Közös kassza – házastársaknak kötelező

A párok életében az egyik leggyakoribb konfliktus a pénzügyek kezelése. Legalábbis az amerikai válási statisztikák ezt bizonyítják. A bejegyzésben írhatnék arról is, hogy ennek valószínűleg az egyik fő oka a pénzügyi tudatosság hiánya, de most inkább a közös kassza intézményéről lesz szó.

Jelentkezz befektetési oktatásra!

Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!

A bejegyzésről készült videót itt hallgathatod meg.

Tudnotok kell, hogy én inkább konzervatív szemlélettel tekintek a házasságra, ennél fogva a közös kassza mellett foglalok állást. Természetesen nyitott vagyok a különleges esetekre, de abban reménykedem, hogy a főszabályban a bejegyzés végére egyet tudunk érteni.

Mit jelent a közös kassza?

Az internetes kommentek alapján mindenki mást ért a fogalom alatt. Ez szerintem érthető, közel sem annyira egyértelmű a határvonal, mint azt szeretnénk. Véleményem szerint az a közös kassza az, amikor a házaspár a teljes költségvetés felett közös akarattal rendelkezik és minden komolyabb vásárlásról közös döntés születik. Ebbe szerintem nem tartozik bele, ha a „közös költségeket egy közös számláról fizetjük, a többihez nincs köze a másiknak”, a „hazaadom a fizetésem egy részét” és a „ha van pénze rá, azt vesz meg, amit szeretne”. Tehát ha „van ő pénze és én pénzem”, akkor szerintem nem közös a kassza, hiába vannak közösen fizetett tételek.

közös kassza

Mi KonyhaTündérrel közös kasszán vagyunk, de ettől persze vannak olyan zsebek, amiket 100%-ban egyikünk használ. Ilyen a ruhazsebünk (még ha KonyhaTündér néha gonosz módon az enyémet felhasználja arra, hogy ruhát vegyen nekem), vagy a hobbiknak fenntartott rész, de az éves keretösszegről mindig közösen egyezünk meg. Ezen kívül, ha nagyobb dolgot veszünk belőle, akkor azt a másikkal egyeztetjük, hiszen ez a cash flow miatt is fontos.

A közös kassza miértje

Ugyan elismerem azt, hogy mindig vannak változások az életünkben, de a házasság egy olyan életre szóló kötelék, amelynek minden változással szemben tartósnak kell lennie. Éppen ezért bármi, ami az integrációt nehezíti, megkérdőjelezi a házasság sikerét. Ennek az integrációnak az egyik alapvető pontja a közös kassza, még akkor is, ha a házasság előtt szerzett vagyont valamilyen szinten a törvény is külön kezeli.

Tehát úgy gondolom, hogy ha nem akartok közös kasszán lenni, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért akartok összeházasodni. Persze nem muszáj megházasodni, sőt kifejezetten ellenjavallott. A statisztikákat megnézve lassan a rulettasztalon jobban jársz (ez egyébként egy érv lehet például az elrendezett házasságok mellett). Azt gondolom, hogy ez annak a következménye, hogy a házasság intézményét egy jogi aktussá értéktelenítettük. Igyekszem nem vallásos propagandát csinálni az oldalból, de azt hiszem, hogy ez egy pont, ahol a keresztények nagyon jól megértették a lényeget – a házasság sokkal több, mint emberi kötődés. Éppen ezért, aki nem köteleződik el anyagilag is a házassága alatt, mert fél, hogy válás esetén felezni kell a vagyont, az nem értette meg, hogy mennyivel többet veszít valójában a váláskor.

De ha úgy döntesz, hogy mégis megfogadod (általában család, barátok, közepesen távoli, távolról sem kedvelt rokonok előtt), hogy megosztod a másikkal az ágyad, lakásod, élettered, életed, hogy közösen néztek majd szembe a gyermeknevelés megpróbáltatásaival (ami potenciálisan életed legnehezebb feladata), akkor milyen perverz megfontolás visz rá arra, hogy pont a pénztárcád hagyd ki az egyenletből?

Közös célok

Nyilván senki nem a válás gondolatával házasodik, az eskü jelentése, hogy a hátralévő életed egészét a másikkal szeretnéd tölteni. Ez idő alatt lesz 3-4 nagy pénzügyi döntés: mennyit rakj el nyugdíjra, mennyi házat vegyél, mennyi autót vásárolj, mennyi gyereket vállalj. Ezekre nyilvánvalóan közös alapokat hoztok létre. Ha kiszámolod, akkor az élettartam-kereseted nagyobbik része erre megy el – a maradéknak pedig a nagy része közös fogyasztásra: étel, rezsi, nyaralás. Akkor tulajdonképpen mit is védesz meg a házastársadtól? A játékpénzed. Azt miért akarod rejtegetni előle?

