a vizsgált vállalkozók csupán negyedének nem volt hasonló problémája.
A személyes kapcsolataik is gyakran sérülnek annak ellenére, hogy a társadalom alapvetően megértéssel tekint a bukásaikra. Azonban a vissza nem fizetett hitelek, negatív élethelyzet, 60 órás munkahetek nincsenek jó hatással az emberi kapcsolatokra.
Sikeres vállalkozók a fiatalok?
A médiában és az egyéb (kormányzati) programokban gyakran a fiatalok vannak megcélozva, mint potenciális vállalkozók. Azonban a valószínűségek ellenük dolgoznak. Hiába van hatalmas figyelem a 30 év alatti vállalkozókon, hiába célozzák a Youtube reklámok kifejezetten őket, a kutatások azt bizonyítják, hogy ők nagyobb eséllyel buknak el. (Azoulay és társai) Hozzá kell tenni, hogy az idősebbek számára az alternatívaköltség magasabb – azaz nekik várhatóan magasabb a bérük munkavállalás során is.
A miérteken nem érdemes sokat gondolkozni, az élettapasztalat nyilván sokat segít a vállalkozások sikerességén. A valódi kérdés, hogy mi, társadalmi szinten miért erőltetjük a fiatalokra ezt a terhet?
Összefoglalva
Azt kell mondanom, hogy a rossz vállalkozónál sokkal nagyobb társadalmi haszna van a munkavállalóknak, ezért megkérdőjelezhető, hogy érdemes-e törnünk magunkat, hogy minél több embert a vállalkozás felé tereljünk. Különösen ismerve annak negatív mellékhatásait.
Ezzel természetesen nem kérdőjelezem meg a jó vállalkozók társadalmi hasznosságát, sőt. Szükség van rájuk, én leszek az utolsó, aki elítéli őket az extraprofit (haha) miatt, amit zsebre tudnak tenni.
Azonban óvatosnak kell lennünk az elvárásokkal és legalább is kritikával fogadni a kialakuló kamuvállalkozókat kiszolgáló egyre növekvő kamu(guru)piacot.
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe (korábbi bejegyzések: Szendrei Ádám marketingprofilja itt található, mókásabb tartalmat „KamuKontrollerről” itt találsz, vagy oszd meg bejegyzést a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Ha szeretnél a pénzügyeidről értékesítésmentesen beszélgetni, kérj visszahívást:
Mit gondolsz, propagálnunk kéne a vállalkozások létrejöttét?
Érdekes átgondolás. Én közbeiktatnék a munkavállaló és a vállalkozó közé egy kategóriát – az önfoglalkoztatókat. Akármilyen jogi formában is történik az önfoglalkoztatás és akármilyen szegmensben. Ez egy széles réteg ma. Én ebbe a körbe tartozom, akkor is, ha egyébként van pár alkalmazottam. Egyszerűen felépítettem egy munkahelyet – magamnak. Elég nagy a nyomás – ahogy írod is -, hogy aki „vállalkozó”, az legyen olyan, mint egy „vállalkozó”, az összes klisével együtt.
Az önfoglalkoztatók szerintem is egy külön kategória, de ugye a bejegyzés egy tanulmányra épült, aminek íróját megkerestem, azt mondta, hogy nem tett különbséget.
Az e-mail címedet kivettem a nevedből, nehogy egy spam robot megtaláljon. 🙂
Elnézést, nem válaszoltam a feltett kérdésedre: nem gondolom, hogy vállalkozások létrejöttét annyira szorgalmazni kellene, és én a támogatásokkal is sokkal kevésbé lennék bőkezű. Nem olvastam még semmilyen tanulmányt arról, hogy a vásárolt „sikerességi” szolgáltatások, vagy a támogatások tényleges haszna mi lett, de a tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy nem lehet az a hasznon valami nagyon nagy.