Máglyára a gazdagokkal?

A vagyon, a vagyoni különbség gyakori téma mind itthon, mind máshol a világban. Sokan ezt állítják be minden probléma okozójának. Pedig már írtam arról, hogy a legnagyobb vagyoni különbséget úgy lehet elérni, ha mindenkit visszaállítunk az alapvonalra.

Iratkozz fel a youtube csatornámra (1000 feliratkozó a cél 😉 ), ott hétről-hétre tudod követni a kiadásaimat, illetve néha a bejegyzéseimet is meghallgathatod, például ezt is.

A mai bejegyzésben bemutatom, hogy a vagyon alapvetően nem számít, vagyis intellektuálisan nem őszinte, hogy ezt teszik meg minden probléma forrásának.

A vagyon csak egy szám

Sokan nem veszik figyelembe, hogy a vagyon valójában csak egy szám a számládon. Ráadásul általában nem is pénzben van, hanem befektetve valamibe: ingatlanba, kötvényekbe, részvényekbe. Abból épülnek az iskolák, abban laknak az emberek, abból vesznek a cégek gépeket, amivel a termelés történik, így munkahelyet és árut teremtve. Csak gondolj a saját munkádra, és rá fogsz jönni, hogy gépek nélkül a felét sem tudnád fele ennyire sem jól elvégezni. Ezek a gépek pedig valakinek a vagyonát képzik.

Ez a vagyon nem épül bele az életszínvonalukba (esetleg nincs is belőle jövedelem), nem is tudnánk, hogy van nekik, ha nem mondják el. Azok, akik teljesen elutasítják a vagyon koncepcióját, nem gondoltak még bele, mit okozhat a hiánya. Akik már egy kicsit jobban belegondoltak, azok vagy az állami vagyon, vagy a korlátozott vagyon mellett állnak, hiszen a teljes vagyontalanság rövid úton kipusztítaná a földet.

A probléma

A vagyoni különbség tehát önmagában nem lenne baj.

A fókusz inkább a (potenciális) életszínvonalon van. Senki nem fogja irigyelni a havi 120 ezer forintból élő milliárdos megtakarítási számláit, nem az ő vagyona ellen fog vasvillával megindulni a tömeg.

A problémát fokozza, hogy az információs forradalommal az anyagi információk is sokkal könnyebben terjednek, sokkal szélesebb rétegek számára elérhetők. Amíg az emberek a saját falujukat sem nagyon hagyták el, ha tudtak is a hatalmas különbségekről, nem szembesültek vele állandóan.

Gyakran hallani, hogy manapság mindenki mindent feltölt az internetre, de ez így nem igaz. Mindenki a legjobb élményeit, a legjobban sikerült képeit, a legszebb ruháit tölti fel. Még ha egyébként ugyanazon az életszínvonalon is éltek, mások életének csak a pozitív részeit fogod látni, nem a lencsefőzeléket rántott parizerrel (de a kommentek tanúsága szerint van, aki ezt rakja ki facebookra 😀 ). Ha pedig tíz barátod mesebeli életét követed, könnyen lehet az az érzésed, hogy tizedannyi pénzed van luxus kiadásokra, mint másoknak.

És még nem is beszéltünk azokról az emberekről, akik tényleg a te életszínvonalad sokszorosán élnek. Milliók követnek egy maroknyi szupergazdagot, akiknek az élete valóban elérhetetlen.

Logikus megoldás lenne elzárni a közösségi média és a televízió tartalomáradatát, de ezzel elveszítenénk a platformok tagadhatatlan előnyeit, és figyelmen kívül hagynánk a természetes emberi kíváncsiságot.

Mire jó a vagyon?

Két dologra: megvéd a negatív anyagi kimenetelektől, és jövedelmet (egy bizonyos életszínvonalat) biztosíthat munka nélkül. Ezen kívül pedig a gazdasághoz is szükség van rá, nélküle nem működik.