Arról nem is beszélve, hogy a fent felsoroltak hatalmas összegek. Sokszor látom, hogy valaki azt mondja, hogy keresek ennyit és ennyit, nagyon messze van a saját lakás. Sajnos az emberek többsége egyedül nem keres eleget saját ingatlanhoz. Ha azonban van valaki, akivel közösek a céljai akkor egy ilyen nagy cél elérhetővé válik, ha mindkét fél a maximumot adja. De csak akkor, ha közösek ezek a célok.

Ha az ő pénze te pénzed és fordítva, az egy jó alap a sikerre.

A legtöbbször ráadásul sokan csak akkor jönnek rá, hogy mennyire értelmetlen volt a külön kassza, amikor bíróság előtt bizonyítani kéne valahogy, hogy a számlán levő összeg külön vagyon. Ha ilyet szeretnél, akkor írass betonbiztos házassági szerződést, bár sokak szerint pár év után azzal is csak WC-re érdemes járni.

A közös kassza elleni érvek

A nagy vagyonkülönbség szokott a talán legjobban érthető ok lenni a megosztás ellen. A fentiek alapján azonban nem látom, hogy miben lenne más a helyzet. Ha nem akarod megfelezni a vagyont, akkor nem biztos, hogy a házasság intézménye nektek való. Ezzel nincs is semmi gond, ez egy önkéntes tevékenység. Ugyanez igaz, ha vannak korábbi kapcsolatból származó örökösök.

A tulajdonolt vállalat jelenléte egy érdekes kérdés. Önmagában azt gondolom, hogy a céges vagyon ugyanúgy a közös élet része, mint a többi vagyon. Ez független attól, hogy néhány vállalatnál a vagyonnövekedés jelentősebb, mint egy normál párkapcsolatban. Az egyetlen ok, ami számomra értelmezhetővé teszi a különködést, az a cég feletti kontroll. Technikailag nincs probléma azzal, hogy mint közös vagyon, a cégből származó jövedelem kétfelé oszlik – ez teljesen normális. A nagyobb baj akkor lehet, ha a cég vezetésében folyamatos nézeteltérések vannak, ennek előzetes rendezését el tudom képzelni.

Változás

A másik, komolyabb eset lehet, ha a pár egyik tagja tényleg nagyot változik a házasság alatt. A korábban fukar anyuka hirtelen hitelkártyaadósságokba veri magát, vagy apuka a bánatát alkoholba fojtja, esetleg egy mentális betegség kiszámíthatatlanná teszi a helyzetet. Ekkor érthető módon el kell különíteni a vagyont a későbbi bajok elkerülése érdekében, de ezt a problémát nem biztos, hogy házasság előtt érdemes megoldani.

A legtöbb elkülönített kassza addig működik, amíg nincs igazán szükség rá. Utána pont azt éri el, amit el akart kerülni. Ha gyermek érkezik a családba, akkor az egyik fél fizetéséből fognak élni. Ugyanez történik, ha az egyik fél keresőképessége csökken- azonnal farigcsálni kell a közös kassza megegyezésen, a keveset kereső fél a másik könyörületére lesz bízva.

El sem tudok képzelni jobb módszert a házastársi neheztelés kialakítására, mint mikor az egyik fél jelentősen magasabb életszínvonalon élhet, mint a másik. Állandóan feljön a probléma, hogy az egyik fél nem engedheti meg magának a közös tevékenységet, nyaralást? Akkor ő otthon marad? Vagy reménykedik, hogy a másik meghívja? Pont az az egyenlőségjel esik ki, amit a házasságnak jelentenie kéne.

Azt kell mondanom, hogy a kommunizmus egy helyen működik, a családban. Minden közös, minden mindenkié (természetesen a család döntéshozói a szülők).

Véleményem szerint nem közös kassza kicsit olyan, mint a nyitott házasság. A házasság definíciószerűen zárt egység, közös célokkal, közös pénzügyekkel.

