Időről időre feljön az ötlet, hogy valamiféle társadalmi hasznosság alapján fizesse meg a társadalom az emberek munkáját. Tehát valaki más döntsön a munka értékéről!
Hiszen mennyire nincs rendben, hogy a közgazdászok, ügyvédek, esetleg focisták és celebek hatalmas pénzeket keresnek annak ellenére, hogy „semmit nem termelnek” vagy „csak irodában ülnek”, míg a tanárok, ápolónők és esetleg kukások pedig alacsony fizetést kapnak.
Ez elsőre nagyon jól hangzik, de mielőtt belekezdünk a vagyon újraelosztásába, érdemes megvizsgálni, milyen faktorok alapján alakul ki egyes szakmák jövedelmezése.
Ez egy hosszú bejegyzés. Ennek ellenére remélem tetszeni fog. Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem.
Ízelítő a valóságból
Hogyan működnek a cégek
Kívülállóként, főleg, ha soha nem dolgozott az ember egy nagy cégben (vagy inkább annak vezetésében), akkor nagyon könnyű azt mondani, hogy vannak felesleges, vagy hozzáadott értéket nem termelő munkák. Igaz, ami igaz, elég sok végtelenül leegyszerűsített, kreativitást vagy egyéni gondolkodást kevéssé igénylő munkakör van. De ezekre a munkakörökre is nagy szükség lehet.
Csak gondoljuk át az infrastruktúrát egy termék mögött. Egy cég lefejleszti a terméket, aztán szerződést köt egy vevővel. Mindezek után be kell szereznie az alapanyagot, legyártania, majd kiszállítania. Végül a másik cég kifizeti. Mindezt megteszi nemcsak egy, hanem esetenként 100 ezer termékkel. És mégis, amikor beindítod az autódat, akkor felbúg a motor. Vagy ha megnyitod a csapot, jön a víz; ég a lámpa, ha megnyomod a kapcsolót. Ez egy csoda, aminek a létrejöttéhez rengeteg ember rengeteg különböző módon járul hozzá. Egy olyan csoda, aminek mindennapi jelenlétét nem szabad alulbecsülni.
Tényleg azt gondolod, 10 perc alatt megmondható, hogy valakinek felesleges a munkája? Hogy az ő munkaköre nélkül ugyanúgy legyártható egy biztonságos autó?
Szabad cégek és állami beavatkozás
Vannak, akik nem értenek egyet a cégek működési elveivel. Azt viszont nem értem, hogy ha valaki nagy szociális változásokat szeretne elérni, miért nem a saját cégénél kezdi. Ha tényleg hisz abban, hogy valami működik, akkor miért más cégeket szeretne próbababának használni? Miért nem csinál egy saját céget ezekre az új alapokra építve? Azt gondolod, hogy többet ér a kukások munkája, mint a cégvezetőé? Csinálj egy céget, ami így működik!
Bárki szabadon indíthat vállalkozást, versenyezhet azokkal, amik már egyébként is ott vannak. Ha egy cég jobb, mint a másik, akkor megnyeri a piacot. Legalábbis általában.
Van viszont jó néhány olyan feladat is, amit az állam átvett. Néha ennek megalapozott, méretgazdasági okai vannak (tömegközlekedés), néha csak történelmileg alakult így, hogy azt gondoljuk, az állam jobb benne, pedig nem (egészségügy, nyugdíj, oktatás – ez utóbbin lehet vitatkozni).
Ez sajnos azt jelenti, hogy politikusok döntenek. A politikusok hatékonysága viszont az emberek szavazatának megnyerésében van, nem hasznos dolgok előállításában – hiszen őket nem tapossa el a piaci verseny, ha nem fejlődnek. Így a cél a szavazatok maximalizálása és nem a hatékonyság növelése lesz. Vegyük például a tanárokat. Keveset keresnek, ez tény. Valószínűleg, ha piaci alapon folyna az oktatás szervezése (például az iskolák üzemeltetését pályázattal lehetne elnyerni), akkor a jó tanárok sokkal jobban keresnének. A rosszak pedig rosszabbul.
Ráadásul a politikusok (szabályozással) sok olyan piacot hoznak létre, aminek a szabad piacon semmi létjogosultsága nem lenne. Vegyük például az egészségpénztárakat, vagy a nemrég „eltörölt” lakástakarékpénztárakat: állami támogatás hiányában nem működik.
A valódi kérdés tehát: ki dönti el, hogy ki keressen sokat?
Mivel kevesen látnak bele egy piac működésébe, sokszor könnyű elhitetni emberekkel, hogy a másik oldalon zöldebb fű nő.
Sajnos azonban ahhoz, hogy jól keress egy hierarchia tetejére kell kerülni, ehhez általában sokat kell tanulni és nagyon okosnak kell lenni. Nagyon sok energiát kell belefektetni anélkül, hogy lenne belőle valami (az egyetemisták, hacsak nincs jó hátterük, elég rossz anyagi körülmények közt élnek). És a helyzet nem rózsás az egyetem után sem. Botorság azt hinni, hogy a vagyon, a siker az ember ölébe hullik egy jó diplomával. Igazán sikeres csak az lesz, aki egyetem után is képes keményen dolgozni, kockázatot vállalni.
