Kinek kedvez a feltétel nélküli alapjövedelem?

A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) egy nagyon egyszerű koncepció, mely újra és újra előjön a közéletben és a politikában. Lényege, hogy állampolgári jogánál fogva mindenki jogosult a létminimumot elérő juttatásra. Most éppen a Válasz online cikkébe botlottam bele (ezért ez a bejegyzés részben reakció Pogátsa Zoltán érveire), de egyébként is terveztem erről írni.

Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem, vagy iratkozz fel a youtube csatornámra, ahol meghallgathatod a heti bejegyzéseket illetve követheted a költségkövetésemet is. 🙂

Ugyan vannak ötletek arra, hogy csupán a munkanélküliek kapják meg ezt a juttatást, de akkor valójában a munkanélküli segély időbeli kiterjesztéséről, növeléséről lenne szó. Az ellenérvek ugyan hasonlóak, mégsem tartom szerencsésnek keverni a két kérdést.

Az FNA előnyei

A pozitív oldalait – némi szentimentalizmussal -Pogátsa Zoltán nagyon jól összefoglalta. Milyen jó lenne, ha senkinek sem kéne azon aggódni, hogy meglegyen a napi betevője! Úgy gondolom, hogy emberképtől függetlenül mindenkinek ez a célja. Többek között a blog elindításának egyik motivációja, hogy minél több embernek segítsek elérni ezt.

Sajnos ezzel az utópisztikus gondolattal vége is van a feltétel nélküli alapjövedelem előnyeinek.

feltétel nélküli alapjövedelem
Emberkép

A jobb- és baloldali emberkép közti különbség nyilvánvaló. A jobboldali kép szerint akkor működik jól egy társadalom, ha a tett és a következmény minél közelebb van egymáshoz. Sokan azt gondolják, a jobboldal szerint az ember mind a sikert, mind a sikertelenséget magának köszönheti. Én azonban ezzel nem értek egyet. Ez a gondolkozás sokkal inkább arról szól, hogy úgy lesz a lehető legtöbb ember sikeres, ha a felelősséget az egyén kezébe tesszük. Ez azért nem ugyanaz.

A baloldali nézet szerint viszont az ember természeténél fogva alkotni szeretne, saját belátására hagyva is értékteremtő munkát végez, ezért nincs szükség a tett-következmény kapcsolatra, mint motiváló erőre.

Hogy melyik az igaz? Azt kell mondjam, hogy mindkettő. Vannak emberek, akik állandó lelkesedéssel próbálnak valami értéket létrehozni – többek között a blog írója és KonyhaTündér is ilyen. A probléma ott kezdődik, ha azt feltételezzük, hogy a világban csak ilyen emberek léteznek.

Vannak emberek, akik hatékonyan tudnak működni úgy is, hogy nincs rajtuk megélhetési nyomás. Nekik természetesen hasznos lenne egy ilyen intézmény.

Azonban ezt kivetíteni a társadalom egészére igen nagy optimizmusra vall. Pláne azt mondani, hogy mindehhez csak jó helyre kell születni… Abba nem is mennék bele, hogy az átmeneti időszak kivitelezhetetlen (hiszen aki már a semmittevésbe születik, abból kis eséllyel lesz szigor nélkül hasznos tagja a társadalomnak).

Vannak tehát emberek, akik számára sajnos nem az alkotás a cél. Ha ez nem így lenne, akkor a falusi kocsmák üresek, a kertek pedig teli lennének. Hiszen falvakban szinte mindenkinek van legalább egy kis művelhető kertje. A széles körűen elérhető munkaügyi támogatások, erős szociális háló mégsem a helyi vállalkozások felfutását, sokkal inkább generációk munkakerülését segítették elő. Hányszor kell még feltalálni, hogy ha pénzt dobunk a problémára, az nem javít rajta?

Mi áll a legközelebb a feltétel nélküli alapjövedelemhez?

Ráadásul minden jóléti államban van példa a rendszeres, állami jövedelemre, ezt nyugdíj formájában adják. Mielőtt leírom az aktivitási adatokat, szögezzük le: nem állítom, hogy nem játszik szerepet a gyengébb egészség, valamint a végigdolgozott élet utáni fáradtság. Mégis, gondoljunk csak bele, hogy milyen hatást gyakorolna egy intézkedés, ami gyakorlatilag előrehozná a nyugdíjas kort 55-65 éves korra? Az 55-59 éves korosztály 74%-os aktivitási rátája a 60-65 éves korosztályban 42,6%-ra zuhan. Lefelé húzzák az átlagot a Nők40 keretében nyugdíjba vonulók. A 65-70-es korosztályban már csak 9,1% aktív. Öt évvel később már 5 % alatt van az aktivitás. (2019, ksh.hu) Vajon mekkorára csökkenne az aktivitási ráta a fiatalabb generációknál. Ha ma 40-50-es korosztály 90%-a aktív, miért ne feltételeznénk akár 10% csökkenést?