Ha jól gondolom, akkor a vagyonnal kapcsolatban két dolog zavarja az embereket. Az életszínvonal, amit biztosít, és a potenciális hatalom, amit kevesek kezébe ad. Azt hiszem, ez utóbbi alapvetően nem gazdasági probléma, sokkal inkább társadalmi, és nagyon keveseket érint, így ezzel most nem fogok foglalkozni, de elismerem, hogy problémát okozhat. Az viszont biztos, hogy nem a vagyon elutasítása vagy utálata a megoldás.

Életszínvonal

Az életszínvonal problémája azonban már egy jobban megfogható kérdés. Ha egy társadalomban mindenki ugyanazon az életszínvonalon tudna élni, akkor senkit nem érdekelnének a vagyoni különbségek. Ez azonban lehetetlen, hiszen a vagyoni különbségek egy idő után kihatnak az életszínvonalra is.

Arról nem is beszélve, hogy két azonos jövedelmi helyzetben leélt élet is lehet nagyon különböző.

Vegyünk két embert: mindkettő diplomás balkezes bábjátékos, akik 0 vagyonnal kezdtek az életnek, de mai értéken (inflációval korrigálva – minden szám így megadva) negyven évig havi 400 ezer forintot keresnek.

Ez idő alatt mindketten elköltik minden pénzüket, de az egyikőjük minden hónapban a kapott összeg fenekére néz, a másik jövedelmének 10%-át elteszi 3%-os reálhozamon.

Az életük elején az él magasabb életszínvonalon, aki elkölti minden jövedelmét. Azonban a megtakarító a 40 év második felében majdnem 73 ezer forinttal emelheti az életszínvonalát a mindent elköltő fölé. Tehát az egyikőjük mai értéken minden hónapban 400 ezer forintot költhet, a másik az első 20 évben 360 ezret, aztán 472 ezret. Pedig ugyanonnan indultak, ugyanannyit kerestek. Csak a stratégia volt más. (Nem mellesleg ezen stratégia kialakításában tudok én, mint pénzügyi coach segíteni.)

vagyon

Ha pedig egy harmadik – ugyanebben a helyzetben 3%-os hitellel finanszírozta az életszínvonalának 10%-os emelését az első 20 évben (440 ezres életszínvonal), az a második 20 évben be kell érje 328 ezres életszínvonallal.

Ráadásul az emberek életében nem csak ennyi a stratégiai döntés: dönteni kell párkapcsolatokról, gyerekek számáról, vannak betegségek, tragédiák, amik még akkor is erősen befolyásolják az eredményt, ha egyébként minden más ugyanaz.

Amiről senki nem beszél

A vagyoni diskurzusokban nagyon sokszor a fiatalok, különösen a politikailag aktív, pályájuk elején álló fiatalok vesznek részt. Ez sokszor egészen abszurd helyzeteket hoz létre, hiszen kevés munkahelyet, pláne kevés életpályát láttak. Ők csak láttak egy statisztikát (hány embernél van a teljes vagyon mekkora része), és ezt hatalmas problémának értékelik.

Nem gondolnak arra, hogy az élettartam alatt általában növekszik a jövedelem (ezzel az életszínvonal és sokszor a vagyon is). Éppen ezért sokkal fontosabb faktor a vagyon, vagy inkább a jövedelmi helyzet változása, vagyis a társadalmi mobilitás. Nyilvánvalóan erről nem fiatalokat szeretnél megkérdezni, hiszen a jövedelmi lehetőségeket pozitívan befolyásolja a tapasztalat és a kapcsolati háló növekedése is, illetve az öröklés is.

