A pénzügyek egyik legbonyolultabb része a megtakarítások, befektetések kérdése. Nemcsak azért, mert megszámlálhatatlan lehetőség van, hanem azért is, mert sok minden valószínűségi alapon működik. Így aztán nagyon nehéz biztosat mondani; ha valamire azt mondják, hogy az évszázad tuti befektetése, az általában nem az, illetve ha mégis, akkor azt csak utólag fogjuk megtudni.
Éppen ezért vannak bajban azok, akik erről írnak.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzést ezen a linken meghallgathatod!
A mai bejegyzésben azt szeretném kicsit kifejteni, hogy milyen szintjei vannak a megtakarításnak, hogy amikor később konkrétabban írok róluk, akkor vissza tudjak hivatkozni. Tudni kell, hogy ez egy létra, amit érdemes mindenkinek megmászni (párhuzamosan több fokon is lehet állni), de különösen az utolsó fokon nem muszáj mindent kipróbálni (sőt, egyenesen ellenjavallott).

Nulladik szint: vésztartalékok
Ez az, amivel kapcsolatban nincs igazán vita a szakértők közt: szükséged van rá. Fontos, hogy fedezze a kiadásaidat lehetőleg minimum 6 hónapig, tehát egy kisebb bajt át tudj vészelni. Ez tényleg az alap, bőven azelőtt, hogy hozamokat vagy komplex befektetési eszközöket néznél. Nem az a célja, hogy sokat hozzon, így ez lehet stabil, likvid, ezáltal alacsony hozammal rendelkező befektető eszköz.
A megtakarítási számlák tipikusan jók erre a célra, de hazánkban a MÁP+ talán a legmegfelelőbb erre. A reálhozam itt nem feltétlen cél, nem is elvárható egy likvid, biztonságos befektetéstől.
Megtakarítás kézzel fogható célra
Tudom, hogy a megnevezés egy kicsit béna, de ez írja le legjobban, hogy miről is van szó. Van egy célod, amit általában némi spórolással el tudsz érni. Legyen ez egy számítógép, egy nyaralás, egy autó vagy egy saját ingatlan, a lényeg ugyanaz.
Van egy cél, amit belátható időn belül el szeretnél érni. Egy nagyon stabil gazdaságban az a jó, hogy ha be tudod lőni a megtakarítási képességed, akkor azzal a kívánt cél értékét elosztva megkapod, hogy mennyi idő múlva jutsz el hozzá. Tehát havi 100 ezer forint mellett egy másfélmilliós nyaralás másfél év egy év 3 hónap lesz. Egy lakás önereje pedig öt év.
Nos igen, ez utóbbi talán már az a szint, ahol különösen fontos a gazdaság stabilitása. Az öt évnél ugyanis nagyon nehéz azt mondani, hogy ne egy biztos befektetésbe fektessünk, de már érezhető az infláció kellemetlen hatása. Különösen kellemetlen ez, ha a lakáspiacon az utóbbi pár év tombolását vesszük alapul.
Itt megállnék egy pillanatra, mert rendszeresen találkozom azzal az érvvel, hogy nem is éri meg spórolni/befektetni, mert a lakások többet drágultak, mint amennyit meg tudtam takarítani.
Amellett, hogy elismerem ennek a kellemetlenségét, be kell látni, hogy ez valójában egy tévedésen alapul. Közgazdasági megfogalmazásban nem veszi figyelembe a pénz időértékét (tehát a tegnapi pénz nem ugyanannyit ér, mint a mai).
Éppen emiatt nagyon veszélyes abszolút számokat összehasonlítani egy időhorizonton. Sokkal több értelme van a relatív számoknak. A célom hány százalékát értem már el? Persze egy ingatlan esetében ez sem mindig egyértelmű, sőt lehetnek visszalépések, de így nem esünk abba a hibába, hogy „10 évvel ezelőtt 30 millió kellett volna nekem egy házhoz, most is annyi kell, tehát semmit nem haladtam előre”.