Az alacsonyabb munkaerőpiaci részvétel viszont jelentősen csökkentené a hazai összterméket (GDP) is. Ha pedig nincs, aki megtermelje a GDP-t, akkor a legszegényebbeknek nem fog jutni. (Áruhiány okozta infláció.)

Személyiség és egyéni képességek

Itt kell sajnos megemlékeznünk arról, hogy az élet nem egy fair játék. Az intelligencia, ami a szülők szocioökonómiai helyzetén kívül jól előrejelzi az egyén társadalmi helyzetét is, sajnos nem egyenlően oszlik meg a társadalomban. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy valaki értéket állítson elő (valaki fizetni akarjon a munkájáért), valamiféle alapintelligenciára szüksége van. Ráadásul ahhoz, hogy sikeres is legyen (tehát ne csak kudarc érje, ami miatt abbahagyja a tevékenységet), még sok esetben átlagos intelligencia sem elég. Az emberek 50%-a pedig az átlag alatt van. (Megj.: az intelligencián kívül számos személyiségtényező hozzájárulhat ahhoz, hogy ki mennyire tudja „értelmesen” lefoglalni magát.)

Ezt végiggondolva pedig könnyen megláthatjuk a cégek hozzáadott értékét: a munkát lebontják olyan egységekre, amit az adott egyén nagy biztonsággal, megfelelően el tud végezni. Ha feltétel nélküli alapjövedelem segítségével kiemeljük munkapiacról azokat, akik „értelmetlennek tartják a munkájukat”, akkor pont a legkiszolgáltatottabb réteget tesszük „rabszolgasorba”. Vagyis a szinte végtelen számú potenciális munkáltatót lecseréljük néhány populista pártra.

Arról nem is beszélve, hogy egy jelentős réteg a politikai csatározások célpontja lenne, ezáltal „nagyratörő” politikusok szavazóbázisa lehetnének. Soha többé nem lehetne választást nyerni egy olyan programmal, ami csökkentené a szociális juttatásokat!

A feltételezés tehát, hogy mindenki többre vágyik, mindenkinek kielégítő munkára van szüksége, téves és veszélyes állítás. Sajnos nem mindenki alkalmas erre. (Éppen ezért maradnak Pogátsa által „bullshit” munkakörnek nevezett pozíciókban, ez azonban nem a munka hasznosságát, hanem emberünk képességeit, rendszerben gondolkodását határozza meg – erről azonban a blog olvashatósága érdekében hétfőn adok ki egy rövid bejegyzést.) A nehézségek nélküli élet pedig egyenesen emberiség ellenes gondolat, erről egy későbbi bejegyzésben részletesebben írok majd.

Így vezet a jó szándékkal kikövezett út a pokolba. Nemhogy segítünk a legrosszabbul járt rétegnek, hanem hamis „fedezd fel önmagad” mottóval kiárazzuk őket a munkaerőpiacról. Ezzel pedig generációkra tönkretesszük őket.

Még egy pont a szociális juttatások mellett

Persze nem szabad elfelejteni a szociális/törődő oldal igazságát sem. A technológiai fejlődés valójában ugyanannyi, ha nem több munkát hoz létre, mint amennyit feleslegessé tesz, de az valóban igaz, hogy a munkavállaláshoz szükséges intelligenciaszint (hogy kevesebb kárt okozzon valaki, mint hasznot) egyre magasabbra tolódik. Emiatt sajnos vannak és lesznek olyanok, akiket nem lehet piaci alapon foglalkoztatni. Ilyen embereknek azonban az állam tud munkát (például közmunkát) biztosítani, nem pedig munkanélküli segélyt.

Működhet-e bármikor az FNA?

Ez a kérdés sajnos inkább piaci, mint szociológiai. Igen, működhet, de valószínűleg csak akkor, ha készen áll a mesterséges intelligencia és le tudjuk csapolni a csillagok energiáját,amiből anyagot tudunk létrehozni, vagyis a számítógépek 100%-ban meg tudják oldani az ember minden problémáját.

A feltétel nélküli alapjövedelem mellett érvelők sokszor felhozzák, hogy a gépek elveszik az emberek munkáját. Ez hatalmas tévedés, nem teljesen értem, hogy ennyi évvel az ipari forradalom után még mindig feljön a téma. Az emberek potenciális életszínvonala szinte végtelen.

Az automatizálásnak két hatása van. A gépek hatékonyabbá teszik az emberek munkáját, ami növeli a kibocsátást, ez mindenkinek jó.