Tehát általában nem arról van szó, hogy évszázadokig ugyanazok az emberek a leggazdagabbak (bár erős korreláció van a szülők társadalmi helyzete és a gyerekek társadalmi helyzete közt). Az egyik legátfogóbb kutatás szerint az amerikai milliomosok 80%-a első generációs gazdag. (A kutatásról olvashatsz a Millionaire next door c. könyvben.) El tudsz ennél jobbat képzelni? (Félek, hogy hazai kutatások az átkos miatt nem annyira relevánsak, de ha tudsz ilyenről, ne feledd linkelni a kommentek közt.)

Nyilván ez nem segítség annak, aki kilátástalan helyzetben látja magát, de ha pszichológiai problémákat gazdasági akciókkal akarunk megoldani, akkor ne csodálkozzunk, ha a helyzet nem javul.

Van megoldás?

Ettől függetlenül azt sem gondolom, hogy meg lehetne oldani a vagyoni vagy életszínvonalbeli különbségeket, illetve az általuk okozott valós problémákat. Egyszerűen nagyon kevés hatásos módja van. Eddig egy „sikeres” próbálkozás volt, amikor mindenki szegény lett (lásd még szocialista rendszerek).

A valóságban tehát az erőltetett egyenlőségnél sokkal fontosabb a társadalmi mobilitás. Mindenkinek esélyt kell kapnia arra, hogy élete során valamikor a „leggazdagabbak” közé tartozzon, vagy legalább jelentősen javítani tudjon a helyzetén. Nem mondom, hogy ez a csata megnyerhető. A jövedelmi potenciált sajnos sok biológiai tényező is befolyásolja, aminek legjobb tudásunk szerint véletlenszerű az eloszlása. Szintén nem tudom azt mondani, hogy a származási lottó ne számítana. Persze, hogy számít. Ezer más dolog mellett még az is.

Azt gondolom azonban, hogy a nyugati világban jelenleg uralkodó rendszer segíti elő a valódi probléma megoldását, és nincs igazán jobb módszer.

Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).

Ha lemaradtál a pénzügyi coaching bemutatásáról, itt megnézheted!

11 comments on “Máglyára a gazdagokkal?

  1. “… ugyanonnan indultak, ugyanannyit kerestek. Csak a stratégia volt más.”

    nagyon jo cikk, fontos dolgokra vilagit ra. Es igen, van megoldas – egyeni szinten legalabbis: huszoneves ismerosoknek mindig mondom, hogy a vagyonepites az elso par ezer forinttal kezdodik es MA kell elkezdeni. Altalaban csak a kifogasokat keresik meg hogy mi az a havi 50 felretett, hogyan lesz abbol lakas. Elfelejtik hogy tapasztalt szakemberkent tobbet keres az ember mint palyakezdokent. Talan egyszer vegre ocsemet is ra birom venni hogy elkezdjen megtakaritani

    1. Köszi!

      A családdal nagyon nehéz, tudom. Mármint azt várnád, ha valakinek a testvére foglalkozik pénzügyi tanácsadás jellegű dolgokkal, akkor megkérdezik a véleményét bizonyos dolgokban… Fogalmazzunk úgy, hogy lassú a folyamat, szülőkkel pedig egyenesen szélmalomharcnak tűnik.

  2. “Az életszínvonal, amit biztosít, és a potenciális hatalom, amit kevesek kezébe ad. Azt hiszem, ez utóbbi alapvetően nem gazdasági probléma, sokkal inkább társadalmi, és nagyon keveseket érint, így ezzel most nem fogok foglalkozni, de elismerem, hogy problémát okozhat”

    Ezz az ami nem igaz. A világ leggazdagabbjai társaságokba csatlakoznak, ezek a 1900-as évek elejére visszavezethetőek, akkoriban Külkapcsolatok tanácsa néven alapítottak egy titkos társaságot, aminek a lényege az volt, hogy anoním találkoztak és sajtó elöl rejtve maradtak. A Világháború alatt már a sajtó nagy része felett a kontrollt átbették ag USA-ban, később a FED megalapítását is megtervezték és véghez is vitték. Később így a kezükbe került a társaság, már az infláció, gazdasági növekedés feletti kontroll is a kezükbe került ez által. Érdemes a témában a Merénylet Amerika ellen c. könyvet elolvasni, részletes forrásokkal tárja fel tevékenységüket.