A helyes gondolkozás, hogy 10 év alatt eljutottam a lakás 20-30-50%-áig.
A tárgyra visszatérve, a relatív rövid távú megtakarítók barátja az 5 éves vagy annál hamarabb lejáró (állam-) kötvények. Itthon kézenfekvő megoldás a PMÁP, MÁP+ és a forinttól tartóknak a P€MÁP. A várható hozam alacsony, de ilyen rövidtávon nem biztos, hogy érdemes foglalkozni vele.
A valódi befektetés

A valódi befektetést onnan ismered fel, hogy a célja a további vagyon szerzése, nem annak az elköltése. Időtáv alapján nem szívesen sorolnám be, hiszen vannak rövidtávú stratégiák is.
Ez a szint valójában inkább egy skála, erősen függ attól, hogy mennyi energiát vagy önbizalmat kíván valaki beletenni.
Passzív befektető
A skála egyik szélén a passzív stratégiát alkalmazó befektetők vannak. A szakirodalomból jól megtanulták, hogy nem tudják megverni a piacot, ezért nem is próbálkoznak. Kialakított portfóliót vásárolnak, aztán lesz, ami lesz.
A passzív befektető sem tudja elkerülni, hogy magabiztosan eligazodjon a befektetések világában. Ha ezt nem teszi, akkor prédájává válhat azoknak, akik a javukat akarják. Mármint elvenni.
Az egyik fő cél a költségcsökkentés, hiszen az a legnagyobb ellensége a hosszú távú növekedésnek. Éppen ezért még komoly, régebbi befektetési alapoktól is óvakodnak, de olyat szinte garantáltan nem vesz, amit bankban próbálnak rásózni.
Attól, hogy sokan mesés – szó szerint – történetekkel bombázzák az egyszeri befektetőt, egyáltalán nem biztos, hogy el kell térnie ettől a stratégiától. Különösen kezdőket könnyű megvezetni a könnyű pénz ígéretével.
A passzív befektető elfogadja, hogy a meggazdagodás egy hosszú folyamat, cserébe tudja, hogy oda fog érni.
A főbb befektetési eszközök lehetnek: állampapírok (különösen kezdőknek!), kötvények, ETF-ek megfelelő kombinációi. Ezeknek az elvárt hozama közepes, hiszen az esetleges hozam egy részéről lemond a biztonságért.
Aktív befektető
A skála másik oldalán szereplők azzal kívánják növelni a hozamukat, hogy kézzel választják ki a potenciális nyerteseket. Ennek a hátránya, hogy sok időt, költséget kell beletenni, és egyáltalán nem biztos, hogy sikeres lesz az ember.

Előnye, hogy akár rövidtávon, kisebb tőkével is lehet sikereket elérni. Azonban azt tudni kell, hogy a legtöbbeknek hosszú távon ez nem sikerül (hiába próbálják ennek a tuti titkát úton-útfélen megtanítani).
Ide tartoznak a spekulánsok (például a daytraderek), akik ugyan inkább kaszinójátékosok, mint befektetők, de nem gondolom, hogy általánosan destruktív hatással lennének a piacra. Aktív szereplők az üzleti angyalok, az ingatlanguruk és az értékalapú befektetők is (még ha az ő stratégiájuk alapeleme a kivárás is).
A csoport annyira sokszínű, hogy nehéz tipikus eszközt megnevezni. A részvények, a tőkeáttét, a CFD-k, az olcsó kereskedési platformok vagy éppen a direkt részesedés ugyanúgy az aktív befektető eszközei közé tartoznak. Az elvárt hozam nagyon magas (hiszen a munkaidejét is bele kell számítania).
Két kérdés maradt: te már befektető vagy? Ha igen, milyen stratégiát folytatsz?
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe. Múlt héten a házszegénységről írtam, azelőtt legrosszabb befektetési tanácsokat elemeztem.