Ezen túl versenyre kelnek az általában alacsonyan képzett munkaerővel (hiszen ezeket a pozíciókat lehet hatékonyan gépesíteni). Ekkor a munkaerő költsége csökken, ezért kevésbé éri meg gépesíteni. (Nagyon gyorsan feledkeznek meg sokan arról, hogy mennyire drága is valójában a gépesítés.). Tehát azok, akik nem tudnak valami nagyobb hozzáadott értékű pozícióban elhelyezkedni, alacsonyabb bérrel kénytelenek beérni.

Igen ám, de az alacsonyabb költségek miatt nagyobb kibocsátásra van igény, így a gépek ugyan megszűntetnek pár munkakört, de sokkal több nyílik – például az ipari forradalom óta a közel 100% mezőgazdasági foglalkoztatás helyett mindössze 3% szerzi innen a jövedelmét. Cserébe a többség először az iparban, majd a szolgáltatószektorban helyezkedett el, előtte soha nem látott életszínvonalat biztosítva mindenkinek. De hogy gépesítesz szolgáltatásokat? Próbálkozások vannak ugyan, de mi akadályozza meg az embereket, hogy még több, újabb, magasabb szintű szolgáltatást hozzanak létre? Mi az életszínvonal maximuma?

Itt érünk vissza a csillagok lecsapolásához: amikor a gépek előállítási költsége potenciálisan 0 (feltételezvén végtelen csillagenergiát), akkor előfordulhat, hogy a munkaerő ára (értéke) szintén nulla lesz. Ekkor bizony feltétel nélküli alapjövedelemre lesz szükség.

Szerintem még van pár évünk gondolkozni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről, de nem biztos, hogy valójában szeretnénk feleslegesek lenni mi, emberek.

Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).

pénzügyi coaching
Jelentkezz a KK pénzügyi coachingra akár ingyen is!

Ha a pénzügyeid helyretételében szükséged lenne egy kis segítségre, abban szívesen segítek bármiféle értékesítés nélkül. Kattints ide a részletekért! Még youtube reklámot is készítettem. 🙂

Korábbi tartalmak:

6 comments on “Kinek kedvez a feltétel nélküli alapjövedelem?

  1. Szerinted hogy lehetne legegyszerűbben megoldani a leghatékonyabb társadalmi felzárkóztatást?

    Van olyan, hogy senkinek nem kell aggódnia a megélhetésért?

  2. Bocs, kicsit hosszú lett, de erről a témáról órákat tudnék beszélgetni.:)

    „A technológiai fejlődés valójában ugyanannyi, ha nem több munkát hoz létre, mint amennyit feleslegessé tesz…”

    Ezzel csak az a baj, hogy több munka létrehozását úgy éri el, hogy tök felesleges munkakörök jönnek létre. Szükség van például babysitterre, mert anya és apa dolgozik. Ahelyett, hogy a saját anyja és apja lenne a gyerekkel.
    Szükség van pizzakiszállítóra, ahelyett, hogy otthon főznénk valamit néha. Vagy akkor már elmennénk étterembe, és gyalogolnánk 500m-t. Nem, túl elfoglaltak vagyunk ahhoz.

    Arról nem beszélve, hogy micsoda túltermeléshez vezet ez.

    Valamint csomó új technológia bevezetése az emberek életébe önmagát gerjesztő folyamat. Mert igaz ugyan hogy Londonban él a család, és a nagymama nem láthatja az unokákat, de ott a Skype, és azon látja. Régen egy helyen élt minden ismerős, nem is lett volna ilyenekre szükség.
    Vagy el lehet repülni fapadossal megnézni valamilyen tömegturista helyet, ahelyett, hogy a közelben keresnénk kikapcsolódási lehetőséget. És persze így szükség lesz ott szállásadóra, szükség lesz utaztatásra.

    Csak közben meg megy a siránkozás, hogy globális felmelegedés, meg tönkretesszük a bolygót. Hát pont ezzel a túltermeléssel tesszük tönkre, de amíg mindenkinek napi 8 órát kell dolgozni, és ugye a technológia által sokkal hatékonyabb, tehát többet tud előállítani, csak úgy lehetséges, hogyha sok felesleges dolgot állít elő, ezzel kizsigerelve a Földet. Ez az ajándék a következő generációnak a fröccsöntött kínai gagyi mellett. Szép jövőkép.

    A másik dolog a végletekig lebontással, hogy elveszik az alkotás öröme. A cikkben azzal érvel a szerző, hogy sok embernek ez nem is öröm. De ha egyszer egy gyárban ugyanazt a mozdulatot elvégezve egy nap 5000-szer nem is tapasztalta meg soha, akkor honnan tudná azt. És reggel 5-ös kelés után, hogy odaérjen a műszakra, egész napos robot után 3 műszakban, majd pont lesz kedve a kiskertet kapálni, ahelyett, hogy az egyetlen szórakozási lehetőséget választaná, ami belefér a napi 2-3 óra szabadidejébe, elmegy kocsmázni.