33 comments on “Közös kassza – házastársaknak kötelező

    1. Mi totálisan külön kasszán vagyunk bizonyos jól bevált költségmegosztással.Nem tudom , hogy a feleségem mennyit keres ,de nem is érdekel. Pl . Akkor cserél autót ,amikor úgy gondolja ,hogy időszerű és van rá kerete .A teljes rezsit én fizetem , a fiunk teljes ruha,cipő,iskola költségét ő állja.A napi bevásárlást többnyire én intézem,mivel ő kozmetikusként későig dolgozik,de hétvégén a háztartás nem food jellegű bevásárlását ő intézi .A nagyobb nyaralásokat általában én fizetem , a mo-i néhány naposokat többnyire ő állja
      .Én informatikus vagyok .

    2. Mi közös kasszán vagyunk.

      @Istvánhoz egy kérdés: ha, nem kívánom, de ha a feleséged elveszti az állását/megbetegszik, és tegyük fel elfogy a megtakarítása, akkor a fiatoknak fogtok azért ruhát, cipőt, iskolai kellékeket venni a te fizetésedből? Vagy azt nem, de azért elmentek külföldre nyaralni? Mi a terv?

  1. Közös kassza nem működik, ha az egyik fél pazarló, a másik meg nagyon takarékos, minden nap csak a vita van.
    A másik, az unokatesóm egy családi házat vitt a házasságba, ő is bútorozta be, a felesége semmit sem adott bele, egy szöget sem a falon, szó szerint, csak lebabázott de 2év után elváltak és követelte mindennek a felét. 2év házasság után!!!
    Unokatesóm 10évig gürizett Németországban, hogy megteremtse az egzisztenciáját. A nőnek semmije sem volt, az anyjánál lakott, eladóként a magyar minimálbért kapta.
    Évekig pereskedtek a bíróságon, mire ki tudta a nőt rakni a lakásából. A gyerek miatt is ment a harc, ott a nő nyert, ő neveli a kisfiút, de unokatesóm gyakran elhozza.

    1. Egyetértek, de a házasság működik, ha az egyik fél pazarló, a másik takarékos? Tudom, hogy a szerelem sok mindent el tud fedni, de a pénzügyek (és vallás, család, gyereknevelés) olyan téma, amit még házasságkötés előtt le kell egyeztetni.
      Tudom, hogy sok rossz helyzet van, nem bánom, hogy a törvény előtt a házasság előtt szerzett vagyon külónvagyonnak számít (kicsit a golddiggerek ellen), mégis jobban jársz, ha úgy mész a házasságba, hogy ami az enyém, a mienk és fordítva. 😉

    2. De durvábbat is tudok, az egyik barátnőm volt férje, még a házasság alatt több 10 millió forintos adósságba verte magát, ez egy veszteséges vállalkozása volt, most 75 millió forintot követel a behajtó cég, jól írtam, 75 millió forint a kamatokkal együtt. Elváltak, a volt férj teljesen eltűnt, köddé vált. A barátnőm fele fizetését letiltják, úgy hogy fél fizetésből!!! nevel gyereket, albérletet, rezsit fizet!!!! most nyomorognak. A volt férjtől egy fillért sem tudnak levonni, gyerektartást sem fizet, teljesen eltűnt, de a barátnőmnek bejelentett munkahelye van, ez az ő veszte, ezért csak tőle vonják az adósságot.

    3. Házasságkötéskor szerintem kevesen készülnek úgy, hogy a másik milliós adósságokba veri magát és lelép, ezért a külön kassza inkább csak megágyaz a feszültségnek. Ha meg valaki úgy érzi, hogy az adósság-lelépés egy valós lehetőség, akkor az szerintem nem a külön kasszával, hanem a külön élettel jár jól.

  2. @Anettee szerintem ezekben a peldakban amiket felhoztal eleve azert nem mukodott a kozos kassza mert maga a hazassag sem mukodott eleve. Egy jol mukodo hazassagban ahol megbeszelik a problemakat es ugymond “megvedik egymast” az ilyen es ehhez hasonlo dolgoktol – mint pl alkoholizmus, szenvedelybetegseg, nem mukodo ceg vegletekig finanszirozasa akkor is mikor mar a vak is latja hogy azonnal csodot kell jelenteni – nos ha ezeket megbeszelik es idoben kezelik akkor nincs valas es a kozos kassza terhere lehet valtoztatni a dolgokon, majd idovel visszatermelni a megtakaritast. De ez csak mukodo hazassagban fog sikerulni

  3. Mint mindkét modellt kipróbáló, nagyon nem értek egyet a poszttal. Terjedelmi okokból csak felületes tudok itt lenni, de szerintem a házassági szerződés és annak a részeként a külön kassza áldás. Tényleg csak röviden három aspektus:

    1. Érzelmi, pszichológiai: Érzelmileg felnőtt emberek (és a tartós párkapcsolat alapja ez) kell, hogy tudják kezelni ezt a dolgot. Kvázi egyfajta szűrő is lehet ez. Ha ez már elfogadhahatlan valamelyik fél részéről, nincs is miről beszélni. Ezen felül figyelembe kell venni egy megatrendet: egyre hosszabban élünk egyre aktívabb idős korral. Mindeközben teljesen természetes, hogy változunk. S egy nap arra ébredhetünk, hogy az egykor a másik felünkként tisztelt párunk egy idegen. Tudatossággal lehet a változásokat egy irányba terelni, de azt is el kell tudni fogadni, ha nem megy. Ilyenkor -megintcsak érzelmileg felnőtt emberek- képesek intelligens módon szétválni. Ilyen helyzetben sokat segít, ha az anyagiak eleve tisztázottak és nem minden közös.
    2. Jogi aspektus. Különösen -az egyre gyakoribb- mozaik családok esetén egy sor nagyon kellemetlen szituációt (pl. öröklés) lehet azzal elkerülni, ha a vagyoni helyzetet pontosan szabályozta a pár és nincsenek kérdéses részek. Aztán ne felejtsük el, hogy a pénzügyekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk csak pozitívan gondolkodni (min lehet osztozkodni). Ám gyakran éppen ellenkező szituációk is vannak: rossz üzleti döntések, átgondolatlan hitelfelvételek, stb., ami a másikat is magával ránthatja. Ilyenkor mentő öv lehet a család számára, ha nem volt közösködés.
    3. Pénzügyi aspektus. Számos olyan helyzet adódhat az életben, amikor igenis egyéni döntésekre van szükség. Nálunk például a vagyon egy része hosszútávú tőzsdei ügyletekbe kerül kihlyezésre. A cél a vagyon hosszútávú megtöbbszörözése. Ám ez csak úgy volt lehetséges, ha ezt a vagyonelemet külön kezelem. Ha a közösbe dobtam volna már rég elköltésre került volna. Így viszont a család hosszútávú érdekeit szolgálhatja. Olyan ez, mint a repülőgépen a biztonsági intézkedések. Először a felnőttnek magát kell biztonságba helyeznie, pont azért, hogy aztán a gyerekeken és másokon is segíthessen. Első ránézésre önzésnek tűnik, de kérlelhetelenül gyakorlatias logika húzódik meg mögötte, ami végül életeket menthet. Így van ez a külön kasszával is.

    1. @Imi: köszi, hogy leírtad, mindenképpen örülök az ellenvéleménynek.
      Szerintem amiben igazán különbözünk, az a házasság definíciója, haszna, szerepe. Ahogy a bevezetőben írtam, szerintem ez egy élethosszig tartó kötődés, ennél kevesebb esetén szerintem nem érdemes megházasodni. Azzal egyet tudok érteni, hogy a mozaikcsaládokban bonyolítja az életet – ilyen esetben még a házassági szerződést is el tudom fogadni -, a külön kasszát azonban nem
      Én azt gondolom, hogy közös kassza egyik pozitívuma, hogy szükségessé teszi a megegyezést (megtakarítási ügyekben is), ezáltal dupla olyan hatékonyan éri el a közös célokat is.

  4. Én is kontrollerrel értek egyet.

    Most sarkítok, de számomra definíció szerű, hogy a házasság egy gazdasági szövetség (is).
    Ha ez nincs meg, akkor nem igazi házasság. Ha házasság előtt nem tud egy pár közös nevezőre (szintre) kerülni a költésekben / takarékoskodásban, addig nem érdemes összeházasodni.

    DE elismerem, könnyen mondom én, akinek végül mázlija volt a pártalálásban. (Ahogy valószínű kontrollernek is)
    Nem tudom, nem tudhatom másoknak mekkora kompromisszumokat kell kötnie, hogy “legyen valaki”.

    Ugyanakkor ez is egy döntés/munka.
    Inkább “megalkuszom” egy életre, vagy kockáztatok, keresek hozzám jobban illőt.

    Másik oldalról, képes vagyok-e belátni hogy én sem vagyok helikopter és “apróságokban” engedi, a fontos dolgokban pedig kőkeményen dolgozni az egyetértésért.

    Amire ki akarok lyukadni, hogy talán nem is nagyon lehet ezt önmagában vizsgálni.

