Lopás és a közgazdászok

A mai bejegyzésben abba szeretnék kicsit mélyebben belemenni, hogy miért nem szeretik a közgazdászok a lopást, meg úgy általában a bűncselekményeket. Kézenfekvő válasz a moralitás, de a közgazdászok praktikus emberek: a lopás gazdasági szempontból nem hatékony.

Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!

A bejegyzésről készült videót itt találod.

A kérdés megválaszolásához először azt kell megértenünk, hogy mire vágynak a közgazdászok. A legalapvetőbb vágy a GDP növelése. Azért ezt nézzük, mert ez a legegyszerűbb szám egy ország gazdagságának mérésére. A GDP növelésének módszere a „hozzáadott érték” képzése, azaz ha a munkáddal több értéket teremtesz, mint amennyi erőforrást felhasználsz.

lopás

Egy normál üzlet alapanyagokat vásárol, majd az átalakítás végén drágábban adja el. A kereskedők fizikai (vagy piaci) távolságokat ívelnek át, így adnak hozzáadott értéket a piacnak. Sok kis egyéni hozzáadott érték végül egy országnyi GDP-nek felel meg. Az ország gazdasági outputja pedig nagyon fontos, végeredményben ez adja meg, hogy mennyire gazdagok ott az emberek. A gazdag ember létrehozása pedig a közgazdaságtan hozzájárulása a világhoz. (Remélem, azt minden közgazdász elismeri, hogy nem csak ennyi van az életben.)

Vissza az eredeti gondolathoz

A tolvajlás legjobb esetben is csak egy nulla összegű játék, hiszen semmit nem hozol létre azzal, hogy ellopsz valamit. Az egy dolog, hogy a gazdaság növekedéséhez pozitív összegű játékokra van szükség, de még rosszabbá teszi, hogy a valóságban a legritkább esetben nulla a végösszeg, ha a járulékos költségeket is hozzászámolod.

Az elveszített értéket az okozza, hogy általában tervezés és valamiféle munkaerő megy bele (végre kell hajtani). Ez az energia egy munkahelyen hasznos tevékenységekbe fektetve komoly pozitív hatással lehetne. De aki lopással és annak tervezgetésével tölti az idejét, az nem dolgozik.

Ennél még rosszabb a helyzet, ha számításba vesszük az elkerülésre fordított erőforrásokat is. Biztonsági rendszereket telepítünk, az állam értékes rendőrségi erőforrásokat használ fel a megelőzésre és büntetésre. Sőt, néha nem vásárolunk meg valamit, ami növelni a GDP-t csupán azért, mert túlságosan féltjük. Én például olyan számítógépet használok, amit nem sajnálnék, ha elvinnének, de a lakásom szinte teljes mértékben így van berendezve. Hasonlóan igaz ez a világkereskedelemre is (a vámokra és egyéb adókra). A legnagyobb fejlődést úgy érjük el, ha szabadon tudnak kereskedni az országok egymással, különösen, ha a hadseregre sem kell költeni. Ennek ellenére a GDP 1-2-5%-át katonai kiadásokra költjük el (aminek van hasznos része is).

És még rosszabb, ha az eltulajdonított javakat eladásra tulajdonították el. A szívem szakad meg, amikor értékes infrastruktúrát (tipikusan kábeleket, elektromos berendezéseket) lopnak el a benne levő réz miatt vagy katalizátort a nemesfémekért. Az okozott kár töredéke a tolvajlás profitja. (Általánosan megfigyelhető egyébként, hogy a lopott áru olcsóbban forog a piacon, tehát mindenképpen értéket veszítünk.)

Adózás

Az éles szeműek felfedezhették már, hogy a szociális ellátások egy jelentős része is hasonlóan működik. (Az állami szolgáltatások – infrastruktúra, közszolgáltatások – egy másik téma, ezt ne keverjük ide.) Elveszünk valakitől (erővel) némi pénzt, és jelentős erőforrások ráfordítása mellett másnak odaadjuk. Mégis, a legtöbb közgazdász rendben vannak ezzel. Legalábbis kevesen figyelnek azokra, akik szerint az adóztatás lopás.

