Ebben a bejegyzésben igyekszem felfedezni azt a gondolati keretet, ami segíthet neked is meghatározni a személyes idő értékét. Attól tartok, hogy nem fogok tudni egyetlen számot adni, de ettől függetlenül érdemes lehet végiggondolni, hogy mennyit ér az időd.
Már az elején kezdjük azzal, hogy akármennyire is szeretnénk több dimenzió (például munkák közti preferenciák) szerint elemezni, sem a bejegyzés mérete, sem a képzelőerőm nem teszi ezt lehetővé. Modellezői könyezetben nehéz leképezni az egyéni preferenciából adódó különbségeket (bár ez talán még beárazható). Az viszont nem nyilvánvaló, hogy mi a hobbi, mi pedig produktív tevékenység, mivel sok ember hobbija indít el vállalkozást, amit az “ingyenes” tanulási időszak tett lehetővé. A bejegyzésben a produktív szót fogom használni; azt hiszem, ez írja le legjobban az értékteremtő tevékenységeket, mert magába foglalja azt is, ha nincs közvetlen pénzügyi haszna.
Személyes példáim
Van néhány általunk végzett tevékenység, aminek értelmét szeretném, ha a bejegyzés olvasása során megvizsgálnátok. Mivel ezeket intuitív módon kezdtük, és így alakultak ki az évek során, nem kísérlem meg meghatározni, hogy racionálisak-e, de te ítéld meg őket bátran a kommentek között.
- Nappali egyetemre jártam, ezért nem volt főállásom, így ~6 évig ingyen dolgoztam.
- Pályakezdőként mellékállásban versenybíró voltam, ami időarányosan jobban fizetett, mint a főállásom.
- Sokszor főzünk otthon – ezt minőségügyi okokből a KonyhaTündér végzi
- Az autópályán 110-es tempóval szoktam haladni, részben az alacsonyabb fogyasztás miatt..
3 módszert fogok bemutatni előnyökkel és hátrányokkal együtt, ezáltal segíteni szeretnélek téged abban, hogy meghatározhasd, mennyit is ér az időd. Annak érdekében, hogy tudományosan hangozzon, az alapképlet a következőképpen néz ki. A potenciális megtakarítás a hasznosidő-veszteség és a szervezéssel, beszerzéssel töltött idő különbsége, a költség pedig az ár, amit fizetsz a potenciális költségmegtakarításért.
1. módszer: Saját órabér alapú döntések
Amikor az időnk értékéről beszélünk, hajlamosak vagyunk azonnal a fő munkajövedelmünkre gondolni. Azt gondolom, hogy ez a megközelítés csak korlátozott körülmények között helyes.
Számítása a következőképpen néz ki: 40 órás szerződéssel, 25-30 nap szabadnappal 230 napot (1840 órát) dolgozol évente. Ehhez még hozzájön a bejárás költsége (napi két óra 20%-kal csökkenti az órabéred). Ezzel a számmal elosztod az éves béred, ami nem annyi, mint gondolod . Tehát ha van egy elvégzésre váró feladat (kerékcsere, eldugult lefolyó), és egy szolgáltató ára kevesebb, mint a megtakarított idő szorozva az órabéreddel, akkor őt bízod meg a feladattal.
Nagy előnye ennek a megközelítésnek, hogy könnyű a számolása, és az alkalmazása is.
Az a baj, hogy az órabér még csak annyit jelent, hogy 1840 órát+bejárási időt (és valószínűleg pár fizetetlen túlórát) hajlandó vagy eladni ezért az összegért; valaki pedig hajlandó ennyit (illetve adókkal együtt ennek majdnem dupláját) fizetni a munkádért. Problémát jelent azonban, hogy 8 órád átlagos órabérét veszed figyelembe; és nem törődsz azzal, hogy valójában növekszik-e az összjövelmed a megtakarított idő miatt. A legtöbbünk számára a nyolc órás munkavégzés nem annyira választás kérdése, azután viszont nem minden munkáltató tud (és akar) 9. órát fizetni. Az már közel vinne a valós megoldáshoz, ha a munkáltatód tényleg hajlandó lenne a egy 9. órát (vagy éppen egy tizediket) fizetni, te pedig hajlandó lennél ledolgozni.
