Már sokan kérdezték tőlem, hogy megéri az egyetem (vagy főiskola). Nyilván erősen szituációfüggő, de nagyon gyorsan összefoglalva szerintem igen, a legtöbb orvosi, jogi, mérnöki és közgazdasági képzés megéri. Nem szeretnék nagyon belemenni a számokba, de bemutatom a költségét, egy egyszerű számítási módot és a tapasztalataimat.
A bejegyzésben előtérben lesz a dolog pénzügyi vonatkozása, ha ezen kívül kedved van bármihez és megengedheted magadnak, hogy a hobbidnak élj, akkor hajrá.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
Lépj be te is!
Költségek
Azok számára, akik képesek és hajlandóak beletenni az energiát az érettségire való felkészülésbe, gyakorlatilag nincs tandíj. (Ha nem sikerül államilag támogatott képzésre bekerülni, akkor érdemes elgondolkozni, hogy biztosan jó döntés-e az egyetemi képzés.) Ennek a rendszernek az lehet a hátránya, hogy a kormány dönti el a támogatott szakok körét, de tapasztalatom szerint ez nem olyan szűk, hogy problémát jelentsen az emberek nagyon nagy részének. Ha piaci alapú tandíj lenne, akkor sokkal komolyabb költségekkel kellene számolni, ezáltal nagyon sok szakma felé túl drága lenne elindulni.
A kisebb kiadások közé tartozik a lakhatás, melyre az egyetemi kollégiumok általában nagyszerű (és olcsó) lehetőséget biztosítanak (különösen a jó tanulóknak vagy szociális alapon rászorulóknak). Egyébként a kollégiumok elérhetőségét érdemes az egyetem kiválasztása előtt megérdeklődni (nyilván). Ezzel a lehetőséggel még akár megtakarítást is el lehet érni, hiszen egy egyetemi kollégium sokkal olcsóbb, mint egy szoba bérlése (lakni kell valahol), de ezzel nem fogunk számolni.
Az étkezést szintén nem releváns, hiszen függetlenül a helyzetedtől enned kell valamit.
Ezen kívül vannak plusz költségek, de ezek általában párezer/pártízezer forintosak. Tankönyvek jórészt könyvtárból/online elérhetőek, de némelyik megvásárlása javallott lehet. Nyelvvizsgát tenni kell, erre jobb egyetemek ingyenesen (legalább részlegesen) előkészítenek.
Ami azonban fontos (és releváns), az a kimaradt jövedelem. Ugyan egyetem mellett megvan a lehetőség munkát vállalni, de a tanulással töltött időt semmiképp nem lehet jövedelemszerzésre fordítani. Ez az ún. alternatívaköltség.
Még ha a nyarat az ember végig is dolgozza, ez egy hároméves alapképzés alatt ~6 millió forint kiesés (vagy a várható béred szorozva 6*5-tel).
Összesen 3 év alatt tehát az egyetem 6-7 millió forintba kerül, ha állami finanszírozással számolunk.
A másik oldal
A bevételi oldalon lehet számolni ösztöndíjjal (tanulmányival vagy akár szociálissal is). Megint egy olyan téma, amit érdemes előre tisztázni, mert bár közel sem könnyű egyiket-másikat megkapni, intézményenként nagyon eltérő szabályrendszerek vannak. Ez az összeg némileg csökkenti a bekerülési költséget. Az én tanulmányaim alatt 10 ezer forint körüli havi tanulmányi ösztöndíj elérése nem volt egy nehéz dolog, a maximum pedig 25 ezer körül volt, ehhez viszont már érdemes volt stratégiailag hozzáállni a félévhez.
A valódi nyereség azonban a magasabb keresetből következik. Ha rövidtávon nézzük, ami talán sok esetben logikusabb, akkor azt látjuk, hogy diplomás pályakezdő bérét kell összevetni egy 3-4 éve munkaerőpiacon dolgozó bérével. Én azt látom, hogy hazánkban még így is „magas a diploma értéke”.
Feltételezve a 6M forintos költséget, havi nettó 166 ezer forinttal magasabb jövedelem szükséges ahhoz, hogy 3 év alatt megtérüljön a befektetésed. 5 éves megtérülés elvárása esetén már nettó 100 ezer forint különbség is elegendő. (Ennél hosszabb idővel én nem számolnék, öt évvel a végzés után aránylag keveset ér már a diploma a legtöbb területen, legalábbis állásinterjún már csak másodlagos lesz.)
