A kérdés és a blog témája alapján úgy tűnhet, hogy a válasz egyértelműen nem lesz. Meglepú módon jobb a helyzet, mint gondoltam, de a jó nem ilyen. Persze okozhatta ezt az utóbbi 10+ év részvénypiaci rallyja is (és a mintavételi torzítás), de mikor pár éve utoljára megcsináltam ezt a műveletet, rosszabb eredmények jöttek ki.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Az egyes alapok hozamait a BAMOSZ oldaláról vettem, ahol 577 befektetési alap eredményeit tudtam letölteni, akik tavaly év végéig szolgáltattak adatot. Ez egyébként nagyon komolyan befolyásolja az eredményeket – az adatot nem szolgáltató (megszüntetett) alapok várhatóan nem a sikeresek voltak. (Ki zárna be ugye egy jól teljesítő alapot? Azok általában inkább a kirakatba kerülnek.) Ezt túlélési torzításnak nevezzük. (A BAMOSZ felé jelentés egyébként csak 2000-től kötelező, tehát az az előtt megszűnő alapok kimaradhattak.)
Annak érdekében, hogy a rövidtávú kilengések ne befolyásolják az adatot, a 2021 előtt indulókat vettem csak figyelembe. Ezek közül már 959 inaktív. Tehát ha nagyon szigorúak lennénk, és nem zavarna a pár véletlen hiba, akkor a sikerességi arány valójában nagyjából a ~40%-a lenne a számoltnak.
Sikerességi arány
A bejegyzés címében meghatároztam egy értékelési célt: az ügyfeleimmel történő beszélgetéseim alapján az emberek elsődleges célja, hogy a pénzük megtartsa a vásárlóértékét. Vagyis az elsődleges kérdés, hogy egy alap legyőzi-e az inflációt. Másodlagosan pedig azt nézem meg, hogy az infláció+3%-ot hány alap éri el. Azért a +3%, mert egy jól kiegyensúlyozott portfólió esetében ez az én elvárásom, még ha biztosítani a jövőre nézve ezt senki nem is tudja.
Egy fontos dolog: a mai bejegyzésben nem térek ki korrekten a befektetések egyéb karakterisztikáira (kockázat, likviditás, kockázatarányos hozam), amik sok esetben fontosabbak (különösen előzetes választásnál), mint a hozam. Természetesen azt gondolom, hogy az emberek nagy részének a felsorolt, drága alapok nem valóak, ezt az eredmények is alátámasztják.
Eredmények
Ahogy említettem, a korábbiakhoz képest sokkal több aktív alapnak sikerült megverni az inflációt. Annak érdekében, hogy az utóbbi hónapok volatilis eredményei ne befolyásolják jelentősen az eredményeket, a 2024 év végi adatokat vettem figyelembe.
Az 577 aktív alapnak valamivel több, mint a fele (53,7%) képes volt erre. Igen érdekes, hogy az arány alig változik, ha kiszűrjük az inflációt nehezebben megverő alap kategóriákat (bent hagyjuk a részvényalapokat és az alapok alapjait). A részvényalapok jobban teljesítettek, de nagyon kevesen vannak (17). Számomra meglepően jó eredmény, hogy a túlélő alapok fele lépést tud tartani az inflációval. Nyilván ez nagyon rossz hír azoknak, akik befektetési alapokat vásárolnak.
Természetesen az infláció+3%-ot ennél jóval kevesebbnek sikerült felülteljesíteni, csupán 19,5%-nak. Itt már a témánként szűrt alapok kicsit jobbak voltak, 22%-nak sikerült a felülteljesítés. Nyilván ez még mindig minimális, különösen, ha figyelembe vesszük a túlélési torzítást, ami az aktív alapok indulási dátumait megfigyelve, a szűrt kategóriában komoly lehet, hiszen az alapok majdnem fele 2020-ban indult, pont az esés után. Egy nagyon egyszerű regresszióval megnéztem, hogy a kockázati besorolás jelentősen befolyásolja-e a teljesítményt. A számítás nem tökéletes, ahhoz, hogy rendes korrelációt számoljunk, több alap kéne, de az infláció megverésében már közepes korreláció volt megfigyelhető (R^2 = 51,6%, a magasabb kritériumok esetén 0,3 alatt maradt a szám). Vagyis a magasabb kockázati besorolású alapok nagyobb eséllyel verték meg az inflációt (coeff: 0,15).
Milyen az eloszlás?
Egy nagyon érdekes kérdés, hogy az inflációhoz képest mennyivel maradnak el vagy verik meg azt. Ha az ábrán azt látnánk, hogy van sok alap, amelyik nagyon le van maradva, amik pedig megverik az inflációt, azok éppen csak, akkor az még rosszabbá tenné a képet. Szerencsére nem ez a helyzet, ezt az alábbi ábra 5 éves kohortokban, egész hozamra kerekítve mutatja (a 0% az infláció szintje).
Az infláció jó viszonyítási alap?
Alapvetően nem, de ekkora adatmennyiségre nem is lehet egy megfelelő összehasonlítási alapot húzni. Hiszen két alap közt hatalmas különbséget jelent a befektetési politika és az azzal elérhető lehetőségek. Éppen ezért az alapok kapnak egy benchmarkot, amit meg szeretnének verni. Lehet amellett érvelni, hogy ezek a benchmarkok néha nem teljesen megfelelőek, de az egyszeri befektetőknek ez teljesen mindegy. Még soha nem beszéltem olyannal, aki azt mondta volna, hogy az RMAX hozamát szeretné megverni (na jó, olyannal már igen, hogy az S&P500-ét). A befektetők számára a reálhozam sokkal fontosabb. Így most ez marad, ráadásul a magyaroknak van egy szinte garantáltan inflációverő eszközük (PMÁP).
De mi lenne, ha egy kiegyensúlyozottabb portfólióval hasonlítanánk össze?
A Curvo szolgáltatás segítségével két 60/40-es portfólióval is összehasonlítottam az adott alapokat (pontosabban a kettő aktuális minimumhozamával). A teljesen passzív befektetést csupán az alapok 9,04%-a verte meg, de ebben az eredményben is jelentős szerepe volt a 2020-ban indulóknak (a nyertes alapok közel fele ekkor indult – itt újra a túlélési torzítás lehet a hunyó – vagy gyanúsan szerencsés indulási időpont).
Összességében szinte mindenki jobban jár, ha magának indít egy bróker számlát, és magának befektetve kerüli el a magas díjakat és rossz teljesítményt. Ha pedig nem tudsz elindulni, akkor a befektetési oktatásomon sok hasznosat tudsz tanulni.
„A Curvo szolgáltatás segítségével két 60/40-es portfólióval is összehasonlítottam az adott alapokat (pontosabban a kettő aktuális minimumhozamával).”
Elmondanád a két benchmark pontos összetételét?
Nem véletlenül nem írtam le, de csodálkoznék, ha jelentősen más lenne az arány a Curvo-ban megadottal.