2. módszer: Alternatíva alapú döntések
A közgazdászok szeretnek mindent az alternatívák fényében vizsgálni. Azt gondolom, hogy ez nagyon helyes, mert ha valamit tanulhattunk a 20. századból az az, hogy választás nélkül érték sincs. Mik tehát az alternatív lehetőségek? Ha tévénézés helyett főznék, akkor összességében gazdagabb (és valószínűleg okosabb is) lennék. Ha dolgoztam volna, akkor lehet, hogy háromszorosát kerestem volna meg a főzéssel elért megtakarításnak? Melyik a valós alternatíva? Ha egyéni vállalkozó vagy, és ki sem látsz a munkából (ebben az esetben emelj árat), akkor esetedben egyszerű a válasz. Könnyen meg tudod mondani, hogy nagyjából egy egy órás munkával mennyit keresnél (költségek levonása után). Többségünknél viszont helyzet az, hogy a főállás elvégzése után nem igazán vagyunk produktívak.
Tehát
Van olyan alternatíva, amivel tudnál pénzt keresni (rövid vagy hosszú távon)? Ha nincs, akkor gyakorlatilag a munkán túli időd ingyen van. Szerencsére az alternatívák világában élünk. Ha szeretnél, munka után elmehetsz egy gyorsétterembe, vagy futárként egészítheted ki a jövedelmed. Ezek általában valamivel nettó 1000Ft/óra alatt fizetnek, de azért vannak ennél jobb lehetőségek is. Nyilván azon szerencsések, akik a saját szakterületükön el tudnak helyezkedni, azok az alap órabérüknél általában magasabb jövedelemre tudnak szert tenni. Ezekből sokszor vállalkozások nőnek ki, esetleg sokkal nagyobb jövedelmezőséggel.
Tehát tegyük fel, hogy találsz magadnak valami melléktevékenységet, így pedig könnyen meg tudod állapítani, hogy a következő órád piaci alapon mennyit ér. A döntés ezzel a módszerrel is hasonló; ha az időd többet ér, mint a szolgáltató ára: béreld fel.
Ennek a döntési stratégiának az az előnye, hogy rámutat: az időd nagyon értékes akkor is, ha nem dolgozol. A produktivitásod növelésére pedig szinte végtelen lehetőséged van. Különösen pályakezdők, fiatalok esetén fontos, hogy megragadjanak minden lehetőséget, csökkentsék a pazarlást, minél hamarabb találják meg, hogy miben tudják a legnagyobb hozzáadott értéket termelni.
Sajnos egy idő után a valóság közbeszól, az örökös produktivitásvadászat kiégéssel, szociális izolációval fenyeget. (Nem mondom, nem könnyű a helyes arányok megtalálása: a “fáradt vagyok” ugyanúgy lehet kifogás, mint a valós probléma.)
3. módszer: Időszabályozás módszere
Jobb lesz-e neked attól, ha vállalsz egy-két-három mellékállást 1000 Forintos órabérért, dolgozol látástól vakulásig? Nos, sajnos nem biztos. Az a probléma, ha hosszútávon is szeretnél képes lenni dolgozni, akkor nem engedhetsz meg magadnak egy bizonyos szintnél több munkát; egyszerűen azért, mert másnap vagy következő héten nem leszel képes megismételni, fáradtság vagy kiégés okán. Ráadásul ez a szint emberenként változhat, talán fejleszteni lehet. Van, akinek a 8 órás munkanap (kiegészítve a háztartási teendőkkel) már túl sok. Van, aki szívesen dolgozik hetente 50-60 órát, majd hazamegy és a házimunka elvégzése után is tud produktív lenni. Te tudod csak eldönteni magadnak, hogy mennyi az a napi/heti/éves idő, amit produktívan fogsz tölteni.