  5. A fogkefe is legyen közös, vagy az azért lehet külön? 🙂 Ha a pár egyik fele húsevő, a másik vega, akkor is kötelező ugyanazt enniük vacsorára, vagy eheti mindenki azt, amit szeret? Vagy nekik tilos összeházasodniuk? Nem, nem minden közös egy házasságban. A házasság nem arról szól, hogy az egyén megszűnik létezni, hanem arról, hogy szövetséget köt valakivel. A szövetség tartalmát meg döntsék el azok, akik kötötték.
    A legtöbb felnőtt embernek általában igénye van arra, hogy hozhasson önálló döntést, ne legyen mindenben másra utalva. De még a gyerekeknek is, ezért létezik az a fogalom, hogy zsebpénz. A 100% közös kassza ezt megszünteti, ezzel hosszú távon szépen kikövezve az utat az elégedetlenséghez, majd a váláshoz. Jó példa a kommunizmus, ugyanígy működik…

    1. Köszi a kommentet, részben egyetértek – ahogy láthatod a bejegyzésben is benne van, hogy vannak saját felhasználású zsebek -, a definícióm is ennek megfelelően lett kidolgozva.

      Nem gondolom, hogy a cikknek bármilyen előíró szerepe lenne, így nem teljesen értem a felháborodásod. Nyilván, ha te külön kezeled a pénzügyeiteket, szíved joga, attól még szerintem az egy hiba, szerintem a külön kassza ágyaz meg a közönynek. Nyilván a közös kassza nem könnyű, meg kell tanulni hozzá megfelelően alkudni – ahogy még a fogkefehasználathoz is szükséges ez a képesség egy házasságban.

    2. Ha mar fogkeferol van szo, mi kozos kasszabol fejenkent egyet veszunk. Viszont akkor jogosak a kovetkezo kerdesek feled: ha a parod eppen munkanelkuli par honapig es nincs penze fogkefere akkor igy jart es nem mos fogat? Vagy megveszed neki “ajandekba”? Ha otthon a te gyereked neveli es ezert nincs munkabol jovedelme akkor adsz neki “fizetest”? Mennyi most a babysitter oradij? Ennek csak a felet fizeted mert ugye kozos gyerek? Hogy van ez?

    3. Nem csak szélsőségek léteznek, sőt, a szélsőségek általában nem vezetnek semmi jóra. Van közös rész és van egyéni rész is, arányosan.
      Egyébként a pénz csak egy erőforrás a sok közül. Miért pont annak kéne 100%-ban közös felhasználásúnak lennie? Ott van pl. az idő, akkor az is lehet 100%-ban közös. Ha a párod épp munkanélküli pár hónapig, akkor szabadon rendelkezhetsz az idejével, mert úgyis ráér?

    4. Ha nem is 100%-ban, de valamelyest nyilván több feladatot fog vállalni a munkanélküli fél – értelemszerűen, ha mindketten el tudunk intézni valamit, az fog elmenni, aki jobban ráér.
      Mi a megoldás ilyen esetben külön kassza esetén, ha mondjuk a párodnak sem bevétele, sem megtakarítása nincsen? Haljon éhen? Mert ugye családon belül nem túl szerencsés a pénzkölcsönzés, ezt tudjuk.

    5. Félreérted. Pont azt írtam, hogy nem csak szélsőségek léteznek, mint a 100% külön és a 100% közös kassza. Van közös rész és van külön rész, arányosan. Nem hal éhen senki és nem kölcsönöz senki. Pont ugyanúgy, ahogy az időnél: a munkanélküli fél több időt tesz a közösbe, de nem válik minden másodperce közössé.

  6. Ez már szinte tündérmesébe illő idealizmus/naivitás.
    Sajnos a legjobb párkapcsolatban is előfordulhat, hogy az egyik fél egyik napról a másikra bekattan, felrak minden pénzt a lóversenyen, stb. A külön kassza nem bizalmatlanság a másik fél felé, hanem annak elismerése, hogy mindkét fél felnőtt ember.
    Az, hogy “ez egy élethosszig tartó kötődés, ennél kevesebb esetén szerintem nem érdemes megházasodni”, meg egy elég furcsa érv. Azt, hogy “élethosszig” tartott-e, majd csak a végén fogod tudni megmondani, előre ezt hinni csak rózsaszín köd.
    Szerintem akkor érdemes megházasodni (polgári értelemben persze), ha közös gyereknevelést terveztek, mert ehhez vannak bizonyos jogszabályi kedvezmények házasoknak. De ekkor is persze érdemes házassági szerződést írni, és külön tartani a pénzeket.

