Remélem nem én vagyok az egyetlen, aki észrevette azt a furcsaságot, hogy nyaralás alatt mintha magasabb életszínvonalon élnénk. Nehezen tudok elképzelni olyat, aki ne tudna a nyaralása alatt több pénzt elkölteni, ne találna drágább tevékenységet, mint ami a mindennapjaiba belefér.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Mégis azt látjuk, hogy ezen időszak alatt teljesen elfogadottnak számítanak azok a dolgok, amelyek a napi életünk során egyáltalán nem reálisak. Elég az étkezésre gondolnunk, normál esetben keveseknek adatik meg, hogy akár napi három étkezést vendéglátóipari egységekben költsenek el.
Ahol feljebb kellett vennünk
A korai nyaralásaink során észre kellett vennünk, hogy az étel ellátottság mind költségben, mind szervezéstechnikailag kritikus pont. Még az olyan angyalok, mint KonyhaTündér is a kevéssé barátságos arcukat mutatják, ha a szükséges napi kalóriamennyiségét alulbecsüljük. Ráadásul nyaralások során a megnövekedett aktivitás miatt gyakran több energiára van szükségünk.
Ezt részben azzal igyekszünk megoldani, hogy mindig vannak nálunk olajos magvak. Különösen a kesudió olyan, amit szinte garantáltan nem vásárolnánk, ha nem nyaralnánk éppen. De a vendéglátóhelyek sem tartoznak a mindennapjaink programjába. Csak halkan jegyzem meg, hogy a helyiek által is kedvelt opciók keresése a kultúra megismerése miatt is hasznos lehet. Nem muszáj a “turistás” helyekre menni.
Azt is be kellett látnunk, hogy a programokon sem ilyenkor érdemes nagyon spórolni. Hiába igyekszünk elkerülni a nagyon túlárazott helyeket, de egy városban 3-4 belépő kifizetése mindenképp akkora összeg, amit máskor egy hónap alatt sem költünk el ilyesmire.
Megéri az egész?
Éppen ezért szoktam elgondolkozni azon, hogy vajon megéri-e ez az egész. Szállással, utazással, plusz étkezésekkel szinte bármilyen nyaralás százezres költségekkel jár. Mi lenne, ha ezeket a mindennapjainkban költenénk el, ezzel is megemelve az átlagos életszínvonalunkat?
A szürke hétköznapoknak megvan az a kellemes mellékhatása, hogy lehet bennük rutint kialakítani. A rutin segítségével a kis kellemetlenségek fel sem tűnnek, így nem érezzük katasztrófának, hogy nem tudunk havi tízezer forinttal magasabb életszínvonalon élni. Ez pedig azt jelenti, valószínűleg az sem tűnne fel, ha megemelnénk ennyivel az életszínvonalunkat. Ahogy a helyi látványosságok is unalmassá válhatnak egy idő után, vágyunk némi újra. Nem véletlen, hogy szinte mindenki vágyik valamiféle nyaralásra, amikor a mindennapokban elérhetetlen luxus kicsit elérhetővé válik.
Vagyis hiába tűnik érthetetlenül magasnak ilyenkor az életszínvonal, a pici napi szintű lemondás összeadódva lehetővé teszi, hogy néha kirúgjunk a hámból. (Egyébként nagyon hasonló minden megtakarítás logikája is, pici változásokkal 1-5-10-20 év alatt nagy eredményeket érünk el.)
Ezzel persze senkit nem buzdítok a felelőtlen költekezésre, sőt azt javaslom, hogy a nyaralást csak az egész évben erre félrerakott, más célokat nem befolyásoló összegből tegye meg. Ha a komoly megtakarítás és normális életszínvonal mellett neked a helyi strand vagy egy rövid sátrazás fér csak bele, az is tökéletes megoldás lehet. De úgy tűnik, hogy nekünk embereknek általános igényünk van a mindennapi rutinból való kiszakadásra, különösen, ha ez némi luxussal jár.
Ha érdekel, hogy melyik brókert érdemes választani Magyarországon, nézd meg az összehasonlítást.
Az év 365 napján toljuk a szekeret, ha saját magunkba való befektetésként (élmények vásárlása, ugye) közelítjük meg a nyaralás témakört, akkor megfelelő keretek között ez inkább ajánlott, semmint problémás.
Tanuljatok meg pihenni az egész éves robot és megtakarítási erőlködés mellett és jobban fogjátok élvezni az életet! 🙂
Én ezért nem szeretek nyaralni, mert nem akarok kiköltekezni. Nem nyaralásra kuporgatom a pénzem.
Legtöbb embernek nyaraláskor semminek nem számít az ára, és ezt nagyon keményen ki is használják a vendéglátósok. Csak két napot nyaraltam idén a Balatonon, nem sajnáltam nagyon a pénzt, de elképesztő árak vannak. A szállás étkezés nélkül 25 ezer/éjszaka, egy sör 1450, egy nem túl tartamas hamburger 2800…
A árak simán duplázódtak az elmúlt 4 évben, de a fizetésem meg jó ha 40%-ot emelkedett.
Szerintem ugy lehet feloldani az ellentmondast, hogy mindenki mas szituacioban van. Mikor palyakezdo voltam, gondosan figyeltem arra hogy meglegyen az 50% megtakaritasi ratam. Az volt a mondas hogy amig van a lakashitel addig nem megyunk nyaralni, a nyari szabadsag alatt egynapos turakat csinaltunk, sokat kirandultunk. Lehetett latni hogy 5-6 even belul sikerul kifizetni a hitelt, es ez motivalt. Mikor tehermentes lett a lakas, onnantol gondolatban is jobban esett kulfoldi utakra menni, persze viszonylag alacsony koltsegvetessel. Azota eltelt idoben tovabb gyult a vagyon, es negyvenes eveimre nem sajnalok egy kis penzt kiadni a plusz kenyelemert. Szerencsere megengedhetjuk magunknak, raadasul a beveteleink is nottek igy azota is maradt az 50% megtakaritasi rata, pedig mar egyaltalan nem nezzuk hogy mi mennyibe kerul.
Szerintem mindenki hasonlo eletutat jar be, csak egyesek idovel elfelejtik milyen volt a kezdet, es milyen sporolni. A masik oldal pedig fiatalon el sem tudja kepzelni hogy rendszeresen megtakaritva neki is osszegyulhet egy szep vagyon. Majd idovel megtapasztaljak (legalabbis azok, akik tenyleg megtakaritanak)