Oszd meg bejegyzést a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Te milyen szinten vagy? Befektetőként mi a stratégiád?
Megveszem a részvényt és tartom addig, amíg tartani akarom*1*.
*1*Több év vagy majd több évtized.
és mi alapján választod ki, hogy melyik részvényt?
Az alapján választom ki a cégeket a tőzsdén, hogy melyik cég mennyi profitot tud úgy termelni, hogy már minden költség bele van számolva a kiadási oldalába*1*. Mivel csak magyarul tudok, ezért azok a cégek, amik nem magyar cégek sajnos nem választható cégek nekem. Ha tudnék angolul, akkor szinte az összes országban lévő és tőzsdén lévő cégek közül választhatnék. Viszont a vagyonom túl kicsi ahhoz, hogy olyan embert tudjak fizetni minden nap 24 órán keresztül, aki tud angolul beszélni és angolul olvasni.
*1*A Budapesti Értéktőzsdén az adózott eredmény összegét szoktam nézni. Végülis a BÉT weboldalán lévő cégek pénzügyi adatait szoktam nézni.
FLD1987 ugy hangzik hogy szamodra a nyelvtanulas lenne a legjobb befektetes. Ha van idod mindenkeppen javaslom elkezdeni
Nem biztos, hogy az játszik-e fld-nél, ha olvasod a kommentjeit ő az, akinek gyerekkorában balesete volt.
De lehet, hogy az itthon is elérhető ETF-eket is érdemes megnéznie kicsit. 😉
igen, tudom. Azert nyelvet tanulni szerintem akkor is erdemes. Szemely szerint en sem kedvelem az ETF-eket, inkabb egyedi reszvenyeket veszek.
V szerint: 2021.08.30. – 14:20
Ezt tudom neked írni válaszként:
Nekem 100%-os munkaképesség csökkenésem van súlyos agykárosodás miatt. Ezért nálam nem megoldható az, hogy bármilyen nyelvet megtanuljak magamtól. A magyar állam pedig nem fizet magántanárt, mert az a magyar államnak nem éri meg. A magyar állam igazából kártérítést sem akar fizetni, mert az károsítja a költségvetést.
Amúgy engem érdekel az angol nyelv, vagyis néhány szót tudok angolul, tanultam angolt középiskolában (szakmunkás 11. osztály, 12. osztály). Tanultam németet általános iskolában (4. osztály, 5. osztály, 6. osztály, 7. osztály, 8. osztály) és középiskolában (szakközépiskola 9. osztály, 10. osztály). Gyerekkoromban angol nyelven néztem a Cartoon Network mesecsatornát, amit műhold segítségével lehetett fogni, vagyis a parabola antenna csatlakozott a műholdra.
Nincsen érettségim, nincsen szakmám, nincsen diplomám. Majd, amikor a magyar állam korlátlan pénzt fog szánni az oktatásomra, akkor angolul szeretnék megtanulni. Amíg magamtól kellene megtanulnom, addig nem fogok angolul tudni. Ha érdekel az agyműködésem, akkor kérdezzél meg szakembert (pl. igazságügyi orvosszakértő, bíró, ügyvéd), hogy mi történik az emberi aggyal, amikor az embert fékezés nélkül elgázolja egy rendőr alezredes autóval több, mint 50 km/h sebességgel és 10 méter repülés után belecsapódik az ember az aszfaltba és kétoldali darabos koponyatörést és agyzúzódást szenved el. Ennél elég annyit megkérdezned, hogy fog-e tudni angol nyelvet megtanulni az ember segítség nélkül.
FLD1987 sajnalom ami tortent, de azon ugye mar nem lehet valtoztatni, inkabb fokuszalj arra amin tudsz valtoztatni. Eddigi kommentjeid szinvonalabol en arra kovetkeztettem hogy nem lehetetlen nyelvet tanulnod, (magan)tanar biztosan nem kell ehhez csak egy online szotar meg par alapfoku olvasmany mondjuk gyerekeknek szolo rovid tortenetek, azoknak egyszeru a nyelvezete.