Hasonló ez a futballhoz. A top focisták milliókat keresnek (euróban). De egy ügyesebb 13 éves fel tudja neked sorolni az összeset ebben a kategóriában. Ez a focisták olyan kis százaléka, hogy le sem érdemes írni. Hogy kerülnek oda? Ők a legtehetségesebbek, akik a legtöbbet dolgoztak. Akiket a legtöbben nézni akarnak. Ez ugyanígy működik a közgazdászoknál, orvosoknál és még a celebeknél is (tudom, ez utóbbi hülyén hangzik, de tényleg így van).
Ha csak felszínesen nézzük a világot, vagy azt hisszük, hogy valamiféle neomarxista ideológia segítségével jobb világot tudunk barkácsolni, akkor természetesen igazuk van a fizetések újraelosztásáért kiáltó hangoknak. De ehhez el kellene felejtenünk a teljes 20. századot, amikor a bolygó felén kipróbáltuk ezt az ideológiát, és mindenhol véres katasztrófába fulladt. A szerencsésebb országokban (például Magyarországon) néhány(száz)ezer elhurcolt és megnyomorított politikai foglyon kívül annyit sikerült elérni, hogy nem tudunk lépést tartani a nyugati fejlődéssel, és a teljes társadalmat szegénységben tudtuk tartani. Kevésbé szerencsés országokban milliókat deportáltak vagy haltak éhen. Mindezt természetesen az egyenlőség nemes eszméjének elérése érdekében. De Észak-Koreában és Venezuelában is jól működik a rendszer.
Hogyan nyert a nyugat?
A nyugati „kapitalista” világban sok évszázad vér és izzadság után kitaláltuk, hogy a legjobb módja az árak meghatározásának a kölcsönös alku. Ráadásul egyéni szinten. Ugyan elég stabil világban élünk ahhoz, hogy nagyjából meg tudjuk becsülni egyes szakmák jövedelmezését a következő 10-15 évben, a végső döntést az ajánlat elfogadásáról az egyén fogja meghozni. Lehetne ez másként is, csak az nem működik (lásd fentebb). Tehát nincs olyan, hogy a bankárok fizetése ennyi és ennyi. Senki nem mondja meg, hogy te ebben és ebben a szakmában csak ennyit kereshetsz. Ha találsz olyan munkaadót, aki hajlandó más összeget fizetni, akkor azzal szerződsz le. És ezt a jogodat a nyugati kultúrában nagyon komolyan vesszük.
De akkor miért nem találnak sokan jobban fizető munkát? Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor két erő dolgozik egy piacon. A kereslet és a kínálat. Tegyük fel, hogy 100 közgazdászra van szüksége a város 10 cégének, de jelenleg csak 90 lakik ott. Az egyik cég úgy dönt, hogy magasabb bért ad a közgazdászainak. Ekkor ő be tudja tölteni az üres pozícióit, más cégnél pedig még nagyobb lesz a hiány. Ezért minden más cég megemeli a béreket, egészen addig, amíg valaki szakmát nem vált, vagy más városból oda nem jön, hallva a nagyszerű lehetőségről.
Ugyanez fordítva is lejátszódhat, ha a cégek „csökkentik” a béreket, akkor néhányan más szakma után fognak nézni.
A probléma sok szakmával, hogy nagyon könnyű helyettesítő embert találni. Ha minden, amire a munkához szükség van, pár óra betanulással megszerezhető, a gyári szalag mellől egyszerűbb átülni a kassza mellé, attól függően, hogy melyik ajánl kedvezőbb csomagot.
Végszó
Ha úgy gondoljuk, a „hasznos” szakmák magasabb fizetést érdemelnek, mint a „felesleges” munkakörök, fel kell tennünk magunknak a legfontosabb kérdést: ki dönti el, mi a hasznos? ki dönti el, melyik szakma ér többet?
Hiszek abban, hogy az egyénnek kell felelősséget vállalnia a döntéseiért, a karrieréért. Éppen ezért támogatom, hogy a szabad piac határozza meg a kereslet-kínálat alapján egyes munkakörök értékét. A kormányzat egyetlen célja ennek a kiszolgálása lehet (például átképzés támogatása) és nem a piac futtatása. Abból hosszú távon jó nem származik.
Remélem tetszett a bejegyzés, jövő héten csütörtökön jelentkezem, addig is kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Olvass tovább a befektetés alapelveiről vagy arról, hogy miért fizetsz százszoros árat bizonyos termékekért.
Szerinted milyen szakmának kéne többet keresnie? És ki tudná ezt megoldani?
🙂
Azt állítani, hogy nyugadton tiszteletben tartják a szabadmunkavállalást azért erős túlzás. Kalifornia, szilicíum völgy: a multik kötöttek egy megállapodást egymással, hogy egymás alkalmazottait nem veszik át. Amíg ez ki nem került a nyilvánosság elé, addig évek teltek el.
A másik dolog ami érdekes:
Vegyünk egy ritka szakmát, amiből a Magyarországon csak két cég foglalkoztat embereket. Ahelyett hogy egymásra licitálnának, inkább kölcsönösen együttmüködnek. Így szegény munkavállalók kénytelenek külföldön munkát keresni.
Talán egy Szilícium-völgyben még betartható egy ilyen hallgatólagos megállapodás, de már egy városban sem nagyon…
Ahogy pár jó szakmabeli indíthat egy harmadik céget (pláne, ha nem nagyon tőkeigényes), pillanatok alatt elszívja a jó munkaerőt. Szóval lehet próbálkozni, de nem valami stabil dolog.
És mindig ott van a külföld vagy másik város, akivel versenyezni kell…