    1. Egyet tudok érteni azzal, hogy a házassághoz szükséges egy gyermeki naivitás – legalábbis ha cinikusan akarsz hozzáállni. Ebben az esetben teljesen jogos igény, hogy ne házasodj (vagy csak az adókedvezményért házasodj, ahogy te írtad). De ha megengedsz egy önellentmondást, akkor a példádban egy olyan esetet mutatsz be, ahol a másik fél felé pont bizalmatlanság van, egyáltalán nem felnőttként kezelés. Továbbmegyek – több felnőttség kell ahhoz, hogy a másiknál el tudd érni, amit szeretnél, tehát le tudd tárgyalni vele. Számomra a külön kassza volt mindig nagyon fura, hogy még azzal az emberrel sem osztom meg ezt a részt, akivel szó szerint még az ágyamat is megosztom. Mi van, ha elkölti a pénzem – jaj! (Mondom ezt úgy, hogy egy pénzügyi blogot vezetek, tehát elég fontos nekem a pénz.)

      De engedd meg, hogy esetleg egy alternatívát is megpróbáljak felállítani, amivel persze nem kell egyetérteni. A házasság egy kötelék, amivel azt mondod: teljesen mindegy, hogy mennyire rossz a helyzet, én akkor is a közös jólétünkért fogok harcolni. Szerintem ezért hiba, amikor “racionálisan”, vagyis inkább földi módon tekintünk a házasságra. Sokkal több annál, vagy az történik, amit a világban látsz: ha “már rossz, akkor nem kell”.

  7. Ha van egy kötelék, amivel azt mondod: teljesen mindegy, hogy mennyire rossz a helyzet, én akkor is a közös jólétünkért fogok harcolni, az nagyon jó. De akkor a házasságra, ami csak egy jogi szerződés, már semmi szükség. Az csak olyan földi dolog.

    1. Egyébként tudok szimpatizálni azokkal a hangokkal, melyek szerint az államnak ki kéne vonulnia a házasság intézményéből tekintettel a borzalmas eredményeire. Ha ez tényleg megoldaná a problémát, akkor teljes szívvel tudnám támogatni, de attól tartok, hogy ez nem ilyen egyszerű. (Egyébként mi sem a polgári esküvőnk dátumát ünnepeljük házassági évfordulóként – nem tudom, hogy ezzel mások hogy vannak.)

    2. igen, egyetertek, a hazassag (ahogy mi neveztuk: “beirnak a Nagy Konyvbe”) csak formalitas, nem is voltunk hazasok az elso tiz evben. Aztan mikor elkezdtuk a gyerekeket tervezni akkor lett ez is mert ebben a vilagban megkonnyiti az adminisztraciot. (disclaimer: ateistak vagyunk, csak polgari eskuvonk volt)

      ja es igen, mi is azt a napot unnepeljuk evfordulokent amikor megismerkedtunk, nem a hazassagi evfordulot

  8. Szerintem ez nem egy pénzügyi, hanem egy pszichológiai bejegyzés: ki mit ért házasságon?
    Ha valaki “szövetséget”, “megegyezést”, stb., annak jogos a külön kassza, sőt, akár vmilyen “társasági szerződést” is lehetne kötni jogokkal és kötelezettségekkel.
    Nekem vallásosként könnyebb a helyzetem, én az egyházi felfogást vallom: egy test, egy lélek. Persze ettől a “jobb kéz” még néha veszekszik – uram bocsá’: kiabál – a “ballal”. De innen nézve a külön kassza értelmezhetetlen.

  9. Mindig tetszettek a magasztos kijelentések a házasság kapcsán.
    Hatvas éves vagyok, eddig a közös kassza, közös gyereknevelés jól működött, de már nem…
    Hiába tűzöd ki a célt, hogy életünk végéig együtt, ha az egyik fél 35 év házasságot követően eltűnik 75 Mft kápével, úgy, hogy azt sem tudod, hogy hol van…
    Akkor most mi a teendő így utólag…
    Az elkötelezettség fontos, de ahogy a fenti példa is mutatja nem árt az “esős időkre” felkészülni (házassági szerződés, stb.)
    Remélem Nektek kell a tapasztalatok alapján újraértékelni ezt a közös kassza dolgot.

    1. Őszintén sajnálom. De engedd meg a kérdést: melyik a nagyobb veszteség: a 75 millió vagy a kapcsolat? Komolyan kérdezem, bár elismerem, hogy van prekoncepcióm…

    2. Mindkettő veszteség, mindkettőt sajnálom…
      De a kérdés, hogy a kettő közül melyiket lehetett volna megakadályozni?
      (Nyilván vannak olyanok, akik szerint a házastárs “mindenért is” felelős, de szerintem ez is túlzás!)