V szerint: 2021.09.01. – 13:07
Ezt tudom neked írni válaszként:
Mivel én azért nem buktam meg, mert a naplót meghamisították a tanárok, ezért segítség nélkül, magamtól nem fogok tudni angolul megtanulni.
Mivel te a látszatot nézed, berakom neked az egyik írásom, amit a Wordben írtam.
Wordben írt élettörténetemből idézet (33 évesen rész):
– 2021.02.18. Eredetileg kisegítőben kellett volna tanulnom, de az apu elintézte, hogy normál általános iskolában tanulhassak azzal a feltétellel, hogyha megbukok, átkerülök a kisegítőbe. A tananyagról pedig ami most eszembe jutott az az, hogy nem tudom a szorzótáblát felnőttként fejből, ezért nekem a szorzás és az osztás az a valóságban összeadás és kivonás. Amikor tanultuk az iskolában a szorzótáblát, akkor a tanítónő szólt anyunak, hogy a nyáron tanítsa meg a szorzótáblát fejből. Az volt a tanítónő problémája, hogy a kezemen az ujjaim segítségével számoltam ki a szorzást és az osztást úgy, hogy megfelelő mennyiségszer összeadtam vagy kivontam a számokat és a kapott eredményt leírtam pl. füzetbe, vagy dolgozatba. Anyu azt a módszert alkalmazta, hogy amikor rossz választ adtam a kérdésére, akkor elvert, mivel bonyolult volt megjegyeznem fejből a szorzótáblát sokszor elvert és kiabált velem, hogy miért nem tudom megjegyezni a szorzótáblát. Mivel nem tudtam megjegyezni a szorzótáblát, ezért kitaláltam, hogy fejben összeadom a számokat és utána csak a végeredményt mondom. A számolásnál az a gondom szokott lenni, hogy összeomlik a számolási képességem. A számolási képességem összeomlására most az jutott eszembe, hogy amikor a benzinkúton voltam és kiakartam számolni valamit, akkor a 10 és azalatti számok összeadása és kivonása probléma volt. A probléma az volt, hogy hibás szám lett a végeredmény. Ez úgy derült ki, hogy aki velem volt neki mondtam azt, amit fejben kiszámoltam és szólt, hogy hibás a végeredmény. Ilyenkor vagy megkérem a velem lévő embert, hogy számolja ki helyettem vagy a mobiltelefonomon lévő szoftverrel számolom ki, amit kiakarok számolni. Pl. az ezres számokat leszoktam szedni 10 alatti számra*1* és összeadom, utána hozzáteszek megfelelő számú nullát és így megkapom, hogy mi hány ezer forint, dollár, euró, stb. A millióknál és a milliárdoknál is leszedem a számokat 10 alattira vagy 100 alattira vagy 1.000 alattira. Az ezer alattira leszedettnél arra kell emlékeznem, hogy leszedtem 1.000 alattira és mennyi nullát kell majd visszaraknom ahhoz, hogy jó végeredmény legyen. A legnagyobb gond akkor van, amikor nem sima nullával végződő számok vannak, hanem van más szám benne, mert akkor azokat pluszban össze kell adnom vagy ki kell vonnom. Olyan is van, hogy a fejben számolt számnál azt gondolom, hogy jó eredményt sikerült kiszámolnom és csak a végeredményt közlöm, ilyenkor kicsi az esélye annak, hogy kiderüljön, hogy hibásan számoltam. Mondjuk az áru kifizetésénél könnyen kiderül, mert mondjuk szólok, hogy nem a megfelelő összeget kéri a pénztáros, utána ilyenkor a pénztáros elmagyarázza, hogy miért jó a számítása, én pedig, ha nem bízok meg a pénztárosban, akkor a mobiltelefonom segítségével kiszámolom a pontos összeget. Ha a pénztárosnak van igaza, akkor elmondom neki, hogy összeomlott a számolási