A legtöbb egyetemnél megtalálható, hogy a végzett diákok mekkora jövedelemmel kezdenek, illetve mennyit érnek el 3-5 év után. Ezeket összehasonlítva medián vagy átlagos jövedelemmel, máris látható, hogy a sok képzés esetén elérhető az elvárt prémium.
Azonban vannak olyan szakok, ahol a kezdő bér a garantált bérminumummal (szakmunkás minimálbérrel) egyezik meg. Ha ezt az infót nem tudod a választott szakoddal kapcsolatban, akkor az első lépést sem tetted meg az egyetem felé.
Ezt is vedd figyelembe!
Nem mindenki tud elvégezni egy egyetemet. Általában két dolog kell hozzá: intelligencia és szorgalom. A kettő kiegészíti egymást, de normális egyetemet az egyik hiányával csak akkor lehet elvégezni, ha a másik extrém magas. Tehát átlagos tanulási képességgel nem érdemes arra számítani, hogy tanulás nélkül ösztöndíjas leszel. Talán senki számára nem kérdés, hogy olyan egyetemet egyszerűbb elvégezni, ami érdekel is, esetleg a kapcsolódó tantárgyakban már korábban is jó voltál.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy sokszor nem a diploma miatt keres valaki jobban, hanem a diploma megléte szűri ki azokat, akik erős kognitív képességekkel rendelkeznek. Tehát azok, akik diplomát szereznek, diploma nélkül is magasabb kereseti szintet érnének el. Magyarul nem muszáj befektetni milliókat (és éveket) egy bölcsész szakba, hogy 10 ezer forinttal többet keress, mint a minimálbér. Ha elég ügyes vagy, annak a sokszorosa is meglehet diploma nélkül is.
Bizonyos elméletek szerint az egyetemi képzés hozzáadott értéke nem is az oktatásban, hanem annak a jelzésében (signalling) van, hogy valaki képes elvégezni azt. Magyarul évekig egyetemre jársz, hogy a munkáltatók lássák, hogy képes vagy erre is. Őszintén szólva a saját szakmámban ez erősen benne van, de nagyon sok mérnöki pozíciót is jól lehet végezni diploma nélkül. Hallottam olyan munkahelyről, ahol közgazdász vagy bölcsész végzettségűeket mérnöki jellegű pozíciókba is átvesznek (sajnos általában csak cégen belüli mozgatásnál).
Láttam már olyan munkahelyet is, ahol az asszisztenseknek diplomával kellett rendelkezniük. Még ha a szabály nem is volt megingathatatlan, de te fizetnél 6 milliót, hogy asszisztens lehess?
Mesterszak
További 2 év elköltése után mesterdiplomával lehetsz gazdagabb. Annak ellenére, hogy sokkal jobban élveztem az órákat és a tananyagot, mint az alapképzés során, azt kell mondjam, hogy közgazdaságtanban én nem ajánlanám senkinek, legalábbis nappalin nem.
Abban a pillanatban, hogy nagyon közel kerülsz a diplomádhoz, megváltozik a munkaerőpiaci helyzeted. Bizonyos körülmények közt teljes értékű munkavállaló lehetsz, tehát a mesterszak elvégzése egy drágább alternatíva.
Ami számomra kellemetlen volt, hogy azok, akik levelezőn (vagy egyáltalán nem) csinálták meg a mesterszakot, a karrierjükben jóval előrehaladottabb állapotban vannak. Ez különösen igaz egy multiban, ahol 2-3 év egy pozíció átlagos ideje, tehát azok, akik mester alatt (vagy helyett) dolgoznak, már a második pozíciójukat kezdik, mire vége a mesternek. A bizonyításhoz a munkahelyeken időre van szükség, amit a mester során néha elvesztegetsz.
Általános szabályt persze nehéz mondani. Nem tudom megmondani, hogy a plusz évek mekkora szerepet játszottak abban, hogy van munkám, vagy mi lett volna, ha 22 évesen próbálok meg munkát szerezni. Azt gondolom, hogy akkor sokkal kevésbé lettem volna jó munkaerő, de ezt nem lehet biztosra mondani.