    3. Jogos a felvetés, engem a hűtlenség 1000-szer jobban zavarna, még ha azzal mélyíteném is a fájdalmam, hogy “csak azt ne vitte volna el”.

      Egyébként még az jutott eszembe, hogy a bejegyzés a közös kasszáról, nem a közös vagyonról szólt. (Van olyan eset, ahol el tudom fogadni.) Egyébként 35 év házasság után szerintem semmilyen házassági szerződés nem véd jobban, mint a polgári jog – jogi tanulmányok nélküli hallomásból szerzett tudásom alapján.

      Egyébként ha van kedved, akkor a sztorit hosszabban is leírhatod – volt-e utóélete a dolognak (feljelentés, lezárás, a miért megtudása).

  10. Az az érzésem, hogy itt nem ““racionálisan”, vagyis inkább földi módon tekintünk a házasságra.””
    A vallási alapú házasság megközelítéssel meg – véleményem szerint – észérvekkel nem lehet vitatkozni.

    1. Azt gondolom, hogy a transzcendens ellen az egyik legrosszabb érv, hogy nem alakulhat ki “racionális” vita, ezért nem is érdemes beszélni róla…
      Csak aztán magyarázhatjuk a bizonyítványt a borzalmas válási statisztikák miatt, ami senkinek nem jó, de a nagy okosságunkban csak azt tudjuk mondani, hogy a házasság egy rossz üzlet. Ez szerintem igaz, de nem is arról szól. Sőt én személyesen azt gondolom, hogy ha racionális módon próbáljuk megszervezni, akkor bukásra van ítélve.

  11. Miközben Te is megfogalmazod, hogy a közös/nem közös kassza sokmindent jelenthet, kicsit mégis fekete/fehérként kezeled a kérdést.

    Nálunk pld az van, hogy minden közös kiadást felesben vállalunk, ezt appal követjük (nagyjából csak, nincs filléreskedés). (Közös kiadás a gyerek is…) Ezenkívül viszont mindenki arra költi a maradékot amire akarja, semmilyen engedélykérési/beszámolási kötelezettség nincs. Nem tudok elképzelni szánalmasabb szituációt annál, mint amikor a férj “engedélyt kér” otthon a feleségtől, hogy megvegyen egy horgászbotot (vagy fordítva egy csizmát).

    Persze ez több dolog miatt működik nálunk zökkenőmentesen:
    1. A nagy célokat előre megbeszéljük, és mindketten dolgozunk érte. Pld. pár éve tudtuk, hogy ha jönnek a gyerekek, akkor nagyobb lakásba kell költözni. Abban is egyetértettünk, hogy Mo-n nagyon nagy szívás albérletbe gyereket vállalni, úgyhogy veszünk. Ennek megfelelően mindketten spórolósan bántunk a pénzünkkel. A közös dolgokkal kapcsolatban (hol nyaraljunk, milyen bútorokat vegyünk, mennyit éttermezzünk stb.) általában eleve hasonlóan gondolkodunk, ahol nem, ott találunk jó kompromisszumot.

    2. Mindketten jól keresünk, így nem a gyerek szájából veszem ki az ételt ha most éppen akarok személyi edzőre költeni. Folyamatosan haladunk előre vagyon ügyileg, úgyhogy mindenki nyugodt.

    3. Bár nincs beszámolási kötelezettség, azért alapvetően transzparensek a pénzügyeink egymás számára. Tudjuk ki mennyit keres, a nagyobb privát költéseket nem titkoljuk. Van egy közös excel listánk ahol mindketten vezetjük, hogy hol/milyen/mennyi pénzünk van félretéve, ezt elsősorban azért kezdtük, hogy tudjuk hol kell keresni ha valamelyikünkkel történik valami.

    4. Mikor gyerekvállalás miatt a feleségem bevétele drasztikusan csökkent, abban egyeztünk meg, hogy a kieső összeg felét megkapja tőlem minden hónapban (be van állítva rendszeres utalás). Az a pénz az övé, nem kérdezem mire költi.