Ugyan én személyesen nagyon szimpatikusnak tartom ezt a gondolatot, el kell ismernem a „másik oldal” jogos érvelését. A közgazdászokat – akármennyire is ezt mutatják sokszor -, általában nem az összes létrehozott vagyon érdekli, hanem az úgynevezett hasznosság. Ugyanaz a forint egy szegény embernek sokkal többet ér, mint egy gazdagnak. Tehát egy országban az összhasznosság egy jobb mérőszám lehetne, ha tudnánk mérni. A szociális ellátások pedig növelhetik ezt. (Csak óvatosan velük, mert könnyű demotiválttá tenni az embereket.)

Felmerül azonban a kérdés: miért más a szociális ellátás, mint a legalizált tolvajlás? Szerintem teljesen jogosan merült fel benned ez a kérdés. Emlékszem arra az időre, amikor a „megélhetési bűnözésről” folytattunk társadalmi diskurzust. Elméletben teljesen védhető koncepció. Ha valaki az éhhalál ellen küzd, akkor morálisan nem elítélhető, ha elvesz. Mégis, az adózást és visszaosztást hatékonyabbnak találtuk. Pedig a közvetlen lopáshoz még köztes állami alkalmazottak sem kellenek!

Ennek több oka is van, az egyik legfőbb a kiszámíthatóság. Amikor adót fizetsz, akkor pontosan tudod (vagy legalábbis, ha akarod, akkor tudod), hogy mennyi lesz. A maradékkal tervezhetsz (ha nem teszed, akkor ideje egy pénzügyi coachingnak az életedben 🙂 ). A tolvajok pedig általában nem bejelentve érkeznek évente 12-szer, hanem véletlenszerűen. Az emberek pedig szeretnek tervezni.

Egyéb érvek a lopás ellen

A másik, hogy a tolvajlás általában a szegényebb rétegeket jobban érinti. Nekik kevesebb lehetőségük van megvédeni a tulajdonukat, és általában „megélhetési bűnözőkhöz” is közelebb laknak. Ez persze már nem feltétlen közgazdasági probléma, de azért fontosnak aspektus.

Ezen kívül túl motiváló. Egy következmények nélküli FFA (free for all képzetlen gamereknek) nagyon sok erőforrást kivesz a gazdaságból. Ha mások tulajdonának elvétele jobban megéri, mint a munka, akkor senki nem fog dolgozni.

Pontosan ezért borzalmas egy korrupt kormányzat is. Ha mindenki azt látja, hogy korrupcióval lehet előre jutni, akkor motivált lesz azt tenni. Ezért egy tolvaj kormány hatása annak bukása után is sokáig destruktív, mert normalizálja a tevékenységét.

Adakozás

Az ukrán helyzetre tekintettel felvettem a kapcsolatot a vajtai kastélyt üzemeltető nonprofit szervezettel, a Calvary-Golgota Szolgáltató Nonprofit Kft-vel. 50 ukrajnai menekültet szállásolnak el napi 3 étkezés mellett.

Ezen kívül ellátják az embereket azokkal az apróságokkal, amiket nem tudtak magukkal hozni. Ennek a finanszírozása kizárólag adományokból és felajánlásokból történik. Ha szeretnél segíteni, akkor átutalással tudod megtenni az alábbi adatokkal:

A bejegyzés írásának idejében már 205 ezer forint jött össze az olvasóktól, ez nagyjából 31 menekült napi ellátását oldotta meg. Eddig 600+ fő több, mint 2000 vendégéjszakát töltött náluk, tehát elfér minden segítség.

Kedvezményezett: Calvary-Golgota Szolgáltató Nonprofit Kft
Számlaszám: 1040 2946 0001 8491 0000 0001
Közlemény: „KK menekült támogatás” (Ez csak a mérés miatt szükséges – kontroller vagyok, amit tudok, mérek –, természetesen nem kapok jutalékot vagy bármilyen juttatást ezért.)

(Külföldi bankszámlaszámról (IBAN): HU24 1040 2946 0001 8491 000 0001
 SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB)

2 comments on “Lopás és a közgazdászok

  1. Jó kis cikk, volt pár aspektusa amin még nem gondolkodtam el!

    Off topic:
    És mit gémerkedsz? 🙂

    1. Köszi!
      Valójában inkább lurker vagyok, T90 officialt nézek többet, de néhány vasárnap egy kis AoE2 vagy egy kis NFS MW beesik (ennél újabb játék el sem megy a gépemen). Ezek a gyerekkorból maradt kedvencek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.