  3. Család mellett nehéz spórolni, ha gyerekek is vannak. A hugom lemondott a gyermekvállalásról, sohasem akar gyereket (pedig a férje szeretne) csak dolgozik és pénzt gyűjt. Ha ugyanannyi a kettőnk jövedelme (enyém és a hugomé), ő havonta sokkal többet tud félretenni, mert nem kell gyermekeket etetnie, ruhát, cipőt venni nekik, állatkertbe vinni őket, vagy más gyerekprogram.

    1. Tovább vezetve a korábbi kommentemet, a gyermeket nem vállaló nők, akik csak dolgoznak, lényegesen több vagyont tudnak felhalmozni, mint azok akik több gyermeket nevelnek, ugyanakkora jövedelem mellett.

      A nemzet vagyona azonban a gyermekekben van, mint befektetés, mert ki fogja majd a sok öreget eltartani, ha nincsennek fiatalok?
      Ki fogja a GDP-t megtermelni 30-40 év múlva? Az öregek hátráltatják a gazdasági növekedést, mert sokan közülük a WCre is kerettel járnak, aki otthon marad, az kevesebbet is költ. (otthon maradni a legolcsóbb) Egy öreg max. csak gyógyszerre költ sokat… a gyógyszergyárak profitálnak belőlük, más nem nagyon.

    2. Köszi a kommentet!
      Ezért kezdem mindig a coachingokat a személyes célok megértésével, vagy ahogy a cikkben fogalmaztam, stratégiával. Ugyan az én világnézetemmel nem egyezik, de el tudom fogadni, hogy valaki inkább magasabb életszínvonalon él, mintsem gyermeket nevel (annak minden egyéb nehézségével). Ugyanez fordítva, ha te a gyermek mellett döntöttél, akkor sok erőt neked, szerintem nem fogod megbánni, a pénz, a vagyon végeredményben csupán evilági hiúság. 🙂

    3. Nem vagyunk egyformák 🙂
      Volt olyan ismerős pár akiknél örültem, hogy nem akarnak gyereket mert olyan látványosan önző mentalitásuk volt…

      Egyébként valóban sokba kerül egy gyerek, mind elköltött pénz, mind nem megkeresett jövedelem szempontjából.

      Sokan ott torzítanak hogy ezt tudomásul venni és tervezni vele a “gyermek nem szeretetének” állítják be, pedig a folyton pénz miatt ideges / kimerült / veszekedő szülők lesznek a probléma forrásai.

      Ha pedig megvan a “békés minimum” onnantól a gyereket nem igazán érinti a “többlet”

    4. szerintem egy csalad akkor jar jobban ha a “nemzet vagyona” helyett a sajat vagyonat epiti. Nem kell ezt tulideologizalni: ha SAJAT MAGAD miatt akarsz gyereket akkor hajra, ha ilyen “NEMZETI VAGYON” miatt akkor sajnalom azt a gyereket. Es emiatt felesleges a gyerektelenekre mutogatni meg mellet verni hogy bezzeg te nemzeti vagyont epitesz. A gyerektelenek akik naponta nalad 1-2 orat tobbet tuloraznak azok az adoikkal legalabb annyit hozzajarulnak a nemzeti vagyonhoz. Mondom ezt ketgyerekes szulokent.

  4. A lencsfőzelék rántott parizerrel az egyik legfinomabb kaja, vagyonosként mondom. Valami más példa kell. 🙂

    1. A lencsefőzeléket én is szeretem, de ha tehetek mellé valamit, inkább egy kis füstölt tarja lenne. 🙂
      A biztonság kedvéért frissítettem a bejegyzést, hogy a rántott parizerrel menőzők is képviselve legyenek. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.