    Na most akkor mi közös kasszán vagyunk (hiszen tudunk mindent a másik pénzügyeiről, a nagy dolgokat egyeztetjük és egy irányba megyünk), vagy külön kasszán? (Hiszen nincs közös bankszámla, a közös kiadásokon kívül mindenki 100%-ban maga rendelkezik a pénzéről)

    1. Szerintem igyekeztem egy érthető határt húzni, szerintem ebbe nem fértek bele, de ezzel én teljesen rendben vagyok. Azt se feledd el, hogy ami neked “szánalmas”, az másnak kötelező (mert különben nem éri el a céljait). De az jó, hogy megfelelő ütemben tudtok gyarapodni közös kassza nélkül is. 😉
      A közös bankszámla megléte szerintem egyáltalán nem mond semmit a közös kasszáról – ott praktikus, költség vs ügyintézési lehetőségeket kell figyelembe venni.
      Egyébként “engedélykérésnek” nevezed. Mástól is hallottam már, nem teljesen szeretem ezt a kifejezést. Itt nem engedélyről van szó, sokkal inkább egy együttműködésről. Ahogy randizásnál sem arról van szó, hogy az egyik fél elcsábítja/behálózza a másikat, hanem közösen a közös élet mellett döntenek. Remélem érezhető a különbség.

    2. Én is úgy vagyok vele, hogy csinálja mindenki ami neki jól működik. De közben te meg úgy fogalmazol, hogy
      “Tehát úgy gondolom, hogy ha nem akartok közös kasszán lenni, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért akartok összeházasodni”

      “Éppen ezért bármi, ami az integrációt nehezíti, megkérdőjelezi a házasság sikerét. Ennek az integrációnak az egyik alapvető pontja a közös kassza,”

      Bár explicite nem mondod ki, de ez azért erősen azt sugallja, hogy szerinted az a házasság ahol nincs közös kassza az kudarcra van ítélve. Na ez szerintem viszont hülyeség, és bár mi a te megfogalmazásod szerint külön kasszán vagyunk a feleségemmel, mégis minden pontot teljesítünk amit te a közös kassza előnyének tartasz.

      Nincs házassági szerződésünk, se házasság előttről jövő komolyabb vagyontárgyunk, szóval válásnál fele-fele menne mindkettőnknek. Teljesen függetlenül attól, hogy közös kasszán vagyunk vagy sem (emiatt ezt az érvedet egyáltalán nem értem. Most házassági szerződésről, vagy közös kasszáról beszélsz?)

      És emiatt pont ugyanannyira el vagyunk köteleződve egymás felé anyagilag, mint aki közös kasszán van. Ha válunk, a feleségem viszi a vagyon felét, és ez rendben is van így. A nagy céljainkat mi is megbeszéljük, azokra közösen készülünk.

      Úgy fogalmazol, hogy “rejtegeted” meg “véded” a “játékpénzed” ha külön kasszán vagytok. Mi azon vagyunk, mégsem rejtegetünk semmit. A “véded” meg nem is tudom értelmezni. Nem azért van “én pénzem” meg “te pénzed” mert attól félek, hogy elszórná a feleségem (és fordítva), hanem azért, mert attól hogy összeházasodtunk nem szűntünk meg önálló egyéniségek lenni. A facebook profilunk sem közös, barátaink is vannak külön is (bár ismerjük a másik teljes baráti körét, de van akivel nagyobbrészt csak egyedül találkozunk), hobbiból is van közös is meg nem közös is. Meg pénzből is van saját is meg közös is.

      Nyilván ha arról lenne szó, hogy valamelyikünk folyamatosan feléli minden bevételét és ezért nem jutunk egyről a kettőre, az egy másik dolog. Az szerintem is extrém fontos, hogy hasonlóan gondolkodjon a két fél a megtakarítás, a pénzügyek fontosságáról.

      Úgy érzem nálatok a közös célok kizárólag anyagi jellegűek (legyen x Ft nyugdíjmegtakarításunk y éves korunkra). Nálunk deklaráltan vannak “boldogsági” célok is. Ha valamelyikünk úgy érzi valamiről hogy az neki fontos és megéri, akkor költsön rá. És ezért jó a saját kassza: mindketten úgy priorizálunk és spórolunk ahogy az egyéniségünknek megfelel. (Mégegyszer: az adott, hogy mindketten félretesszük a bevételünk egy jelentős részét. Viszont a maradék az teljesen egyéni.)

    3. Szerintem KonyhaTündér fejbe is vágna, ha csak anyagi közös céljaink lennének. 😀 Nyilván nekem ez fontos része az életemnek, neki nem nagyon.
      Én egyértelműen a közös kassza mellett vagyok, ezt nem tagadom, sőt azt is gondolom, hogy sokkal több “megfelelő” házasság alakul ki így (bár a házasságok száma sokkal alacsonyabb lesz). Szerintem a közös ágy problémája egy jó példa: nem szűnsz meg külön test sem lenni, de mégis megosztod az ágyad. Ha pedig nem, akkor általánosan valami baj van – gyakran az egyik fél horkolása.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.