Egyéb megfontolandó tényezők
Sokak szerint a karrierutat (vagy legalábbis a lehetőségeket) jelentősen befolyásolja, hogy milyen szintű oktatással rendelkezik valaki. Nem szeretném azt sugallni, hogy adataim vannak ezzel kapcsolatban, mert nincsenek (de ha lennének is, valahogy szűrni kéne a magasabb általános kognitív képességekre). Viszont az egyetemek inkább arra jók, hogy megmutassák a lehetőségeket, abban nem mindig tudnak segíteni, hogy elmélyülj abban a témában, amerre szeretnéd fejleszteni magad. Éppen ezért azt gondolom, hogy sokkal többet számít, hogy képzed-e magad az egyetem után, mint az, hogy mit tanultál meg az egyetemen.
Az egyetemi képzés mellett az egyik leggyakrabban hallatott érv, hogy kapukat nyit meg. Míg a karrier elején azt gondolom, hogy ez igaz, pár év gyakorlat után inkább azt látom, hogy az emberi értékek, illetve szakmai tapasztalat sokkal többet számít.
A diplomás munkakörök nagyobb része irodai, ami jó hatással lehet az életminőségre és a várható élettartamra.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyetemista lét ad egy identitást, méghozzá nem is akármilyet. Könnyű ezt alulbecsülni, de az a pár év, amit még a jövődről való gondolkodással tölthetsz, arról olvashatsz, ami tényleg érdekel, aranyat érhet. Nem beszélve arról, hogy így talán felnőttebb emberként kerülsz ki a munkaerőpiacra.
Nekem ugyan nincs nagy tapasztalatom a kapcsolati hálókban, de bizonyos körökben ez sokat számíthat, de különösen jól jöhet pályaelhagyáskor. Nekem az egyetem során többet jelentett a külföldi év, a stabil nyelvtudás mellett megtapasztalhattam egy másfajta egyetemet, gondolkodást is. E nélkül számomra egyértelműen nem érte volna meg a mesterképzés.
Szakmák, ahol nem szükséges egyetemre menni
Manapság sokszor feljön a beszélgetések során az a két „szakma”, ahol egyáltalán nem szükséges az egyetemi szintű képzés, mégis jelenleg elég vonzó. Az egyik a vállalkozó, a másik az építőipari szakember.
Ez utóbbiról tudni kell, hogy gazdasági fellendülés során általában nagyon jól megy a sora, de először érzi meg a negatív szeleket is. Egyébként ez igaz sok kékgalléros munkára is; amikor nagyon megy a gazdaság, akkor még a lángossütők is „jól keresnek”. Azonban a munkakörülmények sokszor hagynak kívánnivalót maguk után, az idő múlásával egyre nehezebb elvégezni a munkát. A magasabb fizetés azonban itt is némi kockázatvállalással érhető el, a „szimpla” alkalmazottak fizetése általában elmarad a mendemondáktól. Az viszont igaz, hogy egy megbízható és szorgalmas szakember aranyat ér. Ez képzettségtől függetlenül elmondható.
A vállalkozók helyzetéről többször írtam már, nekik nehezebb a releváns tudást megszerezni, főleg kamuguruk közt, illetve figyelembe véve a magas kockázatot, amivel a szakmájuk jár. Nem tudom azt mondani, hogy egyetemi képzés után jobb eséllyel indulnának, de rosszabbal egészen biztosan nem. Szerintem azonban számukra a piaci tapasztalat lehet sorsdöntő.
Összefoglalva
Nagyon nehéz általános és egyértelmű iránymutatást adni. Sok karrierútban a törvényi keretek nem teszik lehetővé az egyetemi képzés kihagyását, bizonyos esetben még a mester is „kötelező”.
Az átlagok félre vihetnek, de tapasztalatom szerint sok olyan munkakörben is elvárás a diploma, ahol semmi szükség nincs rá, cserébe azt magasabb bérrel is jutalmazzák, még ha nem is egyértelmű, hogy a diploma vagy az erősebb kognitív képességek okozzák-e azt. Amennyiben gyorsan megtérül a diploma megszerzése (az új karrier jelentősen többet fizet), még akár az aktív évek közepén is megérheti az átképzés. Ilyenkor azonban érdemes megfontolni a levelező képzést, esetleg azt, hogy vállalaton belül van-e esély átmozogni más pozícióba egy rövid képzéssel vagy anélkül.