Ennél a gondolkodásmódnál a valódi kérdés nem az, hogy mennyit ér az időd, hanem hogy mely tevékenységek felelnek meg leginkább a céljaidnak. Meghatározod, hogy az egyes tevékenységekre mennyi időt vagy hajlandó fordítani, azon felül nem töltöd vele az idődet. Nyilván ez sem mentesít az időd hatékony felhasználása alól.
Ez a módszer nagyon hasznos abban az esetben, ha olyan céljaid vannak, amit nem érdemes késleltetni (vagy nem is lehet, hiszen a gyerekek felnőnek, a házasságot megjavítani később még nehezebb, stb.). Azt hiszem, hogy ma Magyarországon egyre többen tehetik meg azt, hogy nagyvonalúan bánjanak azzal, hogy mennyit is keresnek pontosan. Ez persze nem jelenti, hogy akkor már pazarolni lehet az időt, sőt: a produktív időszakra érdemes elvégezni a 2-es módszert. Azzal nem érdemes foglalkozni, hogy utána (a többi cél elérése közben mennyi az alternatívaköltsés.
Azok, akik már elérték a teljes anyagi függetlenséget (ezen emberek általában már eredetileg is nagyon jól menedzselték az idejüket), nagyon jó helyzetben vannak: már nem kell foglalkozniuk azzal, hogy a jelenben a piac mekkora értéket tulajdonít a tevékenységeiknek, számukra az a legfontosabb, hogy ők mit tartanak értékesnek.
Akkor mire is lehet ezt használni?
Azzal az elképzeléssel indultam neki ennek a bejegyzésnek, hogy rendelek egy számot az időm értékéhez. Szerintem részben meg is tudtam ezt tenni, de arra kellett rájönnöm, hogy bizonyos emberi helyzetekben nagyon másféleképpen nézhet ki a képlet. (Ha te jutottál valamire, oszd meg bátran.) Részben nagyon szomorú vagyok, hogy nem találtam teljesen általános képletet, ami megmutatja, hogy mennyi ez a szám; részben viszont örülök, hogy értelmet találtam az időnek.
Azt hiszem magánszemélyek esetében a legfontosabb, hogy tudjuk: az időnk egy véges és nagyon értékes erőforrás. Maga a számérték talán nem fontos: habár amikor értéket adsz valaminek, akkor előtérbe helyezed a hatékony használatát. Ennek ellenére az gondolom, hogy magánszemélyek esetében sok értelme nincs azt mondani, hogy “amíg itt veled beszélgettem, elvesztegettem 1-5-100 ezer forintot”.
Céges erőforrások esetén több értelmét látom hasonló érvelésnek, de abban a környezetben sem könnyű megmondani, hogy mi az, ami teljesen haszontalan. Például a munkahelyi közös kávézás-teázás sokszor nagyon hasznos is lehet.
Szerintem aránylag jól számolható egy plusz alkalmazott felvételéről szóló döntés: például emeli-e az összprofitot, ha egy produktív vállalkozó egy asszisztens segítségével emelni tudja a magas hozzáadott értékű tevékenységeinek az idejét.
A fentiek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok olyan tevékenység van, ami ugyan nem okoz vagyonbővülést, de nagyon értékes; legyen szó önfejlesztésről, családi életről vagy más önmegvalósításról: nehéz azt mondani, hogy ezek kevesebbet érnek, mint valamiféle pénzjövedelem.
A bejegyzés folytatása: Mivel töltöd az időd?
Hálás vagyok, ha megosztjátok a bejegyzést a lenti facebook gombbal. Likeold a facebook oldalam, hogy ne maradj le egyik bejegyzésről sem!
Szívesen válaszolok a kommentekre is, ha kérdésetek, meglátásotok esetleg példátok lenne.
Legutóbbi hozzászólások