Internetes fórumok böngészése során gyakran találkozom azzal a problémával, hogy valaki nem tud felmondani a munkahelyén. Vagy még rosszabb, nem mer ellentmondani a vezetőnek, még akkor sem, ha törvényellenesen bánnak vele, mert félti a munkáját. És ha valaki azt hiszi, hogy ez csak minimálbéres fizikai munkásokkal történik meg, nagyon téved. Rendszeresen látom, hallom, olvasom ugyanezt diplomásoktól, szenior pozíciókban dolgozóktól is.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Természetesen létezik, hogy valakivel elbánik az élet, és most éppen (vagy önhibáján kívül egész életében) hasonló helyzetben kell élnie. Csak remélni tudom, hogy a környezete (és az idő) tud eleget segíteni neki.
A többiek számára viszont az a jó hírem, hogy az anyagi nehézségeik, az ebből fakadó stressz megoldható. Azt persze nem mondom, hogy könnyű. Sőt, a legrosszabb az összes közül: lemondással jár.
De ha aggódnod kell amiatt, hogy anyagi megterhelést jelentene a munkád elvesztése, az autód lerobbanása, egy fogorvosi vizsgálat, akkor a lehetőségeid felett élsz (vagy nagyon a pályád elején vagy).
Ha az utóbbi 2-3 évet végig dolgoztad és nem volt komoly probléma az életedben, akkor a vésztartalék hiánya minden eséllyel a te hibád. Ez pedig a munkahelyi szolgaság első lépcsője. Gyakorlatilag minden esélye megvan, hogy saját magadat tartod szolgasorban.
Ha a munkád megtartása választ el a teljes anyagi csődtől, akkor semmivel nem vagy jobb helyzetben, mint egy szolga. Ez pedig legtöbbször nem a kapitalizmus, a kormány (akit nem felmentek, mert miattuk kellett elköltöznöm a szülőföldemről) vagy az oktatás hibája. Gyakran magunkat hozzuk olyan helyzetbe, amit nem tudunk finanszírozni.
A megoldás előtted van
Amikor munkába állsz, az legyen az első, hogy vésztartalékot képzel. Ha nincs vésztartalékod, akkor nem engedheted meg magadnak a felújítást, az autó fenntartását, a mobilinternetet, de jó eséllyel még a céges kantin is túl drága neked, nem hogy az étterem. (Más szokásokról nem is beszélve.)
De ha meg is van a vésztartalék, a legtöbbek akkor sem találnak egyszerűen alternatív munkát. Az majdnem mindegy, hogy ennek az oka a rosszul választott karrier, vagy a leszakadó kistérség. Ha ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagy, akkor pedig nem elég 6 hónapnyi fedezet.
Ha hosszabb ideig képes vagy munka nélkül kihúzni, akkor van lehetőséged a relokációra, önmagad átképzésére, esetleg a munkák közti pihenésre. Akinek pedig lehetőségei vannak, azt nagyon nehéz sakkban tartani.
Szerintem pedig ennél sokkal többet érsz! A döntés, hogy szolgaként szeretnél-e élni, legtöbbször a te kezedben van.
Ez sajnos azt gondolom nem ennyire fekete -fehér.Én biztosra veszem,hogy van olyan helyzet,amiből nagyon kicsi a lehetőség kitörni.Ráadásul minnél tovább van benne az ember,annál jobban guzsba köti lelkileg is.Az írás inkább arra igaz teljesen, aki egyébként a megélhetéshez eleget keres és még sincs tartalékja.