képességem és mondjuk bocsánatot kérek a hibáért. A legtöbbször inkább a laptopomon lévő szoftverrel vagy amikor nincs a közelben a laptopom, vagy nem éri meg kivennem a laptoptáskából, akkor a mobiltelefonomon lévő szoftverrel számolom ki azt, amit kiakarok számolni. A tanulási probléma már óvodás koromban készült igazságügyi orvosszakértői véleményben is szerepel, ami a kártérítési per miatt készült 5 éves koromban. A később készült dokumentumokban is szerepel arról információ, hogy a tanulással problémák vannak és le vannak írva az okok. A tanulásban az egyik legnagyobb gond az a sebességem, mert rendkívül meglassult a munkatempóm. Ez a lassúság az IQ teszt végeredményét nagyon lerontja. A másik talán fontos dolog, az pedig az, hogy szövegértelmezési problémáim is vannak. Akkor probléma az, hogy rosszul értelmezem az információt, amikor azt gondolom, hogy jól értelmezem. Amikor tudom, hogy nem értem az információt, az azért jó, mert olyankor meg tudom kérni, aki velem van, hogy magyarázza el az információt. Ami még eszembe jutott, hogy ami eszembe jut annál nem mindig tudom azt a szót, amit tudnom kellene. Ilyenkor az agyamban lévő képet, aminek a nevét nem tudom, körülírva mondom el. Az iskolában is alkalmaztam a körülírásos módszert. Például a sampont így írom körül: hogy hívják azt, amivel az emberek a hajukat szokták megmosni? Ekkor elmondja, akitől kérdeztem, hogy sampon és folytatom, amit szerettem volna, ha közben nem felejtem el, amit mondani akartam. Vagy egy másik lehetőség a körülírásra az, hogy azt mondom, hogy arra gondolok, amivel az emberek a hajukat megmossák, de nem tudom most hirtelen azt a szót. Az információra emlékezést az internet segítségével szoktam megoldani. Most eszembe jutott egy példa. Ha dolgozatban az lenne a kérdés, hogy melyik trónörökös volt, akit megöltek az első világháború előtt, aki miatt kitört az első világháború, akkor nem tudom erre a választ. Viszont a Google keresőjébe ezeket írnám be: trónörökös gyilkosság első világháború. A kereséskor a Wikipédia oldalát nézném meg és elolvasnám, hogy ott kit írnak megölt trónörökösnek. Utána megnézném az adatlapját a megölt trónörökösnek. A kérdésre a válasz Ferenc Ferdinánd, vagyis őt ölték meg és a halála miatt lett az első világháború. A többi tantárgynál is ezeknek a módszereknek a segítségével írnám meg a dolgozatokat, ha ez engedélyezve lenne az iskolában. Az a gond, hogy ez puskázásnak számít dolgozatírásnál, ezért ilyenkor szükséges a naplóhamisítás ahhoz, hogy ne bukjak meg. Naplóhamisítással bárki bármilyen szakmát meg tud szerezni, de ez a tudás csak papíron létező tudás. Amúgy a történelem érdekelt az általános iskolában és a középiskolában, de most felnőttkoromban is érdekel a történelem. Azon belül leginkább a Római Birodalom érdekel*2*, a következő rész, ami érdekel a történelemből, az a kb. 1600 és 1800 közötti időszak, pl. kalózok, USA létrejötte, stb. Ha pedig az lenne a kérdés, hogy mikor volt az első és a második világháború, akkor csak évszámot tudnék írni, ami ez lenne: 1914-1918 első világháború, 1939-1945 második világháború. A pontos dátumot megkeresném a dolgozatnál az interneten, először a Wikipédia oldalán nézném meg a dátumot.
