Nagyon szeretek különböző üzleti modelleket megvizsgálni, azt gondolom, hogy ezen keresztül nagyon szépen meg lehet ismerni a világot. A héten Lewitt és Venkatesh munkássága alapján tekintünk bele a drogkereskedelem rejtelmeibe. Egy drogbanda működése alapján kiszámolták, hogy mennyit keresnek a tagok. A bejegyzés végén arra is kitérek, hogy milyen párhuzamot látok a bandák és az MLM-ek között, mert ez az aspektus is nagyon érdekes.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzésről készült videót itt találod.
Természetesen a tanulmány egy amerikai városból való 20 évvel ezelőttről, tehát nálunk valószínűleg nem alkalmazható (és remélem, hogy már ott sem ez a helyzet).
Az első érdekes megfigyelés, hogy a rendszerük a franchise-hoz hasonlóan működött. A bandavezér alatt helyi vezetők voltak, a helyi drogbanda (franchise) főnökei. A tanulmány szerint a helyi vezetők többet kerestek, mint a képzettségük és munkatapasztalatuk alapján a piacon lehetőségük lett volna (a 90-es évek végén ez 100-130ezer dollár körül volt). Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy 150-250 embert vezettek, a fizetésük pedig megfelelt ennek.
Nagyon érdekes adat azonban, hogy az átlagos „közlegény” (utcai árus/talpas) jelentősen alacsonyabb órabért keresett, mint a minimálbér. Még akkor is, ha az egyéb bevételeket (fusizást) is beleszámoljuk.
Ez a tevékenység ráadásul jelentős kockázattal jár. A rendszeres bandaháborúk azon kívül, hogy gazdaságilag nem hatékonyak, általánosan évi 7%-ra emelik a szervezetek halálozási rátáját. Remélem, mondanom sem kell, hogy ez majdnem minden munkahelynél magasabb. Ezen kívül az átlagos bandatag kétévente komoly sérülést szerez, és legalább egyszer minden évben letartóztatják.
Ezekből az adatokból a szerzők kiszámolták, hogy mennyire értékeli az életét egy átlagos bandatag. 100 ezer dollár körüli érték jött ki, bár ez egy véresebb időszak volt, más kutatások félmillió dollárra teszik ezt a számot. A piaci ráták azonban ennek tízszeresén futnak.
Összességében tehát nem éri meg!
Nagyon nem. Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy miért vesznek részt benne mégis? Három fő oka van. Az egyik, hogy nem nagyon van alternatíva. Nyilván a rossz gazdasági helyzetben levő helyeken jelenik meg a droggal együtt az erőszak is (drogok azonban vannak máshol is). Sokkal fontosabb ok azonban, hogy senki nem „közlegény” szeretne lenni. A valódi vonzalmat a magasabb szintek jelentik, ahova piaci alapon valóban nagyon nehezen juthatnak el ezek az emberek. Vagyis nincs rá jövőkép, hiszen szerintem várhatóan még rosszabb esélyeik vannak területi vezetővé válni, mint egy tisztességes szakmában tisztességes bért szerezni.
A nagyobb kérdés azonban, hogy a bandaháború kirobbantására milyen motivációk vannak. Ugyanis nyilván olyankor halnak meg a legtöbben, és a tanulmány alapján jelentősen csökken a szervezet nyereségessége is. A legalsó szinteken lévőknek mégis megéri háborút kirobbantani, hiszen lehetőséget ad a felemelkedésre (ami persze a csatlakozásuk célja).
Akit érdekel a tanulmány, itt olvashatja el.
MLM és a drogbanda
Mialatt olvastam a tanulmányt, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy ez mennyire hasonlít az MLM rendszerre. A különbség annyi, hogy nem lőnek egymásra, de ezért cserébe az átlagos „közlegény” MLM-ben még annyit sem keres, mint a drogdíler. Még azt sem tudom mondani, hogy az MLM termékei legalább legálisak, mert sok esetben nem tartalmazzák az ígért összetevőt, vagy nem alkalmasak arra, amire használják.
Az üzletben nagyon fontos a személyes kapcsolat, a feljebb kerülés pedig az egyetlen érdemi motiváció, értelmes ember nem akar sima értékesítő, azaz közlegény maradni örökre.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a vezetők erőt és sikerességet mutassanak. Erős „vállalati kultúra” nélkül egyik sem működik, sőt a nehézségeket csak ezzel lehet áthidalni, e nélkül teljesen fenntarthatatlan.
Az átlagos tag alapvetően képzetlen és nem produktív tagja a társadalomnak, de szerintem a vezetőnek kinevezett egyének (akik már rendes jövedelmet termelnek) becsületes munkával is sikeresek lehetnének.
A lemorzsolódás is nagyon nagy mindkét szervezetben. Amikor valaki rájön, hogy soha nem fog eleget keresni, általában hivatalos útra tereli a bevételeit. Mindkét hivatás jellemzően munka mellett végzett.
Az egyetlen kérdésem, hogy vajon lehet-e csökkenteni a drogdílerek számát, ha elkezdjük őket MLM-ekbe toborozni, vagy a magasabb fizetést látva inkább az értékesítők váltanának foglalkozást?
Szerinted hazánkban más a helyzet? Esetleg van pontos adatod?
A végén nagyot nevettem :’D
🙂