    De az ugye nem baj, mert termeli a GDP-t egész nap, aztán a kocsmai iszogatással megintcsak.

    Aki ezt választja, az dolgozzon, aki megelégszik kevesebb fizetéssel, kevesebb fogyasztással, az viszont nem választhatja azt, hogy mondjuk csak napi 1-2 órát dolgozik, mert ilyen az egész rendszer. Magyarországon még a 4 órás munka is ritkaságszámba megy. Pedig, az lenne a work-life balance. Nem az, hogy ha nézünk egy 9 órási kezdést, akkor fel kell kelni fél8-8-kor, hogy odaérj a munkahelyre, hacsak nem a szomszédban dolgozol. Este végzel 6-kor mert ugye a munkáltatók bevetik az 1 órás ebédidő trükköt is, aminek az az értelme, hogy úgyse eszik senki egy órán keresztül, és így a 90% visszamegy korábban dolgozni. (Kedvencem a lidl-ös állásinterjú volt, ahol azt mondja, hogy ráadásul ki se lehet menni az épületből ebédszünetben.) Hazaérsz este 6-ra, vagyis hazaérnél, mert ugye a bevásárlás, főzés, gyerekért elmenni még hátravan. Aztán este 8-9-kor végzel mindennel, és mehetsz aludni, hogy másnap fitt legyél a munkahelyen, mert különben…

    Lehet, hogy az FNA átesés a ló túlsó oldalára, de a mai rendszer akkor mi?

    Még egy kérdés a végére a következővel kapcsolatban: „Szerintem még van pár évünk gondolkozni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről, de nem biztos, hogy valójában szeretnénk feleslegesek lenni mi, emberek.”

    Tényleg kíváncsi vagyok: Miért felesleges valaki attól, hogy nem más mondja meg, hogy mit csináljon?

    1. Köszi a választ, szívesen olvastam, ha hosszú is volt.
      A válasz is lehetne akár egy bejegyzés is, de igyekszem én is rövidíteni a válaszaimon.
      Mi sokat főzünk, ez egy tudatos döntés. Én is szeretnék sok időt tölteni a gyermekeimmel, de mindez nem kötelezettség, hanem egy döntés kérdése. Ahogy az is, hogy valaki kínából veszi a szemetet, futárral hozatja az ételt. Ezek nem felesleges munkakörök, hanem a magas életszínvonal kellékei (egy pizzéria 8 óra alatt kiszolgál 100 családot 2-3 emberrel, míg ha otthon főzöl 8 óra alatt 4 családot látsz el). Egyébként érdekes, hogy sokan panaszkodnak, hogy ma mennyit kell dolgozni (a Lidl-ös példa tényleg nagyon problémás), de a 8 órás munkanapot és az 5 napos munkahetet is a technológiai fejlődés tette lehetővé – már nem kell heti 60+ órát dolgozni, hogy legalább étel legyen az asztalon. Nincs kizárva, hogy 10 év múlva kevesebbet kell majd. Én nem tudom megmondani, hogy mennyi lenne az optimális worklife balance, de csodálkoznék, ha gyerekteleneknek ami az emberek nagyrésze (a gyerekre ~ 8 év figyelem kell, a többiben már nem vágyik a szülőre) 8 óránál kevesebb idő alatt kellemesen elfárad, büszkén teszi le a fejét. (Egyébként a kiskert kapálás a munkanélküliekre volt példa, akik elméletben alkothatnának.) És azt gondolom, hogy a maga szintjén, aki 5000-szer megcsinálja ugyanazt a mozdulatot, ezzel jó terméket hoz létre, az alkotott.

      Az utolsó gondolatomat félreértetted: az arról szól, amikor a gépek mindent jobban és hatékonyabban meg tudnak valósítani, ez esetben az embernek bármi igénye lenne, azért nem kell megküzdenie, hanem azonnal előállna. Tehát az emberi munka, alkotás (ha úgy tetszik), feleslegessé válna. Ettől függetlenül a kérdés jogos: felesleges-e attól egy tevékenység, hogy más számára nem teremt értéket? Nem gondolom, viszont abban szinte biztos vagyok, hogy az emberek nagyon el tudnak térni a saját belső értékrendszerüktől, vagy sokaknak lehet téves értékrendszerük. Emiatt szükséges egy társadalmi iránymutatás, amit fő vezérfonálként lehet használni. Nem kötelező, de javallott.

  3. Üdv, a nemzeti össztermék az nem GDP, hanem GNP.

  4. „Szerinted hogy lehetne legegyszerűbben megoldani a leghatékonyabb társadalmi felzárkóztatást?” be kellene záratni a kereskedelmi bankokat.

Comments are closed.