*1*Pl. ilyen a számolási módszerem:
• Összeadás: 1.000 + 100 = 10 + 1 = 11 + 00 = 1.100, 1.000 + 1.000 = 1 + 1 = 2 + 000 = 2.000, 1.000.000 + 2.000.000 = 1 + 2 = 3 + 000 + 000 = 3.000.000, 100.000.000 + 1.000.000.000 = 1.000 + 100 = 1.100 + 000 + 000 = 1.100.000.000
• Kivonás: 1.000.000.000 – 900.000.000 = 1.000 – 900 = 10 – 9 = 1 + 00 = 100 + 000 + 000 = 100.000.000
Kb. az a számolási módszerem lényege, hogy addig kell szétszedni a számokat, ameddig nem sikerül olyan kicsire csinálni, hogy azzal már tudjak megfelelően összeadni vagy kivonni. A szétszedéseknél felléphetnek hibák és akkor hibás lesz a végeredmény. Vagy akkor is hibás lesz a végeredmény, ha a már kiszámolt részt elfelejtem hozzáadni vagy kivonni a megfelelő számból. A következő probléma lehetőség az, hogy a kiszámolt szám nevére rosszul emlékszem, mert ilyenkor a hibátlan számítás is hibásnak lesz kimondva. Ez a probléma azzal oldható meg, ha nem szövegként szerepel a végeredmény, hanem írásban szerepel a végeredmény.
*2*Jelenleg a Romulus című sorozatot nézem az HBO GO online videotékában.
Romulus (Romulus) imdb.com/title/tt10405220/
Ezt a részt olvasnám el: hu.wikipedia.org/wiki/Szarajev%C3%B3i_mer%C3%A9nylet
Ezt az adatlapot nézném meg: hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg%E2%80%93Lotaringiai_Ferenc_Ferdin%C3%A1nd_osztr%C3%A1k%E2%80%93magyar_tr%C3%B3n%C3%B6r%C3%B6k%C3%B6s
(Berakom ezt a hozzászólást megint, mert nem jelent meg a hozzászólásoknál.)
V szerint: 2021.09.01. – 13:07
Ezt tudom neked írni válaszként:
Mivel én azért nem buktam meg, mert a naplót meghamisították a tanárok, ezért segítség nélkül, magamtól nem fogok tudni angolul megtanulni.
Írtam hosszú választ, amivel talán meg tudtad volna érteni a tanulási problémám, de a Wordből kimásolt írásom nem ment át. Kétszer próbáltam elküldeni. Az is lehet, hogy túl hosszú. Ezért annyit tudok mondani, hogy tudok róla, hogy ránézésre bármit meg tudok tanulni, de valójában nem tudom megtanulni azt sem, ami érdekel. Amit látsz és a legtöbb ember lát az annyi tudás, hogy megbuknék az iskolában, ha dolgozatot kellene abból írnom, ami érdekel.
@FLD1987 a linkek miatt ellenőrzésre tette, azért nem jelent meg, ha kiveszed a https-t, akkor nem történik ilyen. Továbbengedtem. 🙂
@Kontroller, Köszi, hogy tovább engedted. Így talán megérti V, hogy miért lenne nekem fontos a magántanár az oktatásomhoz és azt is, hogy a magyar állam miért nem akarja az oktatásom fizetni.
Egyértelműen passzív + ingatlan stratégiát követek, nem jó a kockázat türésem. A COVID pánik lehetővé tette számomra hogy kicsit ismerkedni kezdjek az aktív tőzsdei kereskedéssel, sokat tanultam belőle. (Az évtizedes bika piac nem kedvez a tanulni vágyóknak, mert bármit veszel felfelé megy.)
A leírt problémák ellenére javaslom, nézzd meg a Youtube-on Lados Olivér nyelvi módszerét.
Kiváló !
Pordán József szerint: 2021.09.03. – 09:25
Ezt tudom neked írni válaszként:
Majd megnézem, köszi az információt. (Most el kell készülnöm, hogy elmenjek a körömvágóhoz és levágassam a körmeim pénzért.)