Szerintem a legtöbb (első) alapszakos diploma megszerzése érdemes vállalkozás (különösen az adófizetői finanszírozás miatt), ezért ha megteheted, hogy azt a pármillió forintot rászánod (ez nem sok pénz egyébként), akkor menj egy olyan szakra, ami piacképes tudást ad! Az előzetes információszerzést nem lehet megspórolni. Ezután sem érdemes abbahagynod a tanulást, de nem biztos, hogy érdemes azt egyetemi keretek között megtenni.
Ha tudsz szerezni egy piacképes szakmát, annak a megszerzése is eltart egy darabig, az elején sokszor alacsony fizetéssel. Megbízható, ügyes szakemberként mindenképpen elérhető a legtöbb diploma átlagos fizetése (néha sokkal magasabb is).
Azt gondolom, hogy pár kivételtől eltekintve a mesterszak hozzáadott értéke alacsonyabb, mint a szakmai tapasztalat. Éppen ezért, ha el is végzed, érdemes azt levelezőn vagy munka mellett tenni.
Neked mi a tapasztalatod, szerinted megéri az egyetem? – Akár a facebook csoportunkban is megoszthatod a véleményed!
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe (korábbi bejegyzések: múlt héten a vagyonadóról írtam, azelőtt a normalitás volt a téma a személyes pénzügyekben.
Oszd meg bejegyzést a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Szerinted megéri az egyetem, esetleg kihagytam valami előnyt vagy hátrányt?
jogos, mestert szerintem sem éri meg 21 évesen, folytatólagosan elvégezni.
Én később végeztem, rengeteg dolgot tudtam már megtapasztalt, átélt, elvégzett dologhoz kötni, sőt volt h vizsgán pont ez segített, beágyaztam saját tapasztalatot a mondandómba, amit nagyra értékelt a tanár. Voltak fiatalabbak, bsc után folytatók, na ők vagy pislogtak témákon saját tapasztalat híjján, vagy csak nagyon tankönyv ízűen tudtak véleményt formálni adott kérdésekben.
viszont a megélhetés és lakhatás ktgeit is hozzá kéne számolni, nem kevés pénz az, mondjuk Bp-n egy albérlet, és vidékre hazajárás ktge elég durva téma, amit a szülőknek bírni kell az egyetemi évek alatt
Köszi a kommentet, egyébként szerintem PhD-t is legjobb esetben néhány munkaév után érdemes csinálni, akkor is csak ha valakit érdekel az akadémiai „karrier”.
Nem akartam nagyon mélyen belemenni és tovább bonyolítani a bejegyzésben, így is hosszú lett, ha a lakhatási költséget és a kimaradt bevételeket is számítjuk, akkor az duplánszámolása a dolgoknak. Egyébként sokaknál látom, hogy a bérlemény az alap, amit nem teljesen értek. Nem mondom, hogy kényelmes volt a koli, de a világért nem mentem volna bérleménybe (4-szeres áron).
Jó írás, mindennel egyetértek benne. Ha újra csinálhatnám, akkor:
– koliban laknék én is
– már az MSc elejen elkezdtem volna dolgozni annál a munkahelyen ahol az MSc utolsó félévében kezdtem
-BSc-n egy Erasmus félévet kipróbáltam volna talán, meg akkor is ha emiatt egy fél évvel tovább tartott volna az egyetem.
Jó a cikk és a hozzászólások is.
Annyit hozzátennék hogy szerintem azért sok helyen vannak még olyan (inkább nem minősítem) HR-esek akik kiszórnak minden nem-diplomás jelentkezőt.
…
(Véletlenül hozzáértem a küldés gombhoz 😀 )
Mester kapcsán abszolút egyetértek, én anno így akartam gondolkodni és levelezőn csinálni, de Gazdinfo MSc-ből pl. kizárólag nappalit találtam, így az első évét buktam munka szempontból.
Mai napig halas vagyok hogy hivatasos sofor lettem.Ha zenet tanultam volna akkor kb ehbert sem kerestem volna es meg diakhitelem is lett volna. Nem mindenkinek eri meg az egyetem